Valóban nem szabad elfogadni a nem elég jó eredményeket, folyamatosan küzdeni kell. Sokszor nem lehet könnyű eldönteni, hogy egy terápia mitől (kitől?) nem jó, de én azt vallom, hogy előbb-utóbb mindig meg lesz a megoldás. Az estek egyediek, általánosítani ezért felesleges. A gyermekek sorsa elsősorban a szülő kezében van, és nem az orvosokéban. Tudnék mesélni mind a diabetológiai, és gyermekkardiológiai tapasztalatokból. Általában az orvosok irtóznak az "okoskodó" szülőktől, de erről a témáról nagyon árnyaltan kellene beszélni. Részint igazuk van, részint nem. Az azonban tény, hogy én még csak előnyét láttam a kekeckedésemnek. Ami a diabetológiát illeti, az árnyaltság keretei között számolni kell azzal a ténnyel, hogy a diabetológusok kezében nem csak edukált és aggodó szülők gyermekei vannak. Sajnos vannak szociálisan elképesztő hátrányos helyzetben élő családoknál is cukros gyermekek, ahol már az csoda, ha azt megértetik, hogy az inzulint naponta be kell adni, mert bizony van, hogy kihagyják. Hol vagyunk még attól, hogy mikor, mennyit, stb... Meg ott vannak a nemtörődöm kamaszok is, akik a vc napló hamisításával vannak elfoglalva, az orvosnak akarnak megfelelni és nem saját maguknak, és a naplóba 17 mmol/l helyett 7-et írnak be, aztán csak a HgA1c vizsgálatnál derül ki, hogy ezek a szép eredmények nem lehetnek igazak. Nyilván például ha ilyen problémás eset után találkozik az orvos egy 10 körüli értékessel, akkor örül, és esetleg azt mondja: tök jó! És örül, hogy a HgA1c de jó, nyolc alatt van! Itt lép be a szülő, aki konzultál az orvossal, ezen túl meg maga tartja kezében a gyereke testi épségét és pszichés nevelését.
Mi mixtardot használunk, és a HgA1c-nk csak a kórház után volt 7,7%. Aztán mindig kevesebb lett. Nemrégiben 5,9%. Én minden erőmmel és tudásommal azon vagyok, hogy minden szempontból gördülékenyen és jól menjek a dolgok, és ez nem kevés munka, de ez együl az én feladatom, a kislányom vígan éli életét. Szövödmények tekintetében feéeslegesnek tartom, hogy azzal gyötörjem magam, mit hoz a jövő. Kiszámíthatatlan, mert tudjuk, van a nagy átlag, meg az ettől eltérő estek. Van aki hanyagság mellett is sokáig szövődménymentes, van aki pontosság és jó eredmények mellet is előbb veszi fel a harcot ellenük. Az a lényeg, hogy az ember minden tőle telhetőt megtegyen. Egyébként meg, 30-40-en túl szinte mindenkinek van / lesz kehéje, ha cukros, ha nem. Vérnyomás, izületek, csontok, koleszterin, akármi.. Nem szabad elkeseredni, csak tenni, amit kell!
...