Zsu77
Új tag
Nagyon szép lett a megújult dr.info.És annak is nagyon örülök,hogy találkozhattam ezzel a témával.Már megszoktam,hogy mindenhol,csak a hiper számít és minden hipodolognak nekem nagyon kellene örülnöm.Mégsem teszem,mert közérzeti gondjaimat nekem kell rendbetenni és ezügyben mindent megmozgatok,hiszen rendkívül energikus és lendületes voltam mindig,ezt vissza akarom szerezni.Mondják,hogy a hipotonia szerencse,ha nem okoz gondot.Nálam a velejáró összes kellemetlen tünetet magával hordja és az már csak hab a tortán,ha azt mondom,hogy ha lenézek a cipőmre és utána felemelem a fejem már az is szédítő élmény tud lenni olykor.Olvastam,hogy elvileg kétféle vérnyomásemelő létezik.Az egyik az ún. sympathomimeticumokat alkalmazza,a másik pedig a dihydroergotamint,illetve lehetséges a kettő kombinációja is.Hogy lehet az,hogy nálunk egyetlen egy ilyen szer létezik,a sympatomim cseppek (korábban pulsotyl)?Azt is olvastam,hogy 1 hétnél tovább nem érdemes alkalmazni.Akkor velem mi a helyzet?Mondjuk én amúgy sem vagyok a gyógyszeren élés híve,ezért a cseppeket kerülve inkább napi két fekete teával ügyeskedek.És ha azt mondom,hogy a nagymamám ilyen idős korában szintén hipotoniás volt,anyám is szintúgy,akkor azt mondhatjuk,hogy:"á,öröklött!"Igen,de a sor úgy folytatódik,hogy a nagymamám idős korára hipertóniás lett,és agyvérzésben meghalt,és anyám is már komoly gyógyszeres kezelés alatt áll hipertónia miatt.Rám is ez vár?Miért tud a szervezet csak végletekben gondolkodni,ha már valamiben nem a normális?Vagy nincs a kettő között összefüggés?