"Valóban én a magam 11 évével csak kezdő vagyok hozzád képest. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem kerülhetem el a szövődményeket. Viszont az biztos, hogy ha eddig is nem vettem volna komolyan a betegségemet, akkor valószínűleg már nem itt tartanék. Én csak azt mondom, hogy nem a betegségnek élek (van ilyen ismerősöm, akinek tőlem sokkal rosszabb értékei vannak). Nem erről szól az életem, bár mindíg ott van a tudatomban, bármit tegyek, hogy ez dolog, amit most teszek hogyan hat a szervezetemre és viszont. Első perctől odafigyelek. Próbálom úgy betartani a játékszabályokat, hogy azért az életem ne a lemondásról szóljon csak. Ehhez a legmegfelelőbb eszköz a pumpa számomra. Természetesen akik több évtizeddel ezelőtt "kezdték", sokkal nehezebb helyzetben voltak, mint mi, a mai "kezdők". Anyai nagynéném 40 évesen (most én ennyi vagyok) halt meg vakon a cukorbetegség szövődményeiben, a nagymamám sem élt sokkal tovább, szintén így halt meg. Ők még max annyit tudtak a diétáról, hogy sok húst kell enni, és az életük is a betegségről szólt. Azóta nagyon sokat fejlődött a kezelés és én már egy jóval korszerűbb világban tapasztalom meg ezt a betegséget.
Azt hiszem, ezt a betegség témát most már jól kiveséztük"
Kedves Sani! Akkor még egy idézet, ami sok mindenhez kapcsolódik, ami itt már elhangzott. Ez a hölgy egy 40 éves, s mint a fentiekből is kiderül, 11 éve cukorbeteg ismerősöm. Nagyon tetszik a stílusa, s azért idéztem be, mert sokkal jobban fogalmazta meg a dolgokat, mint ahogy én valaha is meg tudnám ezt tenni.
Elfogadom, hogy nem lehet rajta kacarászni, de ez van.
