Azért én leírnám a gyerkőcömmel egy régi esetemet. A fiamnál pici korában gyakran előfordult, hogy nem tudott enni, ha beleerőltettem a kaját, akkor azt kihányta. Többször megmértem a cukiját, és nagyon alacsony volt. Mondtam a diab dokimnak, hogy mi újság, de ő megnyugtatott, hogy ez gyerekeknél gyakran előfordul, ne foglalkozzak vele. Ha nem megy fel a cukra, akkor nincs semmi baj. Nem is foglalkoztam vele utána.
Közben a fiam felnőtt (két hét múlva lesz 22 éves), és pont a múlt héten szólt reggel, hogy remeg a keze, és a testén belül is érez remegést. Tudja rólam, hogy a hipo egyik tünete a remegés. Megmértem a cukiját, és 4,2 volt. Ami ugye normál tartományban van (a nagykönyv szerint), nála mégis alacsonynak tűnt. Megmértem kaja után is 1,5 és 2 órával, és 8,7-et, aztán 7,9-et mértem. Ebéd előtt pedig már 5,5 volt a cukra. Tehát néhányszor próba képpen még fogok nála mérni, de nem aggódom, pedig az étkezés utáni 8,7 adna erre okot. Viszont néhány órán belül rendeződött a cuki, és úgy gondolom, hogy ez nála élettani sajátosság, hogy egy kicsit magasabb cukiszint a normális. Amit tehetek, és meg is fogok tenni, hogy néha megmérem a cukiját, és figyelek rá, de bolhából nem fogok eleféntot csinálni. Ez szerintem ugyanolyan veszélyes, mint az ellnetétje, amikor valaki nem figyel a tünetekre, és homokba dugja a fejét.
Megbeszéltem a fiammal, hogy ne tegyen annyi cukrot a kévéba, teába (neki megáll benne a kanál), mert ezzel túlterheli a béta sejteket, és azzal ki is merítheti, vagyis ha hajlamos a diabra, akkor ezzel siettetheti a kialakulást. Célzott odafigyeléssel és felvilágosítással többet el lehet érni, mint a nagykönyvek paramétereihez igazodni, és stresszelni, ha nem egyezik "dekára" a dolog.
Durva hasonlattal ez olyan, mint hogy valaki jól lakik egy csirkeszárnnyal, más pedig éhes marad egy grillcsirkétől is. Ugyankkor a csirkeszárnyas lehet, hogy kétszer olyan kövér, mint a grillcsirkés.