Vércukormérők

rgyörgy · 2008 Szeptember 4

vighkata írta:
A körülmények csak látszólag változnak körülötted önmaguktól. Hidd el, a te viszonyulásod a környezethez változtak, ez már elegendő volt ahhoz, hogy rátalálj a számodra megváltozott körülményre. Igenis Te is tettél ezért, mert láttad, hogy működik ez másképp is, mint ahogy ezt eddig te megkaptad, vagy tapasztaltad. Egyre jobb, és megbízhatóbb kezekbe kerülsz, mert tudod, hogy ez téged megillet. Jó érzés olvasni, hogy egy igazi emberséges, valóban gyógyító orvos látott el.

oNotOptimizeForBrowser/> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Hogy gyakran, mennyire nem rajtunk múlik, hogy alakul a sorsunk, mennyire ellentmondásos lehet, a sok esetből egyet leírok.
Motorbalesetem volt ’68-ban. Eszméletlenül a mentőkórházba vittek. Családon belüli Eü. Kapcsolatom, ahogy megtudta, jött és átvitetett a MÁV kórházba. Itt találták meg a koponyatörést. Javasolták, átvisznek a Honvéd kórházba, mert előfordulhat, hogy állapotromlás miatt azonnali műtétet kell végezni és a honvéd kórházba állandó ügyelet volt az idegsebészeten. Megúsztam, és mikor kikerültem az őrzőből, két nap múlva reggel 6-kor bemondták a hírekbe, hogy a magyar Hadsereg átlépte a csehszlovák határt. Megbolydult a méhkas és 7 órakor mindenki tudta, legkésőbb 11-ig mindenkinek el kell hagyni a kórházat.<o></o>
Féltizenegykor rokoni segítséggel, busszal vittek haza. Egyedül még a buszra se tudtam volna felszállni. A körzeti orvos vett betegállományba. Két hónap múlva ki akart írni, dolgozni. Mikor mondtam, még utazni se tudok, megmondta, ő tovább nem tarthat betegállományba, ezért elküldött másik rendelőbe felülvizsgálatra. Itt a doki kérdésére, hogy vagyok, elkezdtem mondani, de az orvos leállított, ne beszéljek félre, én idegkimerültséggel vagyok <o></o>
Betegállományba.<o></o>
Teljesen mindegy volt az én hozzáállásom, mennyire tudok a saját érdekembe cselekedni. Magasabb szempontoknak megfelelően döntöttek az én sorsomról is és erről még beszélni se volt ajánlatos.<o></o>
Ne feledjük az Eü. Átalakítás alatt van és nagyon nem mindegy a betegnek, milyen irányba halad a reform.<o></o>
 <o></o>

rgyörgy · 2008 Szeptember 4

vighkata írta:
Egy alkalommal nekem is volt szerencsém egy hajléktalannal egy kórterembe kerülni. Az az asszony egész idő alatt egy szót sem szólt, az orvosnak is csak igennel és nemmel válaszolt. Rendesen ellátták a sebeit, figyelték, hogy eszik-e rendesen, és amikor haza(?)engedték, akkor összeszedtek neki egy kis csomagot az osztályokról. A csomagban májkrém, szalámi, sajt, méz és egyebek voltak.

oNotOptimizeForBrowser/> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Akiről én írtam, az két hét alatt egyszer kapott tápoldatot, lehetett látni, ha ezt az embert nem etetik, éhen fog halni. Abban az időben azok tudtak ügyesen lavírozni, akik nyugaton megszerzett nyugdíjból éltek itthon.

 <o></o>

tímeácska · 2008 Szeptember 4

rgyörgy írta:
<link rel="File-List" href="file:///C:/DOCUME%7E1/RENDSZ%7E1/LOCALS%7E1/Temp/msoclip1/01/clip_filelist.xml"><style>  </style> Akiről én írtam, az két hét alatt egyszer kapott tápoldatot, lehetett látni, ha ezt az embert nem etetik, éhen fog halni. Abban az időben azok tudtak ügyesen lavírozni, akik nyugaton megszerzett nyugdíjból éltek itthon.

 <o></o>

...Vagy igen magas szintű ismeretségük volt... De ez a mai világban sem hátrány...
-Anagyöregbölcstímeácska:mrgreen:-

Zsu77 · 2008 Szeptember 4

"nem mindegy a betegnek, milyen irányba halad a reform."<O></O>

Bizony nem mindegy.Bár ez a sógor-koma viszony sokáig élt még,ami nekünk nem volt baj.Hogy a túlzsúfolt rendelőben várakozók mit szóltak ahhoz,hogy mi csak most jöttünk,de már mehetünk is be,azt nem tudom és gyerekként nem is érdekelt,örültem,hogy nem kell várnunk a kezdésre.Mert aztán persze a tágító cseppekkel azért jól ott kellett ülni mondjuk a szemészeten.(de utáltam,hogy nem látok...)A titok egyetlen felirat volt a kartonpapíromon:eü.hozzátartozó.Akár fülészeten,akár szemészeten,akár a reumatológián,akár az ortopédián,bárhol várnom kellett volna:ez egy csodás varázsszó volt a kartonpapír tasakján...

Zsu77 · 2008 Szeptember 4

Tímeácska írta:
...Vagy igen magas szintű ismeretségük volt... De ez a mai világban sem hátrány...
-Anagyöregbölcstímeácska:mrgreen:-

A magasszintű ismeretség megszerzése...hát azt tudjuk mit jelent.Kussolva lapít is miatta pl.pár politikus mindkét oldalról... :mad:

Ha lebuknak,akkor meg érsük meg,ők is csak áldozatok...

dg · 2008 Szeptember 4

Zsu77 írta:
Bizony nem mindegy.Bár ez a sógor-koma viszony sokáig élt még,ami nekünk nem volt baj.Hogy a túlzsúfolt rendelőben várakozók mit szóltak ahhoz,hogy mi csak most jöttünk,de már mehetünk is be,azt nem tudom és gyerekként nem is érdekelt,örültem,hogy nem kell várnunk a kezdésre.Mert aztán persze a tágító cseppekkel azért jól ott kellett ülni mondjuk a szemészeten.(de utáltam,hogy nem látok...)A titok egyetlen felirat volt a kartonpapíromon:eü.hozzátartozó.Akár fülészeten,akár szemészeten,akár a reumatológián,akár az ortopédián,bárhol várnom kellett volna:ez egy csodás varázsszó volt a kartonpapír tasakján...

Egyet értek, nem kell lelkiismeret-furdalást érezni, ha valaki előnyt élvez, kivételezik valamiben, némi kis kegyet igazán lehet kapni az életben, úgyis kevés az ilyen élmény. Én mindig nevetségesnek tartottam, ha a "tömeg" el kezdett hőbörögni, ha valakit előre hívtak a rendelőben. Ennyit egyrészt ki lehet bírni, másrészt én is előre hívnám a pereputtyomat, még szép, ez a legtermészetesebb!!

rgyörgy · 2008 Szeptember 4

Tímeácska írta:
...Vagy igen magas szintű ismeretségük volt... De ez a mai világban sem hátrány...
-Anagyöregbölcstímeácska:mrgreen:-

oNotOptimizeForBrowser/> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Van, amikor a páciens maga a magas szintű kapcsolat, mégsem tudja fiatalon túlélni a sorsát. Van rendkívül szegény, egyszerű, műveletlen ismerősöm, aki 86 évesen kiváló egészségnek örvend. Mi a különbség kettejük között? Az utóbbi kiváló lelki állapotának is köszönheti fizikai állapotát. Számára nincs stress, hajrá, idegesség, meg hasonlók. Nem tudatosan teszi dolgát, fura természete van. Rendkívül keveset eszik (sok méreganyag így nem kerül a szervezetébe.)
Mivel csak a teát bírja meginni (mást nem vesz be a gyomra), kizárólag fertőtlenítet folyadékot, iszik. Senkihez nem alkalmazkodik, akkor se, ha a másik fél belepusztul. Tanácsot, mi a hosszú élet titka, senkinek nem ad, de ezt szerintem ő se tudja.<o></o>
A legjobb felső kapcsolat az, mikor az ember tájékozott, egészségesen él és vigyáz a lelki egyensúlyára.<o></o>

 <o></o>

tímeácska · 2008 Szeptember 4

...Nem egészen így értettem, de a felvetésed helyénvaló!;-)

...Legjobb felső kapcsolat...:
Nálam mégsem egészen bír működni a dolog... Valahogy nem... Pedig, én próbálom, de... És most túl sok lenne a de... Leginkább a lelki egyensúlyom fenntartásába "kever" bele sok "zavaró tényező"... Nem is kicsik... Na, az egészségemet is nevezhetnénk sok mindennek, csak lassan egészségnek nem... De NEM adom fel!!!;-)

Zsu77 · 2008 Szeptember 23

Eredeti szerző bioszaky

Az új 77 Elektronikás ujjszúró már megfelelő.
Nem értem, mit kell annyit pszichológizálni a böködésen! :smile: Megfogod, odanyomod az ujjadhoz, és megnyomod a gombot.

:lol::lol::lol:


zsuzsa · 2008 Szeptember 23

Ehhez van egy kis történetem, minap a közértben vásároltunk, a pénztárnál fizettem, Tibus választott magának egy diabetkus nápolyit, szereti, ismeri, már vettünk olyat, éppen ki akartam fizetni, mikor kérdezi a pénztáros, hogy ezt én eszem, néztem rá, nem tudtam miért kérdezi, mondta nem a kisfiam, mire ő , miért eszik ilyet, diétázik, igen mondtam cukorbeteg, Úr isten, ő, és ezt meg bírja enni, hát ő is cukros lett egy hónapja derült ki, de ő nem bírja ezeket az édesítős dolgokat megenni, meg a diétát tartani, hát képetelenség ezeket a dolgokat megenni, egyszerűen nem megy le a torkomon. Hát nekem meg az akadt meg a torkomon ahogy mindezt előadta, de természetesen nem kezdtem el edukálni a közértben a pénztárnál, hogy pont neki hatvan körüli II. típusú diabosnak, ráadásúl erősen elhízott alkattal, és ilyen felfogással, mennyire fontos lenne odafigyelnie magára, és örüljön hogy kiderűlt, és időben elkezdhet életmódot váltani szép fokozatosan, ha az unokái esküvőjét is meg akarja élni. És bizony azért mert valami nem cukros azért még nem sz..r, csak van egy másfajta íze, de már az sem feltétlenűl a jobb mínűségűeknél. Meg lehet már találni mindent, jó nincs cukormentes haribo, és kinder tojás, de fel lehet nőni ezek nélkül is, van helyette más finomság, hamár a gyerekeket vesszük. Olyan beletörődéssel, a maga természetességével fogják fel az életet, hogy csoda. Mikor felkerestünk egy diabetológust, ő csak annyit tudott mondani, hogy szívesen látná Tibust egy rendelésén, hogy megmutathassa a többi felnőtt cukorbeteg embernek hogy nem csodabogár, és így is lehet ezt csinálni, és kell csinálni, és törődni önmagunkkal, legalább ennyit. És örülünk hogy csak ennyit kell tenni. Jó ezek most egyszerűen hangzanak, pedig dehogy egyszerű, és ha választani lehetne ők sem akarnának így élni, de nem kérdezte senki hogy akarja-e, de a Jó Isten kiválasztotta őket, tudta hogy megbírkoznak vele, és példát állíthatnak társaiknak.
Tibus most katolikus oviba jár, és látom rajta mennyire jó hatással van rá, nagyon nyugodtak, kiegyensúlyozottak, mindenbe beleviszik, a jóságot, boldogságot, szeretetet, még abba is, hogy a felhők szétmentek, és kisütött a nap. Nagyon jó.
Valamelyik nap hazafelé az oviból ült hátúl az autóban, és csendben volt, ami rá nem jellemző. Kérdeztem min töpreng.
- anyuci mi lenne ha nem lennék cukorbeteg?
- semmi, ugyanígy lenne minden, járnál oviba, miért kérdezed?
- de akkor hetném amit a többiek?
- igen, de ők cukrosan eszik a dolgokat, én megfőzöm neked ugyanazt cukor nélkül, és te is azt eszed, csak én viszem.
- én így élek- ezt olyan büszkeséggel megállapította.
- igen mi így élünk.
- hát ez van.
Ennyi volt a beszélgetésünk a témáról, valamelyest belehallottam azt ahogy ovónéni hozzászólt, hogy a dolog természetes, most még a többieknek újdonság, de Tibus így él, és az étkezésen kívűl mindenben ugyanolyan mint ők.
Lehet hosszú voltam, de ezek a gondolatok jutottak eszembe. Persze nap mint nap szembesülünk a dologgal, feledni, és talán beletörődni sem tudunk soha, de megtanúltunk együtt élni vele, és muszály együtt élni vele, és így kell boldogan élnünk, és megtalállnunk az értékeket, a boldogságot, mert ezek nem a táplálkozáson, és inzulinozáson mulnak.

zsuzsa · 2008 Szeptember 23

bocsánat," muszáj". mindíg rosszúl írom.

goyo · 2008 Szeptember 23

zsuzsa írta:
bocsánat," muszáj". mindíg rosszúl írom.

Szia, az üzeneted alatt a módosít gombot is használhatod, ha javítanál...

tímeácska · 2008 Szeptember 23

goyo írta:
Szia, az üzeneted alatt a módosít gombot is használhatod, ha javítanál...

Jaj, Goyo! Olyan... illúzióromboló vagy! Mi itt próbáljuk megbeszélni az Élet Nagy Kérdéseit, erre Te meg jössz itten a "módosít" gomboddal... :lol::mrgreen::mrgreen:
-Mondtaménhogymanagyonszimpatikustímeácska:mrgreen::twisted:-

Zsu77 · 2008 Szeptember 23

Nagyon tetszett Zsuzsa története.Én még a saját példám alapján annyit tennék hozzá,hogy hát valamiben a mi gyerekeink is mások.Ők sem tesznek meg bizonyos dolgokat,amiket más gyerek igen.És én mindig azzal szoktam még pluszba bátorítani őket,hogy figyelj:lehet,hogy ők megtehetik,de hidd el,amit csinálnak az akkor is káros magukra nézve is.Persze nem leszólás szintjére viszem,ha nem,ha tudnák,hogy mennyire helytelen.Tibus is pluszban büszke lehet arra,hogy egészségesen táplálkozik.És én minden diabossal úgy vagyok,hogy nem diétáznak,hanem egészségesen élnek.Nagy különbség.Mert ez előző a lemondást,az áldozatot és egyben az önsajnálatot sugallja,míg az utóbbi erős,bátorító tartást ad:tudom,mi a helyes, és örülök,hogy azt teszem!

dg · 2008 Szeptember 23

Zsu77 írta:
Nagyon tetszett Zsuzsa története.Én még a saját példám alapján annyit tennék hozzá,hogy hát valamiben a mi gyerekeink is mások.Ők sem tesznek meg bizonyos dolgokat,amiket más gyerek igen.És én mindig azzal szoktam még pluszba bátorítani őket,hogy figyelj:lehet,hogy ők megtehetik,de hidd el,amit csinálnak az akkor is káros magukra nézve is.Az a helyes,ahogy ők teszik.Persze nem leszólás szintjére viszem,ha nem,ha tudnák,hogy mennyire helytelen.Tibus is pluszban büszke lehet arra,hogy egészségesen táplálkozik.És én minden diabossal úgy vagyok,hogy nem diétáznak,hanem egészségesen élnek.Nagy különbség.Mert ez előző a lemondást,az áldozatot és egyben az önsajnálatot sugallja,míg az utóbbi erős,bátorító tartást ad:tudom,mi a helyes, és örülök,hogy azt teszem!

Nekem is tetszett.
Eszembe jutott róla, hogy én is találkoztam már olyan idősebb diabos hölggyel, aki azt mondta: "ő a diabos édességet le se tudná nyelni". Na, a kezébe nyomtam egy bizonyos csokit! Néni meg: :shock: Ez tipikus esete az előítéletnek: még a régi szacharinos időkből, aminek tényleg fémes utóíze van.
És a nem diabetikus élelmiszereknek is megvan a helye és ideje. Fövényi doktor hangoztatja írásaiban, hogy a diabetikus édességek vásárlása felesleges. Én ezt először nem akartam elhinni, de ráadásul a mi orvosunk is ezt mondta, úgyhogy lassan kipróbáltam a nem diabetikus csokit, nápolyit, stb... 10 gr ch / étkezés mértékig minden további nélkül működik nálunk, ami arányait illetően a lányom egy-egy ételmennyiségének fele, vagy harmada.

tímeácska · 2008 Szeptember 23

Én is végigcsináltam a kisfiammal... Nem is egy leányálom volt az az elmúlt közel 3 év! De azért, hogy tudja a megoldást (hiszen le is írja), és olyan dolgokban általánosít, amiben nem kellene, ha Ő csak egy friss diabos. Ha meg "régi, ill. régebbi" motoros, akkor nagyon jól kéne tudnia, hogy nem lehet általánosítani! Ha friss diabos, ne általánosítson, ha nem friss, mi a csudáért van még mindig ugyan annál az orvosnál??? Amikor Ti Tibussal friss diabosok voltatok, szerintem eszed ágában sem lett volna ilyen dolgokat leírni... Mivel már több, mint 1 év mögöttetek van, és az előző helyen tudtad, hogy nem a legmegfelelőbb helyen voltatok, léptetek... Helyesen! Nos, akkor én miért is érezzek együtt Akitlosszal?! Pár hónapja ugyan ezt tette! Belekötött jó néhány hozzászólásba, választ nem adott a kérdéseinkre, de az észt tudta osztani, hááát, elég érdekes stílusban, na! Azokból az írásokból én úgy gondolom, hogy NEM friss diabos... Friss... Relatív... Mátém a több, mint 3 évével "réginek" számít hozzám képest, de pl. Katához képest a tizenakárhány év diabjával, friss... Ha annyira érdekelné Akitloszt, hogy ki mit gondol erről az egészről, akkor méltasson már Minket arra, hogy a min. 3-4 kérdezőnek válaszoljon!!! Vagdalózni könnyű, de érvelni már nehezebb... De ez is csak az én személyes véleményem...;-) Zsuzsa! Nehogy félre érts, nem a Te hozzászólásoddal van a bajom! Dehogyis! És még igazat is adnék, sőt, ugyan azt mondanám, amit Te, ha Akitlosz nem csak "lehurrogni" jönne ide időről-időre, hanem "eszmecserélne" is! Így azért más, nem?!

tímeácska · 2008 Szeptember 23

Na, szóval... Ha már jóóól kitárgyaltuk magunkat... Hol is vagyunk?! Őőő... Vércukormérők... Igen, meg van!
Nos... Használ Valaki egy időben (pl. 1 nap alatt) 2 különböző cukormérőt? Mik a tapasztalatok? Működik a 2 különböző géppel (esetleg más-más típus...) mérés? Hogyan oldjátok meg a 2 gép közötti mérési differenciát? Pl. az 1.sz. gépnél tudjátok, hogy a 2.sz gép mondjuk 0,3 mmol/l-rel mér alá, stb., és így viszonyítotok?

D.G.! Látom, 2-szer ment be az üzid... Törlöm az elsőt, a másodikban van úgyis a beidézés... ;-)

dg · 2008 Szeptember 23

Tímeácska írta:
Na, szóval... Ha már jóóól kitárgyaltuk magunkat... Hol is vagyunk?! Őőő... Vércukormérők... Igen, meg van!
Nos... Használ Valaki egy időben (pl. 1 nap alatt) 2 különböző cukormérőt? Mik a tapasztalatok? Működik a 2 különböző géppel (esetleg más-más típus...) mérés? Hogyan oldjátok meg a 2 gép közötti mérési differenciát? Pl. az 1.sz. gépnél tudjátok, hogy a 2.sz gép mondjuk 0,3 mmol/l-rel mér alá, stb., és így viszonyítotok?

D.G.! Látom, 2-szer ment be az üzid... Törlöm az elsőt, a másodikban van úgyis a beidézés... ;-)

Köszike! csak hát a nyomaték... :mrgreen:

Khmmm...
Szóval igen, én szoktam, de a két gép viszonylag tetemes eltéréseket produkál, nevezetesen 1-1,5 mmol/l-t, abban viszont konzekvensek, hogy melyik mér többet, melyik kevesebbet, szóval nincs össze-visszaság. A DCont Personal többet mér, a DCont Optimum kevesebbet. (Tudom, sokan jobban szeretitek az AccuChek-eket. Bár én nem próbáltam, de úgy érzem, valóban jobbak is! Azonban elégedett vagyok a DCont-tal)
A dokinénimnek minap mondtam ezt, és azt válaszolta, hogy lehetőleg egy gépet használjunk. (Jogos, ne legyen káosz.) Bár, ha tudjuk, hogy mire kell számítani a gépváltogatásnál, mert egy idő után tudjuk, akkor bele lehet kalkulálni.
És elég nyomatékosan mondta, hogy az Optimum pontosabb az elődjénél.

Zsu77 · 2008 Szeptember 23

Honnan lehet tudni,hogy melyik a hiteles?

Grácia!Ti is mentek most hétfőn kontrollra?

tímeácska · 2008 Szeptember 23

Na, hát éppen erre voltam kíváncsi...
Kezdetben, úgy 1-2 hónapi használtam Máténál a Personalt, és utána az Accu Chek Active-ot. Mi is hasonlóképpen oldottuk meg a váltást, igaz, ott is volt jókora eltérés... Kezdetben viszonyítottam... Ha az egyik x-szel mér kevesebbet/többet, akkor a régebb óta használt géphez viszonyítottam. Aztán szép fokozatosan leszoktam erről, és csak a folyamatosan használatban levő értékét néztem. Először bennem volt a félsz, hogy mi lesz, ha túl sok, ill. kevés lesz az inzulin... Aztán igazság szerint semmi extra nem történt, ugyan úgy káosz volt... :mrgreen:

Vércukormérők

Új tag

Új tag

Őstag

Új tag

Új tag

Őstag

Új tag

Őstag

Új tag

Új tag

Új tag

Adminisztrátor

Őstag

Új tag

Őstag

Őstag

Őstag

Őstag

Új tag

Őstag