Szerintem kortól, kezelési módozattol függetlenül -- már ahogy mindannyiótokat látom -- mindenki napi szinten küzd az anomáliákkal, vagy legalább is, bármikor várható bármi, ellazulni nem lehet, csak örülni, ha jól mennek a dolgok, egy állandó, belső pszichés felkészültséggel.
Pumpa, miért nem? Mert az eredményeink, komfortérzetünk függvényében nem szükséges, s mint ilyen, nem akarom. Majd a lányom dönt a rednelkezésére álló lehetőségek közül, ha elérkezett az idő. Mostanság: bizony nem cserélnék! Számunkra ez kitaposott út, működőképes. (Meg úgy vagyok vele, ha a hányásos-hasmenéses kórt meg lehetett oldani viszonylag jól ezzel az őskövülettel, akkor... )
Van a diabos társaink között egy fiú, inkább már férfi, aki a konvencionális kezeléssel él gyerek kora óta. Annyira jól megy neki, és olyan jól érzi magát, hogy esze ágában sincs váltani. Ő Gyuszika. Gyuszikát mikor végre bemutatták nekem, nem láttam a végét, olyan hatalmas ember lett belőle. Röhögőgörcsöt kaptam, mert a neve alapján nem erre számítottam!

)