Köszönöm hypohonder a jókívánságot, és tényleg igyekszem hitelesen átadni a dolgokat.
A tanfolyamon rávilágítottak egy érdekes dologra, vagyis a hipo érzésére, ill. nem érzésére főleg alacsony cukorszint esetén. Bár ott nekünk lerajzolták, amit itt nem tudok megtenni, de remélem így leírva is érthető lesz.
A kérdés az, hogy miért nem érzünk hipot 3-as vagy 4-es cukorszintnél.
Mi mindig vércukorról beszélünk, hiszen azt tudjuk mérni. Csakhogy a sejten belül is van cukor. Abban az esetben, ha a sejtben lévő cukor megegyezik a vérben lévő cukor szinttel, akkor nem érzünk hipot, mivel egyensúlyi állapot áll fent, annak ellenére, hogy 3-at, vagy 4-et mérünk. Természetesen ez csak akkor igaz, mármint hogy nem érzünk hipot, ha néhány órája fennáll a normoglikémia állapota, vagyis 10-15-ös cukorról leesve érezzük a hipot hamarabb is.
Abban az esetben, amikor a sejt felhasználja a cukorkészletét, és nincs pótlás, akkor a véráramból veszi el a glukozt, a vércukor csökken, és szervezet küldi a vészjelzést hipo érzet formájában. Ha történik (megfelelő mennyiségű) CH bevitel, akkor kisebb-nagyobb ingadozással, de megmarad az egyensúlyi állapot.
Ettől függetlenül vannak még okai az alacsony cukorszint nem, vagy késői észlelésének, de itt elsősorban az egyensúlyi, normális állapothoz kaptunk infot, magyarázatot.
Érdekesség még, hogy a cukormérővel mért kapilláris vér magasabb értéket mutat, mint a vénából vett, laborban ellenőrzött vér. A szöveti glukoz monitor a kettő közötti értéket mutatja, vagyis az előbb említett sejt, és vénás vér közötti vércukorszintet.
Én vetettem fel a cukimérő topikban, hogy nem tetszik nekem, hogy a cukimérőm többet mutat a labor eredményénél. Valójában, a kapilláris vér mindig magasabb a vénás vértől, így ha a cukimérő többet mutat a labor értékétől 1,1-1,5-del, akkor az jól mér. Én mindig csak azt a választ kaptam, hogy nyugodjak meg, jó az, ne foglalkozzak vele, de én csak most nyugodtam meg, mióta tudom, hogy miért jó.