A környezet tényleg nagyon kultúrált, 5 ágyas szobák, tiszta mosdók. A cukraival szerintem egészséges mértékben foglalkoztak, azaz nem volt a 'tojd le, mert táborozol' effektus, nála bázist is állítgatták meg a nappali adagokat is, és megbeszélték vele is, hogy mit miért. Majdnem minden éjjel mértek úgy, hogy Gábor nem ébredt fel.
A 'cimbik' (ők a segítők) nagyon kedvesek voltak, minden nap kapott valami kis levélkét tőlük néha csak egy mosolygó arc, néha egy 'örülök, hogy a mi házunkba kerültél' és ilyesmi szövegekkel. Kézműveskedtek (nálunk ez eddig elképzelhetetlen volt, h leüljön), horgásztak (visszaengedték a halat), kenuztak, vizicsatáztak, és esténként nagyon jókat beszélgettek. Az az óriási kötélpálya, amit a honlapon is meg lehetett nézni Gábornak nagyon bejött. És a búcsúzás szó szerint egy órán át tartott, erre készülj, monalizus!