Insulinpumpa

laffi

Tag
Steveray!
Annyiban egyetértek veled h bármi felléphet hirtelen... de nem lehet ezzel a tudattal nap mint nap élni.
Hallottam én is rémtörténeteket, h mit tud csinálni a cukor a szemmel a terhesség alatt. Az első terhességemnél 2x nézett meg a szemész, a másodiknál 5(!) hetente, pedig nekem nem volt semmi gond a szememmel. Rákérdeztem h most miért ilyen gyakran, van valami eltérés talán? Erre mondták h velem nincs, de nemrég horror volt amit valaki terhesnél tapasztaltak. Nem kértem h részletezzék mi történt.... nekem elég volt ennyi is h a frászt hozzák rám.
Nem akarok rettegni hogy melyik szervem fogja előbb feladni, reménykedek benne h egyik sem, folyamatosan járok ellenőrzésre, próbálok mindent jól csinálni, de ha valami mégis történik.... akkor megpróbálom elfogadni. De nem hiszem h jönni fog az, csak idő kérdése h művesekezelésre szorulok, vagy amputációra, vagy megvakulok, vagy bármi más. Rettegésben nem lehet élni.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Szia Kata!

Ma beszéltem az orvosommal és azt mondta, hogy kb 1 hónap, mire a szervezetem át áll. 5 nap után nem várhatok csodát. Csak azért írtam, hogy ez szokványos-e, hogy az elején stabilan maradnak az értékek...

Bingó!
Az 1 hónap egy jó biztonsági "határidő". Nagyon elképzelhető, hogy hamarabb helyre áll a cukid. Illetve inkább folyamatosan egyre jobb és jobb lesz, egyre kevesebb lesz az érthetetlen kilengés. Ha továbbra is kifejezettek lesznek a kilengések, akkor a doktorod, az elmúlt néhány hetes pumpa mellett történt vc eredményekből már tudni fogja, hogy hol kell módosítani. Az egyéni finomításokra pedig már ott lesz a te tapasztalatod, és persze mi is, hogy kotnyeleskedhessünk egy kicsit. (olyan jó azt hinni, hogy telefon, és beleszólhatunk. na jó, ez vicc volt, de ezt biztos tudod.)
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Steveray!
Nem akarok rettegni hogy melyik szervem fogja előbb feladni, reménykedek benne h egyik sem, folyamatosan járok ellenőrzésre, próbálok mindent jól csinálni, de ha valami mégis történik.... akkor megpróbálom elfogadni. .

Én ezt úgy hívnám, hogy itt az arany középút. Teljesen reális hozzáállás. Se homokba dugott fej, se bolhából elefánt.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
A szövődmények kialakulásában döntő szerepet játszik az arra való hajlam. Mit jelent ez?

Ez annyira igaz, hogy egy vese dialízishez, vagy egy érszűkület miatt amputált lábhoz még csak nem is kell cukorbetegnek lenni!!!

Ezt talán nem is kell (túl)magyarázni ahhoz, hogy érthető legyen.
 

pusimelu

Őstag
A pozitív gondolkodás nagyon sokat segít,azt mondja a fáma.Én nagyon pozitívan gondolkodom és nem lesznek szövődményeim mert jók az eredményeim és amennyire tőlem telik vigyázok magamra.Hallottam és sajnos láttam is nagyon sok szövődményes esetet ami csak arra ösztönöz hogy még jobban figyeljek magamra.Ha pedig bekövetkezne bármelyik szövődmény akkor sem adnám fel SOHA.
 

lizzi

Őstag
én mint 27 éve cukorbeteg és pár szövödménnyel élő tudom,hogy amikor bekövetkezik a baj(ha bekövetkezik!)akkor először rossz és nehéz elfogadni ,de egy idő után fel kell állni és tovább élni az életünket és örülni annak ami megmaradt és pozitívan hozzáálni.És bármi jó dolog történik velünk azt egy újabb lehetőségnek és csodának felfogni ,csak így lehet ezzel a betegséggel együttélni.
Én pl. csodának fogom fel azt ,hogy az egyik szemem jó maradt és 27 év ,,minden után"nemsokára életet adok a kisbabánknak:)és kívánom mindenkinek,hogy ha bármi rossz történne akkor a pici jót is meglássa benne ,úgy ahogy nekem sikerült:)
 

lizzi

Őstag
képzeljétek elromlott a pumpám és ma kaptam újat helyette:)
hát eléggé kitolt velem ,mert csak ha már félig üres volt a patron akkor nem mükődött és ez mindig éjszakára esett ,így 2 éjszaka 16-os cukrokat produkáltam és nem hatott a korrekció és így jöttünk rá ,hogy talán akkor itt lehet a baj,durva volt,de tanulságnak mindenképpen jó,csak ne legyen sűrűn ilyen:)
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
képzeljétek elromlott a pumpám és ma kaptam újat helyette:)
hát eléggé kitolt velem ,mert csak ha már félig üres volt a patron akkor nem mükődött és ez mindig éjszakára esett ,így 2 éjszaka 16-os cukrokat produkáltam és nem hatott a korrekció és így jöttünk rá ,hogy talán akkor itt lehet a baj,durva volt,de tanulságnak mindenképpen jó,csak ne legyen sűrűn ilyen:)

Szia Lizzi!
De jó, hogy van egy kis időd fórumozni. Szerintem nagyon ügyesek vagytok, hogy rájöttetek, hogy a pumpával lehetett a baj, és nem diétahiba. Gondolom, a "levegőbe" is megpróbáltatok inzulint adagolni. Tanulságnak mindenképpen jó, hiszen technikai hiba bármikor előfordulhat, meg hát ami elromolhat, az elromolhat.

Mennyi idő alatt cserélte ki a Roche a pumpát?
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Lizzi! Tudsz még ülni a pocaktól? Annak idején nekem az volt a legnehezebb. Simogasd meg a nevemben is a kiscsajszit!
 

steveray

Új tag
Üdvözlet mindenkinek.

Tisztázzunk valamit: nem akarok senkit sem rábeszélni arra, hogy szövődménye legyen! Csak nem árt számot vetni a lehetőségekkel és azzal, hogy ez bizony benne van a levegőben. Ti még fiatalok vagytok, 15-20 év cukorbetegség után nekem sem volt semmi bajom. Éltem a világomat, és nem igazán tartottam diétát. És az akkori orvosi és gyógyászati viszonyokról ne is beszéljünk. Azt el sem tudjátok képzelni, a maiakhoz hasonlítani sem lehet. Olyan inzulinok voltak (összesen két fajta!!!), amelyeknek az orvosok sem tudták, hogy milyen a hatásgörbéjük. Ma beadtad, és talán 2-3 nap múlva hatottak... na de nem rémisztgetek senkit.

Nálam az első jel olyan 24-25 évvel a betegség kezdete után jelentkezett. Van még időtök, ezt ki lehet tolni 30-35-re...

Mindenben egyetértek d.g-vel, szerintem helyesen fogja meg a dolgot. Igen, a személyes adottságok is sokat jelentenek a szövődmény kialakulásában, fejlődésében.

És még egyszer: senkit sem akarok-akartam ijesztgetni!!! De nehogy olyanok legyetek, mint a cigány (bocsánat: roma) lova a viccben: nem vak, csak vakmerő...

Csak: vannak, akik több éve pumpások, és azon lepődök meg, amikor az írásokat olvasom, hogy még most sem - mondhatom sajnos többes számban - tudják kezelni a betegséget. Azt kell látni, hogy semmi nem történik következmények nélkül, s ha belegondoltok, akkor nyilván - ha csak önmagatoknak is - elismeritek, hogy sokszor - mondjuk úgy - tévedtek. Ezek a tévedések pedig összeadódnak, s egy rossz hetet két jó nappal nem lehet kiváltani.
S még mielőtt kikaparnátok a szemem: igen, én is szoktam tévedni. De nem is lepődök meg a következményeken!!!

A fentiekből talán az is kitűnik, hogy Laffinak is osztom a véleményét.
 

Zsu77

Új tag
én mint 27 éve cukorbeteg és pár szövödménnyel élő tudom,hogy amikor bekövetkezik a baj(ha bekövetkezik!)akkor először rossz és nehéz elfogadni ,de egy idő után fel kell állni és tovább élni az életünket és örülni annak ami megmaradt és pozitívan hozzáálni.És bármi jó dolog történik velünk azt egy újabb lehetőségnek és csodának felfogni ,csak így lehet ezzel a betegséggel együttélni.
Én pl. csodának fogom fel azt ,hogy az egyik szemem jó maradt és 27 év ,,minden után"nemsokára életet adok a kisbabánknak:)és kívánom mindenkinek,hogy ha bármi rossz történne akkor a pici jót is meglássa benne ,úgy ahogy nekem sikerült:)

Lizzi!Én köszönöm a jó tanácsot!Remélem nem felejtem el sose!:)
 

Magdika

Új tag
A pozitív gondolkodás nagyon sokat segít,azt mondja a fáma.Én nagyon pozitívan gondolkodom és nem lesznek szövődményeim mert jók az eredményeim és amennyire tőlem telik vigyázok magamra.Hallottam és sajnos láttam is nagyon sok szövődményes esetet ami csak arra ösztönöz hogy még jobban figyeljek magamra.Ha pedig bekövetkezne bármelyik szövődmény akkor sem adnám fel SOHA.

Kedves fórumozók!
Nem kell egymást riogatni, a szövődmények nem egyformán jönnek. Vannak olyan emberek akik az orvosi tanácsokat figyelmen kívűl hagyják, még sincs szövődményük évtizedekig, de ennek ellenkezője is van. Mindenesetre érdemes a tanácsokat megfogadni, és nem rettegve élni, de ha már kialakult valamilyen szövődmény azt komolyan venni és akkor nem lesz művese kezelés stb a vége. Egyszerűen csak egészségesen kell élnünk, ahogyan mindenkinek kellene. A mostani rendszerbe nagyon kell vigyáznunk magunkra és ha kell szemtelennek lenni, hogy megkapjuk a megfelelő kezelést. Sajnos hamar kimondja egy kórház, hogy nincs rá keret. Pedig csak egy kis humanitás kell és megtalálják rá a kiskaput, hogy legyen.
Nem hagyhattam ki ezt a reagálásomat, lelkiismeretem nem engedi meg.
Ne haragudjatok rám ezért.
Minden jót Magdika
 

laffi

Tag
Steveray!
Így azért egy kicsit más (utóbbi hozzászólásodból már értem h miért látod ennyire fenyegetőnek a szövődményekre való esélyeket) Viszont amikor én voltam "kezdő" 2000-ben egészen más kezelés volt már érvényben. Nem mindegy h valakit 1-2 évtizedig sötétben tapogatózva kezelnek. Gondolok a sertésinzulinra, a vc mérő hiányára, szakorvosi ellenőrzések hiányára, stb stb. De akkoriban még ez volt az elérhető kezelési mód.
Nyilván hozzád képest jobb pozícióból indultam neki az egésznek, és ezért másképp is látom a szövődmények esélyét.
Szvsz értjük egymást!
 

laffi

Tag
Sziasztok!
Folyamatos visszaolvasásban vagyok.... keringett egy excel tábla amibe kézzel kellett bevinni az adatokat és 10 nap adataiból visszamenőleg átlagot számított, valamint diagramokat rajzolt. Nem tudom használja-e még valaki a smart-pixek és com-linkek korában.
Anno ezt még én hoztam létre, de már nem használom a pumpa óta. Azóta sokkal részletesebb táblázatom van, ha vki kéri, nagyon szívesen......
 

steveray

Új tag
Kedves Laffi és Magdika!
Köszönöm, hogy hozzászóltatok, és hogy értitek, mire gondolok. Természetesen az ember stóban jobban ki tudná fejteni, hogy mit gondol, mit hogy ért, de hát ez van.

Nehogy azt higgyétek, hogy én rögtön feladtzam, mikor kiderült egyik-másik problémám. És nyilván helyesen gondoljátok, hogy máááás volt negyven évvel ezelőtt és más most egy kezdő cukros esélyes. De ugyanúgy benne van a pakliban a szövődmény most is, mint akkor.

És még valami: szerintem sokan, fórumozók, fordítva ültök a lovon.l Nem a következményt, hanem az okot kell megszüntetni. Nem a somogyi-hatást, hanem a hipót kell elkerülni. Mert minél inább a következményre koncentráltok, annál nehezebb a kérdést megholdani. Na persze én is ismerek olyan embert, aki a probémákat a nehezebbik végénél szereti elkezdeni megoldani...csak úgy a mi esetünkben nagyobb a kockázat is.
 

dg

Őstag
Az, hogy a hipót és a szövődmény okait el kell kerülni, az első mondatok közül való, amit egy diabos hall. Nekem most hirtelen senki nem jut eszembe itt a fórumról, aki ezt ne tudná. De majd erősebben gondolkodom...

Mindazonáltal.
Ha már lett hipó, lett somogyi, lett szövődmény, akkor azt ától zéig ki kell beszélni. Ez ugyanis a tanulási folyamat része!!!
 

steveray

Új tag
Kedves d.g., igazad van. Ki kellene beszélni, de ehelyett - úgy látom - leginkább csak szégyenlősen összehúzzuk magunkat és homokba dujuk a fejünket, hogy "nálam ez úgy sem fog bekövetkezni"...

Talán Pillangó 69 említette meg a Hgba1c-t. Nekem azzal sincs semmi különösebb problémám. Legutóbb 6,8 volt, és 8,3-ról fél év alatt jöttem le ennyire. De: ahogy a Hgba1c-rovatban is írtam, és már más is megerősítette ezt az infót: nem szabad 6,5 alá menni, mert a legújabb USA-beli kutatások azt mutatják, hogy a 6,5 alatti Hgba1c-s cukorbetegek között aránytalanul magasabb a halálozás, mint a 6,5 körülieknél. Figyelem!!!
 
Oldal tetejére