Én az étcsokival vagyok így. Általában félévente rámjön, és akkor nekiülök egy tábla csokinak, de az is legalább 70%-os. Igaz, hogy a felével megtelek, mint a déli busz, a másik felét meg belepi a por, mert Deni ezeket nem szereti. A kólával ugyanígy vagyok. Egy évben 2-3-szor muszáj kólát innom, de 1 üvegtől megcsömörlök.
A csoki igazi lélekápoló, ha szívesen megeszed, akkor ne legyen bűntudatod miatta, edd csak meg. Tökmag is megehet belőle néhanapján. A diab úgysem azt jelenti, hogy az édességet teljesen száműzni kellene.
Majd még a szaloncukorra kell figyelnetek, mert az szemenként pillanatok alatt el-eltűnik, és alattomosan emeli a cukrot. Abból is a diétás ugyanúgy emeli, mint a hagyományos. A szaloncukor szinte kikerülhetetlen, és nem helyettesíthető.
Talán itt vannak szülők, akik tudnak adni gyakorlati tanácsot szaloncukor helyettesítésére, vagy tippjük, hogy melyiket érdemes venni egy diab gyerkőcös családba.
Igen, van diabetikus változata a Csengettyűnek, amit én jónak találtam. Az alábbi idézet kicsit más fényben tűnteti fel...