Insulinpumpa

[hypohonder]

Kedves Sani, nem mondod komolyan, hogy a frontváltozások nálad is huszas cukrokat produkálnak? Azt írtad egy levelemmel kapcsolatosan, hogy bizony rád is hat a front. Kire nem? De nem úgy, hogy minden egyéb ok nélkül 10 fölé fut a cukrod, nemde? Melegfrontnál nekem is csökken az inzulinigényem, hidegben meg növekszik, de a cukrom nem ugrik 2-3 mmol-nál jobban fel emiatt. De ha nálad is - mint több fórumozónál... - hatról húszra viszi fel egy front, akkor én szerencsés vagyok, őket meg csak sajnálni tudom.
A hipónál szerintem a nagy baj alapvetően két témakör köré csoportosítható: 1.: mikor észleled; 2: mit teszel ellene.
Ha későn észleled, akkor már nem lehet a s-hatást kikerülni. Ahogy talán Kmolli írta (meg én is): cukros italokat célszerű fogyasztani, nem túlzott mennyiségben. És jó fél-egy órával később lehet finoman adagolt inzulinnal visszafogni a s-hatást. Még egy gondolat: esetleg egy kis alkoholtartalmú italt is célszerű hipónál fogyasztani, mert az gátolja a máj ch kibocsátását...(kevés sör vagy bor).

 

[Sani]

Kedves Hypohonder!


Szerencsére nekem is csak pár egységgel emeli a hidegfront a cukromat. Ahhoz már tényleg több kell, hogy 20-as legyen.( Mondjuk egy jó, finom vacsora..., ha nem megfelelően ítélem meg a Ch mennyiséget és a hozzá beadott inzulint.)
Ősszel téli számítás szerint, tehát többet , tavasszal pedig a nyári számítás szerint kevesebbet inzulint adok magamnak. Nálatok is így van ez?
Nekem 1-2 hét, míg kikísérletezem a megfelelő bázis adagot minden ősszel és tavasszal.

 

[hypohonder]

Kedves Sani, én is így tapasztalom. Igaz, hogy én a bázissal még nem variáltam, most töröm a fejemet többed magammal (két "lyánygyerekkel"), hogy milyen elvek alapján lehetne a Spirit további négy bázishelyét kitölteni. Ők ugye a női dolgokat "tennék" bele.
Remélem sikerül valami univerzálisat összehozni.
Szerinted van értelme a hipó taglalásának? Bár eddig is jónak látszik a téma, de azt hiszem, hogy a többség nagyon hallgatag, nem meri a bajait feltáni. Meg vannak, akik nem is egészen őszinték, persze ez nagyrészt magánügy is... Na majd meglátjuk...

 

[Sani]

Szia Hypohonder!

Én nagyon fontosnak találom a hypo kivesézését pont a Somogyi miatt. Mivel ezek felboríthatják az anyagcsere egyensúlyunkat. És hát ugye ennek a fórumnak pont az a lényege, hogy a saját tapasztalatunk által segítsünk a többieknek.
Ez a több bázis lehetőség - szerintem - úgy kellene csinálni, ha mondjuk valaki 1 héten 2-szer úszni, vagy aerobic edzésre jár, akkor azokon a napokon a 2. ( a mozgáshoz beállított ) bázisfunkciót használja.De ez csak a rendszeresen, mindig ugyanabban az időben végzett mozgásnál használnám. Vagy aki dolgozik ( én még Gyes-es vagyok ), annak más a hétköznapokra és más a hétvégékre, persze mindig a fizikai aktivitástól függően. Vagy ha méregteleníteni- fogyózni szeretnénk. Monjuk én ilyenkor mindig a %-os funkciót használom. Ezt igazából mindenkinek magán kell kikisérletezni, hogy hogy a legegyszerűbb és persze legjobb neki.

 

[hypohonder]

Kedves Sani, köszönöm, ilyen és ehhez hasonló tippekre lenne szükség, hogy minden szempontot, értékelendő körülményt fel tudjunk mérni. természetesen én sem azt gondolom, hogy haszontalan a hipó-"vita" (inkább eszmecserét mondanék, de vitázni sem szégyen). És abból mindenki azt fogadja meg, amit jónak gondol. Be kell vallanom, hogy én nagyon sokszor kísérletezek a hipó bekövetkeztekor, és nem mindig ugyanazt csinálom. Van, hogy bejön, van, hogy nem.
Nálam nem lehet azt mondani, amiről többen is beszéltetek már, hogy napokig kell igazgatni magatokat egy-egy hipó után. Nem akarok nagyképünek tűnni, így is vannak páran, akik ezt gondolják rólam, de én fél nap alatt helyreállok.

Volt október 26-án egy számomra más okból lesujtó emlékű ROCHE pumpás találkozó, ahol az intenzív inzulinkezelés, a magas vércukorszint esetén célszerű teendőket vették végig a jelenlévők. Ott is elhangzott néhány jótanács, pl. hogy csak lassan és óvatosan szabad adagolni az inzulint, nem azonnali bólusokban, és még nagyon sok dolog, de ez írásban azóta sem lett közkinccsé téve sajnos... Pedig ígéret volt rá.
Tehát jó lenne ilyen irányba is elmenni...

 

[tímeácska]

Sziasztok!
Szerintem nagyon jó, hogy Mindenki (vagyis jó páran) megosztjuk egymással a hypo-tapasztalatokat. Mint tudjátok, Mátém a pumpa előtt iszonyatos hypokra volt hajlamos... Akkoriban egyáltalán nem érezte a hypot, így időben jelezni sem tudott, hogy gond van. Én teljes mértékben a vc.mérőnkre (rendszeres mérések), és a megérzéseimre (hogy vmi nem stimmel a gyereknél) tudtam hagyatkozni. Érdekes, hogy néha az extrém alacsony cukrokat (akár a 0,9-et) csak ritkán követte ellenregulációs cukor emelkedés, de olykor akár 20 fölé is ment. Néha, ugyan olyan mennyiségű Ch, és vc. mellett nem volt Somogyi, néha pedig igen... De, sajnos legtöbb esetben az extrém alacsony cukor, extrém magas Ch bevitelt igényelt, volt, mikor vénásan 250 g (bólusban!!!), és a cukra alig emelkedett, akár 24 óra múltán is 1-2 mmol/l között maradt. De ezt már tudjátok, hisz erről írtam. Ami ehez a témához tartozik, hogy az elkhúzódóan alacsony v.cukros epizódokat SOHA nem követte Somogyi. Ezek szerint lehet, hogy a Somogyit nem minden esetben követi ellenregulációs vércukor emelkedés?! Lehet, hogy sokkal összetettebb, és "ravaszabb" ez a Somogyi, mint Mi azt gondolnánk?!;-)
Nos, a lényeg, hogy mióta pumpát használunk, Mátém még mindíg nem érzi a hypot (aug. 27 óta 4-5 enyhébb hypója volt, 3,0 fölöttiek) bár október 12.-én mértünk utoljára hypot 3,2-t... Persze, rendszeresen mérünk cukrot, és hypora utaló jeleket sem észlelek rajta. 10 fölött is utoljára novemberben mértünk, 10,4-et, amikor betegecske volt. Nekünk a pumpa "megváltás volt". Hacsak valami egészségügyi, vagy egyéb pumpa használatot akadályozó tényező nem lép közbe, akkor meg nem válunk a pumpától!
Molli! Nagyon sajnálom, hogy nem tudod hordani a pumpádat! Pennel most milyenek a cukraid?
Üdv. Mindenkinek!

 

[Beno]

Sziasztok!
Bár régóta vagyok cukros, eddig nem kerültem kapcsolatba a pumpával. A cukraim nem az igaziak, mert az égvilágon minden befolyásolja - a ciklusom, a vizsgáim, de még a hangulatom is. Szeptemberben átállítottak Novorapid, Levemir párosításra, ami az első hónapban nagyon rossz volt, most kezd normálisabb lenni, de mindig vannak kiugró értékek. A novemberi Hglb-om 8,1 volt, amire az orvos rögtön pumpát akart adni. Hozzáteszem, ebben az értékben benne volt az átállítás borzalma is, ami jócskán megemelte azt. Én első hallásra irtózom a dologtól, hogy géphez legyek kötve és nagyon sokat gondolkozom, hogy megéri-e a jobb cukrok érdekében. Igazából én azt mondom, hogy a 23 év alatt nekem teljesen tökéletes fél évem sem volt. Mindig jött valami, ami elrontotta az idillt. Ezeket a külső, előre nem számítható hatásokat szerintetek jobban ki lehet szűrni pumpával? Nekem nem kell nagyobb szabadság, mint ami pennel volt, a kötöttség engem nem zavar.
Anyagilag mit jelent egy pumpa megvétele és fenntartás? Nehéz kitapasztalni, hogyan állítsam be az adagokat és hogyan módosítsak? Nem nehéz megszokni, hogy éjjel-nappal rajtad van egy gép? Nem zavarja az embert alvásban?
Gratulálok Máté számomra hihetetlen jó cukraihoz! Nekem ez tényleg hihetetlen, mert nem telt el az elmúlt 23 évben úgy 2 hét, hogy ne hypoztam volna. Sokkal több odafigyelést, mérést igényel a pumpa, ahhoz, hogy ilyen értékeket produkáljatok?
Ezeket tőletek kérdezem inkább, mert az orvos nem alszik a kis gépével, ő csak elmondja és hazaengedi a "beteget", aki fiatal, nyaralni, dolgozni, iskolába jár és éli az életét.
Előre is köszi, ha tudtok valami támaszt adni!

 

[hypohonder]

Kedves Beno, meghagynám a rábeszélést másokra, vannak akik ahhoz tőlem sokkal jobban értenek. Én csak azt javaslom, hogy olvasd végig ezt a fórumot, közben számold össze, hogy hányan vannak, akik ugyanúgy léptek fel ide, mint Te, s hányan lettek közülük olyanok, akik áldják az eszüket azóta is azért, mert belevágtak.

Csak egy dolog, amit én is sokszor leírtam itt: jelenleg ez a legmodernebb kezelési mód. Kell ennél több? De döntened Neked kell majd.
Üdvözlettel.

 

[lizzi]

sziasztok!
hipó:hát én sem vagyok annyira ügyes hipó utánni emelkedés kivédéséből.Van amikor 3-4 órával utánna 130%-ra állítom a pumpát 4 órán át és simán 10 alatt marad a cukrom de olyan is van,hogy bármit teszek majdnem a 20-hoz közelítek és azért mérek meg figyelek ám olyankor rendesen,de mint sokaknak nekem sem egyformák a hipójaim és nem mindig elég ugyanolyan hipóra annyi ch mint máskor meg hasonlók.Én azért azt is bevallom ,hogy valamitől vezérelve nem mindig sikerül megállni ,hogy ne zabáljak be édességből is egy keveset ilyenkor.Most már megkértem a férjem,hogy ha ott van és akkor hipózom akkor szóljon rám,hogy ne egyek többet ,mert ilyenkor én tudom ,hogy már elég de nem tudom abbahagyni az evést,csak ha már érzem hogy tele a gyomrom valamennyire.Pedig más evéseknél nagyon ritkán eszem annyit ,hogy érezzem ,hogy jóllaktam,csak ilyenkor van ez!Nem tudom ,hogy valaki tapasztalta-e ezt és ha igen akkor neki hogyan sikerül leállni?

 

[Sani]

Sziasztok!

Én is sokszor érzem azt, hogy muszáj ennem, nem is bírom abbahagyni.( Bevallom, éppen tegnap jártam így hypo után.)
Persze utána nagyon nehéz visszaállni és normoglikémiás értékeket produkálni. Azt tapasztalatom, ha nincsen súlyos - hirtelen hypo érzés, akkor tudom a mértéket tartani az evéssel. Viszont ha nagyon leesik, vagy nagyon gyorsan, akkor - szerintem - ez egy túlélő ösztön nálunk. Persze ezt is megkéne tanulni kordában tartani. Nem egyszerű, az biztos.

Én amikor hypozok ( de érezhetően, tehát vagy hirtelen esik le, vagy nagyon lent van), akkor le szoktam tagadni és nem ismerem be.Ti hogy vagytok ezzel? De ez már mióta cukros vagyok, azóta így van.
Viszont ha még nem érzem, csak mérem a vc-met és hypo felé közeleg, pl. 2,9), akkor meg rögtön rendezem is. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen makacs?...vagy hát nem is tudom, milyen jelzővel illesem magamat.

 

[Beno]

A hypós zabálásokkal én is így vagyok! Szerintem akkor bűntudat nélkül eszünk, azért is csúszik le könnyebben. Nekem is a párom szokott szólni-aki szintén cukros,de valahogy mégis meg tudja álni-, hogy már elég lesz.

 

[zsuzsa]

sziasztok!
A hypó témához szólnék még hozzá. Saját tapasztalatainkat tudom megosztani veletek, de ezek is csak másdkézből vannak, mert hát igazán elszenvedője a dolgoknak a fiam, én csak próbálom kiismerni a működését, kisebb nagyobb sikerrel. Pár év múlva már ő fog veletek itt beszélgetni a fórumon, és akkor biztos hitelesebben el tudja mondani mit is érez.Nála most a hypó érzet amikor már jelez, 3,4 körűl kezdődik, de még mindenképp 3 felett,régebben mikor sűrűbben hypozott 1,9 nél még elvolt.Most ritkán hypozik, ill. időben szól és korrigáljuk. Régen már 5 nél figyeltem, mert gyorsan leesett, most stabilabbak az értékei. Viszont minél alacsonyabbról indulunk, anál éhesebb, többet kell ennie, hogy kikerüljön belőle, és jobban dobódik a cukra. 1,9 ről 24 ig. Most 3,4 ről max 9 ig, ritkán 13 ig, ha későn avatkozom be. Sokkal könnyebb korrigálni, és én sem mondhatnám hogy sokáig megbolondítja max fél napon belül rendeződik a helyzet. Most már eszi a szőlőcukrot is, ami azért jó mert gyors segítség bárhol legyünk, utána eszik még valamit, és rendben van. Eddi csak tejtermékkel tudtam kihozni álandóan úton, kocsiban tej kellett hogy legyen nálunk, az oviba is joghurttal jártunk.
Beno az én kisfiam 3 éves és egy éve cukorbeteg, én szörnyűnek találltam amikor 7,9 es Hgba szintje volt, és úgy gondoltuk, nincs mire várnunk a jövőjét tekintve amikor felkinállták nekünk a pumpaterápiát. Belevágtunk és nem bántuk meg. Még csak próbaidősek vagyunk, azt mondom hogy gond nélkül viseli, remélem ő is így érzi, mert akárhogy is mondjuk, ő még a mi ráhatásunkra döntött így, megbeszéltük vele, kipróbállhattuk, barátkozhatott vele, de látta hogy mi szeretnénk, hát ő is oda volt érte, de még nem tudta miért is. A pumpa vele fog nőni, tehát természetes lesz neki. Nem hiszem hogy úgy élik meg mintha géphez lennének kötve. -persze nem tudhatom biztosan- hiszen én nem viselem, olyan vagyok mint az orvos csak papolok neki, de igazán ő érzi. Mindenesetre az látszik, hogy kiegyensúlyozottabb és jól érzi magát, a jó vc szint pedig megér ennyit. Én is féltem milyen lesz aludni, sportolni vele, de tényleg semmi akadályt nem állít elé, a pumpa partnere mindenben. Én a levetkőzéstől félek egy kicsit, eddig semmiben nem különbözött láthatóan a társaitól, most viszont ahogy kivillan a pulcsi a lól, és ha nem lesz rajta pulcsi pláne láthatóvá válik, és az emberek megnézik, kérdezősködnek, vagy összesúgnak mögötte, amit én észreveszek és zavar. Az óvoban is megkérdezik a gyerekek hogy mi az ott a Tibikén, aranyosak, és ő mi sem természetesebben mondja hogy pumpám van. Ebbe én csak most gondoltam bele, hogy egy kicsit bélyeg, ugyanakkor meg tudom hogy butaság, és nem kellene ilyenekkel foglalkoznom, majd levetkőzöm ezt is, remélem őt nem fogja feszélyezni, a sok kiváncsiskodó szempár.

 

[zsuzsa]

Huh nagyon sokra sikeredett, remélem nem baj, majd még írok ha lesz mit egyenlőre ennyi fogalmazódott meg hirtelen bennem.

 

[hypohonder]

Kedves Zsuzsa, mindenben egyetértek veled!!!

Engedtessék meg egy megjegyzés, már ami a hipó-zabálást illeti. Hát éppen ezt kellene elkerülni. Hiszen ha ez van, akkor nem is kell s-hatás, a befal(atozot)t kajától is felmegy húszra a cukrod. Ezért kell odafigyelni, csak a szükségset enni, és akkor csak a s-hatással kell küzdeni, nem még a bekebelezett CH-val is.
Ezért kell minél hamarabb észlelni, és nem úgy, hogy méréskor derül ki, mert az már késő. Én hipónál szinte soha nem mérem a cukrom, mert tudom, hogy alacsony. Hogy mennyire, az akkor abszolut nem lényeges már... Én is megérzem 3,2-3,8 között már.

 

[tímeácska]

Én is csatlakozok Zsuzsához, mint pumpás gyerkőc anyukája. Máténak sem jelentett semmi gondot, nehézséget a készülék viselése, már az első pillanattól elfogadta. Azóta (4 és fél hónapja) egyszer sem mondta, hogy na, most már elég volt a pumpából, vegyük le. Biztos vagyok benne, hogy Ő is érezte a kis 3,5, most már 4 éves kis eszével, hogy ez Neki jobb, és jóval kevesebb kellemetlenséggel is jár. Bár, Mátém ebből a szempontból is kissé eltér sok diabos kisgyerektől, mert ugye még nem volt 10 hónapos, amikor diabos lett. Lehet, ha most alakult volna ki a diabja, sokkal nehezebb lenne Vele. Ebben biztos vagyok! De azért az is említésre méltó, hogy fürdésnél is mondja, hogy anyuci, nem lehet ám sokáig pancsolni, mert vár a pumpám, hallom, ahogy csipog, jelzi, hogy el ne felejtsük visszatenni! Imádom ezt a kis huncut, okos lurkót!!!

 

[vighkata]

Sziasztok!
Azt hiszem Temeácska adja Máté esetével a fórumozó anyukáknak és a többi fórumozónak a legjobb útmutatást azzal, hogy Máténál voltak a leglátványosabb pozitív változásai. De a probléma megoldó képességgel is Tímeácska vezet, minden anyuka csak profitálhat belőle.
Tímeácska, emlékszel, amikor Máté esetében gondolkodtál a pumpán? Kérted, hogy írjam le a pumpa hátrányait, és negatívumait. És én nem tudtam ilyeneket felsorolni. Kételkedtél, mert olyan nincs, hogy valami csak jó legyen. Akkor sem tudtam hátrányt összeszedni. Azt azért álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas változás áll be a pumpával. Ennek őszintén örülök, és bevallom őszintén, bizony irígykedek is, mert nálam nem ilyen szembetűnő a javulás. Téyn, hogy nem mindenki viseli el a testéhez rögzített kütyüt, fél, hogy akadályozni fogja. Hiszen itt is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Én azt javasolnám a gondolkodóknak, hogy használják ki az ingyenes két hónapos próba lehetőséget, tapasztalják meg, hogy ők hogy viszonyulnak a pumpa viseléséhez.

A hipo és somogyi témához: Nálam nem egyszer előfordul, hogy sikerül megállnom a zabálást, és mégis 20 fölé megy a cukrom. És olyan is van, hogy azt mondom magamnak, hogy letojom a somogyit, zabálok, ha már úgyis felmegy, akkor legalább ne kínozzam magam. És láss csodát, mértem már zabálás után 11-14-es cukrot. Persze mindkét esetben korrigálok hipo után kb. fél-egy órával (addig hatástalan), de egyik esetben ezt érem el, másik esetben pedig mást. A szervezetem saját magamhoz képest is másképp működik időnként, nem csak más szervezetéhez képest.

És akinél javarészt jól megy a dolog, az ne gondolja, hogy nála azért jók az eredmények, mer ő olyan okos, és hozzártő, meg olyan borzalmasan nagy önkontrollal rendelkezik, és mindenki más akinél elszállnak a cukrok, az pedig mindent rosszul csinál, meg egyébként is, meg különben is.....
Ez demagóg szöveg, és sértés másra nézve, aki esetleg többet küzd a korrekcióval, mint az, akinél alig-alig száll el a "dolog".
Ezzel a demagóg felfogással a magam 48 kg-jával mondhatnám egy kövér nőnek, hogy én azért vagyok sovány(abb, mint te) , mert ÉN olyan jól csinálok mindent, TE pedig azért vagy kövér, mert nem csinálod jól....

Molli, nagyon remélem, hogy a közeljövőben találsz valamilyen megoldást a kanül problémára. A röbidebb tű szerintem nem a megoldás kulcsa, azzal is lehet eret találni, akkor ugyanott vagyunk. A röbidebb tű már csak azért sem jó, mert akkor a cső vége nagyon közel a bőr felszíne alá ér be, az inzulinnak pedig a bőr alatti szöveti (zsír) rétegbe kell bejutnia a felszívódás érdekében. Kautzky főo nem is engedi a rövidebb tűt annak használni, akinél azt tapasztalja, hogy a rövidebb tű használata után romlik a cukra. Én a rövidebb tűt (Flex Link 8 mm) használom, de ennek pusztán esztétikai, és látvány oka van. Majd két évig a 17 mm-s tűt használtam, amíg ve nem jött forgalomba a rövidebb.

No hát, nagyon jól egyensúlyban tartott cukrokat, és hatásos korrekciókat kívánok mindenkinek.

Bocsi, hogy név szerint nem reagáltam mindeki levelére, de végre sokan, sokat írtatok és nagyon jó volt olvasni. És úgy tűnik a hipo-somogyi téma is eléggé kelendő. Mások tapasztalataiból lehet a legtöbbet tanulni.
Kata

 

[tímeácska]

Először is, köszönöm Kata az elismerő, dícsérő szavakat! Azt hiszem, ténylegesen sok mindent tettem/teszek azért, hogy Máté anyagcsere állapota ilyen lett, és ilyen maradjon. Nagyon hosszú utat jártunk meg eddig... Viszont én is hangsúlyozni szeretném, amit Kata is említett, azt a bizonyos "demegóg" dolgot... Volt, (vagy 3 éven keresztül), hogy mi voltunk a "fekete bárány", a "fekete lista" vezetői, és hadd ne soroljam a negatívnál negatívabb jelzőket, sőt, már majdnem szó szerint mondták azt is ki, hogy én miattam van úgy a gyerek, ahogy volt... És láss csodát, jött a pumpa. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokkal jobban figyelek a gyerekre. Nem jobban, csak máshogy... Mivel a 2 kezelési forma közt jelentős külömbségek vannak... És nem jobban, hanem "csak" ANNYIRA, mint pumpa előtt! És ez nagyon nem mellékes! De így utólag visszagondolva is úgy érzem, hogy semmit nem tennék másként, mint ahogy, és amit tettem, sem penes időszakunkban, sem a mostani pumpásban. Vagyis, de! Talán sokkal-sokkal előbb vittem volna a gyereket Győrbe. Na, ebben biztos vagyok!!!
Mivel ténylegesen se nem sztárolni, se nem sztároltatni szeretném magamat, ezért fontosnak érzem azt is leírni, hogy biztos vagyok abban, hogy a diabosok nagy hányadánál fordul elő sajnos, hogy nagyon odafigyelnek magukra, és ennak ellenére nem az ő általuk várt eredmények lesznek, hanem rosszabbak (úgy, ahogy ez nálunk is volt, 3 éven keresztül, amíg penes volt Mátém). Ezért nem is szeretném azt mondani/írni, hogy én tökéletesen kezelem a gyereket, vagyis, hogy én kezelem tökéletesen a gyereket. Nem, én csak az általam legjobbnak vélt dolgokat teszem... Ami lehet, hogy egy idő után nem fog ilyen jól működni. Ismételném, amit itt már nagyon sokan leírtak, miszerint nem a jó eredményt elérni kihívás és nagy teljesítmény, hanem hosszú távon, éveken, évtizedeken keresztül megtartani!!! És én is "csak" erre törekszem... Majd úgy 20-30 év múlva megírom, hogy MOST jól kezelem-e a gyereket... ;-)

 

[tímeácska]

Hmm... Hypo... Hypoban viszont nekem is vannak kellemetlen tapasztalataim, annak ellenére, hogy nem vagyok diabos! Már évekkel ezelőtt volt egy olyan nyaram, talán 8-9 éve, hogy lesett a cukrom, a nagy melegtől, és a rendszertelen (hanyagság miatti, bár inkább idő hiánya miatti) evés miatt. Akkoriban, vagy 10-15 alkalommal fordult elő 2 mmol/l körüli v.c., egy alkalommal 1,4 is volt, de ekkor már glucose infúzión csüngtem. Minden egyes ilyen hypozásomnál csak azt éreztem, hogy melegem van. De, mivel amúgy is meleg nyár volt, nem igazán tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a dolognak. Éhségérzetem soha nem volt. 3-szor kerültem e miatt kórházba, és miután rendeződött a cukrom (mind3 esetben infúzióval), utána még többször mérték a cukromat, hátha megint leesik, vagy nagyon felmegy. Soha nem volt a kelleténél sokkal magasabb, max. 11-12-ig ment fel. Nos, ez után a hypos nyaram után nem észleltem hypot. Vagyis, igen, csak nem tudtam róla, mivel nem érzek semmit. Mióta diabos Mátém, azóta néha (főleg nyáron), ha "furcsán" érzem magamat, megmérem a cukromat, és volt, hogy 3-3,5 körül volt. Ez szinte mindíg reggel van, és olyankor (egy kissé) dilis vagyok... Szóval, türelmetlen, ingerült vagyok, ami egyáltalán nem jellemző rám. Ilyenkor előbb reggelizek, és "lenyugszom", sőt olyan pótvacsora szerűséget vezettem be magamnál.

 

[hypohonder]

Kedves Fórum!
Tudod akár tetszik Neked, akár nem, a cukorbetegség csúnya, ronda, mondhatnám ocsmány betegség. Lassan viszi el az embert, s egyetlen módja van, hogy el lehessen nyújtani: igyekezni a minél normálisabb anyagcserére. Ez pedig lemondással, sok-sok lemondással jár.
Le kell(ene) mondani a cukros ételekről, süteményekről, a sok szénhidrátról, még az unicumról is... Nyilvánvaló, hogy ez nem könnyű dolog. Nem is kötelező! Csak akkor hamarabb halunk meg. Ennyi! És ez magánügy!.
De: ne hülyítsük már magunkat, de különösen egymást azzal, hogy nem mi, hanem a frontok meg a stressz - na meg a vércukormérő - a hibás azért, ha huszas cukrot mérünk. Abban igen is vastagon benne vagyunk!

Kedves és nem kedves sorstársak, hivatkozzatok meg egyetlen egy szakcikket, publikált orvosi véleményt arról, hogy a frontok, a stressz, a kutyafüle és hasonló dolog felviszi hatról tizenhatra a vércukrot anélkül, hogy bármit is ennénk közben! Én képes vagyok önkritikát gyakorolni, sőt, én örülnék a legjobban, ha így lenne. De nincs így!!!
Persze lehet haragudni azokra, akiknek nem szokott tizenhatos cukruk lenni, csak semmi értelme sincs. Nem köpködni kellene ezeket, hanem megpróbálni - saját orcára szabva - követni a példát. Hátha sikerül - elsősorban önmagát kell legyőznie az embernek, nem mást!
És még egy dolog: ha köpködsz állj a tükör elé - akkor megy jó helyre az anyag!

 

[tímeácska]

Jajj, kedves Hypohonder! Már megint nagyon borús feléd az az égbolt!
Amit leírtál, tudom, hogy részben van igazságod (Lemondások, alattomos, csúnya betegség, stb.)! De ezalatt a mostmár több, mint 3 év diabos gyermek kezelése/nevelése alatt történt jó pár dolog, ami ténylegesen elgondolkodtatott, hogy mikor miért annyi a gyerek cukra, amennyi! Nálunk ténylegesen megfigyelhető volt az, hogy ugyan olyan ch bevitel mellett, ugyan olyan glicaemiás indexű étel mellett, amit ugyan annyi idő alatt fogyasztott el, ugyan annyi inzulinnal, ugyan olyan aktivitás mellett egyik nap 6, másnap 16 volt a gyerek cukra. De MIÉRT?! Én egy kissé kételkedem a frontok hatásában. Nem állítom, de nem is cáfolom, hogy hatással vannak a cukorra. Próbáltam a naplónkban az időjárási hatásokat vezetni, de nem találtam összefüggéseket a frontok jövése-menése, és a v.c. ingadozásában. De azt legalább pontosan tudom, hogy 2 évvel ezelőtt jan. 9.-én milyen fronthatás volt... A melgnek, és a hidegnek biztosan van v.c. emelő, csökkentő hatása, a "sejtaktivitás", anyagcsere aktivitás változása miatt (nem összekeverendő a hideg-meleg fonttal!). A stressznek is biztosan van valami v.c. változtató hatása. Nem Mátval tapasztaltam, hanem sok szülő elmondásából, hogy ha pl. dokihoz mennek (akitől a gyerek tart), a hetek óta jó cukra felborul, vagy lemegy, de inkább fel. És ezt olyan szülők és gyerekek mondták, akik "megbízhatóak".
Hmm... Írásomat semmi publikált orvosi véleménnyel, szakcikkel, stb.-vel nem tudom alátámasztani, csak azzal, hogy néha vannak olyan dolgok, amit tapasztalattal sokkal jobban alá lehet támasztani, mint tudományos megközelítésű magyarázattal.
Engem az nem érdekel, hogy miért "nőttem ki" az epilepsziámat, hanem az, hogy jól vagyok. Amíg "aktív" volt a betegségem, hiába keresték, nem találták az epilepsziás rohamaim okát, mégis voltak. Hmm... Mivel nem volt leírva, hogy mitől volt, így nem is volt...?!
(És én most itt nem "veszekedni" akartam, csak eszmét cserélni! ;-))