Edukáció

[tímeácska]

Fordult már elő olyan eset, amikor több, mint fél napig nem mértetek cukrot SZÁNDÉKOSAN? Akármi miatt... Lehet az lustaság miatt, vagy "besokaltatok" az egész betegségtől, azaz dacból, stb. Egyszóval, miért, és mennyi ideig nem mértetek cukit? Nos, és ennek mi lett a következménye?

 

[tímeácska]

Fordult már elő veletek olyan, hogy tudtátok, hogy magas a cukrotok, de ennek ellenére fogyasztottatok cukros ételt/italt? Megint csak kérdezem: mi lett a következménye? Milyen gyakran fordult elő ilyen eset -ha előfordult-?

 

[tímeácska]

Diabos kisgyermekeseket kérdezem:
- mit tesztek, ha a cukorbeteg gyerkőcötök nagyon szeretne megenni/inni valami cukros dolgot, de Ti nem szeretnétek, hogy megegye/megigya? "Ki győz"? A gyerek, vagy Ti?

 

[tímeácska]

Pár hete/hónapja -már nem tudom pontosan mikor...- feltettem egy kérdést, miszerint:
- mi az a diabbal kapcsolatos dolog, ahol a hozzáálláson változtatni kellene?
Érkeztek válaszok, hogy többet, rendszeresen mérni, vagy éppen kevesebbet mérni, óvatosabban korrigálni a cukin, stb.
Ehhez képest ez idő alatt történt változás? Ha igen, mi? Ha nem, miért nem?!;-)

 

[tímeácska]

Ha úgy érzitek, hogy valami diabbal kapcsolatos problémátokat nem tudtok megoldani, kb. mennyi idő elteltével fordultok szakemberhez? Úgy értem, hogy "kísérletezgettek" otthon akár hetekig, és csak a legvégső esetben mentek orvoshoz, vagy ha látjátok, hogy valami nem oké, nem működik úgy a dolog, ahogy szeretnétek, vagy ahogy szokott, akkor mihamarabb kértek-e segítséget?

 

[tímeácska]

Milyen gyakran jártok diab. gondozásra?
Csak az előírt gondozásra mentek el, vagy egyéb szűrővizsgálatokon is részt vesztek? Ha igen, milyen gyakran, és milyen szűrésekre mentek?

És melyik az a szűrővizsgálat, ahova már ideje lenne elmenni, de még nem tettétek ezt meg?;-)
Fontosnak tartjátok egyáltalán a szűrővizsgálatokat?
Szerintetek egy diabéteszesnek fontosabb-e szűrővizsgálatokon megjelennie, mint egy nem diabosnak? Miért?

 

[tímeácska]

Na, jól van, abbahagyom ezt a kérdés-áradatot... Hagyok egy kis időt Nektek a válaszadásra!;-)
Aztán jöhet majd a többi... :-D Vagy, jöhet majd a többi?!;-)

 

[gabibaba]

- milyen gyakran cseréltek tűt az ujjbökőben?
Kb. hetente.
- minden alkalommal mostok kezet mérés előtt?
Suliban sajnos nem, csak itthon (sem mindig)
Gondozási időpontjai február eleje - április vége - június vége. Addig telefon vagy e-mail, ha gond van.
Ha enni akar cukrosat, alku van - ha bringázni, futni, kosarazni megy egy órácskát, lehet.

Ha lázadozni kezd (utálja a betegségét, hogy megint nem jók az eredményei, hogy túl kicsi és nem fog soha megnőni, itt a nyár, fagyi semmi, és tök elég), mivel lehet egy kicsit lehiggasztani?

 

[tímeácska]

Ha lázadozni kezd (utálja a betegségét, hogy megint nem jók az eredményei, hogy túl kicsi és nem fog soha megnőni, itt a nyár, fagyi semmi, és tök elég), mivel lehet egy kicsit lehiggasztani?

Hát, nehéz kérdés, hogyan lehetne "lehiggasztani" (bár, ez nem is jó kifejezés szerintem... Talán az "elfogadtatni a betegségét" jobb kifejezés...) egy kamaszodó gyerkőcöt, aki ráadásul cukorbeteg... Szerintem valahogy teljes mértékben partnerének kell, hogy érezzen, akiben megbízhat, és aki megbízik benne, és mellette áll, ha BÁRMI gond van, és őszintén el merje mondani, ha problémája van... Persze, ezt a bizalmat az "ésszerűség keretein" belül kell tartani... Úgy értem, addig szóljon a teljes bizalom, amíg a gyerek nem él vissza vele, és valóban betartja, amit ígér... Ha nem, keményebben kell fellépni, a gyerek érdekében (biztosan kegyetlen dolog lehet, de... Ha máshogy nem megy...)
A nyár talán egy jó időpont lehet ennek a bizalomnak a megalapozására... Nincs suli, ide-oda menne a gyerek a haverjaival... Menjen, de a játékszabályokat tartsa be! Fagyit is had egyen, ha "belefér" a cukrába (persze megint az ésszerűségen van a hangsúly!)... Korrigálni kell!
Hát, igen... A gyerekeinkkel nem fogjuk tudni "megszerettetni" a betegségüket, de MI segíthetünk Nekik elfogadni! Akár úgy is, ha leülünk, és együtt számolunk, osztunk, szorzunk, hol lehet a hiba, ha esetleg nem jók a cukik... Ha látja, hogy együtt csináljuk a dolgokat, talán érzi, nincs egyedül ezzel a -nem kicsi- problémával! És NE lássa a gyerek rajtunk, szülőkön, hogy teli a gatyánk, félünk, mi lesz a gyerekünkkel! Ha látja, hogy félünk, Ő miért ne féljen??? Először magunkban kell a helyére rakni a gyerek betegségét, aztán jöhet a gyerekkel elfogadtatás! Persze, van, ahol a gyerek már régen megemésztette a dolgokat, de a szülő még nem... Ez egy szerencsés helyzet, a gyereket nézve... Mármint, amikor a gyerek a szülőtől függetlenül is elfogadja önmagát! De ez a ritkább eset!
Ezt nem is konkrétan Gabibabának írtam, hanem úgy általánosságban mindenkinek...

 

[tímeácska]

Egyébként, Gabibaba, Te hogy állsz a gyermeked betegségével? Elfogadtad már?!

 

[tímeácska]

És a többi diabosgyermekes elfogadta már a gyermeke betegségét? És a gyerek?

 

[pusimelu]

Sziasztok!Nem kötök biztosítást egyenlőre mert elegem lett nem kicsit.Naty azért ha nekem kell intézni az új melóhelyemen az egészségpéntári dolgot akkor mindenképp kereslek.(nem tudom ki intézi?)



Tímeácska annyi kérdést tettél fel hogy alig tudok rá válaszolni.Egyszer azt hittem hogy este nem adtam be az insulatardot.(Gyerekek mamánál,kettesben itthon)Vércukrot mértem mert a mérőben másnap megnéztem de arra nem emélkszem hogy adtam e inzulint.Azonnal hívtam a dokimat aki kérdezte miért nem emélkszik hogy adott e be inzulint?Nem mondhattam hogy elduhajkodtam az időt,aztán elaludtam.De valószínűleg beadtam mert másnap egy 10 -es érték volt a többi meg normális.
Egyszer meg 1 csikkal mentem be a munkahelyemre és két étkezésem volt de csak egyszer tudtam mérni.(4 heylett)Izgultam egy kicsit de nem volt semmi gond és nem éreztem semmit,normális cukrot mértem.(itthon is mikor hazaértem)Azt mondtam magamnak hogy minden rendben lesz!

 

[tímeácska]

Szerintetek létezik olyan alkalom, amikor megengedhető, hogy "kirúgjon az ember a hámból", cukorbetegsége tekintetében? (Pl. a megszokott Ch-nál többet egyen, többször, az úgynevezett "tiltólistán" szereplő dolgokat is fogyasszon.) Nem, nem, egyáltalán nem a diab. talira gondolok... :-D:-D Dehogyis! Ugyanmár! Hova gondoltok?! Áááááá! :-D:-D:-D:-D:-D
U.i.: ha van valakinek tartalékban pár ampulla inzulinja, az hozzon magával szombaton... :-D:-D:-D

 

[vighkata]

Fordult már elő olyan eset, amikor több, mint fél napig nem mértetek cukrot SZÁNDÉKOSAN? Akármi miatt... Lehet az lustaság miatt, vagy "besokaltatok" az egész betegségtől, azaz dacból, stb. Egyszóval, miért, és mennyi ideig nem mértetek cukit? Nos, és ennek mi lett a következménye?

Na erre gyorsan és nagyon őszintén válaszolok.

Kb 7-8 éve voltam diabos, amikor elegem lett az egészből, és kb. 3-4 hónapig nem mértem cukrot. A diétát tartottam, úgy-ahogy, tehát tudatosan nem vétkeztem, de azt az időszakot nem nevezném ideális öngondozásnak.

Aztán volt egy néhány nap, amikor kitaláltam, hogy én még inzulint sem adok. Na azt hiszem, erre volt szükségem ahhoz, hogy "magamhoz térjek". Baromi vacakul éreztem magamat, egyszercsak azt éreztem, hogy nekem cukit kell mérni. A cukim nem volt az egekben, de borzalmas lelkiismeret-furdalásom és bűntudatom lett.
Pár nap múlva el sem akartam hinni magamról, hogy ilyen felelőteln voltam.

Azóta nem volt olyan, hogy ne mértem volna, vagy ne figyeltem volna magamra. Ha bármilyen okból nem volt lehetőségem mérni, amikor szerettem volna, akkor már nem is éreztem magam biztonságban. Pontosan amiatt, hogy nálam is gyakran fordul elő, hogy hipot, vagy hipert érzek, ugyanakkor rendben van a cuki, vagy pont az ellenkezője, nem érzek semmit, és hipo vagy hiper van.

 

[vighkata]

Szerintetek létezik olyan alkalom, amikor megengedhető, hogy "kirúgjon az ember a hámból", cukorbetegsége tekintetében? (Pl. a megszokott Ch-nál többet egyen, többször, az úgynevezett "tiltólistán" szereplő dolgokat is fogyasszon.) Nem, nem, egyáltalán nem a diab. talira gondolok... :-D:-D Dehogyis! Ugyanmár! Hova gondoltok?! Áááááá! :-D:-D:-D:-D:-D
U.i.: ha van valakinek tartalékban pár ampulla inzulinja, az hozzon magával szombaton... :-D:-D:-D

Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, ha valaki folyamatosan csak a vágyai ellen tesz, az kiégetté válik. Én úgy csinálom, hogy a dolgozó menza büféjében mindig megnézem a sütiket, jókat csorgatom nyálamat, és kivárom azt az alkalmat, amikor igazán azt érzem, hogy ezt a sütit nekem be kell falnom. Néha eltelik 2-3 hónap is hogy ezt érezzem és meg is vegyem a sütit. Ekkor teljes élvezettel befalom az egészet. Aztán 2-3 hónapog újra elég, hogy csak nézegetem a sütiket, igazán nem is kívánom, csak a szememnek kell a látvány.

Az érdekes az egészben az, ha pont a büfénél van komoly hipom, akkor a legfinomabb süti is rosszul esik, nem ízlik stb. Vagyis pont a süti finomságát nem lehet kiélvezni, hiszen az ember remeg, izzad.

Azt tanácsolnám mindenkinek, ha sütit eszik, vagy bármit, ami a "bűnözési" kategóriba esik, azt telejs élvezettel egye, igya meg, bűntudat nélkül. Ha bűntudat társul a finomsághoz, akkor már nem is lehet teljes az élvezet, akkor kár volt az egészért.

 

[napocska]

Sziasztok!

Szerintem nálunk Dani teljesen elfogadta a betegségét, ezen nem filózik, tudja, hogy mérünk, szúrunk, kérdezi, hogy mit és mennyit ehet, számára ez úgy tűnik természetes lett. Én mondhatjuk, hogy elfogadtam, mint megváltoztathatatlant, de még mindig ott van a gondolataimban, mint valami sötét árnyék, hogy pont az én gyerekemnek kellett megbetegednie. Ráadásul ötször annyit aggódom azóta, hogy minden rendben legyen.
Én nem szoktam tiltakozni, ha megenne egy darab cukros sütit, vagy egy gombóc fagyit, alkalmanként. Úgy szervezzük, hogy tízórai, vagy uzsi időben, ahelyett kapja meg. Vagy megeszünk egy szelet sütit, és elmegyünk egy órát biciklizni. Sokszor sütök is otthon cukormentesen, lassan felszívódót, hogy nasizhasson. Egyébként valamiféle szolidaritásból talán, de amióta Dani cukros, én is csak nagyon ritkán eszem édességet. A munkahelyi étteremben azelőtt minden nap ettem valami sütit, azóta rájuk sem nézek. Szinte én is úgy tartom a diétát, mint ahogy neki kell.
Inzulint még nem felejtettünk el beadni.... bár ahogy egyre természetesebb rutinná válik, annál nagyobb az esély szerintem.
Az ujjszúróban minden nap cserélünk lándzsát, és a penben is.
Üdvözlettel
Kriszta

 

[gabibaba]

A betegséget én is meg a férjem is nagyon hamar tudomásul vettük. Úgy gondoltam, ez van, ebből kell a legjobbat kihozni. Meg hogy vannak ettől sokkal rosszabb kórságok is.
Gábor beletörődött, de most megint nem túl pompásak az értékei, ezért dühöng, és utálja az egészet, főleg azt, hogy érteni akarja, miért nem jó. Valószínűleg az a helyzet, hogy a saját inzulintermelése mostanra alaposan csökkent, mert az eddig jól bevált hipokezelési módszerei nem működnek, újra kell kísérletezni az egészet. Ugyanígy a mozgás előtti CH bevitelt is ki kell találni (pl. 6,5 km. futásra 5-tel + Túró Rudival indult, 10-zel végzett, most 9,9-ről 15 perc bringa 2,7-et csinált, eddig ilyen soha nem volt, ennyi bicaj meg sem mozdította). Szerintem ha ezeket kitaláljuk, jobb lesz a helyzet. Persze ő azonnal akarná, mert roppant türelmes

 

[lizzi]

Húúúú Tímeácska nem is tudom hol kezdjem???
Én naponta nagyon sokszor mosok kezet ,így cukimérérs előtt nagyon kevés alkalommal.Inzulint én sajnos többször is felejtettem el beadni ,de hát én már régi motoros vagyok és ezért többször,de mióta pumpám van bólust kevesebbszer felejtek el beadni ,van úgy ,hogy mondjuk kaja után 10-15 perccel jut eszembe ,de beadom.Újjszúróban lándzsát én nem sűrűn cserélek ,de ha már érzem,hogy nem az igazi akkor igen!

 

[lizzi]

És a bűnőzés:hát én nagyon óvatos vagyok ezzel ,mert nem igazán lehet nálam kitapasztalni ,hogy most mi hogyan és mikor emeli meg a cukrom ,de van pár dolog amit meg szoktam ennil.fagyi,ez nem emeli nagyon,de nem is eszem sokat belőle egyszerre,sütik amit néha a húgom süt és nem tudom megállni ,hogy ne egyek belőle ,de ezt nem nagyon tudom kitapasztalni ,mert tényleg nagyon ritkán fordul elő.Én édes üditőt meg más édességet nem nagyon eszem,csak esetleg hipo alkalmával ,de akkor is nagyon figyelnem kell.

 

[vighkata]

A betegséget én is meg a férjem is nagyon hamar tudomásul vettük. Úgy gondoltam, ez van, ebből kell a legjobbat kihozni. Meg hogy vannak ettől sokkal rosszabb kórságok is.

Szia Gabibaba, ezzel teljesen egyetértek, az embernek előre kell nézni, nem a megváltoztathatatlanon keseregni. Nincs is más nyavaja, amire a diabot elcserélném, még akkor sem, ha sokszor én is nehezen tudom stabilizálni az ingadozásokat.