Sziasztok!
Tőlem maradhat bármi, mert mint ahogy már kb 100x mondtam, nem mondtam senkinek, hogy a Wudi doktornőhöz menjen terhesen. De azért azt engedtessék már meg nekem is, hogyha valakit kedvelek és jó orvosnak tartok, akkor azt leírhassam. Amúgy meg hogy ki is a Wudi doktornő főnöke??? És hogy nem értenek a terhességekhez??? Nem tudom például Molli vette -e a fáradtságot, hogy ezt elolvassa, mielőtt ledegradálja az orvosomat! Amúgy nagyon jól teszed Kicsidodi, mindenki ahhoz menjen, akiben bízik...és hallgass Anyudra, mert ki akarhat jobbatt a világon Neked, mint egy Anya a Gyermekének??? Szóval a cikk:
<table class="contentpaneopen"><tbody><tr><td class="contentheading" width="100%">Dr.
Kerényi Zsuzsa </td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> </tr> </tbody></table> <table class="contentpaneopen"><tbody><tr> <td colspan="2" align="left" valign="top" width="70%"> Írta: Vajda János </td> </tr> <tr> <td colspan="2" class="createdate" valign="top"> 2008. január 07. </td> </tr> <tr> <td colspan="2" valign="top">
A fehér köpeny helyett civil ruhát viselő, derűs tekintetű, közvetlen modorú főorvos asszonyt barátságos, meleg pillantások kísérik, amint végighalad a kórház folyosóján – és nemcsak a saját osztályán. Más ez és több, mint a beosztásnak kijáró köteles tisztelet.
„Mindenért meg kell harcolni!”
Az ellentétek embere Dr.
Kerényi Zsuzsa kandidátus, a Szent Imre Kórház belgyógyász osztályvezető főorvosa. Miközben mosolyog és mindenkihez van egy barátságos szava, munkatársai tudják, hogy szigorú követelményeket támaszt, a munkában nem ismer tréfát. Ezernyi elfoglaltsága mellett télen-nyáron időt szakít magának többféle intenzív sportra. Síel és teniszezik, bár kisgyermekkora óta súlyos cukorbeteg. Mint diabéteszes, az iskolában fel volt mentve tornából, közben kézilabdázott, kosárlabdázott, művészi tornára járt, nyolcévesen átúszta a Dunát. A gyógyító munka élteti, őszinte hivatástudatból dolgozik, nem érdekli a pénz. Igaz, a Cukorbetegekért Dél-Budán Alapítvány jóvoltából és a munkatársaival végzett nemzetközi gyógyszerkipróbáló vizsgálatok révén százezreket szerez az osztály és a rendelő modernizálására, műszerbeszerzésre vagy éppen az arra érdemesek jutalmazására. Nem törődik a külsőségekkel, számára csak a belső értékek számítanak, de büszke arra, hogy az osztályán dolgozó hölgyek – zömmel fiatalok – nemcsak szakmailag kiválóak, hanem igazán vonzó megjelenésűek is.
Eredetileg egyiptológus szeretett volna lenni. Ám a jóslatokra rácáfoló életútjában – az orvoslás akkori lehetőségei mellett kislánykorában visszamaradó serdülőnek prognosztizáltak – a sors útmutatását látta: a betegek gyógyításában várnak rá tennivalók. Ezért jelentkezett orvosi egyetemre. Először Szegeden tanul, majd diákként férjhez megy, harmadéves orvostanhallgatóként megszüli első gyermekét, és a budapesti egyetemen folytatva tanulmányait, 1973-ban szerez orvosi diplomát.
Korán megtapasztalta, hogy mindenért meg kell harcolnia. Bár választott témájában – a gyermekkori diabétesz kezelése és gondozása – hatodévesen elsődíjas rektori pályázatot nyert, summa cum laude diplomázott, több idegen nyelven beszélt, nehezen tudott megfelelő állásba kerülni. Öt éven át az Egészségügyi Szervezési Intézetben dolgozott, ahol későbbi vezetői munkájához sok ismeretet gyűjtött.
Nem volt egyszerű az intézeti munka és az egyetemi oktatás mellett teljes értékű és egész embert kívánó gyógyító munkát végezni a Semmelweis Egyetem I.sz. Belklinikáján. Ez a klinika számított azonban akkor a diabétesz fellegvárának Magyarországon, ezért ott kellett és „csak ott lehetett” dolgoznia és tanulnia. Hosszú évek után, már a klinika munkatársaként szakvizsgázott belgyógyászatból, 1987-ben védte meg a kandidátusi disszertációját egyetemi adjunktusként.
A Szent Imre Kórházban 1989 óta dolgozik és 2002 január óta a IV. számú belgyógyászat osztályvezető főorvosa. Szakterületei az általános belgyógyászaton kívül: anyagcsere-betegségek, diabetológia és endokrinológia (hormonális zavarok).
Szervező tevékenysége eredményeként a kórházban alakult meg a Diabétesz Gondozási Nemzeti Központ. Vagyis nemcsak XI. és XXII. kerület tartozik ellátási körzetébe, hanem Budapest bármely kerületéből, illetve az ország minden részéről fogadhatnak betegeket. A kórház teljes ellátási területére kiterjedő terhességi szűrőprogram alapján itt gondoskodnak a gesztációs diabéteszes – a terhesség alatt cukorbeteggé vált – kismamákról és persze újszülötteikről. Méltán büszke a főorvos asszony arra, hogy az évente 80–100 itt szülő diabéteszes anyának ugyanolyan jók az egészségügyi paraméterei, mint az ilyen problémától mentes kismamáknak és gyermekeiknek.
A terhesség legmegfelelőbb időszakában, a 24–28. héten vizsgálják az asszonyokat. A terhességi cukorbajosokat a szülésig hetente ellenőrzik, oktatják, szükség esetén inzulinra állítják. A kezelés célja az abszolút normoglikémia (az egészségesekével azonos vércukorértékek) elérése és fenntartása. Az anyukákat a szülést követően sem tévesztik szem elől, szülés után 6 héttel, illetve a szoptatás befejezésekor ismét megvizsgálják őket, hogy megállapítsák, van-e maradandó anyagcserezavaruk, vagy teljesen egészségesek-e. Nagyon fontos a terhesek szűrővizsgálata, hiszen közöttük 5–7 százalékos lehet a gesztációs cukorbetegek aránya hazánkban. Ezeket az asszonyokat a szülés után 4–8 évvel vizsgálva, 50–60 százalékban találtak szénhidrát-anyagcserezavart, 30–40 százalékban pedig magas vérnyomást. Körükben gyakori a szív- és érrendszeri megbetegedésekre, korai halálozásra hajlamosító metabolikus szindróma.
A főorvos asszony nem ismeri a létszámhiányt vagy a személyzet alulképzettségét, s a tavalyi fizetésemelések előtt sem volt ilyen gondja. A kórházi osztályon és a hozzá tartozó rendelőintézetben 10 orvos, 23 nővér, 8 asszisztens és 3 dietetikus dolgozik. A kórház vezetésétől minden támogatást megkapnak munkájukhoz. Az együttműködés kölcsönös abban az értelemben is, hogy mindaz az anyagi forrás, amelyet az osztály orvosai, egészségügyi dolgozói a tudományos munkával előteremtenek, az egész intézmény modernizálását és bővülését is szolgálja.
</td></tr></tbody></table>
Na és itt dolgozott vele régen az én doktornőm is....
Felőlem nyugodtan maradhat a Thaisz, mert engem nem sért, ha valaki dícséri a saját orvosát