Cukorbetegség csecsemőkorban??!!

ildikó

Új tag
Szia Umbra!
sajnos ezekkel a Kubus üvegekkel az a gond még most, hogy kiszívja a vizet, aztán a nyakába csorog, mert nem nyeli le, inkább csak móka az egész)) A szívószállal való ivás még nem megy, nem jött még rá.... azért nem adom fel))

Olvasgatom itt a fórumon a korábbi bejelentkezéseidet; nálatok is voltak nehéz napok, nehéz helyzetek, megoldhatatlannak tűnő feladatok, ingadozó értékek. Emlékszel még, hogy kb. mikorra rendeződtetek? Hány évesen értik meg a gyerekek, hogy ezt most nem szabad, csak később; ne ilyet egyél, hanem olyat stbb..?
Megszokják vagy folyton harcolni kell? Persze sok-sok szeretettel és türelemmel)))

Cipócska

Szia Cipócska!

Annyira meg tudlak érteni, az én fiam is 13 hónapos volt, mikor diabos lett. Egy év, mire pumpát kapott, az maga volt a POKOL, étkezéstől-étkezésig éltük, szörnyű volt. Nálunk meg ellenkezőleg volt, nem akart enni. Erre az egy évre, hogy mit, mikor, hogyan csinált nem is emlékszem. Aztán megkaptuk a pumpát, és onnantól élünk rendes, normális életet, nem kajával felpakolva megyünk el egy-egy helyre. Péter is teljesen megváltozott, nekiállt enni, jóízűen, nem pedig tömve. Életkedv? Hát, az nem mindig van még most sem, vannak nehéz napok, meg nehéz gondolatok, de azért valamivel jobb, főleg, hogy már éjszakát is végig lehet aludni. Umbra-nak voltak sokáig lelki problémái, vele tudsz értekezni, nála még "frissek" az emlékek. Nekünk is készül a genetikai vizsgálat, immár 7 éve, még mindig nincs róla semmit. Azóta lett egy kislányom!
Kitartás!!! Vond be a családtagokat, akit csak lehet, mert egyedül, a férjeddel nagyon-nagyon nehéz lesz, sehova nem fogtok tudni elmenni a gyerkőc nélkül, egy orvoshoz, bevásárolni, sehova!!!
 

Cipócska

Új tag
Szia Cipócska!

Annyira meg tudlak érteni, az én fiam is 13 hónapos volt, mikor diabos lett. Egy év, mire pumpát kapott, az maga volt a POKOL, étkezéstől-étkezésig éltük, szörnyű volt. Nálunk meg ellenkezőleg volt, nem akart enni. Erre az egy évre, hogy mit, mikor, hogyan csinált nem is emlékszem. Aztán megkaptuk a pumpát, és onnantól élünk rendes, normális életet, nem kajával felpakolva megyünk el egy-egy helyre. Péter is teljesen megváltozott, nekiállt enni, jóízűen, nem pedig tömve. Életkedv? Hát, az nem mindig van még most sem, vannak nehéz napok, meg nehéz gondolatok, de azért valamivel jobb, főleg, hogy már éjszakát is végig lehet aludni. Umbra-nak voltak sokáig lelki problémái, vele tudsz értekezni, nála még "frissek" az emlékek. Nekünk is készül a genetikai vizsgálat, immár 7 éve, még mindig nincs róla semmit. Azóta lett egy kislányom!
Kitartás!!! Vond be a családtagokat, akit csak lehet, mert egyedül, a férjeddel nagyon-nagyon nehéz lesz, sehova nem fogtok tudni elmenni a gyerkőc nélkül, egy orvoshoz, bevásárolni, sehova!!!

Ildikó!
Mennyi idős már a fiad? Egy év után könnyebb lett azért? Elképzelni sem tudom, hogy alakulnak majd a különböző élethelyzetek pl. az oviban, boltban, játszótéren, vendégségben? Nekem megszakadt a szívem, könnyem sincs már..... És a környezetemben sokan kérdőre vonnak: "Még mindig nem szedted össze magad?" És én már nem magyarázkodom, nem mondom, hogyan telik el egy nap. Hogy minden mérés előtt aggódva lesen a mérőn megjelenő számokat, hogy minden nyafogásnál azon tanakodom, hogy vajon a magas/alacsony értéktől valami probléma van, vagy csak egy 1,5 éves nyafija? Hogy azt se tudom, már mit készítsek, amit szívesen eszik és jól is lakik vele? Míg mások gondtalanul élik a babás mindennapokat, nálunk micsoda "árnyék" vetül a napjainkra? és egy éjszakát sem tudok végigaludni 1,5 éve? Legyek jókedvű és fogadjam el, amikor oly picinyke még, oly ártatlan??? Teszem a dolgom, nap mint nap, de a jókedv az messze elkerül...
Segítség? Hááát, van valamennyi, de nem sok. Nem nagyon merik vállalni a nagyszülők ...... Apa dolgozik, mert azt ugye muszáj, főleg úgy, hogy azt se tudom, mikor fogok újra dolgozni..... Ha van kedved írj, hogyan éltétek meg az Életet, amikor már rendeződtetek - ahogy írod. Gratulálok, hogy bevállaltátok a kislányt!

Cipócska
 

Cipócska

Új tag
Szia!

Az én gyerekeim nem diabosak (én az vagyok) így csak az edukátorképzőben és a fórumon tanultak, illetve a saját magam kezelésében és a diab táborokban szerzett tapasztalatok alapján tudok hozzászólni.
Nasi: elsősorban gyümölcs, zöldségféle (akár valami mártogatóssal). esetleg sajt, sonka, virsli (kis katonákat is lehet készíteni), később, ha már ehet csonthéjasok.
Az kiváltóokról:
HA belegondolsz, van ennek tényleges jelentőssége? Változtat valamin, ha megmondják, hogy pl. gy fertőzés miatt manifesztálódott a diab? (Ha nem lett volna ez a feltételezett fertőzés, akkor lehet fél, vagy egy év múlva kiváltja valami más.) Fontos az, hogy ne vádold magad, magatokat. Ez így alakult, együtt kell élnetek vele és az a feladatotok, hogy a lehető legtöbbet hozzátok ki belőle. Manapság már olyan szinten van a diab kezelése, hogy akár élsportoló is lehet belőle (hallottam egy evezősről - talán ausztrál - akinek verseny közben egy komplett orvosi team programozta a pumpáját a partról). ;)
Hidd el, ezen a gyászreakción mindenki átesik valamilyen formában, fel kell dolgoznunk a sokkot. A terápiában eredményesnek lenni, továbblépni azonban csak úgy lehet, a elfogadod ezt a helyzetet (szándékosan nem betegséget írok!).
Szóval kitartás, hajrá! Ha gáz van itt vagyunk, kérdezz nyugodtan, amiben tudunk segítünk. :dr_31:

Köszi Poe a biztatást! Nekem épp az a legszörnyűbb az egészben, hogy a gyermekemről van szó!! Mert ha én lennék, akkor kezelném és kész - könnyebb lenne átlépni rajta, feldolgozni! Még oly picinyke, oly ártatlan! Hihetetlen módon beárnyékolja a gondtalan babás mindennapokat ez az egész! Amikor azt lesed, hogy ma milyen új szót mond, mi újat produkál és közben ott motoszkál a fejemben, hogy cukorbeteg. Ezt a szót viszont nem is használom, nem mondom ki, nem akarom betegségtudatra nevelni!! Azt szeretném, ha egészséges szemlélete lenne és közben nagyon figyelne magára, okosan. Még nem tudom, hogyan fogjuk megvalósítani, de nagyon szeretnék figyelni erre! És remélem, hogy az Életben sem lesz hátránya ebből! Egyelőre elképzelni se tudom, hogyan éljük majd meg az ovit, a kirándulásokat, meg a többi "rázósabb" dolgot!
 

tubi

Aktív tag
az a legjobb, ha felkészülsz, hogy nem lesz könnyű... ez a realitás, az ovi, suli nehéz lesz, mert majd olyan embereket kell együttműködésre késztetni, akiknek fogalma sem lesz a Te gondjaidról.
én 10 évesen lettem cukros és valószínűleg anyukámék megszakadtak ebbe, de azt kell mondjam, sosem éreztem, hogy nekem hű de rossz életem van... sportoltam, barátkoztam és hát néha titokban képviselőfánkot ettem... ;) ezt nem lehet elkerülni, asszem. mivel én ezt átéltem, azt próbálom magamban erősíteni, hogy onnan már nem olyan nehéz, mert én is megcsináltam. anyukáméknak biztosan nagyon nehéz volt, ezt el kell ismerni. nem mondom, hogy a hátralévő 7-8 évre gondolva nem szorongok, mert DE! viszont hidd el, kialakul majd egy rutinod, ráérzel dolgokra, el fogtok majd menni étterembe, kajáldába, mert ránézésre kitalálod, mi mennyi. de szerintem ez a fajta rugalmasság a mix-inzulinnal lehetetlen! ott a reggeli inzulin megszabja az egész nap ritmusát.
már nekünk sokkal könnyebb, a Humulinnal. Ma pl. voltunk a 20-ai ünnepségen, Ricsi evett ebédre egy kenyérlángost, utána ilyen zsannamanna cukormentes édességet, megtippeltük, beadtuk, hazaértünk, 4,6-os cukor, kapott még egy kis kaját és most letettem aludni. ehhez kell egy rutin, az igaz, de csak a perspektívát akarom megmutatni Neked. és ennél a pumpa ezerszer jobb!
arra is gondolj, hogy technikailag egyre jobb lesz a kezelés, még ha azt elfogadjuk is, hogy végleges gyógymód esetleg a gyerekeink életében sem lesz még... én mindig azt mondogatom magamban, hogy egyre jobb lesz, mert a gyerkőc nem sokára részt tud venni a saját kezelésében és nem csak elszenvedője lesz, és mert a technika halad.
amit írtál, hogy az egészséges életmódra helyezed a hangsúlyt, nagyon jó szemlélet, és hát ha alacsony a cukra, ő is ehet szinte mindent, csak nem akármikor. tegnap is kapott Ricsi 3,3-as cukorra egy gombóc fagyit, örült neki (5,8 volt neki utána!). ha máskor kérte volna, amikor nem lehet, megmondtam volna neki, hogy most nem, de majd lehet. úgy kell csinálni, hogy ne a teljes tiltást élje meg.
ha egészségtudatosan nevelted volna amúgy is, úgyis belekerültél volna ilyen szitukba, minden gyerek akar néha nyalókát, gumicukrot, stb., márpedig én nem adtam volna neki amúgy sem.
azt próbáld látni, hogy még egy év max. és egész más lesz, mert beletanulsz. tudom, hogy nehéz, mi sem aludtunk át egy éjszakát már 2,5 éve, de ha a második gyerekemmel lennék itthon, akkor is így lenne.
 
A vendégséghez!
Mondhatjátok,hogy kőszívű vagyok,de én az elejétől fogva nem csinálok ebből "ügyet"!
Én próbálom úgy nevelni a fiamat,hogy ő a "más" és neki kell alkalmazkodni a többiekhez,nem pedig a társadalom fog alkalmazkodni hozzá!
Nálunk soha nem volt evészet a háta mögött pld...
Ugyanolyan társasági életet élünk,mint a diabétesz előtt.
Ha kinn az asztalon a szotyi,ropi,pogi,stb........nem zavarja!Megtanulta,hogy ehet belőle,csak nem biztos hogy akkor és ott....Viszünk haza a pogiból és megeszi 10óraira vagy uzsira,stb...
Soha,de soha nem volt egy hiszti sem! 3 évesen lett diabos,most 6 éves!
Ha bárki,bárhol,bármivel megkínálja,szépen mondja,hogy köszönöm nem kérek én cukorbeteg vagyok!
Ha úgy élném az életem,akkor a játszótérre sem tudnám kivinni,hisz a többi gyerek szájából lóg a nyalóka,chipszes zacsival ülnek a homokozóban,stb.......
Én így gondolom,hogy a gyereket kell megtanítani arra,hogy mit ,mikor és hogyan ehet.............hisz például nem vehetem ki a másik gyerek kezéből a nyalókát.........:(

ps.: 1 szál ropi 1 g ch
 
Ildikó!
Mennyi idős már a fiad? Egy év után könnyebb lett azért? Elképzelni sem tudom, hogy alakulnak majd a különböző élethelyzetek pl. az oviban, boltban, játszótéren, vendégségben? Nekem megszakadt a szívem, könnyem sincs már..... És a környezetemben sokan kérdőre vonnak: "Még mindig nem szedted össze magad?" És én már nem magyarázkodom, nem mondom, hogyan telik el egy nap. Hogy minden mérés előtt aggódva lesen a mérőn megjelenő számokat, hogy minden nyafogásnál azon tanakodom, hogy vajon a magas/alacsony értéktől valami probléma van, vagy csak egy 1,5 éves nyafija? Hogy azt se tudom, már mit készítsek, amit szívesen eszik és jól is lakik vele? Míg mások gondtalanul élik a babás mindennapokat, nálunk micsoda "árnyék" vetül a napjainkra? és egy éjszakát sem tudok végigaludni 1,5 éve? Legyek jókedvű és fogadjam el, amikor oly picinyke még, oly ártatlan??? Teszem a dolgom, nap mint nap, de a jókedv az messze elkerül...
Segítség? Hááát, van valamennyi, de nem sok. Nem nagyon merik vállalni a nagyszülők ...... Apa dolgozik, mert azt ugye muszáj, főleg úgy, hogy azt se tudom, mikor fogok újra dolgozni..... Ha van kedved írj, hogyan éltétek meg az Életet, amikor már rendeződtetek - ahogy írod. Gratulálok, hogy bevállaltátok a kislányt!

Cipócska
Szia!
Megértelek!Mi mind megértünk,hisz ugyanezen az úton haladunk!
DE!..............................én is csak azt javasolhatom,mint a közvetlen környezeted!Rázd meg magad,végy egy nagy levegőt,üvöltsd el magad: "megcsinálom"....Amin most átmész gyászreakció,sokan,sok helyen megírták már!Ez egy folyamat!Gyászolod a gyermeked egészségét!Egyéni,hogy milyen gyorsan tudod feldolgozni.....
Segíts magadnak!Jó lenne,ha minél ELÖBB sikerülni,mert ez a kicsidnek sem jó!Nagyon érzékeny antennáik vannak és érzik minden rezdülésed!HA ÉRZI rajtad,hogy feszülT,ideges és rossz kedvű vagy,sajnos átragad ő rá is!HA FOLYTON AGGÓDSZ a cukormérés miatt,belé is ezt fogod táplálni,hogy aggodalmaskodva kell élnüNk!Pedig DEHOGY!!!!! :)
A saját életeteket fogod megkönnyiteni,ha végre feldolgozod majd ezt a traumát!
Kiránduljatok,szervezzetek jó kis családi programokat,csináljatok olyan dolgokat amik boldoggá tesznek és elfeledtetik a búdat,bánatodat!
Az én férjem szavai jutnak eszembe:"hány de hány kisgyermek ágya mellett ülnek szülők reménykedve,hogy időben érkezik egy donor szív.......hol van a mi problémánk az övükéhez képest!?"...............engem ezek a szavak vígasztaltak és sokszor felidézem magamban!!!
Azt javaslom keseregd ki magad jó alaposan és mielőbb vedd fel a kesztyűt mosolyogva,vidáman.......ahogy megszabadulsz a terheidtől és nyugodtan éled a hétköznapjaid,a gyermeked is sokkal együttműködőbb lesz veled!!! :) sok sikert!

Telóról vagyok - bocs a hibákért.....................
 
Ami kimaradt:
Egy diabéteszes kisgyermek élete is lehet csupa móka és kacagás.....és a mi életünk is lehet felhőtlenül boldog egy diabéteszes kisgyermeket nevelve! Csak icipicit kell rá jobban figyelni mint "egészséges" (-ki az egészséges?) társaikra!
Az élet szép!...Erre rá kell jönnöd!
Ne stresszeld magad,ne keseredj meg!!
Fel a fejjel!Én drukkolok neked!Sok sikert! :)
 

umbra08

Aktív tag
Kedves Cipócska,

ne haragudj, hogy eddig nem válaszoltam, most sem tudok bővebbet írni, de tervezem!! Remélem, holnap sikerül! Kitartás a mindennapokra, tudom nem könnyű, de muszáj csinálni!!!!!!!!

Üdv
Umbra
 

Cipócska

Új tag
Kedves Cipócska,

ne haragudj, hogy eddig nem válaszoltam, most sem tudok bővebbet írni, de tervezem!! Remélem, holnap sikerül! Kitartás a mindennapokra, tudom nem könnyű, de muszáj csinálni!!!!!!!!

Üdv
Umbra


Kedves Umbra!
Türelmesen várok:), hisz tudom: ezernyi tennivaló van, én sem jutok ide mindig, amikor szeretnék))) Olvasgattam visszafelé a témákat és láttam, hogy a Ti helyzetetek is hasonló volt.... Teszem a dolgom, ahogy itt mindnyájan!

Cipócska
 

Cipócska

Új tag
Kedves Clarasept!

Köszi a biztatást! Azt hiszem, az első pillanattól kezdve felvettem a kesztyűt, de a terhektől megszabadulni nem tudok, pláne nem vidáman.... Ott volt egy gyönyörű, egészséges kisbaba - életem nagy vágya -, aztán a másik nap már az intenzíven feküdtünk. És mennyi, de mennyi mindent nem is tudtam még akkor a diabról! Persze, lehetne rosszabb is, ez is egyfajta megközelítés.
A babám még oly kicsike, hogy nem tudok megmagyarázni neki egy csomó dolgot, csak csinálom vele és kész. Azt meg végképp nem tudom vele elfogadtatni, hogy mi eszünk, vagy vendégségben gyerekek esznek mindenfélét, Ő pedig nem kaphat. Talán később.. Most elkerüljük ezeket a helyzeteket, hogy ne okozzunk neki fájdalmat. Mert most ismerkedik a világgal, mindent megkóstolna. És egy sor kérdőjel az elkövetkező időszak: az ovi, kisiskolás kor? Nem tudom, azt hogyan fogjuk megoldani))
Nálatok ez is zökkenőmentes volt?

Cipócska
 

Cipócska

Új tag
fagyi

az a legjobb, ha felkészülsz, hogy nem lesz könnyű... ez a realitás, az ovi, suli nehéz lesz, mert majd olyan embereket kell együttműködésre késztetni, akiknek fogalma sem lesz a Te gondjaidról.
én 10 évesen lettem cukros és valószínűleg anyukámék megszakadtak ebbe, de azt kell mondjam, sosem éreztem, hogy nekem hű de rossz életem van... sportoltam, barátkoztam és hát néha titokban képviselőfánkot ettem... ;) ezt nem lehet elkerülni, asszem. mivel én ezt átéltem, azt próbálom magamban erősíteni, hogy onnan már nem olyan nehéz, mert én is megcsináltam. anyukáméknak biztosan nagyon nehéz volt, ezt el kell ismerni. nem mondom, hogy a hátralévő 7-8 évre gondolva nem szorongok, mert DE! viszont hidd el, kialakul majd egy rutinod, ráérzel dolgokra, el fogtok majd menni étterembe, kajáldába, mert ránézésre kitalálod, mi mennyi. de szerintem ez a fajta rugalmasság a mix-inzulinnal lehetetlen! ott a reggeli inzulin megszabja az egész nap ritmusát.
már nekünk sokkal könnyebb, a Humulinnal. Ma pl. voltunk a 20-ai ünnepségen, Ricsi evett ebédre egy kenyérlángost, utána ilyen zsannamanna cukormentes édességet, megtippeltük, beadtuk, hazaértünk, 4,6-os cukor, kapott még egy kis kaját és most letettem aludni. ehhez kell egy rutin, az igaz, de csak a perspektívát akarom megmutatni Neked. és ennél a pumpa ezerszer jobb!
arra is gondolj, hogy technikailag egyre jobb lesz a kezelés, még ha azt elfogadjuk is, hogy végleges gyógymód esetleg a gyerekeink életében sem lesz még... én mindig azt mondogatom magamban, hogy egyre jobb lesz, mert a gyerkőc nem sokára részt tud venni a saját kezelésében és nem csak elszenvedője lesz, és mert a technika halad.
amit írtál, hogy az egészséges életmódra helyezed a hangsúlyt, nagyon jó szemlélet, és hát ha alacsony a cukra, ő is ehet szinte mindent, csak nem akármikor. tegnap is kapott Ricsi 3,3-as cukorra egy gombóc fagyit, örült neki (5,8 volt neki utána!). ha máskor kérte volna, amikor nem lehet, megmondtam volna neki, hogy most nem, de majd lehet. úgy kell csinálni, hogy ne a teljes tiltást élje meg.
ha egészségtudatosan nevelted volna amúgy is, úgyis belekerültél volna ilyen szitukba, minden gyerek akar néha nyalókát, gumicukrot, stb., márpedig én nem adtam volna neki amúgy sem.
azt próbáld látni, hogy még egy év max. és egész más lesz, mert beletanulsz. tudom, hogy nehéz, mi sem aludtunk át egy éjszakát már 2,5 éve, de ha a második gyerekemmel lennék itthon, akkor is így lenne.

Tudja valaki, hogy egy gömb fagyiban mennyi ch van? És a tölcsérben? Mert a kisfiam fagyit még úgyse kaphat, de halvány fogalmam sincs, hogy a tölcsérben mennyi szénhidrát van! Az árusok csak mondják, hogy diétás fagyi, de amikor a ch tartalmat kérdezem, néznek rám nagy, tanácstalan szemekkel)))
Nem a gumicukorral, meg a többi édes vacakkal van itt a gond! A gyümölcsöket sajnálom, h nem ehet annyit, amennyit csak szeretne! Csokiból is van diabos, majd azért a szaloncukor, meg Télapó kínálatra leszek kíváncsi, de ezt megbeszéljük, ha aktuális lesz:)
Már most is kerültünk olyan helyzetbe, hogy gyerektársaságban körbekínálták valami vacak keksszel a gyerkőcöket, persze mi nem kértünk. A kisfiam csak nézte a többit, ahogy tömték a rágcsát.... nekem meg megszakadt a szívem és közben dühös voltam az anyukára - aki mellesleg tudja, hogy milyen helyzetben vagyunk!!! Ez volt az első ilyen alkalom... Hogy lehet ezt kezelni? Gyerekek közé muszáj mennünk, hisz igényli már a társaságot, no meg egyébként se lenne egészséges, ha teljesen elszigetelődnénk. Végre mertünk kimozdulni, aztán ilyen élményben volt részünk.

Cipócska
 

tubi

Aktív tag
ne csak mérges legyél, hanem ha legközelebb szóba kerül, mondd is el az anyukának, hogy Ti nem jöttök legközelebb, mert ez a Te babábnak rossz. nem nagyon értem, hogy ha tudja, miért nem lehetett kihagyni ezt a nasizást, miért kell feltétlenül nasiztatni a gyerekeket BÁRMIVEL is! amúgy a Te gyerkőcöd szempontjából édesmindegy, hogy gumicukor volt-e, vagy keksz, ha azt adtak volna körbe, egészségesen sem hagyod neki, nem? a gyümikkel meg az a helyzet, hogy ha pumpásak lesztek, majdnem annyit ehet majd belőle, amennyit akar. de ha nagyon azt látod, hogy enne még gyümit, akkor a következő napon úgy alakítsd az ebédet, hogy egyen annyi gyümit, amennyit tud. nem tudom, mennyi CH-t ehet ebédre, de miért ne ehetne teljesen csak gyümit? nem minden nap, de néha? nekem volt, hogy a fiam semmit sem akart enni ebédre, megetettük banánnal, mert a CH-t be kellett vinni ugye. elvileg a banán az hú, de tilos, de neki nem viszi fel a cukrát jobban, mint bármilyen más kaja. azért ha nem szőlővel és banánnal eteteted, tényleg ehet, amennyi a CH-ba belefér. legyen az ebéd akkor őszibarack, vagy más gyümi, miért ne? ha meg az még nem tölti ki a teljes CH-t, egyen még utána valamit.
szaloncukor és télapócsoki is van diétás, a választék nem nagy és drága is, de ez van. azért én meg vagyok győződve arról, hogy nem az ilyen édességektől lesz jó az ünnep... beiglit meg sütsz majd Te neki, abból nem marad ki. tényleg nem akarom bagatellizálni a dolgokat, de ismerek más, allergiával küzdő családot, ők is ki kell zárjanak egy csomó dolgot, tök jól elvannak ettől még!
nekem a nasizással amúgy is voltak bajaim, most, ha Ricsit megkínálják, minden cukormentes dologból engedek neki kicsit (1 szál ropi, 1 kuki, egy falat kalács nem jelent semmi gondot), hogy érezze, hogy ennek is megvan a helye a világban, de nem az a szerepe, hogy teletömjük magunkat. a következő mérésnél kiderül, lett-e valami katasztrófa - de nem lesz ;)
tölcsér - fogalmam sincs és szerintem nem is fogja tudni Neked megmondani senki. nálunk van két diétás cuki is, de eddig max kétszer voltunk ott, nem érzem az egészet olyan központi kérdésnek, én amúgy sem akartam neki napi szinten fagyit adni, hetente egyszer meg biztos lesz, hogy alacsony a cukra, aztán akkor kap. múltkor is kapott, a tölcsérnek a felét ette meg, meg a gombócnak is, 3,3-ról 5,8-ra vitte fel, vagyis semmi extra. akkor is belefért volna, ha 5-ről indul a cukra.
szerintem alapból kell egy jó beállítás és tervezés - ha jó cukorral indultok neki egy kajálásnak, simán bele lehet kalkulálni az ilyesmit. én ha nagyon akarok adni neki valamit, kicsit több inzulint adok és utána mérek. a pumpával meg még könnyebb. de mondom, szerintem az egészséges gyerekek se egyenek napi szinten fagyit, meg sütit, az legyen különleges alkalom. szóval az egész kérdés nem jön elő olyan sokszor, hogy nagyon aggódni kellene.
elszigetelődni nem is szabad! egyelőre, amíg nem tudod vele megbeszélni, fizikailag zárd el előle a tilos kajákat, ne legyen elérhető helyen ilyen. a játszón meg mindenkitől úgysem fogadnál el mindent, mert akkor nem marad hely az ebédnek. én ezt szoktam mondani, azt' kész. aki meg nem érti, annak megmondom, hogy cukros a gyerkőc és nem ehet mindenfélét akármikor. ha Ricsi rákíván valamire, megvesszük, hazavisszük azzal, hogy majd ebédre/vacsira/uzsira, stb. megesszük. szerintem nem fog belehalni a gyerek, ha nem elégül ki minden vágya ott, azon nyomban. nem akarok kegyetlen lenni, vagy ilyesmi, de igyekszem úgy felfogni, hogy nekem amúgy is elég komoly elveim voltak a gyerekem etetését illetően, amúgy is kerültünk volna konfliktokba. az külön mázli, hogy Ricsi nem szereti, ami édes (kivéve csoki :)). valószínűleg pont azért, mert nem szoktattam rá, sosem főztem neki cukorral, nem kínálgattam csokival, semmilyen édességgel.
próbáld meg így felfogni, és készülj fel, hogy lesznek nehéz pillanatok. nálunk is volt a bölcsiben, hogy a kinderszeletet nem ehette meg, de elmentünk a pékségbe, választhatott magának sós sütit és megettük vacsira a sajtos masnit, meg a pogit. örült neki.
 

krisz_2011

Aktív tag
Tudja valaki, hogy egy gömb fagyiban mennyi ch van? És a tölcsérben? Mert a kisfiam fagyit még úgyse kaphat, de halvány fogalmam sincs, hogy a tölcsérben mennyi szénhidrát van! Az árusok csak mondják, hogy diétás fagyi, de amikor a ch tartalmat kérdezem, néznek rám nagy, tanácstalan szemekkel)))
Nem a gumicukorral, meg a többi édes vacakkal van itt a gond! A gyümölcsöket sajnálom, h nem ehet annyit, amennyit csak szeretne! Csokiból is van diabos, majd azért a szaloncukor, meg Télapó kínálatra leszek kíváncsi, de ezt megbeszéljük, ha aktuális lesz:)
Már most is kerültünk olyan helyzetbe, hogy gyerektársaságban körbekínálták valami vacak keksszel a gyerkőcöket, persze mi nem kértünk. A kisfiam csak nézte a többit, ahogy tömték a rágcsát.... nekem meg megszakadt a szívem és közben dühös voltam az anyukára - aki mellesleg tudja, hogy milyen helyzetben vagyunk!!! Ez volt az első ilyen alkalom... Hogy lehet ezt kezelni? Gyerekek közé muszáj mennünk, hisz igényli már a társaságot, no meg egyébként se lenne egészséges, ha teljesen elszigetelődnénk. Végre mertünk kimozdulni, aztán ilyen élményben volt részünk.

Cipócska

Szia! Tubival teljesen egyetértek. Emellett a lányom imádja a fagyit és megfelelő időben és mennyiségben kap is (ő most 13 éves, csak 11 évesen lett diabos, így kicsit azért más a felállás, mint nálatok). Egy gombócban (nem diabetikus!) kb. 15 g CH van. Míg nem volt pumpás és nagyon akart enni, akkor uzsonnaidőben kaphatott 1 gombócot tölcsérrel, amit akkor összesen 20g-nak vettünk. Pumpával már 2 gombócost is evett, ezt a tölcsérrel együtt is 30-nak szokta számolni és mindig jó utána a cukra. Szerintem a tölcsér (természetesen a normál, nem cukros) kb. 2-3 g CH lehet, de ez csak az én következtetésem.
Fagyiból érdemes a tejszíneseket választani, mert azok lassabban szívódnak fel, ill. olyat, amiben nincsenek cukor vagy sütidarabok, öntetek. Vannak műanyag sétálótálkák pici kanállal, ezt a gyerekek szeretik és akkor nem kell a tölcséren aggódni :) . A jégkrémekben általában kicsit kevesebb a ch, ami rá is van írva a csomagolásra.
 
Cipócska!
Egy darab tölcsér 3 g ch
1 gombóc "normál" fagyi (4 dkg) : 12 g ch
1 gombóc "diabetikus" fagyi (4 dkg) : 8 g ch


Míg penesek voltunk pont belefért egy gombóc fagyi az uzsi ch-ba,úgyhogy volt olyan,hogy fagyi volt az uzsonna! :)
 

Cipócska

Új tag
ne csak mérges legyél, hanem ha legközelebb szóba kerül, mondd is el az anyukának, hogy Ti nem jöttök legközelebb, mert ez a Te babábnak rossz. nem nagyon értem, hogy ha tudja, miért nem lehetett kihagyni ezt a nasizást, miért kell feltétlenül nasiztatni a gyerekeket BÁRMIVEL is! amúgy a Te gyerkőcöd szempontjából édesmindegy, hogy gumicukor volt-e, vagy keksz, ha azt adtak volna körbe, egészségesen sem hagyod neki, nem? a gyümikkel meg az a helyzet, hogy ha pumpásak lesztek, majdnem annyit ehet majd belőle, amennyit akar. de ha nagyon azt látod, hogy enne még gyümit, akkor a következő napon úgy alakítsd az ebédet, hogy egyen annyi gyümit, amennyit tud. nem tudom, mennyi CH-t ehet ebédre, de miért ne ehetne teljesen csak gyümit? nem minden nap, de néha? nekem volt, hogy a fiam semmit sem akart enni ebédre, megetettük banánnal, mert a CH-t be kellett vinni ugye. elvileg a banán az hú, de tilos, de neki nem viszi fel a cukrát jobban, mint bármilyen más kaja. azért ha nem szőlővel és banánnal eteteted, tényleg ehet, amennyi a CH-ba belefér. legyen az ebéd akkor őszibarack, vagy más gyümi, miért ne? ha meg az még nem tölti ki a teljes CH-t, egyen még utána valamit.
szaloncukor és télapócsoki is van diétás, a választék nem nagy és drága is, de ez van. azért én meg vagyok győződve arról, hogy nem az ilyen édességektől lesz jó az ünnep... beiglit meg sütsz majd Te neki, abból nem marad ki. tényleg nem akarom bagatellizálni a dolgokat, de ismerek más, allergiával küzdő családot, ők is ki kell zárjanak egy csomó dolgot, tök jól elvannak ettől még!
nekem a nasizással amúgy is voltak bajaim, most, ha Ricsit megkínálják, minden cukormentes dologból engedek neki kicsit (1 szál ropi, 1 kuki, egy falat kalács nem jelent semmi gondot), hogy érezze, hogy ennek is megvan a helye a világban, de nem az a szerepe, hogy teletömjük magunkat. a következő mérésnél kiderül, lett-e valami katasztrófa - de nem lesz ;)
tölcsér - fogalmam sincs és szerintem nem is fogja tudni Neked megmondani senki. nálunk van két diétás cuki is, de eddig max kétszer voltunk ott, nem érzem az egészet olyan központi kérdésnek, én amúgy sem akartam neki napi szinten fagyit adni, hetente egyszer meg biztos lesz, hogy alacsony a cukra, aztán akkor kap. múltkor is kapott, a tölcsérnek a felét ette meg, meg a gombócnak is, 3,3-ról 5,8-ra vitte fel, vagyis semmi extra. akkor is belefért volna, ha 5-ről indul a cukra.
szerintem alapból kell egy jó beállítás és tervezés - ha jó cukorral indultok neki egy kajálásnak, simán bele lehet kalkulálni az ilyesmit. én ha nagyon akarok adni neki valamit, kicsit több inzulint adok és utána mérek. a pumpával meg még könnyebb. de mondom, szerintem az egészséges gyerekek se egyenek napi szinten fagyit, meg sütit, az legyen különleges alkalom. szóval az egész kérdés nem jön elő olyan sokszor, hogy nagyon aggódni kellene.
elszigetelődni nem is szabad! egyelőre, amíg nem tudod vele megbeszélni, fizikailag zárd el előle a tilos kajákat, ne legyen elérhető helyen ilyen. a játszón meg mindenkitől úgysem fogadnál el mindent, mert akkor nem marad hely az ebédnek. én ezt szoktam mondani, azt' kész. aki meg nem érti, annak megmondom, hogy cukros a gyerkőc és nem ehet mindenfélét akármikor. ha Ricsi rákíván valamire, megvesszük, hazavisszük azzal, hogy majd ebédre/vacsira/uzsira, stb. megesszük. szerintem nem fog belehalni a gyerek, ha nem elégül ki minden vágya ott, azon nyomban. nem akarok kegyetlen lenni, vagy ilyesmi, de igyekszem úgy felfogni, hogy nekem amúgy is elég komoly elveim voltak a gyerekem etetését illetően, amúgy is kerültünk volna konfliktokba. az külön mázli, hogy Ricsi nem szereti, ami édes (kivéve csoki :)). valószínűleg pont azért, mert nem szoktattam rá, sosem főztem neki cukorral, nem kínálgattam csokival, semmilyen édességgel.
próbáld meg így felfogni, és készülj fel, hogy lesznek nehéz pillanatok. nálunk is volt a bölcsiben, hogy a kinderszeletet nem ehette meg, de elmentünk a pékségbe, választhatott magának sós sütit és megettük vacsira a sajtos masnit, meg a pogit. örült neki.

Szia Tubi!
azt szeretném kérdezni, hogy a pékségben vásárolt sós péksütiknek honnan tudod a ch tartalmát?
Úgy tudom, Ti is utóvacsiztok? Mit az, ami a legjobban bevált?

Remélem, jól vagytok! És Ricsi is jól érzi magát a bölcsiben!
 

zsuzsa

Új tag
szia Cipócska!
Zsuzsa vagyok, régi aktív fórumozó vagyok, mióta megszületett babám aki most 1 éves kicsit eltűntem. Nagyfiam aki most 8 éves 2 éves kora óta diabos.
Amikor kicsi volt nem igazán bírta enni a péksütiket, legalábbis egészet nem fél perec fél kifli jöhetett volna de úgy már nem kellett neki ha elvágtam inkább nem ette. A legtöbb péksütire általában 30gr szh ot lehet számolni, persze kérdés hogy mekkora és milyen. 1 briós 30gr szh, fonott kalács 55 gr szh 100gr ban,1 db perec kicsi 20 gr,1 kifli 4,4 dkg os 25 gr, 1 szelet vékony kenyér 7 dkg 25 gr szh, 1 zsemle 5,4 dkg-30 gr szh, ha tudsz korpás zsemlét vegyél, és teljes kiörlésü tésztás dolgokat, máris kedvezőbbé teszed a GI ét. Szóval lehet néha beiktatni de ki kell tapasztalni hogy mennyit mennyi inzulinnal bír elfogyasztani, mert biztos hogy másképp mint egy szelet teljes kiörlésü kenyeret felvágottal zöldséggel, ami ideálisabb de a gyerekek nem mindíg az ideálisat szeretnék.
 

Cipócska

Új tag
Kedves Zsuzsa!
Köszi a választ, igyekszem tájékozódni péksüti ügyben is, bár eddig még nem nagyon ettünk effélét.
Olvasom, hogy a TE fiad is korán lett diabos, és már "nagyfiú". Bizonyára sok tapasztalatot szereztél az elmúlt évek során. Túl vagytok az ovin és a kisiskolás osztályokat "gyűrítek". Egyelőre elképzelni se tudom, hogyan fogom elengedni a kisfiamat?!!!
Nálatok milyen volt az oviban a hozzáállás? Mennyit járt oviba? Te tudtál dolgozni? Bejártál inzulint adni?
Cipócska
 

zsuzsa

Új tag
nehezen találtunk óvodát,a környékünkön nem vállalták a méréseket sem ezért 15 km re lévő városba kellett hordanom óvodába ott nagyon aranyosan fogadták, de kitétel volt hogy a közelben legyek, helyben kellett elhelyezkednem ami nagy mázlimra sikerült is, és át tudtam járni az oviba délben inzulinozni. Inzulinpumpával ment közösségbe így könnyebb volt. Az iskola is így működik itthon vagyok a kicsivel és ez megnyugvás a tanító néninek hogy itt vagyok a közelben, bizony hívtak is egy párszor még elsőben, volt hogy kanült kellett cserélni stb... most már másodikos aját telefonja van csak arra hogy engem hívhat rajta ha tanító néni megengedi, előveszi felhív és megbeszéljük ha bizonytalan hogy mennyit mért és mit egyen vagy indítson. Már más az élet, a kiskorszak valóban állandó stressz volt, de nagyon gyorsan eltelt így visszatekintve csak abban bízom hogy a tesóval mát normál életet élhetünk, hamarosan indulnék vissza dolgozni.
 
Oldal tetejére