blaci
Őstag
Apró versikék...
Légy olyan hű és szerény, mint a kék ibolya, akkor akit szeretsz nem feled el soha.
Aki mindig dicsér az nem igazi barát, hanem aki dorgál s közben tanácsot ád.
Ha szülőd és rokonod már sírba van zárva, de van még egy barátod, nem vagy Te még árva.
Tudod mi a legdrágább kincs? Melynek nincsen ára? Az emberi becsület! Jól vigyázz hát rája.
Egy adósság van a földön, mit megfizetni nem lehet, amivel Te is tartozol: az anyai szeretet!
Szeresd a virágot és ne féltsd szívedet. Mert ki azt szereti, rossz ember nem lehet! Tudod mi a virág? A földnek jósága. S tudod mi a jóság? A lélek virága!
100 virág közül a legszebb az enyém, féltve őrzöm szívem rejtekén. Ebből a virágból a boldogság fakad, s tudd, ez a virág pedig TE vagy!
Piros violával, kéklő nefelejccsel, beszegtem a kerted, hogy soha ne felejts el. Ráírtam harmattal hogy az ég is lássa, Tiéd a szívemnek minden dobbanása!
Hogyha szeretsz, add a kezed, s ne kérdezd, hogy ki vezet. S ne kérdezd, hogy merre megyünk. Csak azt kívánd, hogy örökké együtt legyünk!
Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
Gyűrött az ágy, s nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend, és hallgat az élet, rám tör egy érzés: HIÁNYZOL ÉDES!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden egyes csókot szívembe rejtett. Akkor tenne még csak igazán szépet, hogyha mindörökre nekem adna Téged!!!
Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon, dörög s villámlik, háborog az ég, nem tudom nélküled meddig bírom még.
Te vagy a kezdet, te vagy az vég, nélküled felettem felhős az ég. Csak Veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem, tudod!
Életem értelme legyen életed értelme és életünk értelmet kap egy örök életre.
Oly szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni ki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké!
Fáj a lét, a létezés. A lefekvés az ébredés. Fáj a múlt, fáj a jelen. Mindez azért, mert nem vagy velem.
Bűn az élet, de meghalni félek, mert van valaki, akiért élek. Van egy bűnöm, mely fáj és éget, pedig csak két szó: SZERETLEK Téged!!!
Édes szivárványillatú angyali érintés, mi szívem rejtekét kitárja, s boldogságot hoz erre a világra.
Ha könnyes a szemed és éget a vágy, jussak eszedbe, Én gondolok Rád. Ha úgy érzed, már senki sem szeret, nyugodj meg Kedves, én ott leszek Veled!
Leszek holdfény szíved teraszán, éjjelente besütnék álmaid ablakán. Sugarammal simogatnám arcodat, s hoznék szemedre gyönyörű álmokat.
Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 másodperc. Azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság...
A szeretet attól igazán szép, hogy megoszthatjuk másokkal...
Mielőtt lefekszel, tárd ki ablakod, keresd az égen a legszebb csillagot. Akit szeretsz, azért mondj el egy imát, akire gondolsz az is gondol Terád!
Ha az égen lemegy a nap, Te akkor is az eszembe vagy. Te vagy számomra a reménység csillaga, s csillag nélkül sötét az éjszaka.
Bársonyos reggel köszöntsön téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A nap simogasson mintha ott lennék nálad, s én simogatnám gyengéden a vállad!
Higgy mindent, csak azt ne hogy feledlek, Feledj mindent, csak azt ne, hogy SZERETLEK!!!
Szeretnék beszélni veled egy éjszakán, bevallani szeretlek igazán. Csendesen nézni két égő szemed és elmondani, nem tudok élni nélküled!
Nem az az igazi fájdalom melytől könnyes lesz a szem, hanem az, amit egy életen át könnyezve hordozunk csendesen!
Szeretni szép, nemes dolog. Csalódni fáj, te is jól tudod. A forró nyár is át hajlik a télbe. De én szeretlek s ennek soha nem lesz vége.
Szeretném szemedben látni hogy szeretsz, szeretném naponta látni ha nevetsz! Szeretném szívedben tudni a nevem, a tiédet már régóta őrzi a szívem!
Ha lemegy a Nap és feljön a Hold, valaki a távolból csak Rád gondol. Vágyakozva nézi a csillagos eget, s reméli, hogy egyszer ott lehet Veled!
Te és Én a szerelem tengerén, hajótörés kizárva, a szív vitorlája kitárva, széllel szállni messzi tengeren, nagyon szeretlek téged kedvesem!
Suttog a némaság, mondd ábrándos meséket. Azt súgja halkan, látni szeretnélek.
Fekszel a fűben és eljön a szél, megérint Téged és halkan mesél, valóság nincs, Te nem létezel, az élet csak álom ne feledd el…
A legősibb vágyak egyike, hogy hiányozzál valakinek, ha este nem mész haza.
Nem az az igazi akivel letudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!!!
Légy olyan hű és szerény, mint a kék ibolya, akkor akit szeretsz nem feled el soha.
Aki mindig dicsér az nem igazi barát, hanem aki dorgál s közben tanácsot ád.
Ha szülőd és rokonod már sírba van zárva, de van még egy barátod, nem vagy Te még árva.
Tudod mi a legdrágább kincs? Melynek nincsen ára? Az emberi becsület! Jól vigyázz hát rája.
Egy adósság van a földön, mit megfizetni nem lehet, amivel Te is tartozol: az anyai szeretet!
Szeresd a virágot és ne féltsd szívedet. Mert ki azt szereti, rossz ember nem lehet! Tudod mi a virág? A földnek jósága. S tudod mi a jóság? A lélek virága!
100 virág közül a legszebb az enyém, féltve őrzöm szívem rejtekén. Ebből a virágból a boldogság fakad, s tudd, ez a virág pedig TE vagy!
Piros violával, kéklő nefelejccsel, beszegtem a kerted, hogy soha ne felejts el. Ráírtam harmattal hogy az ég is lássa, Tiéd a szívemnek minden dobbanása!
Hogyha szeretsz, add a kezed, s ne kérdezd, hogy ki vezet. S ne kérdezd, hogy merre megyünk. Csak azt kívánd, hogy örökké együtt legyünk!
Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
Gyűrött az ágy, s nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend, és hallgat az élet, rám tör egy érzés: HIÁNYZOL ÉDES!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden egyes csókot szívembe rejtett. Akkor tenne még csak igazán szépet, hogyha mindörökre nekem adna Téged!!!
Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon, dörög s villámlik, háborog az ég, nem tudom nélküled meddig bírom még.
Te vagy a kezdet, te vagy az vég, nélküled felettem felhős az ég. Csak Veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem, tudod!
Életem értelme legyen életed értelme és életünk értelmet kap egy örök életre.
Oly szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni ki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké!
Fáj a lét, a létezés. A lefekvés az ébredés. Fáj a múlt, fáj a jelen. Mindez azért, mert nem vagy velem.
Bűn az élet, de meghalni félek, mert van valaki, akiért élek. Van egy bűnöm, mely fáj és éget, pedig csak két szó: SZERETLEK Téged!!!
Édes szivárványillatú angyali érintés, mi szívem rejtekét kitárja, s boldogságot hoz erre a világra.
Ha könnyes a szemed és éget a vágy, jussak eszedbe, Én gondolok Rád. Ha úgy érzed, már senki sem szeret, nyugodj meg Kedves, én ott leszek Veled!
Leszek holdfény szíved teraszán, éjjelente besütnék álmaid ablakán. Sugarammal simogatnám arcodat, s hoznék szemedre gyönyörű álmokat.
Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 másodperc. Azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság...
A szeretet attól igazán szép, hogy megoszthatjuk másokkal...
Mielőtt lefekszel, tárd ki ablakod, keresd az égen a legszebb csillagot. Akit szeretsz, azért mondj el egy imát, akire gondolsz az is gondol Terád!
Ha az égen lemegy a nap, Te akkor is az eszembe vagy. Te vagy számomra a reménység csillaga, s csillag nélkül sötét az éjszaka.
Bársonyos reggel köszöntsön téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A nap simogasson mintha ott lennék nálad, s én simogatnám gyengéden a vállad!
Higgy mindent, csak azt ne hogy feledlek, Feledj mindent, csak azt ne, hogy SZERETLEK!!!
Szeretnék beszélni veled egy éjszakán, bevallani szeretlek igazán. Csendesen nézni két égő szemed és elmondani, nem tudok élni nélküled!
Nem az az igazi fájdalom melytől könnyes lesz a szem, hanem az, amit egy életen át könnyezve hordozunk csendesen!
Szeretni szép, nemes dolog. Csalódni fáj, te is jól tudod. A forró nyár is át hajlik a télbe. De én szeretlek s ennek soha nem lesz vége.
Szeretném szemedben látni hogy szeretsz, szeretném naponta látni ha nevetsz! Szeretném szívedben tudni a nevem, a tiédet már régóta őrzi a szívem!
Ha lemegy a Nap és feljön a Hold, valaki a távolból csak Rád gondol. Vágyakozva nézi a csillagos eget, s reméli, hogy egyszer ott lehet Veled!
Te és Én a szerelem tengerén, hajótörés kizárva, a szív vitorlája kitárva, széllel szállni messzi tengeren, nagyon szeretlek téged kedvesem!
Suttog a némaság, mondd ábrándos meséket. Azt súgja halkan, látni szeretnélek.
Fekszel a fűben és eljön a szél, megérint Téged és halkan mesél, valóság nincs, Te nem létezel, az élet csak álom ne feledd el…
A legősibb vágyak egyike, hogy hiányozzál valakinek, ha este nem mész haza.
Nem az az igazi akivel letudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!!!
, de magcsinálom 
(rugalmasság