Insulinpumpa

Sani

Új tag
Sziasztok!

Ne bántsátok már egymást, hiszen ennek a fórumnak pont az a lényege, hogy az eszmecsere és a tapasztalatok leírásával segítsük egymást a számunkra nehéznek, sokszor érthetetlennek tűnő dolgok megoldásában. Nagyon örülök, Hypohonder, hogy így kézben tudod tartani a cukraidat. Irigylésre méltó.
Az élet előrehaladtával is változnak a vc hatást befolyásoló tényezők. Meg hát ugye ez nem csak 1 dologból tevődik össze. Tehát bízzunk abban, hogy akinek most érzékeny a cukra minden nyavalyára( szigorú diéta és rendszeres mozgás mellett), annak idővel csökkeni fog az érzékenysége a külső, tőlünk független dolgokra.
További szép napot és jobb kedvet mindenkinek!
 
H

hypohonder

Vendég
Kedves Tímeácska!
Biztosan én vagyok a hibás, de azt soha nem állítottam, hogy nem hat az emberre a front, a stressz, stb. Én csak arra szerettem volna a figyelmet felhívni, hogy ez nem viszi fel 2-3 mmol/l-nél jobban a cukrot. A további hét (ha tizes emelkedésnél maradunk) nem ennek a műve, hanem a hiba magunkban keresendő.
Egyébként szeretném, ha tudnád, hogy nem vagyok borús hangulatban, elég régóta. Van, amiről Te is tudsz, ami miatt nincs is okom rá. Ezek tények, mármint hogy ez a betegség semmivel sem jobb, mint más, mert ugyanúgy megvannak a kívülről nem látható, és a beteg által sem észlelt változások. És amikor már látható és érezhető is, akkor késő.
Most ügyfelek jöttek, majd folytatom.
 

tímeácska

Őstag
Jajj, félreértés ne essék, semmi képpen nem veszekedni akartam!
A brús látásodat csak feltételeztem, Hypohonder, így a betűkön keresztül nekem úgy tűnt, hogy az vagy! De ha nem, annak én csak örülök!!!:)
Én sem azt állítottam, hogy Te úgy gondolod, hogy csak az evés van hatással a cukorra! Én meg csak leírtam, hogy nem tudtam párhuzamot állítani a felborult anyagcsere, és jövő-menő frontos között. Csak annyit láttam, hogy valami "bekevert". De nem tudtam volna megmondani, hogy Máté cukrát a hidegfront, vagy éppen a melegfront milyen irányba vitte el... Hol erre, hol arra mozdította el. De ha nem volt fronthatás, akkor is képes volt meglepő dolgokat produkálni! Most is frontok jönnek-mennek, de nem befolyásolja a gyerek cukrát.
 
H

hypohonder

Vendég
Kedves Tímeácska és Sani, túl van tárgyalva a dolog. Ami nem azt jelenti - szerintem -, hogy ne beszéljünk róla többet. Mert kell beszélni, csak ne nézzük már hülyének egymást. Sőt, most egy nagy titkot árulok el (természetesen nem az!): nálam a kanül harmadik napjára 1-2 mmol/l-el magasabbak szoktak lenni a cukraim. Biztosan mindenki tudja, hogy miért. Én is tudom!
Természetesen nálam is előfordulnak gondok, van, amin agyalnom kell, de általában tudom, hogy mi miért történik. És hogy mit kell(ene) tennem a rendezéshez. Ilyenkor végigpörgetem magamban a történteket és mindig rájövök, hogy hol szúrtam el. De mindig magamban keresem a hibát, nem másban! Ennyi.

Biztosan van, aki azt mondja, hogy ilyen hosszú ideje tartó cukorbetegség után jó hogy tisztában van magával az ember. Van benne valami. De ez sem jön magától, ha nem kényszerítem rá magam, már rég nem élnék. Nem elég félni a szövődményektől, tenni is kell azért, hogy elkerüljenek. És sokszor hiábavaló lesz az erőlködés...


A többi (nem általatok tett), egyszerre magasröptű és mélyenszántó megjegyzésre nem reagálnék. Túlságosan jól ismerem sajnos azt azt tevőt ahhoz, hogy az kívülálló számára ne tűnjön személyeskedésnek az, amit írnék. Annak meg semmi értelme sincs.
 

tímeácska

Őstag
Uccsó gondolat ehez a témához: nem nézek senikt hülyének, és ez így is van rendjén! Hypohonder! Tudom, hogy nem rám értetted (vagyis, csak remélem) a hülyének nézést! És abban is reménykedem, hogy itt (sem) néz senki senkit hülyének! ;-)
Igazából egyébként nem értem, miért (és kire) értetted...
 

eremit

Új tag
Sziasztok!

Igazat kell adnom Hypohondernek: nem csak az a fránya időjárás és külső tényező a hibás abban, hogy felfelé száguldanak az értékek. Olyan egyszerű volt hosszú éveken keresztül ezt mondogatnom magamnak (és biztosan teszik ezt sokan mások)... De ez hülyeség, mert tényleg megemeleheti a cukrot az eső vagy hó, vagy akármi, de a sokkolóan magas értéket saját cselekedeteinkben vagy esetleg valamilyen műszaki problémában kell keresnünk. Ez van, el kell fogadni...

A hipo kezelésének egyetlen ideális módja, hogy ha már észleltük, akkor akaraterővel megálljt parancsololunk az eluralkodó "zabálási ingernek". Nincs büntetlenség! Ha már ettél-ittál valamit, akkor várni kell egy kicsit, hogy érezd annak a hatását és ne tömd túl magad CH-val. (Persze nem állítom, hogy ez mindig sikerül...)

Egyébként a pumpabeállításnál én is többnyire a %-os csökkentést alkalmazom, amikor szükség van rá, mert ez tűnik a legpraktikusabbnak. (Az utóbbi időben akkor használom, ha lefekvés előtt a cukrom 4-5 körül mozog. Ha nem csökkenteném egy pár órára 80%-ra, akkor 3-4 körül hipóznék. Tudom, hogy a bázist is jobban meg kellene vizsgálnom, de nekem a fenti eljárás is megfelel a hipokivédésre.)
 

tímeácska

Őstag
Sok Mindenkinek sok mindenben igaza van...
A lényeg: éljünk, és cselekedjünk úgy, ahogy a legjobbnak látjuk, mert akkor sok-sok ember elégedetten fog élni! De úgy csináljuk mindezt, hogy 10-20 év múlva is azt mondhassuk, hogy mindent, amit tettem, helyesen tettem... És ez az élet minden területére érvényes!!!
 

Sani

Új tag
Igazad van, Tímeácska.
Ha mindenki úgy cselekszik, ami szerinte a helyes, akkor nem lehet baj, persze ha ezek mögött szakmai tudás is van. Mert ugye aki nem ért 'még' annyira hozzá, az lehet, hogy a számára helyesnek tűnő reakcióból még nagyobb bajt csinál.
Szerintem az a legfontosabb, hogy megismerjük a cukorbetegségnek a lényegét, hogy mi miért történik a prediabetes állapottól a totális fázisig, kövessük az orvos által előírt utasításokat (diéta betartása, rendszeres mozgás, megfelelő inzulin adagolás),tarsuk be a nekünk legmegfelelőbb, személyünkre szabott kezelési módot, kontrolálljuk magunkat. ( És ha ez nem elég, járjunk utána magunk a dolgoknak, pl. a fórum oldalai által) .

Meg kell tanulnunk ezzel a betegséggel együtt élni! Elfogadni és kezelni kell! Ehhez pedig tanulni kell. Tanulni a lehetőségeinket és az önfegyelmet. Folyamatosan értelmezni kell az állapotunkat és dönteni kell. Jó döntés pedig akkor születhet, ha tudás fedi le, s ezt a tudást mindenkinek magának kell megszerezni. Kezünkben van a sorsunk.
Rajtunk múlik a jövőnk.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Hypohonder: Már nagyon régóta olvasom a fronttal kapcsolatos ellenérzéseidet (azaz a frontra való reagálását sokaknak) és szeretnék valamit leírni.

Egyre többször látom azt, nemcsak magamon, hanem fórumozókon, cukros barátaimon stb, hogy a nagyon magas cukroknak összetett az okuk. Az én elméletem szerint egy front nem úgy hat a cukrokra (már akiére hat, mert ugye definíció szerint ez is egyéni), hogy felviszi simán valamennyire, akár 10-re, akár 20-ra. Hanem a front egyfajta érzékenységet vagy éppen ellenkőzel toleranciát vált ki a szervezetből. Akinél magasabb cukrokat okoz, annál inzulintoleranciát vált ki, azaz az egyéb körülményekkel összecsatolva tud csak mozogni a beteg cukra nem közvetlenül, hanem csak közvetetten a front hatására. Ha jön egy hidegfront és az arra érzékeny beteg éppen aznap kevesebbet mozog, felhúzta egy ismerőse, esetleg határidős munkája is van, sőt átmegy egy macska az autója előtt és le kell fékeznie hirtelen (ami normális embernél adrenalinszint emelkedést vált ki), akkor felmehet 20ra a cukra. Tehát én is úgy gondolom, hogy a front önmagában nem okoz 20as cukrot, de a hajlamot, a szervezet hajlamát, hogy egy kis stressztől például felmenjen 20-ra, azt igen. Ebben az esetben pedig igazán nem a betegen múlik. Ha átmegy az a macska és megijedek, akkor akármilyen okosan tartom is karban a diétámat, a cukromat, a pumpámat, mindenemet, ha éppen hidefront van és hajlamos vagyok rá, akkor igenis felmehet 20-ra attól az adrenalinlökettől, amitől front nélkül csak 9-ra menne fel. Ez a stressz egy példa volt csak. Lehet ez lappangó vírus, elfojtott idegesség, feszültség, olyan étel, ami normál napokon nem okoz gondot, de a megnövekedett inzulintolerancia miatt most igen és még sorolhatnám. Lehet több ilyen ok is egyszerre. Ezek mind mind olyan apróságok az életünkben, amikre nem figyelünk, legalábbis a legtöbbünk nem figyel. Ha csúnyán szólt rám ma a főnök és én ettől pipa lettem, de csak éppen annyira, hogy már 10 perc múlva nem is emlékszem, hiszen sokszor van ilyen, attól még az adrenalin és egyéb kémiai (cukornövelő) anyagok már felszabadultak a szervezetemben, melyek a megnövekedett inzulintolerancia miatt (ami a hidegfront miatt alakult ki) már elindították felfelé a cukromat, jobban, mint hidegfront nélkül. Remélem érthető, amit írok. Hypohonder, próbáld meg elfogadni azt a tényt, hogy mindenki szervezete másképp működik. Gondolj arra ilyenkor, hogy orvosi tény, hogy például a tej van, akinek felviszi a cukrát, van akinek nem és akiknek felviszi, náluk sem ugyanannyira viszi fel, ott is egyénileg változik. Ennek pont ugyanolyan kémiai oka van, mint a frontnak. Magyarul az egyszerűség kedvéért mondjuk, hogy na ez is a fronttól van, mert túl hosszadalmas és bonyolult lenne végigmagyarázni az egész napunk minden egyes mozzanatát, hogy kiderítsük, hogy először jött a macska, aztán a főnök és még lappang is bennem valami vírus. Ha így élnénk, ennyire figyelve magunkat, megbolondulnánk. Ezért az egyszerűség kedvéért a frontra fogjuk. Amiben annyi igazság van, hogy front nélkül valószínűleg nem érte volna el mondjuk a 16-os értéket a cukrunk, max 10-et. Ugye érthető?
 

tímeácska

Őstag
Tegnap este kijött Mátém kanülje, fürdésnél egy kissé megázott (majdnem 2 napos volt a kanül), ez este 8-kor volt. Mondtam Neki, hogy kell betenni másikat. Erre Ő rafináltan azt mondta, hogy inkább menjünk kórházba. Biztos, hogy csak tesztelt, mit reagálok rá. Szóltam otthon, hogy készüljünk, megyünk akkor a kórházba. Elkezdtünk úgy csinálni, mintha készülődnénk, erre elkezdte felhúzni a cipőjét. Közben röhögött... Meg én is, mert ez a kis hiuncut így képes lenne "megvezetni" minket. Miután már félig felöltözött, nevetve mondta, hogy csak viccelt, hozhatom a kanült, de most egyedül szeretné betenni. Azért arra kíváncsi lettem volna, mit szólt volna, ha már az autóba is beültünk volna... A kis rafkós... ;-)
 

Beno

Új tag
Tímeácska, neked hihetetlen kissrácod van! Büszke lehetsz rá! Nem sokan reagálták volna le ilyen frappánsan ezt a helyzetet.
A stressz hatásaihoz csak annyit, hogy az érettségim eredményének kihirdetése előtt fél órával 15,4-es volt a cukrom. Nem csináltam vele semmit, mikor kijöttem a hirdetésről- nem telt el egy teljes óra- már 2,8-as volt. A nyelvvizsgám napján folyamatosan 13 fölött volt, akármit csináltam, este 6-tól 10-ig viszont folyamatosan ennem kellett, hogy 4 fölött tartsam. Nem azt mondom, hogy mindenkinek, de ezek szerint nekem nagyon befolyásolja a stressz. Beletörődtem, mert erre én hiába adok akármennyi inzulint plusszba, úgyse megy le. De tudom, hogy utánna lemegy és ha a magasat korrigáltam, akkor ez a zuhanás sokkal drasztikusabb.
 

Beno

Új tag
El is felejtettem megköszönni a sok bíztató írást. Még lenne néhány kérdésem:. Alvásnál mennyire zavar? Mi van, ha ráfekszel? Nem tudod kirántani éjjel a kanült?
Tudom, hogy elegetek van már ebből a felesleges aggódásból, de nekem volt 5 napos vc monitorom és azzal nagyon szenvedtem alváskor. Máskor nem volt gond, és hát azért valami hasonlóság van a kettő között.
 

lizzi

Őstag
sziasztok!
Hát én még mindig hipó meg stressz és időjárás témára térnék vissza:eek:.
Én teljes mértékben egyetértek Mollival ,mivel saját magamon tapasztaltam azt ,hogy volt 2,5 hónap amikor együtt laktunk (a férjemmel)és egy általam nem kedvelt emberrel egy lakásban és szó szerint semmi nem történt máshogyan mint régen ,és még most is megvan a naplóm amibe írtam az értékeimet és napra pontosan lehet látni rajta ,hogy mikortól tartott számomra a feszült lelkiállapot,és mikor ért véget!Bármennyire is hihetetlen ez ,de már nekem gyerekkoromban is mondta az orvosnőm,hogy látni látványosan ,hogy pl. amikor naponta többször vettek vénás vért és féltem nagyon tőle meg megkínoztak mert csak 1 jó vénám van akkor sokkal de sokkal magasabb a cukrom ,pedig nem ettem sem máshogyan, sem nem mozogtam többet vagy kevesebbet sem.És nagy ingadozások voltak!!!Tehát tényleg nagyon sok mindenben el kell fogadnunk azt ,hogy minden ember szinte máshogyan mükődik!!És ezt most nem csak a cukorbetegségre értem ,hanem sok más mindenre gyógyszer ,kezelés ,stb. amit tapasztaltam magamon.
A hipóról:nekem pl. a menszesz nagyon befolyásolja a hipó megérzését és az az utánni emelkedést is!Pl menszesz után 1-1,5 hétig nekem ha hipóztam és ettem rá valami cukros édességet vagy üdítőt (amiben rendes cukor van)akkor nem megy fel az egekbe a cukrom,de viszont máskor még 1 pici kis kanál méz is nagyon felviszi ,akár 20-ra is bármit csinálok.És ezt nagyon sokszor figyeltem meg próbálkoztam már sok mindennel.
Tehát nem vagyunk egyformák és ez így szép akár elfogadjuk akár nem :D!
Szép hétvégét mindenkinek!!!
 

lizzi

Őstag
Beno!
Én is kb. ennyit aggódtam ,hogy mi lesz majd a pumpával különböző helyzetekben ,de az első éjszaka után szinte minden megoldódott!
Én már párszor megrántottam ,meg leejtettem és lógott a levegőben és a kanül még ekkor sem jött ki!!
Alváskor pedig én csak simán leteszem és majd van valami vele éjszaka.Van olyan ,hogy egyik oldalra van beszúrva és a hátamon át a másik oldalon van ,de ettől még nyugodtan lehet tőle aludni ,és tudok is ,de nagyon!!!
 

tímeácska

Őstag
Lizzi!
Már jópárszor cserélte "egyedül" a kanült Máté, de úgy, hogy a fertőtlenítést, és az előkészületeket én, vagyis együtt csináltuk. Tegnap viszont mindent egyedül csinált, csak abban kért segítséget, hogy a kanül ragacsáról segítsek levenni a védőfóliát, mert az nehezen jön le, és nem akarta, hogy összegyűrődjön a tapasz. De nagyon ügyes volt, rendben sikerült is neki a csere! Szerintem még 1-2 alkalom, és már minden menni fog Neki, a segítségem nélkül is! Olyan furi volt látni, ahogy egyedül böki Magát... De örülök, hogy ilyen önálló "nagyfiú". :) Szerintem nem sok gondom lesz vele az életben! Remélem... ;-)
 

Sani

Új tag
Kedves Tímeácska!

Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes a fiad.Nagyon jól csináljátok.És persze ez a dícséret neked szól igazán, mert hát Te vezeted rá az önállóságra.
Sokan tanulhatnak tőletek. Csak így tovább!
 

tímeácska

Őstag
Igazából, én nem érzem, hogy én vezetem rá az önállóságra! Bár, biztosan az "én kezem is benne van a dologban". :) De ha a gyereknek nem ilyen hozzáállása lenne, én bármennyire szeretném, hogy egyedül csinálja a dolgokat, ha Ő nem akarná, én bele is gebedhetnék, akkor sem lenne önálló. Szerintem... Szerencsés vagyok ezzel a kis maszattal. Ne is kérdezzétek, nem cserélem el Senkivel! :-D:-D:-D
 
Oldal tetejére