Jájj, de tudom miről beszélsz. Az írásodból tuti, hogy bármit mondasz, teszel, cselekszel, az nem jó.
Amikor Deni pici volt, az még az előző rendszer volt (1986), így nem volt lehetőség orvos választásra, a körzet szerinti orvoshoz kellett menni. Két okból volt szerencsénk. Deni nem volt beteges, így csak a kötelező vizsgálatokra, szurikra kellett mennünk, a másik, hogy Deni 5 éves volt, amikor elköltöztünk, és mindjárt egy másik körzethez kerültünk, egy tündéri dokihoz. Az a doki vitte végig Denit 18 éves koráig, és érdekes módon, annál a dokinál "tudtam" jól gyereket etetni, nevelni.
Hogy neked van-e lehetőséged orvost váltani, azt nem tudom, ha van, tedd meg, mert ez nem állapot, hogy lenyeljél olyan dolgokat, amik csak arra irányulnak, hogy téged levegőnek nézzen (óvatosan fogalmaztam). Tehát vagy hadakozol, és kiállsz az igazad mellett, és akkor te vagy az engedetlen, okoskodó szülő, aki rosszat tesz a gyerekének, vagy lenyeled a piszkálódást, de akkor meg behódolsz, alárendeltté válsz. Hát egyik sem jó verzió, a behódolás a legrosszabb, mert sérül a személyiséged. Arról nem is beszélve, hogy Ricsi megérzi, hogy valami nem klaffol körülötte. Ugyanis a gyerkőc ott van, hallja, hogy egy méltóságteljes, fehérköpenyes néni piszkálja a mamáját, akit ő szeret, akiben ő bízik. Vagyis nem fogja tudni összerakni a történéseket, nem fogja érteni, hogy mi zajlik körülötte, csak azt érzi, hogy valami nincs rendben.
A gyereked az első, és persze a te lelki békéd, a nyugodt körülmény, hogy jól tudd csinálni, amit csinálsz, ha pedig nem, akkor valóban korrekt segítséget, tanácsot kapjál, ami valóban a rossz döntéseket szűri ki.