Szia Vikibaba!
Először is: NYUGI!
Tudom, nem könnyű... Nehogy azt hidd, hogy csak Veletek történnek ilyen szörnyűségek! Sajnos, nem! Tudom, nem vigasztal, de velünk sem a legjobban bántak az elején... Sőt... Hypos kómát hypos kóma követett... És nem ismeretlen az a hely sem előttem, ahol Ti a diabot kezdtétek! Te azzal voltál elégedett, én pedig azzal a hellyel nem... Persze, változnak az idők, változnak az emberek is. Nem hinném, hogy én miattam viselkedtek velem/velünk úgy, ahogy, akkoriban! Nem leminősíteni akarom az 1-es sotét, csak nekem más tapasztalataim vannak onnan! Aztán még sorolhatnám, hogy hány helyen jártunk... Mindenkinek más-más tapasztalatai vannak, ugyan arról a helyről! Az a hely, amiről pedig pl. én gondolom és írom, hogy a legjobb, lehet, hogy másnak vannak pocsék emlékei, tapasztalatai!
Na, azt akartam ebből kihozni, hogy adj egy kis időt Magatoknak! De csak egy kicsit! Próbáld egy kicsit higgadtabban nézni a dolgokat! Értem ez alatt: szinte sajnos minden (általános) gyermekgyógyászaton ugyan ilyen problémákkal találkozni! n minden egyes kórházba, ahol eddig megfordultunk, vittem magunkkal kaját Mátémnak. Aztán, ha sürgősséggel kerültünk kórházba (az esetek túlnyomó részében így!), akkor pedig egyszerűen kiharcoltam a gyereknek a kaját! És adtak! Annak ellenére, hogy azt állították, már nem jár Neki! Jó, ha tudod (bár soha ne legyen rá szükségetek!), hogy cukrosra nem azok az előírások vonatkoznak, mint egy nem cukrosra: magyarán, normál esetben a kaja rendelést a főnővérnek általában 10 óráig kell leadnia a konyha felé, de ha cukrosról van szó, akár a föld alól is, de elő kell keríteni kaját, akár, még éjjel 2-kor is, és ez nővértől függetlenül igaz, azaz, az általános nővér kötelességei is, nem csak a főnővéré! És természetesen minden egyéb eszközt elő KELL teremteniük! Ha pl. éppen kifogy az inzulinotok, akkor ha törik ha szakad, de keríteniük kell inzulint! Nem mondhatják azt, hogy anyuka, menjen haza érte! Biztosan bepróbálkoznak ezzel, de Te ne hagyd Magad! Ugyan ez vonatkozik a kórházi tartózkodás alatti tesztcsíkokra! A kórházak kell ugyanis biztosítania a tesztcsíkot! Ha viszont Te a saját gépeteket szeretnéd használni, azt is megteheted (viszont, ha nem olyan készüléket használ a kórház mint Ti, akkor azt Nektek kell vinnetek!)! Mondhatod azt is akár, hogy mindig ezzel van mérve a cukra, ebben bízol! Ja, és SOHA ne kérj engedélyt a gyereked cukrának megméréséhez!!! Ezt Te bármikor MEGTEHETED! Hiszen, otthon sem áll melletted orvos/nővér, hogy megmondja, na, Anyuka, most nem mérhet/mérhet! Aztán, ha nem akarják elhinni a "bediktált" eredményt (na, én már ilyenbe is nemegyszer belefutottam
), akkor pedig ott van a mérő memóriája! Dátummal, és idővel együtt láthatják a mért eredményt!
Ezekből szerintem NE ENGEDJ (mert a fejedre nőnek!
)! Neked is vannak jogaid, és a tisztességes bánásmódot Te/Ti is megérdemlitek!
Ha pedig nagyon úgy érzed, hogy nem jó helyen vagytok (miután "vártál" egy kis időt, és szemlélődtél...), NE félj orvost/intézményt váltani! Úgy érzem, ha akkoriban nem mertem volna azt megtenni, hogy úgy vittem el egyik diabgondozóból Mátémat, hogy még nem volt másik dokink, mert még nem találtam senkit, aki elvállatlt volna minket, és így több, mint fél évig nem is volt kezelőorvosunk, most nem itt tartanánk, ahol... És az én fiam is egy boldog, egészséges, csupán inzulinpumpával kezelt 6 éves gyerkőc, aki már nagyon várja, hogy iskolába mehessen!
Ezeket a dühös gondolatokat pedig ne tartsd Magadban! Sokkal jobb lesz, ha meg tudod osztani olyanokkal, akik hasonlón már átmentek!
Szóval, KI A DÜHVEL!
