Babázhatok

kicsidodi

Új tag
Hát én azért biztos nem vetetnék el egy babát, mert hajlamos lehet a cukorbetegségre. Akkor ma egyikünk se élne:roll:! Sőt, Magyarország 5%-a sem jöhetett volna világra.
És ha idővel szűrni lehet majd a túlsúlyra való hajlamot? Akkor a népesség a felére fog csökkeni, de a többi bébit is elvetetik, mert ők meg a depire, a szenvedélybetegségekre, és szívrohamra hajlamosak. És a végén oda jutunk, hogy mivel 100%-osan egészséges ember aligha létezik, mesterségesen beültetett, sallangoktól mentes, "készterméket" fogunk a méhünkbe kapni.....:mad:
Na, ezen a szinten már kicsit "Istenkedésnek" érzem az orvostudomány beavatkozását!

Persze, eltúloztam, de reális, hogy ha nem is a mi életünkben, de ez lesz, és sztem ez riasztó! Persze az egyéni vélemény, és nem ítélek el senkit, aki másképp gondolja, csak gondoljatok bele, hogy van-e olyan, aki ne lenne vmire hajlamos, vagy ne lenne vmilyen baja...
 

Sani

Új tag
Szia kicsidodi!

Mi van veletek?
Hogy alakulnak a cukraid?
Sikerül megtartani az optimális értéket? És ezt milyen 'ráfordítással'?
 

kicsidodi

Új tag
Jaj, nagyon köszi az érdeklődést:D!
A keddi HbA1c-m 5,5, fructosamin:250:D! Kb. 2 hete a 10 körüli értékek is teljesen elmúltak, már 8 körül elcsípem és lecsapok;)! Igaz kicsit át is esem a ló túloldalára, mert a 3,5-ös hipót egyáltalán nem érzem, 6,7-től pedig magasnak érzem a cukrom, és hát ugye a 3 alatti cukor is veszélyes, szóval vissza kell állnom 4 és 7,2 közé! De nagyon örülök, hogy jók az értékek!!!:D
Hála Istennek nekem ráadásul semmiféle nehézséget nem okoz ezen a szinten tartani:D;)! Komolyan!Én tényleg azt eszem, amit megkívánok, és akkor amikor megkívánom! Jó, sokat mérek (14-20 között naponta), de igazából nem indokolt, csak hát így érzem biztonságban magunkat. Éjszakánként 1* kelek 4 körül (ja, mert aludni is alhatok, ameddig jól esik, ált.ban éjféltől 9-ig), de legutóbb azt mondta a dokim, hogy ilyen szép értékek mellett ez szükségtelen, és nagyon nagy szükség van a nyugodt alvásra, elég, ha csak egyszer-egyszer felkelek, nem kell minden este, amíg az inzulinigényem nem változik.:cool:
Nyilván a szervezetem is jól reagál a terhességre, és biztos számít, hogy csak 21 vagyok, de én áldom az eget, hogy Lantus-Humaloggal vállaltam a szülést, és bár volt egy kis bűntudatom, teljesen engedélyezett terhességben is, külföldön már eszükben sincs pl. Humulinnal terheseket kezelni...Csak le vagyunk maradva!:mad:
Ráadásul anyu most tartott előadást a kórházban ("rajtam" felbuzdulva, tartottak erről egy tudományt nőgyógyász, diabetológus, és gyermekorvos előadásában), szóval naprakész a témában, hogy mi, hogyan, mikor és miért történik, szóval nagy jó kezekben vagyok:D!
Pedig ugye 15 éve vagyok inzulinos cukorbeteg és emlékszem Molii korábban azt modta, nekünk nehezebb, de nekem tényleg semmi nehézség nincs benne! (persze volt az elején, én nagyon hányós-bajos voltam, de az a diabtól független).
Tuti, hogy nem véletlen, hogy a cukrosoknál minél korábban javasolják a baba érkezését, nekem pedig hála Istennek volt is rá lehetőségem, és nem emiatt jön most a bébi.

Kedden voltunk UH-n, gyönyörően fejlődik a pinduri, a tarkóredő, 1,4 volt, és ficánkolt ezerrel:D! És bár szépen beterpesztett a nemét még nem tudjuk, mert a lába között volt a köldökzsinór, ami nagyon bezavart, és nem lehett nagyon kivenni...

Ja, voltam szemészeten és a doki észrevett egy nagyon kevés retinopátiára uatló jelet a periférián, de azt mondta emiatt cseppet se aggódjak, mert ennél jobban nem tudom rendben tartani a cukrom, és ez terhesség alatt gyakori, és utána rendre elmúlik! Nem kell vele semmit sem csinálni.
Ez tényleg így van? Közületek volt valakinek? Én kicsit félek, mert simán lehet, hogy a baba előtt is ott volt már, és akkor nem fog elmúlni... Kamasz koromban nem 5,5-ös értékeim voltak:(!
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Kicsidodi, szeretném kijavítani, hogy nem azért nehéz kizárólag egy terhesség, mert régóta cukros valaki... Ez egy fontos tényező, de jól látod, nem 21 évesen olyan fontos. 30 évesen már nem mindegy. A másik pedig, hogy nem az eleje nehéz egy terhességnek :D Az első fiammal az égadta világon nem volt semmi bajom, mégcsak hányingerem sem volt, csodás cukraim voltak (én nagyon stresszeltem ezen mondjuk, éjjel 3-4x is keltem mérni, képtelen voltam leállni erről), a 6. hónap közepéig dolgoztam, 5 hónapot Dániában, a többit itthon, szóval nem ez volt a nehéz. A vége már stresszes volt, nagyon figyelni kellett, mert nem akartam, hogy császározzanak, de szerencsére sikerült. A cukrok szempontjából nem az első 12 hét nehéz, hanem a 20. héttől majdnem végig, mert folyamatosan emelkednek a cukrok, kinél hogyan, de mindenkinél szinte a duplájára-triplájára nő az igény. A hányinger is elmúlik teljesen és a 20. hét után azért a terhesek többsége nagyon szeret enni és ez nem könnyíti meg az amúgy is felmenő cukrok kezelését. Szóval lehet, hogy te nagyon szerencsés vagy és semmi gondot nem fog okozni a cukrod normál tartományban tartása, de akkor te nagyon kivételes vagy-leszel, ez messze nem jellemző (a terhesség második felére gondolok inkább) még a nem régi cukrosokra sem.
És a hosszú cukros évek pontosan azért nehezek, amit a szemész is mondott neked. Mert előjöhetnek olyan problémák, amik valszeg csak késöbb jöttek volna ki. Amit a szemeden lát, az nem baj, mert 15év diab után, terhesen ez "normális". Ha csak 3 éve lennél diabos, nem lenne ilyen a szemeden - na, szerintem ezért is nehezebb nekünk úgy általánosságban, gondolom, ezzel azért egyet értesz. Nekem terhesen eltűntek ezek a pontok a szememről, annyira jó cukraim voltak (a 35. héten tűntek el), nálam fordítva volt, terhesség elött volt néhány pöttyöm, aztán terhesen eltűntek, a másodiknál nem tűntek el (első terhesség után visszajöttek), de nem lett több egyel sem a végére. Most még nem voltam szemésznél, de szerintem, amennyire nincs időm most magammal foglalkozni, romolhatott.

Nem bántásból írom ezeket és nem is riogatásból, de néha nehezen tudok felülkerekedni olyan dolgokon, hogy én tudom, mit kellett végigcsinálnom ahhoz, hogy 2 egészséges fiam legyen (és legalább egy hüvelyi szülésem legyen és a másik sem miattam volt császár, hanem az anyósomtól örökölt szívritmuszavar miatt) és tudom, hogy erre lehet bármit mondani, de azt, hogy nem nehezebb 20 év diabbal a hátam a mögött, azt nem. És én 29 és 31 évesen szültem. De ezek mögött nagyon kemény hónapok állnak, amiket élveztem ugyan, de tagadhatatlanul nehéz volt például a terhességek második felében a cukraim normalizálása.
Lehet, hogy te szerencsés vagy és egyrészt megadatik neked 21 évesen, a legideálisabb korban a szülés és komplikációmentes leszel és gyönyörű szülésed lesz és a cukraid maguktól állnak be a terhesség minden szakaszában, ez lehet, sőt, szerintem te pont ilyen szerencsés leszel, ahogy olvasgatlak :), de azt vedd figyelembe, hogy akkor te vagy az a bizonyos kivétel és nem biztos, hogy szerencsés dolog ennyire hangoztatni, hogy neked mennyire semmi problémád nincs, holott mások mondták, hogy milyen nehéz ez, te nem érted miért. Ez egy picit azt juttatja eszembe (hátha jobb hasonlat és érthetőbb, amit írok), mint amikor olyan nőknek dicsekszem el, hogy azonnal összejött a babám és meg is született egészségesen és szerintem ez nem nagy kunszt, akik mondjuk a 3. lombik program elött állnak éppen és van mögöttük 6 év próbálkozás. De lehet, hogy csak én érzem így és más nem, szóval vedd úgy, hogy leírtam a véleményemet, de nem kell ezzel foglalkoznod :) Én elfogadom azt is, hogy csak én látom így és más nem, tényleg csak a véleményemet írtam le, megfodadod belőle, ami tetszik, ha semmit, akkor semmit :)

Ja, akartam még valamit írni. A szemeddel tényleg ne foglalkozz, a lényeg, hogy sűrűn menj el szemészhez, ameddig ez nem romlik, addig semmi baj nincsen és simán visszafejlődnek majd azok a pontok (valszeg ilyeneket látott). És szívUH-ra mész a Hajdú dokinőhöz? A 14. héten és 20. hét után kell menni, a nődokid ad beutalót (már ha tudja, hogy ezt így kell csinálni, ha nem, akkor mondjad neki te, amúgy a 20. hét utáni a fontosabb, arra mindenképpen menj el).
 

Sani

Új tag
Nagyon örülök, kicsidodi, hogy így alakulnak a dolgaitok.
Én 27 éves voltam, amikor a lányom megszületett, 19 év diab után és nekem sem volt vészes a helyzet.
Persze én is állandóan mértem, megterveztem a napjaimat az ételtől a rendszeres mozgásig. --> Nagyon szeretek enni, de a terhesség alatt szigorúan betartottam a diétát. ( 2-szer fordult elő, hogy mást ettem, mint amit elterveztem, de szerencsére nem volt gond.)
Különben ez a 4-7 közötti érték a terhességem óta maradt meg és még mindig ez a normális nekem.

A szemészeti 'problémáról ' úgy hallottam, hogy elmúlik, úgyhogy emiatt tényleg ne aggódj, amíg a vércukoreredményeid a normális tartományban vannak.

Kmollinak abban igaza van, hogy még az elején jársz, és lehetnek a későbbiek folyamán 'gondok', de én biztos vagyok benne, ha ennyire figyelsz, akkor még a legkisebb felmerülő problémát is másodperc alatt meg tudjátok oldani. ;)
 

kicsidodi

Új tag
Jaj, dehogy Molli! Én ezt abszolút nem veszem készpénznek, sőt a hsz-omban is írtam többször hogy "hála Istennek", hogy így van, és ez nálam nem csak szófurdulat:)! Egyáltalán nem gondolom azt, hogy aki azt mondja, neki nehéz, az hazudik, vagy túloz! És azt sem állítottam, hogy később is ilyen könnyű lesz! Vki érdeklődött, és én azokra a kérdésekre válaszoltam! Nem dicsekedni akartam, csak gondoltam, ha már vki rákérdez, megoszthatom veletek az örömöm, éppúgy, ahogy más a bánatát, nehézségeit is! És nem gondolnám, hogy hiba lenne, hogy bárki elolvashatja, hogy semmi gondot nem okoz eddig a terhesség, még ha csak a 13. héten járok is...(Hiszen a többiről nem tudok nyilatkozni, nem is tettem) Sőt! Lehet, hogy ellenpélda vagyok, és ez ritkaság (bár te is azt írtad, hogy az elején nem az), egy leendő kismama, aki idejön, képet akar kapni arról, hogyan is néz ki ez a valóságban, ahogy én is ezért jöttem ide, és nem az a reális, ha csak a nehéz eseteket olvassa, hiszen én is a "valóság" vagyok, és nem ferdítettem!
Sőt, mostanában több kesergő anyuka-jelölt is volt/van itt, aki tanácstalan, egyáltalán bele merjen-e fogni, és sztem nagyon is jót tesz a kis lelküknek, ha erről olvasnak....
Ja, és én nem úgy említettelek meg (sajnálom, ha így jött ki), hogy Molii azt mondta ... pedig ez nem is igaz! Hanem úgy, hogy Mollli azt mondta ... (amit én elhittem, tehát fel voltam rá készülve), de hála Istennek, eddig nem igazolódott be. Én nem a hiteledet akartam rontani, csak hivatkozni rád...

Amúgy én is tisztában vagyok azzal, mikor milyen inzulinigény-változás várható, azért is jó nagyon, hogy anyu pont most tartott erről előadást, mert tudom mire számítsak, és kb. mikor. Azt az időszakot éppúgy nem fogom félvállról venni, minta mostanit, és nagyon remélem, hogy akkor sem lesznek különösebb problémák!

Örülök, hogy sikerül ez első bébit természetes úton megszülnöd, de mivel én arra is felkészültem, hogy császár lehet, egyáltalán nem remegek a hüvelyi szülésért. Persze örülnék, ha sikerülne, de nem azért mert ez erény, hanem, mert nem véletlen, hogy így lett kitalálva, de ha császár lesz, sem fogm rossz anyának érezni magam, vagy kevesebbnek másoknál....

A retinopátia nagyon remélem, hogy elmúlik, vagy legalábbis romlani semmiképp nem fog!
 

lizzi

Őstag
Kicsidodi gratulálok neked (eléggé le vagyok maradva a dolgokról:) ,de szurkolok nektek nagyon!!!!
És amit Molli írt az nálam is így volt ,hogy bár ugye az elején sokat émelyegtem meg hánytam meg minden ,de igazából nekem is a 20 hét után volt nehéz a terhességem,de reménykedni kell ,hogy nálad nem így lesz.
 

Sani

Új tag
A cukrok szempontjából nem az első 12 hét nehéz, hanem a 20. héttől majdnem végig, mert folyamatosan emelkednek a cukrok, kinél hogyan, de mindenkinél szinte a duplájára-triplájára nő az igény.

Nálam ez nem így volt.
Akkor még nem tudtam, hogy az első három hónapban csökkenhet az inzulinigény, és többször előfordult a hypo. De szerencsére a dokimmal beszéltünk, és akkor - csak utólag - mondta, hogy nyugodtan lehet az inzulinadagot csökkenteni, folyamatosan mérjek, és ha szükséges, akkor meg emeljem az adagot a későbbiek során.
Nagyon fontos az állandó vc kontroll--> a jó vc értékeket, a normoglikémiát áldott állapotban állandóan változó inzulinigénnyel csak így lehet kivitelezni.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Kicsidodi, írjad le ezentúl is az örömeidet, nagyon kell ez is erre a fórumra :) Én csak a véleményemet írtam le, tehát az szubjektív, nem baj, ha más nem látja így, szerintem kiveséztük a témát :)
Amúgy azt, hogy te remélem, kivétel leszel, azt nem a jelenre írtam, hanem pont a végére a terhességnek, biztos rosszul fogalmaztam. De drukkolok, hogy így legyen :)

Képzeljétek, 3 napja nagyon alacsonyak a cukraim, reggeli után is (ami nálam mindig magas) és volt tegnap elött egy kis barnás folyásom este, de azóta semmi, csak néha görcsölget a hasam. Még nem jött meg szülés óta, nem tudom, hogy ez lehet-e az vagy annak az eleje. Még mindig csak szoptatok, szal hormonálisan most érdekes lehet, hogy mi történik... De valami van az tuti, mert a cukraimon is látszik.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
.
Persze én is állandóan mértem, megterveztem a napjaimat az ételtől a rendszeres mozgásig. --> Nagyon szeretek enni, de a terhesség alatt szigorúan betartottam a diétát. ( 2-szer fordult elő, hogy mást ettem, mint amit elterveztem, de szerencsére nem volt gond.)
Tudom tudom, ez is szubjektív, de azért amikor valaki azt mondja, hogy nehéz neki valami, akkor azért ez is benne van (sok cukros terhesnél legalábbis, nemcsak nálam). Ez a szigorú diéta, a roppant szoros vc kontroll (tehát sok mérés és ezzel való foglalkozás) igen messze áll egy egészséges várandós szokásaitól, életvitelétől, főleg, amikor szeretne enni mindenfélét, esetleg ehhez az életvitelhez igazítani egy terhestornát, sőt, én úgy szerettem volna járni terhes vízigimnasztikára, onnan egyenesen eltiltott a nődoki, hiszen vízbe nem engedett a gomba miatt (cukrosként még nagyobb esélyünk van rá ugye)... Többször írtam már ezt az első szülésem óta erre a fórumra, hogy nekem nagyon furcsa volt, hogy én mindent megtehettem az egész életemben, mert megtanultam szabályozni a cukraimat minden körülmények között (még raftingoltam is, gimiben buliztam sokat, versenyszerűen sportoltam 10 évig, dolgoztam 2x is külföldön), erre jön egy terhesség, amit én is szerettem volna olyan szépen, meghitten átélni, ahogyan az egészséges nők és itt éreztem először azt, hogy nincs egy perc sem, amikor elfelejthetem a cukraimat (főleg a 20. hét után), hogy kívánok mindenfélét, de nem ehetek meg mindent (én csokitortát akartam enni az uccsó 3 hónapban végig, folyt a nyálam, amint rágondoltam, ettem is, de csak néhány falatot), másképp szívódtak fel terhesen a lisztes dolgok, a tészta tiltólistára került, holott imádom és nem tehresen hetente 3-4x is eszem, szóval én ezeket bizony nehézségként éltem meg.
 

kicsidodi

Új tag
Molli!

Azt már többen írtátok, hogy mennyire nehéz tartani a szigorú diétát. És tudom is miről beszéltek, mert a "felkészülés" alatt engem rövid időre visszaállítottak Humulin R-N-re, de hát az vmi katasztrófa:(! Azt hosszútávon én sem bírnám! Én nem is tudom, hogyan lehet így gyereket várni:mad:! Én vissza is álltam a Lantusra, mert nem akart beállni, de az még megoldható lett volna, de kezdtem begolyózni! Nem szólt másról a napom, mint hogy mit eszek, mennyit, mikor... Most tényleg azt, és annyit ehetek, amennyi jólesik, tényleg, mint bármelyik egészséges kismami:D! De ez persze azért is lehetséges, mert évek óta ezt a kombinációt kaptam, tudom mire mennyit kell beadnom...
Én azt mondom, aki teheti, és jól is reagál rá, térjen át Lantusra, terhességtől függetlenül is, mert oké, hogy az a szlogen, hogy cukorbetegen is lehet teljes életet élni, de amióta Lantus-Humalogon vagyok, tényleg nem teher a betegségem;)! (Mint vmi reklám:mrgreen:)
Ja, és a Humulinnal egy hét alatt híztam 1,5 kilót (azt már más is írta, az Actrapidra, ugyanaz), így 61-gyel kezdtem a terhességet, azóta pedig a Humaloggal 3,5 hónap alatt 1,5 kilót híztam (ami normális). Kiváncsi lennék a Humulin mellett mostanra mennyit híztam volna...
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Molli!

Azt már többen írtátok, hogy mennyire nehéz tartani a szigorú diétát. És tudom is miről beszéltek, mert a "felkészülés" alatt engem rövid időre visszaállítottak Humulin R-N-re, de hát az vmi katasztrófa:(! Azt hosszútávon én sem bírnám! Én nem is tudom, hogyan lehet így gyereket várni:mad:! Én vissza is álltam a Lantusra, mert nem akart beállni, de az még megoldható lett volna, de kezdtem begolyózni! Nem szólt másról a napom, mint hogy mit eszek, mennyit, mikor... Most tényleg azt, és annyit ehetek, amennyi jólesik, tényleg, mint bármelyik egészséges kismami:D! De ez persze azért is lehetséges, mert évek óta ezt a kombinációt kaptam, tudom mire mennyit kell beadnom...
Én azt mondom, aki teheti, és jól is reagál rá, térjen át Lantusra, terhességtől függetlenül is, mert oké, hogy az a szlogen, hogy cukorbetegen is lehet teljes életet élni, de amióta Lantus-Humalogon vagyok, tényleg nem teher a betegségem;)! (Mint vmi reklám:mrgreen:)
Ja, és a Humulinnal egy hét alatt híztam 1,5 kilót (azt már más is írta, az Actrapidra, ugyanaz), így 61-gyel kezdtem a terhességet, azóta pedig a Humaloggal 3,5 hónap alatt 1,5 kilót híztam (ami normális). Kiváncsi lennék a Humulin mellett mostanra mennyit híztam volna...
Nálam a 20. hét után a folyamatos vc emelkedés miatt sokkal érzékenyebb lettem a kajákra. Én majdnem lantust adok, levemirt, ami ugyanaz, mint a lantus, csak 2x kell adni és nem egyszer és humalogot, tehát normálisan én is akkor és annyit és azt eszem, amit akarok, de a terhesség második felében lassabban szívódtak fel a kaják, ezért a tészta például úgy elhúzódott, hogy összevissza kellett hosszú órákon át plussz korrekciókat beadni és egy idő után ez óhatatlanul is hipóhoz vagy legalábbis aközeli helyzethez vezetett. Tehát elkezdtek másképp felszívódni az addig jól bevált kaják és pont ez lett a problémám, hogy addig úgy éltem, mintha nem lennék cukros (a kajálási szokásaimat tekintve legalábbis, normális keretek között) és akkor hoppá, rájöttem, hogy nagyobb gondot okoz fél napig félóránként mérni és korrigálni egy tésztás ebéd után, hogy egy sütire 2x annyi inzulin kell, mint eddig kellett és rosszul oszlik el, mert az elején 8 körülre ment fel és a humalog hatásának a végén meg majdnem hipó lett, rá kellett enni mindig és egy idő után száműzi az ember az ilyen dolgokat. És rájöttem, hogy bizonyos napszakokban nem bírja a szervezetem a cukros dolgokat, terhesség óta nem tudok reggelire semmilyen cukrosat enni (gyümölcscukrosat sem). Dehát ezek egyéni dolgok, remélem, nálad tényleg nem lesz ilyesmi (mert így muszáj betartani a diétát szigorúan, hiába lantus-humalog vagy akár pumpa). Az is lehet, hogy ez csak engem zavart ennyire... ettől az egésztől függetlenül, ha lehet, én bevállalok egy harmadik babát is, mert persze marhára megéri :)
 

Berci

Új tag
Sziasztok!

7,7 lett a legutolsó HbA1C-m :(, és nagyon el vagyok keseredve, mert még talán sosem volt ilyen rossz! Nem tudom, mikorra tudom majd legalább 7 alá vinni! Irigykedve nézem a kismamák beszámolóit, tényleg le a kalappal mindenki előtt! Bár már én is ott tartanék!
 

PindurBocs

Új tag
Kedves Berci!

Ne keseredj el nekem egy fél éve még 7,6 volt, akkor kezdtem pumpát használni. Azóta 3-szor csináltattam HbA1c-t és szépen javult. Az utolsó kettő: 6,4 ; 6,6.

Pumpás vagy? Mennyire tartod a diétát? A mért értékeid is sugallják ezt az eredményt?
 

Berci

Új tag
Szia,

Nem használok pumpát, ez eddig még nem is került szóba a dokimnál, azt mondta, annyira nem kiszámíthatatlanok a cukraim, hogy erre szükség lenne.

Általában az ebéd utáni cukrokkal van gondom, ott hihetetlenül nem reagálok az inzulinra, persze az orvos meg nem akarja elhinni, hogy ennyi szénhidráthoz ilyen sok inzulin kell, pedig de!

A diétát próbálom tartani, de ezt nehezíti hogy pörgős, a munkám, sokszor észre sem veszem, és már több óra is eltelt egy-egy étkezés után, és nem mértem. Szóval nyilván benne vagyok én is, de az a baj, hogy ezen nem tudok per pillanat változtatni.

Átállítottak Actrapidra, mondván javuljanak az értékeim terhesség előtt és tessék ez lett a vége, azt annyira nem bírtam, hogy vissza is tértem a Novorapidra!
 

PindurBocs

Új tag
Hát szerintem az Actrapidos terápiának lassan leáldózik. Engem is nyaggattak evvel a Babavárás alatt és után is, de az eredmény kiábrándító volt.
Viszont, milyen hosszú hatásút használsz bázisként? Lehet hogy azt kéne szétdarabolni még, hátha azért megy föl ott ebéd után...

A munka meg nem kizárható tényező és nem is elvárható, hogy minden a cukorbetehgségnek legyen alárendelve. Meg kell találni azt a legjobb terápiát, amivel az életritmusodat leginkább összhangba lehet hozni a kiegyensúlyozott anyagcserével.

Nekem erre a pumpa vált be és sokaknak.

Hány éve vagy cukros?
 

Berci

Új tag
Hát szerintem az Actrapidos terápiának lassan leáldózik. Engem is nyaggattak evvel a Babavárás alatt és után is, de az eredmény kiábrándító volt.
Viszont, milyen hosszú hatásút használsz bázisként? Lehet hogy azt kéne szétdarabolni még, hátha azért megy föl ott ebéd után...

A munka meg nem kizárható tényező és nem is elvárható, hogy minden a cukorbetehgségnek legyen alárendelve. Meg kell találni azt a legjobb terápiát, amivel az életritmusodat leginkább összhangba lehet hozni a kiegyensúlyozott anyagcserével.

Nekem erre a pumpa vált be és sokaknak.

Hány éve vagy cukros?

Bázisnak kétszer adok Insulatardot. És eredetileg az orvosom szerint a délelőtti Insulatard miatt egy tízórait kellett volna beiktatnom, de egyáltalán nem hipózok, úgyhogy nem egészen úgy hat, ahogy kéne!

Egyébként 4 éve vagyok cukros. A pumpától eléggé idegenkedem, de gondolom ezzel mindenki így van az elején. Nem tudom nekem mi lesz a vége!
 

PindurBocs

Új tag
Sajnos a bázis inzulinok, még a 24 órásak is "kifulladnak" a hatástartamuk végére. Nekem a Lantusnál is azt javasolták legyen inkább ketté bontva, mert ugyanúgy mint Nálad délután mindig felmászott. Viszont eddig már a pumpa segítségével nem jutottam el. Az a helyzet, hogy a hagyományos penes terápiák nem képesek annyira figyelembe venni az egyént, míg a pumpa teljesen egyéni bázis beállításra képes, gy nehezebben fordul elő, hogy nem kellően lenne lefedett inzulinnal egy napszakod.
Szerintem, gondold meg! Tudom, én is tartottam tőle, hogy kötöttség lesz, de azóta sokkal szabadabbnak érzem magam, még ha van is egy állandó külső tápegységem:).
Én most max. azt sajnálom, hogy miért vártam ennyit evvel, miért nm kezdtem el korábban pumpát használni-SZÓVAL HAJRÁ!!!
 

eremit

Új tag
Sziasztok!
Nekem annak idején a Lantus (sem) jött be. A Humalogról pediág átállított az orvosom Novorapidra, mondván, hogy erről már be van bizonyítva, hogy nem árthat a babának, ha majd eljön az ideje... Bár én még mindig a tervezés szakaszában vagyok. Viszont egyre jobban foglalkoztat a dolog. Most vagyok 27,5 évés (egészen pontosan :)), s valamikor jövőre szeretnék kisbabát. A HgA1c legutóbb 7,2 volt, majd a héten megyek újabbat nézetni. Viszont és majdnem 11-es értékről indultam, amit csak a pumpával sikerült most már hosszú távon 7-7,5 közötti értékre levarázsolni. Az orvosom azt mondta, ahogy már itt is elhangzott, hogy ilyen értékkel nyugodtan lehet babát vállalni. A terhesség maga biztosan teljesen megváltiztatja az embert, és a gondolkodását... Na majd meglátjuk! :)
 
Oldal tetejére