tímeácska
Őstag
holnap kiderül,hogy kukacos lett-e vagy sem! REMÉLEM MEGMUTATJA!
Nekem Bogi végig titkolódzott... De nem bánom, olyan hatalmas öröm volt hallani, amikor megszületett, hogy "gratulálunk a kislányához"...! 
Babázhatok
- Téma inditó naty77
- Kezdés dátuma
Nekem Bogi végig titkolódzott... De nem bánom, olyan hatalmas öröm volt hallani, amikor megszületett, hogy "gratulálunk a kislányához"...! 
borka
Őstag
holnap kiderül,hogy kukacos lett-e vagy sem! REMÉLEM MEGMUTATJA!
És,ha kukacos akkor kidobjátok?
vagy megtartjátok,mert BIÓ. 
tímeácska
Őstag
És,ha kukacos akkor kidobjátok?
Ha kukacos is megtartják szerintem - ilyen húsárak mellett???
szandimon
Új tag
Kedves Dzerani!
Köszi a gratulációt
Az első négy hétben nekem is voltak hasonló gondjaim, 18as cukrom is, hogy mit árthat, nos én is végig ezen idegeskedtem. Az első trimeszterben rosszabb cukraim voltak, mint az első babámmal, a 2. és 3. trimeszterben pedig inkább jobbak, de több 7-9 körüli érték( HgA1c 5 körüli). Az első babának van egy szívfejlődési rendellenessége, amit nem lehett tudni, h mi okozhatta, de kornak megfelelő súllyal született, a 2. babám pedig, akinél elviekben nem voltak a 2. és 3. trimben akkora kiugrások - diabetoid lett. Na tessék. Én azt mondom, h próbálj meg nem ezen agyalni, megtenni, amit meglehet, és bizni, h minden rendben lesz! Én nem igazoltam véleményem szerint a papírformát.
Amikor megtudtam, h kismama vagyok, attól kezdve éjszaka kétszer is keltem cukrot mérni, h ne legyen túl sokáig magas/alacsony cukrom. Aztán a szopi miatt, ha majd meglesz a baba, úgyis éjszakázni kell
Ja, a csík nekem is halvány volt a 2. nál, a lényeg, hogy ott van! Gratula neked is )
Minden jót nektek
Köszi a gratulációt
Az első négy hétben nekem is voltak hasonló gondjaim, 18as cukrom is, hogy mit árthat, nos én is végig ezen idegeskedtem. Az első trimeszterben rosszabb cukraim voltak, mint az első babámmal, a 2. és 3. trimeszterben pedig inkább jobbak, de több 7-9 körüli érték( HgA1c 5 körüli). Az első babának van egy szívfejlődési rendellenessége, amit nem lehett tudni, h mi okozhatta, de kornak megfelelő súllyal született, a 2. babám pedig, akinél elviekben nem voltak a 2. és 3. trimben akkora kiugrások - diabetoid lett. Na tessék. Én azt mondom, h próbálj meg nem ezen agyalni, megtenni, amit meglehet, és bizni, h minden rendben lesz! Én nem igazoltam véleményem szerint a papírformát.
Amikor megtudtam, h kismama vagyok, attól kezdve éjszaka kétszer is keltem cukrot mérni, h ne legyen túl sokáig magas/alacsony cukrom. Aztán a szopi miatt, ha majd meglesz a baba, úgyis éjszakázni kell
Ja, a csík nekem is halvány volt a 2. nál, a lényeg, hogy ott van!
Gratula neked is )Minden jót nektek
A terhesség alatt nekem is kellett éhgyomorra mennem, egyszerűen nem értik, h a vércukor szempontjából ennek már nálunk nincs jelentősége. Egyébként a pjazsmirigygondozóban is azt mondta a dokim, h számít, h éhgyomri-e a vérvételem, pl. koleszterin szempontjából. Ezt pl. nem tudtam. Mivel nem éhgyomri volt, azt mondta, semmit nem tud kezdeni az értékemmel. Csak h panaszkodjak, a férjem is cukorbeteg, és amikor vastagbéltükrözésre kell mennie, ált. 2 napig nem szabad ennie semmit, és senki nem foglalkozik vele, h ő diabos.... még a vizsgálatban sem veszik előre.... De gondolom, ti most a terhesség esetén beszéltek éhgyomri vérvételről, bocsi, h elkanyarodtam
Nagyon meglepődtem, ahogy írtad ezeket, mert ahol én voltam (2 kórházat is érint a téma), kötelezően előre vették a cukrosokat minden tükrözésnél és vérvételnél meg a legtöbb vérvételre rálegyintett minden dokim, hogy nem kell éhgyomorra menni (az AFPben nem volt biztos egyedül a szülész). Sőt, amikor szóltam a vérvételen, hogy cukros vagyok, előre vettek (csak hogy minden tudja: kötelező előre venniük, ha szólunk! törvény szabja meg!). Sajnálom, hogy ezek nem mindenhol egyértelműek
lizzi
Őstag
hát sajnos engem sem vettek előre a Lászlóban tükrözésnél ,pedig előre szóltam ,hogy diabos vagyok ,(de sajnos elmondtam ,hogy pumpás) ezért sz.rtak rám és fél 1 órakor csinálták a tükrözést ,nem elég ,hogy teljesen ki voltam száradva és össze-.vissza ugrándozott a cukrom ,még bunkók is voltak
vérvételeknél én mindig eszek ,meg sem kérdezem ,mert egyszer régen rosszul lettem és azóta felvilágosítottak ,hogy nincs értelme nem enni
vérvételeknél én mindig eszek ,meg sem kérdezem ,mert egyszer régen rosszul lettem és azóta felvilágosítottak ,hogy nincs értelme nem enni
hát sajnos engem sem vettek előre a Lászlóban tükrözésnél ,pedig előre szóltam ,hogy diabos vagyok ,(de sajnos elmondtam ,hogy pumpás) ezért sz.rtak rám és fél 1 órakor csinálták a tükrözést ,nem elég ,hogy teljesen ki voltam száradva és össze-.vissza ugrándozott a cukrom ,még bunkók is voltak
vérvételeknél én mindig eszek ,meg sem kérdezem ,mert egyszer régen rosszul lettem és azóta felvilágosítottak ,hogy nincs értelme nem enni
Engem pont a Lászlóban vettek előre az egyik helyen! Nagyon érdekes ez az egész, hülye magyar eü...
tímeácska
Őstag
Szívemből szóltál...!
szandimon
Új tag
mantanya
Aktív tag
kicsidodi
Új tag
Sziasztok!
Talán még páran emlékeztek rám, egyszer-egyszer írtam már ide, vagy voltam itt tanácsot kérni...;-).
Most kicsit visszaolvastam, mert ezer éve nem voltam, és Edelino miatt írok, vagyis az István kórház miatt.
Én voltam az első, az "úttörő" diabos, aki az Istvánban szült 2 éve. Vállaltam a "tesztalany" szerepét, mert anyum ott neonatológus, ráadásul 25 évig a Schöpf-Mérei intenzív osztályán dolgozott, így attól nem féltem, hogy a baba rossz kezekben lenne;-). Magammal kapcsolatban pedig sajnos a 17 év diab alatt megtanultam, hogy csak akkor mennek rendben a dolgok, ha én tartom kézben őket :x. (Keltem már én is altatásból 2,6-os cukorral, aztán meg 18-as lett, mert senkinek nem jutott eszébe az infúziót leállítani, amíg én kómáztam, így is anyum kérdezett rá, hogy ugye már nem megy...)na mindegy, a lényeg, hogy én most sem számítottam túl nagy harci készültségre, ami a cukromat illeti, de én ezt vállaltam, mert nagyon nagy előny volt, hogy ott lehetett anyu. Volt egy "B" terv, beszéltem egy dokival az ÁEK-ből, tudta ki vagyok, mit kell rólam tudni, ha ne adj' Isten korábban beindulna a szülés, vagy gond lenne. De rá hála Istennek nem volt szükség.
Az első terhességem vége pontosan ugyanúgy alakult, mint Edelinoé, másfél hét alatt 14 kilónyi víz jött rám, alig bírtam ráállni a lábaimra, de mivel nekem konkrétan a főorvos a dokim, engem sem akart császározni. Én bevallom töredelmesen, nagyon féltem, hogy nehogy gond legyen a babával (vagy velem), ezért "kamuztam" egy kicsit:roll:. Felhívtam és megmondtam neki, hogy borzalmasan romlanak a cukraim, és mértem egy magasabb vérnyomit is. Pedig a vérnyomásom tökéletes volt, és a cukraimat is kordában tartottam, bár az tény, hogy szó szerint félóránként mértem, különben tényleg katasztrófa lett volna:???:. Ráadásul akkor már közel egy hete minden este/éjszaka 7 perc fájásokig jutottam, de ott megrekedt a dolog. Végül mondta, hogy rendben, két nap múlva, reggel 7-kor vár a császárra. Én nagyon jó orvosnak tartom a dokimat, de sztem túlzottan "természetesség párti", és bosszantó, hogy gyakorlatilag "hazudnom" kell, hogy ne érezzem életveszélyben magam. Ha úgyis tudja, hogy 90%, hogy császár lesz, akkor nem értem, miért kell megvárni, hogy kis híján baj legyen.
Mint kiderült, meg sem tudtam volna szülni, mert pont mikor indultunk, elfolyt a vizem, és hagytak vajúdni, de hiába tágultam szépen, nem ékelődött be a baba feje, mert én pici vagyok, ő meg nagy lett. 4280g volt, és 58 cm, 38-as kobakkal. Nekem senki sem mondta, hogy macrosom, látva apuka méreteit, ráadásul nálunk a családban jellemző a nagy születési súly. Rosszul vagyok attól, hogy egy cukros anya 4 kiló felletti babája tuti macrosom, miközben minden második ismerősöm 4 kiló körüli, vagy feletti babát szült:S.
Ettől függetlenül minden rendben volt, a császárnál is, utána is (mondjuk a cukrommal csak én, meg max. anyum foglalkozott), a babára külön figyeltek emiatt, gyorsan gyógyultam, sok tejem volt, szóval én abszolút nem bántam meg, sőt, másodszor is ugyanoda megyek. Sajnos máshonnan legalább ugyanennyi negatívumot hallok, ez meg legalább "hazai pálya"
Most 23 hetes vagyok a kicsivel, a szülésről még nem beszéltünk, kíváncsi leszek milyen javaslatai lesznek:twisted:.
Az elején nagyon ugráltak a cukraim, meg is ijedtem, mert Botonddal tök más volt, de a dokim elintézte annyival, hogy erre nincs szabály, minden terhesség más, ne vicceljek, velem tuti nem lesz gond (kicsit mániákus vagyok, ami a méréseket illeti:razz:. ) Egyelőre minden rendeben, és így is marad.
Annyit kérdeznék, hogy akinek szívfejlődési rendellenességgel született a babája (úgy tudom kettőtöknél is volt vmi gond), azoknak nem csináltak a terhesség alatt szív UH-t, vagy ott (még) nem vették észre?
Mert nekem Botonddal is volt egy alapos magzati szív UH egy specialistánál, meg most is volt már, de minden rendben. Viszont ezeket is mind magamnak intéztem/jártam utána, nem küldött senki (ahogy szemészhez sem, meg dietetikushoz sem:S). Nem tudom, hogy ez "terhességi centrumban" mennyire szokás...
Bocsi, hogy belekottyintottam, csak gondoltam, plusz egy tapasztalat.
Talán még páran emlékeztek rám, egyszer-egyszer írtam már ide, vagy voltam itt tanácsot kérni...;-).
Most kicsit visszaolvastam, mert ezer éve nem voltam, és Edelino miatt írok, vagyis az István kórház miatt.
Én voltam az első, az "úttörő" diabos, aki az Istvánban szült 2 éve. Vállaltam a "tesztalany" szerepét, mert anyum ott neonatológus, ráadásul 25 évig a Schöpf-Mérei intenzív osztályán dolgozott, így attól nem féltem, hogy a baba rossz kezekben lenne;-). Magammal kapcsolatban pedig sajnos a 17 év diab alatt megtanultam, hogy csak akkor mennek rendben a dolgok, ha én tartom kézben őket :x. (Keltem már én is altatásból 2,6-os cukorral, aztán meg 18-as lett, mert senkinek nem jutott eszébe az infúziót leállítani, amíg én kómáztam, így is anyum kérdezett rá, hogy ugye már nem megy...)na mindegy, a lényeg, hogy én most sem számítottam túl nagy harci készültségre, ami a cukromat illeti, de én ezt vállaltam, mert nagyon nagy előny volt, hogy ott lehetett anyu. Volt egy "B" terv, beszéltem egy dokival az ÁEK-ből, tudta ki vagyok, mit kell rólam tudni, ha ne adj' Isten korábban beindulna a szülés, vagy gond lenne. De rá hála Istennek nem volt szükség
.Az első terhességem vége pontosan ugyanúgy alakult, mint Edelinoé, másfél hét alatt 14 kilónyi víz jött rám, alig bírtam ráállni a lábaimra, de mivel nekem konkrétan a főorvos a dokim, engem sem akart császározni. Én bevallom töredelmesen, nagyon féltem, hogy nehogy gond legyen a babával (vagy velem), ezért "kamuztam" egy kicsit:roll:. Felhívtam és megmondtam neki, hogy borzalmasan romlanak a cukraim, és mértem egy magasabb vérnyomit is. Pedig a vérnyomásom tökéletes volt, és a cukraimat is kordában tartottam, bár az tény, hogy szó szerint félóránként mértem, különben tényleg katasztrófa lett volna:???:. Ráadásul akkor már közel egy hete minden este/éjszaka 7 perc fájásokig jutottam, de ott megrekedt a dolog. Végül mondta, hogy rendben, két nap múlva, reggel 7-kor vár a császárra. Én nagyon jó orvosnak tartom a dokimat, de sztem túlzottan "természetesség párti", és bosszantó, hogy gyakorlatilag "hazudnom" kell, hogy ne érezzem életveszélyben magam
. Ha úgyis tudja, hogy 90%, hogy császár lesz, akkor nem értem, miért kell megvárni, hogy kis híján baj legyen.Mint kiderült, meg sem tudtam volna szülni, mert pont mikor indultunk, elfolyt a vizem, és hagytak vajúdni, de hiába tágultam szépen, nem ékelődött be a baba feje, mert én pici vagyok, ő meg nagy lett
. 4280g volt, és 58 cm, 38-as kobakkal. Nekem senki sem mondta, hogy macrosom, látva apuka méreteit, ráadásul nálunk a családban jellemző a nagy születési súly. Rosszul vagyok attól, hogy egy cukros anya 4 kiló felletti babája tuti macrosom, miközben minden második ismerősöm 4 kiló körüli, vagy feletti babát szült:S. Ettől függetlenül minden rendben volt, a császárnál is, utána is (mondjuk a cukrommal csak én, meg max. anyum foglalkozott), a babára külön figyeltek emiatt, gyorsan gyógyultam, sok tejem volt, szóval én abszolút nem bántam meg, sőt, másodszor is ugyanoda megyek
. Sajnos máshonnan legalább ugyanennyi negatívumot hallok, ez meg legalább "hazai pálya"Most 23 hetes vagyok a kicsivel, a szülésről még nem beszéltünk, kíváncsi leszek milyen javaslatai lesznek:twisted:.
Az elején nagyon ugráltak a cukraim, meg is ijedtem, mert Botonddal tök más volt, de a dokim elintézte annyival, hogy erre nincs szabály, minden terhesség más, ne vicceljek, velem tuti nem lesz gond (kicsit mániákus vagyok, ami a méréseket illeti
:razz:. ) Egyelőre minden rendeben, és így is marad.Annyit kérdeznék, hogy akinek szívfejlődési rendellenességgel született a babája (úgy tudom kettőtöknél is volt vmi gond), azoknak nem csináltak a terhesség alatt szív UH-t, vagy ott (még) nem vették észre?
Mert nekem Botonddal is volt egy alapos magzati szív UH egy specialistánál, meg most is volt már, de minden rendben. Viszont ezeket is mind magamnak intéztem/jártam utána, nem küldött senki (ahogy szemészhez sem, meg dietetikushoz sem:S). Nem tudom, hogy ez "terhességi centrumban" mennyire szokás...
Bocsi, hogy belekottyintottam, csak gondoltam, plusz egy tapasztalat
.
szandimon
Új tag
Szia Kicsidodi!
A kislányomnak van fejl. rendellenessége. Nem volt magzati szív UHja, és a második babámnak sem. (Az elsőnél még nem is tudtam, h van ilyen vizsgálat) Errefelé nem divat, sajna magánúton pedig elég expensive lett volna, pláne GYES-es anyukaként (15e a magándoki, plusz kb. 10e az utazás). De gyanítom, Szanduskánál nem mutatott volna semmit a magzati szívUH sem, mert amikor megszületett, szívzörejt hallottak nála, no és nem is az első vizsgálatkor, és emiatt volt neki egy szívUH, na nem a Doppler-es, ott nem láttak semmit, azt mondták, 2.4 kg kicsi még, ezért 6 hetes korunkban kellett mennünk a kardiológiára. Akkor állapították meg, hogy szívbillentyű vastagodása van, vagy tüdőér szűkületnek is mondják. Plusz a foramen ovale, de ezzel nagyon nem foglalkoznak. A 2. baba születésekor rákérdeztem, h mi volt a baba szívUHján, mire közölték, hogy az csak akkor van, ha vmi rendelleneset tapasztalnak, s mivel nem tapasztaltak, így nem volt vizsgálat. Épp a saját példánkból kiindulva tartom butaságnak, amikor valaki kijelenti, hogy megszületett a baba, és semmi baja. Vagy csak nem tud róla. Szandusnál sincs semmi tünet. Ha az az egy dokinéni nem hall szívzörejt, ma is azt hisszük, hogy vasszíve van.
Lányok ti kaptatok már kritikát, hogy cukorbetegen vállaltatok gyermeket? A barátnőm az egészségügyben dolgozik, és két doki ismerőse is azt mondta, hogy mekkora felelőtlen vagyok, hogy két gyereket is vállaltam.... na tessék....
A kislányomnak van fejl. rendellenessége. Nem volt magzati szív UHja, és a második babámnak sem. (Az elsőnél még nem is tudtam, h van ilyen vizsgálat) Errefelé nem divat, sajna magánúton pedig elég expensive lett volna, pláne GYES-es anyukaként (15e a magándoki, plusz kb. 10e az utazás). De gyanítom, Szanduskánál nem mutatott volna semmit a magzati szívUH sem, mert amikor megszületett, szívzörejt hallottak nála, no és nem is az első vizsgálatkor, és emiatt volt neki egy szívUH, na nem a Doppler-es, ott nem láttak semmit, azt mondták, 2.4 kg kicsi még, ezért 6 hetes korunkban kellett mennünk a kardiológiára. Akkor állapították meg, hogy szívbillentyű vastagodása van, vagy tüdőér szűkületnek is mondják. Plusz a foramen ovale, de ezzel nagyon nem foglalkoznak. A 2. baba születésekor rákérdeztem, h mi volt a baba szívUHján, mire közölték, hogy az csak akkor van, ha vmi rendelleneset tapasztalnak, s mivel nem tapasztaltak, így nem volt vizsgálat. Épp a saját példánkból kiindulva tartom butaságnak, amikor valaki kijelenti, hogy megszületett a baba, és semmi baja. Vagy csak nem tud róla. Szandusnál sincs semmi tünet. Ha az az egy dokinéni nem hall szívzörejt, ma is azt hisszük, hogy vasszíve van.
Lányok ti kaptatok már kritikát, hogy cukorbetegen vállaltatok gyermeket? A barátnőm az egészségügyben dolgozik, és két doki ismerőse is azt mondta, hogy mekkora felelőtlen vagyok, hogy két gyereket is vállaltam.... na tessék....
mantanya
Aktív tag
"Lányok ti kaptatok már kritikát, hogy cukorbetegen vállaltatok gyermeket? A barátnőm az egészségügyben dolgozik, és két doki ismerőse is azt mondta, hogy mekkora felelőtlen vagyok, hogy két gyereket is vállaltam.... na tessék...."
Igen, hogyne... Cukrosan három gyereket????????? Ki hallott már ilyet!!!!!!!!!!Szerintem az mond ilyet, aki nincs tisztában azzal, hogy mi cukrosan 10x annyit figyelünk magunkra (nem csak cukor terén), mint egy "egészséges" kismama... és nem dohányzunk, én még kávét sem ittam anno egyik gyerekkel sem, és készülünk rá... Szóval nem biztos, hogy nagyobb rizikó (na jó, persze van benne), mint egy dohányos, hanyag, esetleg drogos kismama esetében... Szerintem... Vagy elfogult vagyok???
Szóval olyan embertől, aki nem tudja, milyen kontroll alatt kell végigcsinálni azt a bizonyos 9 hónapot (és előtte még párat ugye), és igenis mennyi áldozattal (nem önsajnálat, de lássuk be, tényleg sok odafigyelést igényel), attól fel sem veszem az ebbéli kritikát... És igen. Én olyan "felelőtlen " vagyok, hogy még egy negyediket is bevállalnék... Magamnak, nem másnak... Kihordani is én szeretném, megszülni is, sőt felnevelni is... Legyen bármi gubanc, ne adj Isten... Ehhez senkinek semmi köze!!!!!!!!! SZERINTEM...
Igen, hogyne...
Cukrosan három gyereket????????? Ki hallott már ilyet!!!!!!!!!!Szerintem az mond ilyet, aki nincs tisztában azzal, hogy mi cukrosan 10x annyit figyelünk magunkra (nem csak cukor terén), mint egy "egészséges" kismama... és nem dohányzunk, én még kávét sem ittam anno egyik gyerekkel sem, és készülünk rá... Szóval nem biztos, hogy nagyobb rizikó (na jó, persze van benne), mint egy dohányos, hanyag, esetleg drogos kismama esetében... Szerintem... Vagy elfogult vagyok??? Szóval olyan embertől, aki nem tudja, milyen kontroll alatt kell végigcsinálni azt a bizonyos 9 hónapot (és előtte még párat ugye), és igenis mennyi áldozattal (nem önsajnálat, de lássuk be, tényleg sok odafigyelést igényel), attól fel sem veszem az ebbéli kritikát... És igen. Én olyan "felelőtlen " vagyok, hogy még egy negyediket is bevállalnék... Magamnak, nem másnak... Kihordani is én szeretném, megszülni is, sőt felnevelni is... Legyen bármi gubanc, ne adj Isten... Ehhez senkinek semmi köze!!!!!!!!! SZERINTEM...
Kicsidodi, tudjátok, hogy kisálny vagy kisfiú lesz?
Én már egyszer írtam ide, azaz volt erőrl ott szó és akkor hosszan írtam erről, hogy nem az a fontos, hogy hogyan kezelik terhesésg alatt - szülés közben - műtét közben - kórházban a cukrunkat. Ez nem a feladatuk és nem attól lesz "cukrosokhoz értő" a doki, mert ezeket tudja. Hanem attól, hogy tudja, mikor okoz gondot a cukorbetegség maga, a babánál is és az anyánál is - függetlenül a vércukor értékeinktől. És tudja, hogy mik ezek a gondok, érti az összefüggéseket, fel tudja mérni, hogy mikor kell császározni és mikor nem, az UH leletekből tud következtetni arra, hogy okozott-e terhességi szövődményt a cukor (több magzatvíz, valódi macrosomia, túlérett lepény, rossz lepényi keringés, ezekből tud következtetni arra,hogy a babának lehet-e éretlenebb a tüdeje, szeme, idegrenszdere) és el tudja különíteni a valódi szövődményeket a nem típusosan, de egészségesen fejlődő babától. Ezt csak azért írtam le, mert nem érzem mindig, hogy ez itt ezen a topikon tisztázott lenne, látom, hogy sokan aggódnak azon, hogy mi lesz a cukraikkal és még mindig azt érzem, hogy az orvosválasztás azon az alapon megy, hogy ért-e az aktuális cukor kezeléshez.
Kicsidodi, amit az Istvánról írtál, a főorvosról, szerintem nagyon látszik, hogy nincs tapasztalatuk cukrosokkal és hát valóban le a kalappal előtted, hogy bevállaltad az első kismama szerepét! Ehhez bátorság kellett! Talán egyszer majd lesz tapasztalatuk, de én így nem mennék oda - ez az én őszinte, személyes véleményem.
A szívUH az 1-es nőin nekünk kötelező (sőt, 2 is az, de ebből egyet szoktak betartani, de ha szólok, akkor elküldenek mindkettőre), a szemészetet állandóan számon kérték rajtam és külön flowmetriákat is néztek a terhesség végén. A legelső az volt a terhesség végén, hogy beékelődött-e a gyerek feje, mert az is sajnos egy jele a macrosomiának, hogy a fejük nagy és nem tud beékelődni (szemben azokkal a babákkal, akik csak úgy nagyok, ott nem szokott ebből probléma lenni). Tehát itt is van egy szempont, ami alapján kimondják a macrosomiát. Ha nem csak ducika a baba, hanem a feje is hatalmas, nem tud beékelődni, az már nem feltétlenül genetikai, mert ebben az esetben 100 éve meghalt volna az anyuka is és a baba is, mert nem volt császár. Velem is ez volt a másodiknál, csak annyival voltam jobb helyzetben, hogy második baba volt és az első hüvelyi szülés volt, tehát ha nem jött volna a szívritmuszavar, valszeg sima szülés lett volna (sőt, már be volt ékelődve a feje, de már ki voltam tágulva másodikra egy ekkora fejhez - elsőnél nem ékelődött volna be, nálunk 36 hetesen volt 37cm a feje a másodiknak, az elsőnek 41 hetesen volt 36-37cm). Kicsidodi, rám gondoltál még ugye, hogy nálunk volt szívprobléma? Nálunk nem fejlődési rendellenesség volt, hanem egy örökletes szívritmuszavar. Anatómiai baja nincs a szívének, van egy plusz köteg ingerületvezető sejtje, ami nem látszik nyilván, de nem is fejlődési rendellenesség, az anyósomnak volt ilyen baja gyerekkorában. Nálunk mindkétszer volt 2 alkalommal is (13-15 hetesen és 21-23 hetesen szívUH) és teljesen rendben volt minden, sőt, 6 hetesen voltam az elsővel szívUHn, mert én egyszerűen paráztam (a barátnőm fiának súlyos fejlődési rendellenessége lett a kisfiának, barátnőm is cukros és csak a szülés után derült ki), de ott rendben volt minden. A másodiknál is a ritmuszavar ellenére a szíve tökéletesen egészséges most is (3-4 havonta van UH-nk).
Egyébként rájöttem, hogy nem terhességi centrumban szültem én, hiszen ugyan a diabdoki az, de az 1-es női nem kapcsolódott össze a diabetológiával, tehát nem volt team a szó eredeti értelmében. De a szülész volt nagyon alapos és nagyon jó szakember. Persze fogalma nem volt a cukraimról, hogyan kéne beállítani, de ez szerencsére nem is a dolga. Ezt itt is én csináltam egyedül, ahogyan ti is mindannyian.
A több babával kapcsolatban: sokat beszélgettem a diabetológusommal, aki terhesekkel foglalkozik alapvetően, szóval ő terhescentrumos tényleg. És megértettem, hogy nem azért szeretnének minket lebeszélni a sok babáról (egyéni abszolút, hogy kinek sok már a kettő és kinek az 5), mert veszélyes kihordani vagy mert örüljünk, hogy nem lett beteg az eddigi sem. Hanem később, ha nagyobbak lesznek azok a babák és természetesen ezért ajánlják, hogy huszon 1-2 évesen kezdjünk el szülni, mert akkor bőven van időnk vállalni többet is. Mert a kockázatunk az nem most nagy, sőt, most semmivel nem nagyobb, mint egy egészséges nőnek, hanem később, 10-15 év múlva. A terhesség is olyan irányban "használja" a szervezetet, mitn a cukorbetegség, senkinél nem tudjuk előre, hogy a jó cukrai ellenére kialakulnak-e szövődményei vagy sem, de mindenképpen "elgyötörtebb" lesz egy 30 éve cukros szervezet mondjuk 40 éevesen, mint egy nem cukros 40 éves. És ha ott rohangál a sok gyerek mellettünk, mi meg már 25-30 éve akkor már diabasok leszünk, a negyvenes éveinket taposva, na az kemény dió lehet. Szerintem... Ehhez kell egy állandó társ, aki biztosan mellettünk lesz és kell segítség, ha bármi történne a társsal. Én most megízleltem, milyen, ha egyedül maradnék a gyerekekkel és higgyétek el, cukrosan, több gyereket egyedül nevelni brutális. És ehhez nem kell válás, elég hozzá egy autóbaleset vagy akármi - szerintem (és tényleg, nehogy valaki magára vegye vagy megsértődjön, ez az én saját véleményem, nem baj na más nem így látja) mi nem vagyunk képesek a cukrunk miatt egyedül nevelni sok gyereket. Egyedül felnevelni, ha úgy hozná a sors. És ha a férjünk megbetegszik, meghal, vagy elhagy hirtelen? A mi szervezetünk sosem lesz olyan egészséges a 40-es 50-es éveinkben, mint egy nem cukros nőé. Nem most a gáz, nem kihordani gáz a babákat, meg megszülni, hanem később, amikor mi idősebbek leszünk, mert nekünk jóval nagyobb eséllyel lesz szükségünk segítségre, mint az egészségeseknek, akkor is, ha tökéletesek a cukraink. Én mindig úgy vagyok vele, hogy nem vállalok be olyat, amit egyedül nem lennék képes hosszabb távon csinálni. Nem garantálhatja egyikünk férje sem, hogy nem lesz beteg, nem hal meg, nem hagy el soha az életben. Szerintem azt érdemes végiggondolin, hogy nekünk nehezebb lesz 40-50 évesen, mintha nem lennénk cukrosok, közülünk többeknek lesz szövődménye (statisztika), nem tudjuk, kiknek lesz és milyenek, de nagy esélyünk van a nehezített életre. És akkor már nem 100%, hogy ha sok gyerekünk van, meg tudunk nekik adni mindent, hogy teljes és jó életük legyen. Ezt én így gondolom. Ezért egyéni, hogy kinek mi fér bele. Én tudom, milyen, ha nem 100%-osak a gyerekek (és nem fejlődési rendellenességeink vannak), meglegyintett a szele az egyedüllétnek a gyerekekkel és tudom, hogy mennyire nehéz így is 2 gyerekkel, pedig a 2 gyerek egy átlag családban nem sok, sőt. Lehet, hogy ehhez, amit ide leírtam, át kell élni azt is, amit én átéltem. Jó volt megosztani veletek a gondolataimat mindenesetre És nagyon kíváncsi vagyok, miket fogunk itt írni 15 év múlva Jó lenne ismerni egymást majd akkor is...
Én már egyszer írtam ide, azaz volt erőrl ott szó és akkor hosszan írtam erről, hogy nem az a fontos, hogy hogyan kezelik terhesésg alatt - szülés közben - műtét közben - kórházban a cukrunkat. Ez nem a feladatuk és nem attól lesz "cukrosokhoz értő" a doki, mert ezeket tudja. Hanem attól, hogy tudja, mikor okoz gondot a cukorbetegség maga, a babánál is és az anyánál is - függetlenül a vércukor értékeinktől. És tudja, hogy mik ezek a gondok, érti az összefüggéseket, fel tudja mérni, hogy mikor kell császározni és mikor nem, az UH leletekből tud következtetni arra, hogy okozott-e terhességi szövődményt a cukor (több magzatvíz, valódi macrosomia, túlérett lepény, rossz lepényi keringés, ezekből tud következtetni arra,hogy a babának lehet-e éretlenebb a tüdeje, szeme, idegrenszdere) és el tudja különíteni a valódi szövődményeket a nem típusosan, de egészségesen fejlődő babától. Ezt csak azért írtam le, mert nem érzem mindig, hogy ez itt ezen a topikon tisztázott lenne, látom, hogy sokan aggódnak azon, hogy mi lesz a cukraikkal és még mindig azt érzem, hogy az orvosválasztás azon az alapon megy, hogy ért-e az aktuális cukor kezeléshez.
Kicsidodi, amit az Istvánról írtál, a főorvosról, szerintem nagyon látszik, hogy nincs tapasztalatuk cukrosokkal és hát valóban le a kalappal előtted, hogy bevállaltad az első kismama szerepét! Ehhez bátorság kellett! Talán egyszer majd lesz tapasztalatuk, de én így nem mennék oda - ez az én őszinte, személyes véleményem.
A szívUH az 1-es nőin nekünk kötelező (sőt, 2 is az, de ebből egyet szoktak betartani, de ha szólok, akkor elküldenek mindkettőre), a szemészetet állandóan számon kérték rajtam és külön flowmetriákat is néztek a terhesség végén. A legelső az volt a terhesség végén, hogy beékelődött-e a gyerek feje, mert az is sajnos egy jele a macrosomiának, hogy a fejük nagy és nem tud beékelődni (szemben azokkal a babákkal, akik csak úgy nagyok, ott nem szokott ebből probléma lenni). Tehát itt is van egy szempont, ami alapján kimondják a macrosomiát. Ha nem csak ducika a baba, hanem a feje is hatalmas, nem tud beékelődni, az már nem feltétlenül genetikai, mert ebben az esetben 100 éve meghalt volna az anyuka is és a baba is, mert nem volt császár. Velem is ez volt a másodiknál, csak annyival voltam jobb helyzetben, hogy második baba volt és az első hüvelyi szülés volt, tehát ha nem jött volna a szívritmuszavar, valszeg sima szülés lett volna (sőt, már be volt ékelődve a feje, de már ki voltam tágulva másodikra egy ekkora fejhez - elsőnél nem ékelődött volna be, nálunk 36 hetesen volt 37cm a feje a másodiknak, az elsőnek 41 hetesen volt 36-37cm). Kicsidodi, rám gondoltál még ugye, hogy nálunk volt szívprobléma? Nálunk nem fejlődési rendellenesség volt, hanem egy örökletes szívritmuszavar. Anatómiai baja nincs a szívének, van egy plusz köteg ingerületvezető sejtje, ami nem látszik nyilván, de nem is fejlődési rendellenesség, az anyósomnak volt ilyen baja gyerekkorában. Nálunk mindkétszer volt 2 alkalommal is (13-15 hetesen és 21-23 hetesen szívUH) és teljesen rendben volt minden, sőt, 6 hetesen voltam az elsővel szívUHn, mert én egyszerűen paráztam (a barátnőm fiának súlyos fejlődési rendellenessége lett a kisfiának, barátnőm is cukros és csak a szülés után derült ki), de ott rendben volt minden. A másodiknál is a ritmuszavar ellenére a szíve tökéletesen egészséges most is (3-4 havonta van UH-nk).
Egyébként rájöttem, hogy nem terhességi centrumban szültem én, hiszen ugyan a diabdoki az, de az 1-es női nem kapcsolódott össze a diabetológiával, tehát nem volt team a szó eredeti értelmében. De a szülész volt nagyon alapos és nagyon jó szakember. Persze fogalma nem volt a cukraimról, hogyan kéne beállítani, de ez szerencsére nem is a dolga. Ezt itt is én csináltam egyedül, ahogyan ti is mindannyian.
A több babával kapcsolatban: sokat beszélgettem a diabetológusommal, aki terhesekkel foglalkozik alapvetően, szóval ő terhescentrumos tényleg. És megértettem, hogy nem azért szeretnének minket lebeszélni a sok babáról (egyéni abszolút, hogy kinek sok már a kettő és kinek az 5), mert veszélyes kihordani vagy mert örüljünk, hogy nem lett beteg az eddigi sem. Hanem később, ha nagyobbak lesznek azok a babák és természetesen ezért ajánlják, hogy huszon 1-2 évesen kezdjünk el szülni, mert akkor bőven van időnk vállalni többet is. Mert a kockázatunk az nem most nagy, sőt, most semmivel nem nagyobb, mint egy egészséges nőnek, hanem később, 10-15 év múlva. A terhesség is olyan irányban "használja" a szervezetet, mitn a cukorbetegség, senkinél nem tudjuk előre, hogy a jó cukrai ellenére kialakulnak-e szövődményei vagy sem, de mindenképpen "elgyötörtebb" lesz egy 30 éve cukros szervezet mondjuk 40 éevesen, mint egy nem cukros 40 éves. És ha ott rohangál a sok gyerek mellettünk, mi meg már 25-30 éve akkor már diabasok leszünk, a negyvenes éveinket taposva, na az kemény dió lehet. Szerintem... Ehhez kell egy állandó társ, aki biztosan mellettünk lesz és kell segítség, ha bármi történne a társsal. Én most megízleltem, milyen, ha egyedül maradnék a gyerekekkel és higgyétek el, cukrosan, több gyereket egyedül nevelni brutális. És ehhez nem kell válás, elég hozzá egy autóbaleset vagy akármi - szerintem (és tényleg, nehogy valaki magára vegye vagy megsértődjön
, ez az én saját véleményem, nem baj na más nem így látja) mi nem vagyunk képesek a cukrunk miatt egyedül nevelni sok gyereket. Egyedül felnevelni, ha úgy hozná a sors. És ha a férjünk megbetegszik, meghal, vagy elhagy hirtelen? A mi szervezetünk sosem lesz olyan egészséges a 40-es 50-es éveinkben, mint egy nem cukros nőé. Nem most a gáz, nem kihordani gáz a babákat, meg megszülni, hanem később, amikor mi idősebbek leszünk, mert nekünk jóval nagyobb eséllyel lesz szükségünk segítségre, mint az egészségeseknek, akkor is, ha tökéletesek a cukraink. Én mindig úgy vagyok vele, hogy nem vállalok be olyat, amit egyedül nem lennék képes hosszabb távon csinálni. Nem garantálhatja egyikünk férje sem, hogy nem lesz beteg, nem hal meg, nem hagy el soha az életben. Szerintem azt érdemes végiggondolin, hogy nekünk nehezebb lesz 40-50 évesen, mintha nem lennénk cukrosok, közülünk többeknek lesz szövődménye (statisztika), nem tudjuk, kiknek lesz és milyenek, de nagy esélyünk van a nehezített életre. És akkor már nem 100%, hogy ha sok gyerekünk van, meg tudunk nekik adni mindent, hogy teljes és jó életük legyen. Ezt én így gondolom. Ezért egyéni, hogy kinek mi fér bele. Én tudom, milyen, ha nem 100%-osak a gyerekek (és nem fejlődési rendellenességeink vannak), meglegyintett a szele az egyedüllétnek a gyerekekkel és tudom, hogy mennyire nehéz így is 2 gyerekkel, pedig a 2 gyerek egy átlag családban nem sok, sőt. Lehet, hogy ehhez, amit ide leírtam, át kell élni azt is, amit én átéltem. Jó volt megosztani veletek a gondolataimat mindenesetre És nagyon kíváncsi vagyok, miket fogunk itt írni 15 év múlva Jó lenne ismerni egymást majd akkor is...Sziasztok!
Talán még páran emlékeztek rám, egyszer-egyszer írtam már ide, vagy voltam itt tanácsot kérni...;-).
Most kicsit visszaolvastam, mert ezer éve nem voltam, és Edelino miatt írok, vagyis az István kórház miatt.
Én voltam az első, az "úttörő" diabos, aki az Istvánban szült 2 éve. Vállaltam a "tesztalany" szerepét, mert anyum ott neonatológus, ráadásul 25 évig a Schöpf-Mérei intenzív osztályán dolgozott, így attól nem féltem, hogy a baba rossz kezekben lenne;-). Magammal kapcsolatban pedig sajnos a 17 év diab alatt megtanultam, hogy csak akkor mennek rendben a dolgok, ha én tartom kézben őket :x. (Keltem már én is altatásból 2,6-os cukorral, aztán meg 18-as lett, mert senkinek nem jutott eszébe az infúziót leállítani, amíg én kómáztam, így is anyum kérdezett rá, hogy ugye már nem megy...)na mindegy, a lényeg, hogy én most sem számítottam túl nagy harci készültségre, ami a cukromat illeti, de én ezt vállaltam, mert nagyon nagy előny volt, hogy ott lehetett anyu. Volt egy "B" terv, beszéltem egy dokival az ÁEK-ből, tudta ki vagyok, mit kell rólam tudni, ha ne adj' Isten korábban beindulna a szülés, vagy gond lenne. De rá hála Istennek nem volt szükség
Az első terhességem vége pontosan ugyanúgy alakult, mint Edelinoé, másfél hét alatt 14 kilónyi víz jött rám, alig bírtam ráállni a lábaimra, de mivel nekem konkrétan a főorvos a dokim, engem sem akart császározni. Én bevallom töredelmesen, nagyon féltem, hogy nehogy gond legyen a babával (vagy velem), ezért "kamuztam" egy kicsit:roll:. Felhívtam és megmondtam neki, hogy borzalmasan romlanak a cukraim, és mértem egy magasabb vérnyomit is. Pedig a vérnyomásom tökéletes volt, és a cukraimat is kordában tartottam, bár az tény, hogy szó szerint félóránként mértem, különben tényleg katasztrófa lett volna:???:. Ráadásul akkor már közel egy hete minden este/éjszaka 7 perc fájásokig jutottam, de ott megrekedt a dolog. Végül mondta, hogy rendben, két nap múlva, reggel 7-kor vár a császárra. Én nagyon jó orvosnak tartom a dokimat, de sztem túlzottan "természetesség párti", és bosszantó, hogy gyakorlatilag "hazudnom" kell, hogy ne érezzem életveszélyben magam
Mint kiderült, meg sem tudtam volna szülni, mert pont mikor indultunk, elfolyt a vizem, és hagytak vajúdni, de hiába tágultam szépen, nem ékelődött be a baba feje, mert én pici vagyok, ő meg nagy lett
Ettől függetlenül minden rendben volt, a császárnál is, utána is (mondjuk a cukrommal csak én, meg max. anyum foglalkozott), a babára külön figyeltek emiatt, gyorsan gyógyultam, sok tejem volt, szóval én abszolút nem bántam meg, sőt, másodszor is ugyanoda megyek
Most 23 hetes vagyok a kicsivel, a szülésről még nem beszéltünk, kíváncsi leszek milyen javaslatai lesznek:twisted:.
Az elején nagyon ugráltak a cukraim, meg is ijedtem, mert Botonddal tök más volt, de a dokim elintézte annyival, hogy erre nincs szabály, minden terhesség más, ne vicceljek, velem tuti nem lesz gond (kicsit mániákus vagyok, ami a méréseket illeti
Annyit kérdeznék, hogy akinek szívfejlődési rendellenességgel született a babája (úgy tudom kettőtöknél is volt vmi gond), azoknak nem csináltak a terhesség alatt szív UH-t, vagy ott (még) nem vették észre?
Mert nekem Botonddal is volt egy alapos magzati szív UH egy specialistánál, meg most is volt már, de minden rendben. Viszont ezeket is mind magamnak intéztem/jártam utána, nem küldött senki (ahogy szemészhez sem, meg dietetikushoz sem:S). Nem tudom, hogy ez "terhességi centrumban" mennyire szokás...
Bocsi, hogy belekottyintottam, csak gondoltam, plusz egy tapasztalat
lizzi
Őstag
Az is biztos ,hogy nem mindegy ,hogy ki hány éve cukorbeteg...mert én érzem magamon ,hogy pár évvel ezelőtt még sokkal többet bírtam(szellemileg -fizikailag),de a terhesség-szülés óta(után)sokkal több betegség,gyengeség fordult elő nálam mint előtte,és ha nincs az Édesanyám aki rohan 600 km-röl ha baj van, és segíteni kell akkor nem tudom mi lenne.... és kire bíznám Karolát ,mert ugyan a férjem segítene mindenben és segít amikor tud ,de ha ő nem dolgozik akkor nincs miből hitelt fizetni és nincs mit enni....???nagy kérdések és dilemmák ezek,és egyre többet foglalkoztatnak engem is ,főleg mivel nagyon szeretnék még gyereket ,de ki tudja mi lesz velem 10-20 év múlva és ez nem parázás csak egyszerűen megfordul folyton az ember fejében ha reálisan nézi a dolgokat és nem szeretné a gyerek életét megnehezíteni....
Teljesen egyetértek Veletek, lányok! Annyi minden történhet velünk, a családtagjainkkal, hogy én is nagyon meggondolnám, hogy vállalok-e több gyereket. Most persze már biztos nem, mert Ricsi mellett még egy babára + magamra is figyelni (hogy el tudjam látni őket akár 20 év múlva is) nehéz. Csak egy egyszerűhypo a játszótéren, amikor 2 percig nem tudok rá figyelni 100 %-osan, mert előbb magamat kell rendbehozni... el sem tudom képzelni, milyen lehet ez több gyerekkel... és ugye mostanában sajnos sokan veszítik el az állásukat. Ezek persze másoknál is mérlegelési szempontok, de nálunk az egészségügyi kérdésem sokkal komolyabb téttel járnak. Én azt gondolom, hogy igenis reálisan kell látni a kockázatokat és azok alapján dönteni, mert csak magunknak döntünk, hanem a gyerek "nevében" is. Ez a legnehezebb része, legalábbis nekem. Őszintén megmondom, hogy ha előre megmondják, hogy Ricsi cukros lesz, nem biztos, hogy bevállalom. Nem magam miatt, mert ezt is végig lehet csinálni, hanem miatta. Rettegek a jövőtől, hogy mikor milyen problémák jönnek neki, milyen lelki nehézségeket kell majd átélnie. És ugye ha én nem lennék cukros, annak a kockázata, hogy ő is az lesz, sokkal kisebb lett volna. Szóval szerintem nagyon nehéz a kérdés és felelősen csak akkor lehet dönteni, ha mindezt átgondoljuk...
ja és a betegségek. hát igen, előtte az ember kimaradt 1-2 napra a munkából, pihent és helyrerázódott. de gyerek mellett nagyon nehéz ez. és ahogy idősebbek leszünk, egyre nehezebb ezeket átvészelni. és sajnos igaz, hogy egyre kevésbé tudunk a szüleink segítségére is számítani. ha az én anyukám nem segítene, nem tudom, mi lenne velünk... de ő sem lesz fiatalabb, nem várhatok el tőle mindent. a többi nagyszülő sajnos nem jön szóba egészségügyi és távolsági okok miatt. én sosem szerettem sajnáltatni magamat a cukor miatt, legtöbbször el sem mondtam, de most néha kifakadok, ha valaki nem érti meg, nekem mjiért nehezebb...
Pontosan ezt mondom Nimród születése óta én is! Soha, eszembe sem jutott, hogy de rossz nekem a cukrom miatt (nekem sem maradt ki semmi az életemből előtte, utazások, versenyszerű sport, külföldi munkák, hatalmas bulik), de amióta gyerekeim vannak, nem csak hogy eszembe jut, de még mérges is vagyok (nem tudom, kire, mire, a betegségre, a helyzetre, magamra, de dühös és mérges vagyok sokszor). Nekem a minap jutott az eszembe, hogy micsoda fantasztikus élményem maradt volna a két szülésről és az utána következő időszakról, ehelyett végig a cukorpara volt, mérni mérni mérni, ha a baba alszik, nekem tuti akkor jött egy hipó, nem tudtam aludni, ezért nyilván egy nem cukros nőnél jóval fáradtabb voltam az első hónapokban (is) és ezek kissé elhomályosították a szépségét ennek a kisbaba időszaknak, meg magának a szülésnek is persze. Most azt érzem, hogy kimaradt valami, mert már 3 éves a Brúnó és szeptemberben 5 lesz Nimród, már nagyok, már letettük a pelust a kicsinél is, már nem használok bodykat, csak pólókat, már egyedül esznek, már megmondják, mit kérnek és mit nem és már a többi gyerek az érdekes, nem Anya és Apa (persze, mi is érdekesek vagyunk, de másképp). És vége, elmúlt a babázás és valami kimaradt. Nekem a szoptatás is egy szenvedés volt, úgy felborultak a cukraim tőle. De csináltam 14 hónapig és utána még hónapokig tartott, mire helyreálltak a cukraim valamennyire. Csak közben egy kicsit megsínylette a szervezetem ezt, érzem, hogy nem bírok annyit, nem úgy (pont, ahogy Lizzi is írta). Lehet, hogy ez a korral is jár, de nekem inkább egyértelmű összefüggés van a szülések és a legyengülésem között.
Az biztos, hogy szerintem itt majdnem mindenki megérti, hogy nekünk ez az egész mitől nehezebb
Mantanya, engem érdekelne, hogy te hogy lavírozol el 3 gyerek mellett, van segítséged? Nincsenek anyagi gondjaitok, nem kell visszamenned dolgozni? Kertes házban laktok? Én milyenek a cukraid mostanában, sikerült javítani? Mióta vagy cukros? Egyébként szerintem, aki szül a huszas évei elején 1-2 gyereket, annak még van lehetősége több babára is, de aki 30 körül áll neki, ott már a 2 is komoly kérdéseket vethet fel. Csak most kezdem ezt az egészet érteni, régebben abszolút nem értettem, miért mondják nekem a dokik, hogy 25 alatt kéne szülnöm....