Naty, Molli!
Írnátok nekem néhány dolgot a SOTE I.-ről. Szakmailag "ismerem", inkább a gyakorlati dolgok érdekelnek: Milyen a szülőszoba (nagyon műtős)? Vannak-e bármiféle alternatív lehetőségek (kád, szülőszék)? A szobák hány személyesek? Van magánszoba? A látogatás hogy zajlik?
Én nagyon szeretnék saját szobát, mert van néhány nagyon rossz tapasztalat a környezetemben. Pl. baromira idegesítene, ha vadidegenek lófrálnának a szobában egész nap, miközben én pihenni, vagy szoptatni szeretnék, viszont azt sem szeretném, ha apuci csak egy plexin keresztül nézhetné a babuciját 4-5 napig:-(. Apropó, meddig voltatok bent?
Előre is köszönöm a válaszokat, és ha van még plussz infotok, hálás leszek
!
Kicsidodi, nem akarlak elkeseríteni, de a cukros mamák 99%-a császárral szül. Még ha van is alternatív lehetőség, egy cukros nőn folyamatos infúzió van vajúdás alatt (inzulin plussz cukor), a ctg szintén folyamatos és nem hiszem, hogy felelősségteljes az az orvos, aki pl beengedi egy kádba és leveszi róla a ctg-t és az infúziót... Én vajúdtam és sikerült a hüvelyi szülés (talán ezen a topikon én vagyok az egyetlen, de jelentkezzen, aki még hüvelyi úton szült, én is kíváncsi vagyok!) és azt mondom neked, hogy ne akarj alternatív lehetőségeket, elégedj meg azzal, ha sikerül nem császárral szülni. Cukrosként több kockázatot rejthet egy vajúdás, ezért nagyobb figyelem is kell ilyenkor, ezért nekünk az igazi természetes szülés, természetes közegben, orvosi kütyük nélkül nem nagyon adatik (adathat...) meg. Amúgy tök egyéni, ki mit ért túl orvosinak, műtősnek, szerintem teljesen rendben van a szülőszoba az 1-es nőin, nekem tetszett. Labdát vihetsz, ha akarsz, de túl sok hely nincsen rá, kád nincsen. Aki az 1-es nőin szül, annál többnyire van valami probléma és akkor az alternatív vajúdás eleve nem lehetséges, ezért nincs itt annyi minden. Szerintem egy cukros mama készüljön fel a vajúdásra és a császárra egyaránt, de legyen tisztába vele, hogy a vajúdásra kisebb esélye van és nagyon valószínű, hogy az is fekve lesz többnyire a folyamatos, nagyon szoros kontroll miatt. A császárra is fel kell készülni. Aki erre készül lelkilekben, nem fogja megviselni, aki viszont a vajúdásra és mégis császár lesz, az többnyire borzasztó nehezen viseli. Csak azért írom le ezeket, mert érzem a soraidon, hogy nagyon biztos vagy a vajúdásban és készülsz rá már most és magadat véded meg (lelkileg), ha tudatosan elsősorban a műtétre készülsz. Én is így tettem és micsoda öröm volt az elsőt hüvelyi úton szülni
A másodiknál császár lett, mert egy öröklött szívritmuszavart fedeztek fel a 35. héten és nem mertek kockáztatni a baba miatt (ez spec független lett a cukromtól) és naaaagyon rossz érzés feldolgozni, holott tisztában voltam vele, hogy cukrosként jóval nagyobb az esélyem műtétre. Eleinte felmerült, hogy nagy baba lesz a második és azért kell császár, de végül nem lett nagy baba, szóval, ha nem lett volna ritmuszavara, valszeg megszülhettem volna simán őt is (főleg, hogy második szülés lett volna, mgéha nagyobb is, ment volna). És ezt tök nehéz feldolgoznom...mert most nem műtétre számítottam. De az élet ilyen...
Vannak 2 ágyas gyerekágyas szobák, elég jók, a csecsemősök sokat segítenek. De ez nem szabad, hogy számítson egy szülészet kiválasztásában... túl sok lehetséges probléma merülhet fel egy cukros kismamánál ahhoz, hogy ilyen dolgok számítsanak. Aki makkegészséges, annak sosem javasolnám az 1-es nőit. De szépen fel van újítva, minden orvos profi és én semmi rosszat nem tudok mondani, se a műtétről, se a vajúdásról, szülőszobáról, se a gyerekágyas osztályról, se a terhesosztályról, se az intenzívről, se a koraszülött intenzívről. A terhesgondozás lassú, de profi, az UH az országban itt a legjobb szerintem.
Látogatás normális, de a szobába nem lehet bemenni, de te kiviheted a folyosóra a babát.
De amennyiben a felszerelés adott (és mindkét helyen az), már csak az emberi tényezőn múlik, Magenheim pedig nagyon jó doki, és a SOTE-n is dolgozott korábban
