Diabeteses gyermek lelki világa...

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Ildikó, kérdezd meg Pétertől, hogy ő mit csinálna, ha te beteg lennél? Hogyan gyógyítana meg, hogyan ápolna? És ha kórházba kellene menni, akkor elmenne-e veled?
Próbáld megfordítani a dolgot, és akkor megláthatod, hogy mennyire tart a betegségtől, vagy a kórháztól.
Azt én is helyeslem, hogy nem mondod meg, hogy felvágják a pociját, bár én megmondanám, de te láthatóan aggódsz, és azt ugyancsak megérezné Péter, hogy aggodalommal mondod el, a poci felvágás.
Valószínű az lesz, amit meséltek, hogy a gyerekek fel sem veszik ezt az egészet, akkor meg tényleg fölösleges előre stresszelni a dolgot. Hamarosan túl lesztek rajta.
Mindenképpen várjuk az infot a történtekről.
 

ildikó

Új tag
Sziasztok!

Na, itthon vagyunk. Tényleg feleslegesen aggódtam, nagyon jól viselte Péter. Megmagyaráztam, hogy most itt kell maradni, egyet alszunk, és holnap este már otthon is vagyunk. A műtétet nem ecseteltem ott sem, csak hogy lesz vizsgálat. Most sem tudja, hogy őt felvágták, csak látja a tapaszt a hasán, ami persze nem tetszik neki. De szerencsére nem fáj, ez a lényeg. Apró momentum: az egyik nővér reggel megkérdezte, hogy van cukormérőnk, megtudom mérni a cukrát? Off!
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Ildikó!
Nagyon örülök neked, nektek! Szuper jó hírekkel jöttél. Jó volt olvasni, hogy minden rendben van, Péter egy igazi hős, és bizony te is!
A HbA1c-hez pedig gratula, kettőtök érdeme.
 

christina

Őstag
Ildikó!

Nagyon örülök, hogy minden a legnagyobb rendben ment!
Biztosan nagyon aggódtál, de már vége. Ügyesek vagytok!
Üdv. Nektek.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Ildikó, Péter műtétje óta eltelt egy kis idő, lekerült a tapasz a pocijáról. Mennyit "kellett" elmondanod a műtétjéről és hogyan élte meg a gyerkőc, hogy az ő pociját felvágták?
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Zsuzsa, tőled is szeretnék kérdezni, a többi szülő számára talán segítség lehet a válaszod.
Te most először hagytad másra (apuka) Tibust, amíg te edukátor képzőben voltál. Azt tudom, hogy te tiszta frászban voltál, naná, anyából vagy, de Tibus hogyan reagált az elmeneteledre, és hogyan fogadott, amikor hazaértél. Okozott-e bármilyen gondot, félelmet a gyerkőcnél, hiszen neki is első alkalom volt, hogy az anyuka elmegy pár napra. Tudjuk jól, hogy a pici gyerekek az idővel még nincsenek teljesen tisztában, nem tudják pontosan, hogy mit is jelent az a 4 nap. Kellet-e az apának ezelatt az idő alatt beszélni Tibussal, hogy anya 3 nap múlva jön, aztán 2 nap múlva jön, stb.
 

ildikó

Új tag
Ildikó, Péter műtétje óta eltelt egy kis idő, lekerült a tapasz a pocijáról. Mennyit "kellett" elmondanod a műtétjéről és hogyan élte meg a gyerkőc, hogy az ő pociját felvágták?


Kérdeztem tőle, hogy mit csináltak a pocakoddal, elmondjam? Erre ő: semmit nem csináltak és ne is mondjak semmit. Mama is kérte, hogy hadd nézze meg a sebét. Erre ő: nincs semmi sebem, csak a kukimmal volt probléma. Ennyi! Úgyhogy jó volt így, hogy nem mondtam el neki semmit előtte, nem volt frászban.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Kérdeztem tőle, hogy mit csináltak a pocakoddal, elmondjam? Erre ő: semmit nem csináltak és ne is mondjak semmit. Mama is kérte, hogy hadd nézze meg a sebét. Erre ő: nincs semmi sebem, csak a kukimmal volt probléma. Ennyi! Úgyhogy jó volt így, hogy nem mondtam el neki semmit előtte, nem volt frászban.
Hát most egy kicsit meglepődtem, bár te biztos jobban aggódtál, de azért én (mi) is frászoltunk egy kicsit, hogy minden simán menjen. Erre a "simaságra" nem is számítottam, de nagyon jó olvasni, hogy így történt, és nincs semmi probléma. Ügyesen oldottad meg a helyzetet, neked volt igazad, hogy előre nem akartad elmondani, hogy mi fog történni.
Köszi az infot.
 

zsuzsa

Új tag
Egy részről nagyon jó érzés volt tapasztalni, hogy boldogúlnak magukban, sőt. Másrészről viszont rossz volt látni, hogy nélkülem is van élet. NA jó csak vicceltem. Azért apában is, és bennem is volt izgatottság, hogy minden simán fog e menni, de apa és fia nagyon egymásra van hangolva, és mindent megoldottak, nagyon jól érezték magukat. Akkor volt hiszti mikor már haza jöttem, na akkor este nekem mindenért nyafogott. A cukrai érdekesen működnek. Tudja hogy velem, és apával teljes a biztoság, semmi változás nincs a cukrában. Viszont most tavaszi szünetben napközben a mamival volt, és amikor eljöttem 4 es cukorral hagytam ott, a mamival végig 10 es cukron volt mami mindíg hívott hogy mit csináljon, amikor hazamentem megint 4,4 volt, és ez minden nap megfigyelhető volt. szegény mami tök kivolt, hogy olyan jól érzik magukat, sokat csavarogtak, játszottak, és mégis. Igen ez mind igaz, és nagyon szereti a mamit, jól is érzi magát, de lelkileg belül, megvan benne az a bizonytalanság. Valószínű abból is fakad, hogy előtte beszéljük meg a mamival, hogy mikor mit csináljon, hívjon, stb... és ebből ő leveszi, hogy ezt a mami magától nem tudja, és a mamiban is van félelem, és lehet hogy ezt is érzi a helyzeten.
Olyan dolgokat tud néha felhozni. Most az foglalkoztatja, és ezt így direktbe kérdezte a múltkori kanűl cserénél, hogy ha mi beköltözünk egy sírkőbe akkor ki fogja neki kezelni a pumpát, mert ezt csak mi tudjuk. Mennyi minden van egy ilyen mondat mögött.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
A fiam amikor ovis volt, és minden reggel amikor mentünk az oviba, akkor az én gyerkőcöm is megkérdezte, hogy ugye anya, ha te 92 éves leszel, akkor is mindig elkísérsz majd az oviba?
Na azóta kell nekem 92 évig élnem, hogy legyen aki majd akkor is elkíséri az oviba.
Hát ilyen a kis srácok időfogalma, látják a környezetük változását, de a magukét nem érzékelik.

Viszont érdekes a biztonság érzetre tett kijelentése, és látható az is, hogy mennyire érzékelik, ha a környezet nem eléggé magabiztos, ők is meginognak. Talán ezért is nagyon fontos, hogy a gyerkőcök ne érezzék, hogy az ősök paráznak, mert azzal talán többet lehet ártani.
 

zsuzsa

Új tag
Az a csodálatos, ahogy a kis receptoraikkal mindent érzékelnek, kimondott, kimondatlan dolgokat. Felnőtt korra ezeke a receptorok eltompulnak, átalakúlnak.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Igen, ez így van, ahogy írod, nagyon szenzitívek. Lódítani sem érdemes, mert át látnak mindenen.
 

christina

Őstag
Olyan dolgokat tud néha felhozni. Most az foglalkoztatja, és ezt így direktbe kérdezte a múltkori kanűl cserénél, hogy ha mi beköltözünk egy sírkőbe akkor ki fogja neki kezelni a pumpát, mert ezt csak mi tudjuk. Mennyi minden van egy ilyen mondat mögött.

Pont erről beszélgettünk tegnap a párommal.
Szeretnénk egy évben egyszer legalább 3 napra elutazni kettesben (ez úgy gondolom minden párkapcsolathoz szükségeltetik, hogy jól működjön), ha már a hétköznapokon nem tudunk nyugodtam egy fél órát sem eltölteni.
De kanült csak mi tudunk cserélni, ha dolgozom így is telefonon értekezünk minden evésnél, mérésnél az anyósommal, a bubisodást se biztos hogy az ő rosszabb szemével meglátja, a légtelenítésről nem beszélve- azt se csinálta még......
Szóval az elutazás még minimum 10 évet várat magára,;) ami nem is baj, csak ez a fránya bizonytalanság érzésem ne lenne, hogy csak mi vagyunk neki!
Ez iszonyat felelősség és ettől sokszor rosszabbul érzem magam, mint magától a diab. tudatától.
De a felhők fölött, mindig kék az ég, és a pohár félig tele van!:)

(most söpörtem ama bizonyos szőnyeg alá a rossz gondolatokat)
 

Magdika

Új tag
Pont erről beszélgettünk tegnap a párommal.
Szeretnénk egy évben egyszer legalább 3 napra elutazni kettesben (ez úgy gondolom minden párkapcsolathoz szükségeltetik, hogy jól működjön), ha már a hétköznapokon nem tudunk nyugodtam egy fél órát sem eltölteni.
De kanült csak mi tudunk cserélni, ha dolgozom így is telefonon értekezünk minden evésnél, mérésnél az anyósommal, a bubisodást se biztos hogy az ő rosszabb szemével meglátja, a légtelenítésről nem beszélve- azt se csinálta még......
Szóval az elutazás még minimum 10 évet várat magára,;) ami nem is baj, csak ez a fránya bizonytalanság érzésem ne lenne, hogy csak mi vagyunk neki!
Ez iszonyat felelősség és ettől sokszor rosszabbul érzem magam, mint magától a diab. tudatától.
De a felhők fölött, mindig kék az ég, és a pohár félig tele van!:)

(most söpörtem ama bizonyos szőnyeg alá a rossz gondolatokat)

Kedves szülők!
Az én gyerekem nem volt cukorbeteg, de én igen. a párommal sosem gondoltunk olyanra, hogy kettesbe elmenjünk valahova a gyerek nélkül. Amíg kicsi volt addig olyan helyekre mentünk ahova lehet kicsi gyerekkel menni. Állatkert, vidámpark, vagy csak egyszerűen nagyszülőket látogatni. Amikor már nőtt a gyerkőc akkor elmentünk együtt egy moziba, bábszínházba, kirándulni. Mi a fenének kell egy családos szülőnek már kettesben lenni? Arra ott van az éjszaka amikor a gyermek alszik.
Egyébként meg ha elmentek a pároddal és a gyerkőcöt ott hagyod a nagymamára ti nem azok a fajták vagytok akik nyugodtan fogtok szórakozni. Így van? Akkor meg minek. Bocs a kritikáért Az én fiam már 32 éves
Magdika
 

Zsu77

Új tag
Kedves szülők!
Az én gyerekem nem volt cukorbeteg, de én igen. a párommal sosem gondoltunk olyanra, hogy kettesbe elmenjünk valahova a gyerek nélkül. Amíg kicsi volt addig olyan helyekre mentünk ahova lehet kicsi gyerekkel menni. Állatkert, vidámpark, vagy csak egyszerűen nagyszülőket látogatni. Amikor már nőtt a gyerkőc akkor elmentünk együtt egy moziba, bábszínházba, kirándulni. Mi a fenének kell egy családos szülőnek már kettesben lenni? Arra ott van az éjszaka amikor a gyermek alszik.
Egyébként meg ha elmentek a pároddal és a gyerkőcöt ott hagyod a nagymamára ti nem azok a fajták vagytok akik nyugodtan fogtok szórakozni. Így van? Akkor meg minek. Bocs a kritikáért Az én fiam már 32 éves
Magdika

Bár jómagam is "mindenhova/akárhova csakis együtt" híve vagyok,azért én védelmembe venném Krisztináékat.Embere válogatja,hogy mire van szüksége.Noha én így gondolkodom,de pl az én szüleim MINDEN évben elutaztak kettesben egy teljes hétre.Emlékszem én gyerekként ezért nagyon haragudtam rájuk.Ma már megértem őket,de pl.nekem nincs erre igényem.Egy rövid program igen,de nyaralni/pihenni én sem mennék gyerek nélkül,borzasztóan bántana,hogy nem látják/érzik a nagyon jót.De elismerem: sokan azért nagyon igénylik a kettesben való üdülést.Krisztina: én nagyon kívánom,hogy sikerüljön!!!:wink:
 

gabibaba

Aktív tag
Szerintem nemcsak a szülőknek tesz jót egy rövid gyermektelenség, hanem a gyerekeknek is egy kis szülőtelenség.

Mi gyerekként sokat voltunk nagymamámnál (kisvárosban laktunk), egyik kicsi faluban élt, a másik nagyvárosban, teljesen más volt és imádtuk...
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Kedves szülők!
Az én gyerekem nem volt cukorbeteg, de én igen. a párommal sosem gondoltunk olyanra, hogy kettesbe elmenjünk valahova a gyerek nélkül. Amíg kicsi volt addig olyan helyekre mentünk ahova lehet kicsi gyerekkel menni. Állatkert, vidámpark, vagy csak egyszerűen nagyszülőket látogatni. Amikor már nőtt a gyerkőc akkor elmentünk együtt egy moziba, bábszínházba, kirándulni. Mi a fenének kell egy családos szülőnek már kettesben lenni? Arra ott van az éjszaka amikor a gyermek alszik.
Egyébként meg ha elmentek a pároddal és a gyerkőcöt ott hagyod a nagymamára ti nem azok a fajták vagytok akik nyugodtan fogtok szórakozni. Így van? Akkor meg minek. Bocs a kritikáért Az én fiam már 32 éves
Magdika
Kedves Magdika!
Én pedig most azt kérdezném, hogy mi a fenének kell más családos szülőben lelkiismeret-furdalást ébreszteni, mert szeretne a párjával kettesben elmenni valahova, pl kirándulni? Attól ő még nem felelőtlen szülő, és itt senki sem az "éjszakáról" beszélt.
A véleményem az, ha egy családos szülő egy hétvégére a nagymamára bízza a gyerkőcét, az semmivel sem rosszabb "fajta" ember, mint aki nem hagyja a mamára.
Egy cseppet sem tartom szégyenletes dolognak, ha egy szülőpár igényli a párjával ketteseben töltött szabadidőt, és ha lehetősége van rá, akkor azzal él is.
Az én fiam pedig 22 éves. De attól, hogy ő már 22 éves, én semmivel sem vagyok tisztességesebb szülő. És attól, hogy gyerekkorában nyugodtan szórakoztam, amíg ő a mamánál volt, semmivel sem vagyok tisztességtelenebb fajta.
 

zsuzsa

Új tag
Véleményem szerint ezek a dolgok teljesen egyéniek. Én amióta megszülettem ülök anyukám szoknyáján, mióta férhez mentem és családom van, azóta egy kicsit távolabról, de mindíg ott van velem, ezt meg kellett szoknia a környezetemnek. Ezzel oda akartam kilyukadni, hogy amikor az én szüleim elmentek kettesben nagyon ritkán, mert mi is családostol jártunk,a kkor én tuti belázasodtam, és pszichésen lettem beteg. Mint most hogy Tibusom van napközben maminál, és emelkedettek a cukrai, pedig délután megyek. Most már nálunk is működik a telefon navigáció és napközben anyukámmal elvan. Ez jó volt most tavaszi szünetben, és amikor beteg. DE tényleg borzasztó hogy ilyenkor ketté megy a család. Én a gyerekkel beköltözöm anyukámhoz, reggel onnak jövök dolgozni, és délután oda megyek haza, mert anxukám nem tud hozzánk kijönni, otthon nem vagyunk közelben egész nep, így még mindíg hamarabb oda érek hozzá ha gond van. Beteg, beköltöztünk hétfőn délelőtt, és péntek délután majd találkozunk apával, aki otthon van, és dolgozik, addig telefonon beszélünk, és örülünk hogy így is megoldható, nem kell szabit kivennem, mert hosszú lezs a nyár is. Bizony nekünk is jó lenne egy kicsit néha mélyebben beszélgetni, de amikor este már elalszik a manó bizony már a beszélgetésünk szűk szavú, korlátozódik a nagyon szükséges megbeszélni valókra. Gondolom ezzel jó néhányan így vagyunk, diabbal, vagy anélkül élők egyaránt. Szóval szükség van az intimitásra, gyerek nélkül eltöltött órákra, meghitt beszélgetésekre, de úgy ahogy Magdika írta, a nélküle töltött idő alatt ami nincs, azt várnánk hogy újra vele legyünk, és így teljes az élet. Majd ha megéljük akkor a kandalló mellett a papával megbeszéljük, hogy milyen színű a hamu.
 
Oldal tetejére