Kedvenc irodalmi idézete(i)m...
- Téma inditó nofre
- Kezdés dátuma
blaci
Őstag
Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod . . .
Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magadat érezni...!
1. Beleszeretni valakibe.
2 . Úgy nevetni, hogy utána az arcod fáj.
3 Egy forró fürdő. . .
4. Nem kell sorban állni a boltban.
5. Egy különleges pillanat.
6. Egy kedves e-mailt kapni.
7. Egy lélegzetelállító utcán végigsétálni.
8. A kedvenc dalodat a rádióban hallani.
9. Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon.
10. Egy forró fürdőlepedő - frissen kivéve a szárítóból.
11 Egy csokiturmix! (vagy vanilia vagy eper)!
12. Egy pezsgőfürdő.
13. Nevetni.
14. Egy jó beszélgetés.
15. A tenger.
16. 2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben.
17. Saját magadon nevetni.
18. Egy telefonhívás este, mely belenyúlik az éjszakába.
19. Keresztülmenni füvön, miközben öntözik azt.
20. Minden ok nélkül nevetni.
21. Egy ismerős, aki azt mondja, milyen szép vagy.
22. Nevetni egy gondolaton.
23. Barátok.
24. Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad.
25. Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni.
26. Az első csókod (vagy az első csók, egy új baráttal).
27. Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal.
28. Egy édes kis kölyökkutyával játszani.
29. Valaki, aki a hajaddal játszik.
30. Édes álmok.
31. Forró csokoládé.
32. Kirándulás barátokkal.
33. Hintázni.
34. Szemezni egy kedves idegennel.
35. Csokis kekszet sütni.
36. Barátok, akik saját készítésű kekszet küldenek.
37 Kézen fogva lenni valakivel, akit szeretsz.
38. Véletlenül találkozni egy régi baráttal, s megállapítani, hogy semmi sem változott.
39. Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékodat, melyet már régóta szeretett volna.
40. Figyelni a napfelkeltét.
41. Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért, hogy megérhetted az új csodálatos reggelt.
42. Tudni, hogy hiányzol valakinek.
43. Egy ölelés attól, aki téged szeret.
44. Tudni, hogy jót cselekedtél - még akkor is , ha a többiek mást mondanak.
Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magadat érezni...!
1. Beleszeretni valakibe.
2 . Úgy nevetni, hogy utána az arcod fáj.
3 Egy forró fürdő. . .
4. Nem kell sorban állni a boltban.
5. Egy különleges pillanat.
6. Egy kedves e-mailt kapni.
7. Egy lélegzetelállító utcán végigsétálni.
8. A kedvenc dalodat a rádióban hallani.
9. Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon.
10. Egy forró fürdőlepedő - frissen kivéve a szárítóból.
11 Egy csokiturmix! (vagy vanilia vagy eper)!
12. Egy pezsgőfürdő.
13. Nevetni.
14. Egy jó beszélgetés.
15. A tenger.
16. 2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben.
17. Saját magadon nevetni.
18. Egy telefonhívás este, mely belenyúlik az éjszakába.
19. Keresztülmenni füvön, miközben öntözik azt.
20. Minden ok nélkül nevetni.
21. Egy ismerős, aki azt mondja, milyen szép vagy.
22. Nevetni egy gondolaton.
23. Barátok.
24. Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad.
25. Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni.
26. Az első csókod (vagy az első csók, egy új baráttal).
27. Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal.
28. Egy édes kis kölyökkutyával játszani.
29. Valaki, aki a hajaddal játszik.
30. Édes álmok.
31. Forró csokoládé.
32. Kirándulás barátokkal.
33. Hintázni.
34. Szemezni egy kedves idegennel.
35. Csokis kekszet sütni.
36. Barátok, akik saját készítésű kekszet küldenek.
37 Kézen fogva lenni valakivel, akit szeretsz.
38. Véletlenül találkozni egy régi baráttal, s megállapítani, hogy semmi sem változott.
39. Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékodat, melyet már régóta szeretett volna.
40. Figyelni a napfelkeltét.
41. Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért, hogy megérhetted az új csodálatos reggelt.
42. Tudni, hogy hiányzol valakinek.
43. Egy ölelés attól, aki téged szeret.
44. Tudni, hogy jót cselekedtél - még akkor is , ha a többiek mást mondanak.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" class=idezet colSpan=3 align=middle>Szív-találkozás
Szívem dobbanása megpillant téged,
Ritmusa hirtelen más irányba vált.
Úgy érzi, gyengéd, kis mosolyt megtalált,
Hogy veled többé soha el nem téved.
Ha eltéved, az sem számít, hiszen már,
Tiéd lett minden, ami lángol benne,
Érted a világ végére menne,
Bárhová, ahol a lélegzeted vár.
Kezed összefonódik a kezemmel.
Lágy szíved izzása, érzem, felhevül,
Egészen a szép, kék égig emel fel,
Átölel, és soha nem hagy egyedül.
Együtt szédülhetünk el a szelekkel,
Kicsi szívünk csak egymáshoz menekül. </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>Czégány Szandra
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Szívem dobbanása megpillant téged,
Ritmusa hirtelen más irányba vált.
Úgy érzi, gyengéd, kis mosolyt megtalált,
Hogy veled többé soha el nem téved.
Ha eltéved, az sem számít, hiszen már,
Tiéd lett minden, ami lángol benne,
Érted a világ végére menne,
Bárhová, ahol a lélegzeted vár.
Kezed összefonódik a kezemmel.
Lágy szíved izzása, érzem, felhevül,
Egészen a szép, kék égig emel fel,
Átölel, és soha nem hagy egyedül.
Együtt szédülhetünk el a szelekkel,
Kicsi szívünk csak egymáshoz menekül. </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>Czégány Szandra
</TD></TR></TBODY></TABLE>
blaci
Őstag
Örök szerelem...
"Elolvadsz, amikor először a szemedbe néz. Ezt a pillanatot vártad, hogy végre felfedezzen. Mintha a nap sütne, amikor rád mosolyog. Még ki sem mondja, mit szeretne, s te már megteszed. Kitalálod a gondolatait, mindig megleped valamivel. Ha néha puszit ad, vagy eltűri, hogy te megcsókold, a fellegekben jársz. Még munka közben is rá gondolsz, felidézed arcát, alakját, s azt, amit legutóbb mondott neked. Ő pedig lassan távolodik tőled, már nem igényli a figyelmedet. Te pedig tudod, elvesztél. Amíg élsz, szeretni fogod. Nem is lehet másként, ez eleve elrendeltetett, hiszen a gyermeked."
"Elolvadsz, amikor először a szemedbe néz. Ezt a pillanatot vártad, hogy végre felfedezzen. Mintha a nap sütne, amikor rád mosolyog. Még ki sem mondja, mit szeretne, s te már megteszed. Kitalálod a gondolatait, mindig megleped valamivel. Ha néha puszit ad, vagy eltűri, hogy te megcsókold, a fellegekben jársz. Még munka közben is rá gondolsz, felidézed arcát, alakját, s azt, amit legutóbb mondott neked. Ő pedig lassan távolodik tőled, már nem igényli a figyelmedet. Te pedig tudod, elvesztél. Amíg élsz, szeretni fogod. Nem is lehet másként, ez eleve elrendeltetett, hiszen a gyermeked."
christina
Őstag
Mese a csodáról
Hol volt, hol nem volt, Magyarországon hajdanán,
mikor a szülésznő kiszólt az apukának, kisleány!
Az édesanyja magához szorította kicsiny gyermekét,
ki attól kezdve elkezdte élni a saját, pici életét!
Ebben a pillanatban, mikor megszületett a kicsi,
egy négy éves kisfiú élt onnan nagyon messzi!
Éppen a homokban játszott és szeméhez kapott,
nem értette, hogy egy kis könnycsepp, mit keres ott!
Cseperedett lassan a kisleány, egyre szebb lett,
minden este - ha tehette - a lemenő nap felé nézett.
A távoli kisfiú nem tudta, mi az, ami megigézi,
mikor a keleten felkelő napot reggelente nézi!
Így élték kis életüket, míg egy év, egy napján,
ott voltak egyedül a kék vizű Balaton partján.
A fiú a parton állt és éppen a vizet nézte,
háta mögött a lány tekintetével őt kereste.
Visszanéz a fiú, és hirtelen a szeméhez kap,
édes jó istenem, hiszen ez a felkelő nap!
Most értette meg, miért vonzotta a napkelet,
azért, aki most örökre a szerelme lett!
Ha a meggondolatlanság átka nem lenne,
attól kezdve az első szerelmével lehetne!
De a múltat sajnos nem lehet visszahozni,
Istenem kérlek, most már ne hagyj minket
EGYMÁSTÓL ELMENNI!
Hol volt, hol nem volt, Magyarországon hajdanán,
mikor a szülésznő kiszólt az apukának, kisleány!
Az édesanyja magához szorította kicsiny gyermekét,
ki attól kezdve elkezdte élni a saját, pici életét!
Ebben a pillanatban, mikor megszületett a kicsi,
egy négy éves kisfiú élt onnan nagyon messzi!
Éppen a homokban játszott és szeméhez kapott,
nem értette, hogy egy kis könnycsepp, mit keres ott!
Cseperedett lassan a kisleány, egyre szebb lett,
minden este - ha tehette - a lemenő nap felé nézett.
A távoli kisfiú nem tudta, mi az, ami megigézi,
mikor a keleten felkelő napot reggelente nézi!
Így élték kis életüket, míg egy év, egy napján,
ott voltak egyedül a kék vizű Balaton partján.
A fiú a parton állt és éppen a vizet nézte,
háta mögött a lány tekintetével őt kereste.
Visszanéz a fiú, és hirtelen a szeméhez kap,
édes jó istenem, hiszen ez a felkelő nap!
Most értette meg, miért vonzotta a napkelet,
azért, aki most örökre a szerelme lett!
Ha a meggondolatlanság átka nem lenne,
attól kezdve az első szerelmével lehetne!
De a múltat sajnos nem lehet visszahozni,
Istenem kérlek, most már ne hagyj minket
EGYMÁSTÓL ELMENNI!
Ismerős Arcok : Nélküled - dalszöveg
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk
Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél
S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.
S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!
http://www.youtube.com/watch?v=g86bz6d95b4
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk
Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél
S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.
S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!
http://www.youtube.com/watch?v=g86bz6d95b4
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>Pillantás
Belenéztem főnix tüzében égő szemedbe,
a főnix szárnya a lelkemet ölelte,
a külvilág megszűnt, az idő megállt,
úgy érezem, lelkem hamuvá vált.
A lángok mámorában megzavarodtam,
hirtelen zavaromban szólalni se tudtam,
csak csodáltam a lángokat szemedben,
csak tudnám, hogy mit kellene tennem.
Mert valahányszor tűzszemedbe nézek,
a lángoktól fojtó szorongást érzek,
gondolatim elillannak, az idő megáll,
és nem marad más: csak a főnixmadár.
Mintha egyre csalna, hívogatna,
kérlelne, tetteket sugallna.
"Tedd azt, mit szíved diktál neked,
és én az egekig szárnyalok veled."
"Ne törődj most semmivel! Légy szabad! "
De eszem ekkor azt súgja: nem szabad.
Azzal a lángok madara tovakél,
elporlad, s elfújja a szél.
Az illúzió csak úgy elillan,
majd fejembe egy gondolat villan.
A gondolat megfogalmazódott, érzem:
el akarok égni a szemében. </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>T. M. Lobonc
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Belenéztem főnix tüzében égő szemedbe,
a főnix szárnya a lelkemet ölelte,
a külvilág megszűnt, az idő megállt,
úgy érezem, lelkem hamuvá vált.
A lángok mámorában megzavarodtam,
hirtelen zavaromban szólalni se tudtam,
csak csodáltam a lángokat szemedben,
csak tudnám, hogy mit kellene tennem.
Mert valahányszor tűzszemedbe nézek,
a lángoktól fojtó szorongást érzek,
gondolatim elillannak, az idő megáll,
és nem marad más: csak a főnixmadár.
Mintha egyre csalna, hívogatna,
kérlelne, tetteket sugallna.
"Tedd azt, mit szíved diktál neked,
és én az egekig szárnyalok veled."
"Ne törődj most semmivel! Légy szabad! "
De eszem ekkor azt súgja: nem szabad.
Azzal a lángok madara tovakél,
elporlad, s elfújja a szél.
Az illúzió csak úgy elillan,
majd fejembe egy gondolat villan.
A gondolat megfogalmazódott, érzem:
el akarok égni a szemében. </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>T. M. Lobonc
</TD></TR></TBODY></TABLE>