Tettem fel képeket, ha esetleg..........
Micsoda helyes fiad és szép lányod van!! És Bulcsú, de szép baba! Gratulálok mindegyikhez
A sztorid nagyon kemény. Sajnálom ezeket az élményeket. Nem véletlenül mondják, hogy aki teheti, jöjjön fel pestre szülni (mármint diabos) diabterhes centrumba. De Miskolc marha messze van. Sajnálom! És legjobban nekem ez a hosszanti vágás volt brutális, érthetetlen egyszerűen!
Nem tudom,mennyire nyugtat a dolog, de azért sokmindenben mindenhol így megy (egyedül az nem és pest talán ebben "tud" többet, hogy nemcsak 1-1 doki vállal el cukros anyukát, hanem itt van bőven választék és ezért lehet olyan dokit találni, akiben meg is bízunk), a bababarát dolog általában csak szöveg, nem jelent igazából semmit, csak annyit, hogy rooming-in van és kész. A műtét szinte mindenhol ilyen, futószalag. (de nem vágnak hosszában...) Amit leírtál róla, az szerintem a legtöbb helyen így megy, ez mégiscsak műtét és nem szülés sajnos. Ezért is nehéz feldolgozni. Egy szép szülés HELYETT egy csúnya műtét, amit senki nem akar. Ismerem az érzést, én is sejtettem valahol a császárt, de igazából 2 óra leforgása alatt már borotváltak is a nullából (35 hét 5 nap), bár nekünk egészen más probléma miatt és utólag az az egy miatt nyugodtam meg és dolgoztam fel a műtétet a szülés helyett, hogy nyilvánvalóan nagyobb baj lett volna, ha hüvelyi úton szülök, talán túl sem éli (szívritmuszavara volt, de ezt akkor nem tudtuk, csak 2 órán keresztül 270-nel vert a szíve a hasamban és ki is kapták rögtön - azért sejtettem a műtétet, mert már egy ilyenünk volt előtte pár nappal és azt megtudtam, ha még egy lesz, akkor azonnal kiveszik, de akkor azt hitte mindenki, hogy ennyi volt és nem lesz több). És akkor az ember terhes volt és aztán nem volt terhes, lett egy babája, ahogyan te is írtad. És hol van az átemenet? Talán, aki az elsőt is császárral szüli így, annak nem hiányzik annyira,nem tudja, mi hiányzik, de így, hogy átéltük a csodát már, nagyon nehéz a helyére tenni a dolgot (leginkább a hirtelen "szülést"). Nekem még sokkal később (1 év után) is voltak ilyen érdekes gondolataim erről, hogy a helyére kell tennem a dolgot. Viszont eljutottam oda, hogyha lesz harmadik, akkor úgyis császár lesz és nem bánom.
Nekem nagy mázlim, hogy sok gyerekorvosunk van a családban és az egyik az 1-es női klinikán gyerekorvos és ő is ott szült császárral, így nagyon jól felkészített engem erre a futószalag érzésre (már az elsőnél, akkor azt hittem,tuti császár lesz, de nem lett). Mivel tudtam, hogy kb hogy zajlik, nem akadtam ki ezeken a dolgokon, de ha nem vagyok felkészítve lelkileg erre, akkor biztos nagyon bántott volna.
A másik, hogy írtad, hogy le akartak beszélni a harmadik babáról. Minket is le akar mindenki. Ugyanolyan érvekkel, amikkel titeket is. Téged mennyire befolyásolt ez, nem volt ezektől lelkiismeret furdalásod? Engem néha nagyon bánt és komolyan néha azt hiszem,hogy én vagyok ekkora hülye, hogy akarok még egy babát és ezzel veszélyeztetem az egészségünket. Aztán úgy érzem, butaság, ezt csak én tudom eldönteni, hoigy szólhatna bele más, de érzem,hogy sajnos néha felveszem ezeket, hátha én nem tudok valamit, amit mások igen alapon....
Majd írjál még, hogy hogy alakulnak a napjaitok! És még egyszer gratulálok Bulcsúhoz!
