Az én gondom és szándékosan nem írok betegséget,mert a szó klasszikus értelmében én nem vagyok az,és remélem,hogy nem is leszek.Családunkban a 2-es dúl-fúl és elnézve a problémám,rám is fáj a foga,de speckó nem adom magam könnyen,bár a küzdelem eléggé napi szintű és sokszor keserített már el a végletekig.Szóval olyan 2,5 éve tart a dolog,mára sikerült magam gatyába rázni,de ha nem figyelek,gyakorlatilag kezdődik előlről az egész.Persze olyan "alkati adottságok"ban,mint a te fiadnak Kata már korábban is volt részem olyan 19 éves koromtól kezdve.De elvétve,és én akkor még nem is tudtam,hogy miért is remegek és mi olyan fura.Pedig már akkor gyorsan rájöttem:csak enni kell.De 2,5 éve egy hajnalban arra ébredtem,hogy:"Istenem:meghalok".Persze nem,hiszen itt vagyok,de onnantól kezdve minden délelőttöm azzal telt,hogy 1,5-2 óránként az ájulás kerülgetett,délután és éjszaka ritkábban.Borzasztó hányinger és telítettség érzés társult hozzá,ami lehetetlenné tette azt,hogy felismerjem:ennem kéne.(egy diabos gyereket szerinem ezért nehéz etetni,ha még túl kicsi)De a lényeg:hamar kiderült viszont az,hogy ilyenkor a szőlőcuki megoldást hoz.De még ekkor sem értettem mi van.Mikor elkezdtem,bár olyan bizarrnak tűnt,a cukorbetegség témájával foglalkozni,akkor szembesültem a hipo fogalmával és velejáróival.Ma már mindennnek utánaolvasva,eleget filózva tök egyedül rájöttem,hogy hogyan lehet élhető az életem.Költözések miatt jó pár körzetisnél jártam,de állandóan azt mondták lelki-lelki-lelki.Holott én tudtam,hogy nem-nem-és nem.Végülis vettem egy vércukormérőt,ami amellett,hogy nagy segítség lett,igazolt is.Csak egy példa:étkezés előtti:4,8.Étkezés utáni:4,0.Másik:egyszer véletlen nem volt nálam cuki.Eredmény:elájultam.Jó volt...A mostani dokim küldött a tünetek miatt OGTT-re.Mit mondjak,nagyon nehéz és sok próba,tanulmány után vagyok úgy ahogy,de pl. a mostani,nem régi kánikula megint kikezdett,szerencsére hamar sikerült aztán visszabillenni.Talán így ennyi.