Hát igen ez nagy kérdés,és sajnos én tapasztaltam is amikor dolgoztam bölcsiben,hogy sokszor sokkal több gyerek jut a nevelőkre-ovónénikre mint amennyit ,,elbírnak" és ilyen esetben tényleg nehéz elvállalniuk bármit is bármennyire szeretnék isLenne egy kérdésem is:
Vajon ráerőltethetem-kötelezhetem a tanítónénit, hogy felügyelje a tízórai előtti mérést, inzulin adást, tízórai elfogyasztását? Mi van, ha nem vállalja? Mert nagy esélyt látok erre.
Kata nem volt a csoportban beteg gyerek és a nevelők vagyis én meg egy lisztérzékeny lány(jó kis csapat!) biztos vevők lettünk volna ha megkérnek bármire is egy beteg gyerekkel kapcsolatban ,csak sajnos éppen sok helyen az a gond szerintem ,hogy nem a jóakaraton múlik ,hanem azon ,hogy mennyi gyerek van és hány nevelő jut x gyerekre??
Hiszen a diabos gyerekre fordított plusz idő nem vehet el a többi gyerek felügyeletéből. Ezt csakis rugalmas hozzállással lehet megoldani.
Ez a gondolat elméletileg tökéletes, de a gyakorlatban nem igényel olyan óriási pluszt egy diabos gyermek felügyelete. A mindenkit gyomorszájon vágó Pistike az oviban, vagy a rugósbicskával játszadozó Gézuka a suliban -- na az plusz! Mint ahogy azt egy másik topikra tévelyedvén leírtam, a pedagógusoktól abszolút és feltétlenül elvárható a tolerancia, és kötelességük az integrálás, a testi és szellemi síkon megnyilvánuló különbözőségek elsimítása. Aki ezért a teljesített feladatért plusz pénzt vár vagy elmenekül előle, nem e pályára való. Ezzel az idealizált gondolattal szemben a pedagógusok többsége megijed. Ezt a félelmet kell(ene) eloszlatni ismeretátadással, felvilágosító munkával, adott esetben szülő-pedagógus közti kommunikációval.