Kedves Fórumozó, tapasztalt anyukák
Előre is bocsánatot szeretnék kérni, hogy ezt több helyre is leírom, mert mielőbb szeretnék választ kapni a kérdéseimre.
Jó néhány hete olvasom a fórumaitokat, és sok-sok érdekes információt találtam a cukorbetegséggel kapcsolatosan, melyet ezuton is szeretnék mindannyiotoknak megköszönni.
Az én gyermekem 14 éves, és kb. 1 hónapja a Télapó jövetele után derült, ki hogy cukorbeteg. November közepén-végén már voltak jelek, szólt is, hogy olyan sokat iszik mostanában, de mivel ezt kézilabda edzésről hazajövet mondta, így gondoltam, hogy ez természetes. Ettől függetlenül a kisördög nem hagyott nyugodni és tettem a WC-be egy papírt, hogy arra írja, mikor járt "ott". 3 nap után megnéztem és nekem nem tűnt soknak (reggel felkeléskor 1, délelőtt 1, délután 1 és este 1). Aztán tudatosan ráfigyeltem, de szinte semmilyen tünetet nem produkált. December elején kitettük az adventi naptárat és nálunk már a mamák jóvoltából péntek este megkérkezett a télapó. Már péntek éjszaka észrevettem, hogy sürün fölépbered és pisil, szomat éjszaka pedig ez fokozodott, vasárnap pedig már éreztem a leheletén az ecetont. Hétfőn elvittem az orvoshoz. Laborbeutalót csak nagy nehezen kaptam, "anyuka túlreagálja a dolgot", és egyébként is augusztusban voltak laborban. De végül mégiscsak sikerült meggyőznöm, a pajzsmirigy-e miatt. (hiszen augusztusban emelve lett a gyógyszerre) Vidéki kisvárosban lakunk, tehát már csak másnap van vérvétel, (kedden) eredmény majd csak holnap (szerdán)délben. Kézhezkaptuk, sokkoló a tudat, cukorbeteg. Éhgyomri vc érték 20, vizelet erősen acetonos és cukros. Irány a kórház. Szerda du 2 óra vc érték 32. Állítólag a labor még kedden kiértesítette az orvosunkat az eredményről, a riadó lánc valahol megszakadt, mert hozzánk a hír nem ért el. Sokkoló a tudat amikor azt mondják, hogy nem sok hiányzott a kómához. 10 nap kórház és a fejünkben csak azok a mondatok kiabálnak még mindig, hogy hogy történhetet ez? Miért pont velünk? Ezt nem hisszük el. Ez biztosan csak álmodjuk. És jön minden reggel a felismerés, hogy ez a valóság. Egy aktív, igazolt sportoló, aki mindig is vigyázott magára, az étkezéseire, az alakjára. Nehéz neki bármit is mondani így a kamaszkor közepén. Kb. napi 40 egység Insulatard-Actrapid variációt kaptunk. Ins 6-2, Act 8-6-6. Most 27 egységnél járunk napi 220 Ch melett és rendszeresen hypozik. Otthon maradni vele, a kora miatt már nem tudok és marad az állandó aggodalom és a délutáni ideg (amikor efektíve egyedül van). Ügyes nagy lány, szépen szúrja magát, rendszeres vc-t mér, Ch-t számol, mindent adminsztrál. Napi mért vc érékeink a 3-7-ig, nagyritkán ennél több. Nekünk azt tanácsolták, hogy elég csak az étkezések előtt mérnie, mert úgyis azok olyan sürün követik egymást (napi 6X).
Mióta ez a betegség beköltözött a házunba, sok mindent olvasok a neten, lehetséges gyógymódokról, kezelésekről. Tudom, hogy jelen állás szerint nincs rá orvosság, de olvastam az őssejtkezelésről szóló hozzászólásaitokat is és most kifejezetten ez érdekelne. Düsseldorf-ban és Kijev-ben is kínálnak kezdődő 1-es diabeteseknek olyan kezelést ami ilyenkor még hatásos lehet. Medence lapátból nyerik ki az őssejteket és azt juttatják vissza a hasnyálmirigyébe. Elmodásuk szerint nagyon szép eredménnyel dolgoznak. A legjobb eredmény az az, hogy nem kell többet külső inzulin pótlás, a közepes az az, hogy megfeleződik a napi adag. (és egy későbbi műtéttel még az korrigálható) A legrosszabb pedig, hogy nem lesz változás. Az árra kb. 2,5-3 millió forint. Jelen anyagi helyzetünk max. 1 kezelést enged meg (ezt is csak nagy áldozatok árán, nyugdíjpénztári kivétel, a tűzoltók túlórapénzét ha kifizetik.) Tehát vastagon mi sem állunk. Az orvosunkat is megkérdeztük, állítása szerint Magyaroszágon nincs még olyan kezelés ami megállíthatná vagy esetleg visszafordíthatná, de mi a véleményetek erről? Szerintetek érdemes lenne megpróbálni? Azért is fontos ez most nekem, mert mi mint ahogy láthattátok most vagyunk a mézeshetekben és logikusnak tartanám, hogy ilyenkor még jó eséllyei vannak. Persze ha évek után kiderül, hogy mégiscsak meg kellett próbálni akkor megint úgy fogom érezni, hogy nem tettem meg mindent a gyerekemért, hiszen most is az önvád gyötör azóta folyamatosan.
Ne haragudjatok, hogy így megdolgoztatlan benneteket (az olvasással), úgy látom elég sok lett, de ennél rövidebben nem tudtam volna leírni a szívem nagy bánatát.
Várom a mielőbbi válaszotokat, amit előre is köszönök.<!-- google_ad_section_end --> <!-- / message -->