Mi is váltottunk orvost, nem is egyet Mátémmal is, és én is váltottam, amikor azt éreztem, hogy "hátráltat" az orvos, és nem az előre haladásban segít! Sőt, azóta is váltásban vagyok
)), lassan lejár a gyógyszerjavaslatom, így hamarosan kerítenem kell egy orvost...
Visszatérve a gyermek diabetológus váltásra...
Mátémmal annak idején elég sok helyen megfordultunk, de sajnos az 1. sz. Gyermekklinika doktornője "ránknyomta" a bélyegét... Bárhova mentünk, mert orvost akartunk váltani, meghallották az addigi kezelőorvosunk nevét (szerintem Pannianyu, Ti most hozzá jártok...), és csak annyi volt a reakció, hogy hááát, ha az xy doktornő nem javasolja a pumpát, akkor Ő sem meri... És ez egy jó ideig így is ment! Pedig, Mátémnál igencsak durva hypok voltak, havonta-másfél havonta hypoglikémiás kóma, ebből kifolyólag kórházi kezelés, intenzíven, stb. Tehát, nálunk nem csak az életvitel, és a táplálási nehézség volt a nehézségek forrása (bár, önmagában egyik-egyik is az, úgy gondolom!!!), hanem már valóban a gyerek egészsége forgott kockán, minden egyes hypos kómánál, amit görcs is kísért, attól féltünk, hogy agykárosodás nélkül nem ússza meg, és ugye olyan agykárosodás is előfordulhatott volna, ami csak a későbbieken, pl. az iskolakezdéskor derül ki... Szerintem a csodával határos, hogy végül is semmi baja nem lett, nagyon jól és hamar tanul, sőt! Magatartásbeli problémái sincsenek, igaz, kicsit aktív, de nem hyperaktív, ha kell, órákig is elül a fenekén - csak nem szeret
.
Tehát, Pannianyu, ha úgy érzitek/érzed, hogy váltanotok kellene, ne félj váltani! Én aztán tudom, milyen egy "végre normális orvoshoz" kerülni, még akkor is, ha nem azonnal a pumpát adja, de legalább megérti a félelmeimet, és nem csak a nagykönyv szerinti értékeket fújja, mindazt úgy, hogy közben tudtam, annak az orvosnak gyermeke sincs, tehát, nem is biztos, hogy az anyai féltést át tudta kellőképpen érezni, ezt pedig az egyetemen nem tanítják - ezt csak az Élet című könyv Anyaság fejezetében oktatják!
És még az is való igaz, hogy nem feltétlen kell ahhoz szülőnek lennie egy jó gyermekorvosnak, hogy a kellő empátia a beteg - és a hozzátartozók - irányába meg legyen, elég csupán, ha Emberből van az orvos, és nem csak a mindenféle saját kutatási eredményei lebegnek a szeme előtt! Nekem volt régen, amikor még az említett orvoshoz jártunk olyan érzésem, hogy "válogat" a pumpára kerülő betegei közt... Magyarán, ha egyértelmű, hogy jó, stabil cukrokat tud elérni a gyereknél, minden további nélkül javasolta a gyereknek a pumpát! Ha kissé macerásabb volt a gyerek, mint mondjuk Máté, akkor nem! És ezt a szemembe is mondta, mikor rákérdeztem, mi lenne a megoldás, ha a doktornő szerint is a pumpa lenne, de mégsem javasolja, csak ezt a választ kaptam: ennek a gyereknek majd akkor lesz pumpája, amikor én azt javaslom neki, addig nem!
Aztán eltelt pár év, és idén februárban volt egy konferencia Budapesten, ahol az említett doktornő is előadást tartott, és megerősített bennem pár, addig csak sejtésemet! Ugyanis, elmondta a doktornő, hogy Ő tulajdonképpen nem kisgyerekekkel kezdte annak idején, hanem nagy kamaszokkal... De sajnos nem tudott jó eredményt elérni velük, vagyis, a nagykönyv szerinti eredményeket nem tudta produkálni, így azt gondolta, "korcsoportot" kell váltania, és ekkor kezdett pici gyermekekkel foglalkozni... Tehát, feladta, mert nem tetszett az az eredmény, amit elért! Ezen elven akár a pici gyermekek közt is válogathat...
Nos, azóta mindenhol hallom/látom/olvasom, hogy xy doktornő milyen csodás eredményeket ért el a pumpákkal... Vajon, Mátém esetlegesen kockáztatta volna az eredményeit??? Minden bizonnyal! Persze, "vicces", hogy pont Mátémnak lett a pumpával szinte teljesen egyenes a vércukor görbéje, olyan, amilyet az xy doktornő a hosszú praxisa alatt egyet sem tudott felmutatni...
Azért én büszke vagyok, hogy mertem orvost váltani, még akkor is, ha mindenhol mint egy bélyegünket hurcoltuk a hátunkon a doktornőt, hogy ő kezelt minket!
Erről szól 24 óra minden perce...:dr_32: Ma egész nap jó értékeink voltak (éjszaka tegnap szokás szerint kétszer cukros víz), de valszeg a hajnali cukros víz sok volt és 7,4-gyel ébredt. Egész nap elég jól voltunk, most meg adtam pótvacsit 6,8-ra és 10,4-gyel feküdt le. Mi lenne, ha kenyeret adnék vacsira, az jobban megtartja a cukrot éjjel? Ti mit szoktatok?
