Csak elmesélem, mert kiváncsi vagyok mások véleményére.
20 éves korom óta, azaz 14 éve vagyok cukorbeteg, egy sajnos meglehetősen labilis diabétesszel. Hb1Ac-im standard 8 körül voltak, amíg egyszer csak inzulinpumpát nem kaptam. Egy darabig remekül ment minden, aztán munkahelyváltás, hébe-hóba éjszakázások, és a 6-7 Hb1Ac-ről újra 8 körül mozgok, meglehetősen ingadozó vércukokrokkal.
Boldog párkapcsolatban élek egy ideje, esküvő nyárra tervezett. Párommal télen úgy döntöttünk, hogy már esküvő előtt próbálkoznánk, amit közöltem is a diabetológusommal, aki mint utólag kiderült inkább úgy gondolta, gyereket jobb esküvő után vállalni...stb. Ezt a maga módján elegánsan úgy oldotta, hogy egyszerűen elkezdett kevésbé foglalkozni velem, remélvén preconcepcionális gondozás nélkül nem fogunk neki (gondolom én). Első jelzés után egy hónappal újra jeleztem, hogy gyereket szeretnénk, válasz stratégia: lásd. egy hónappal korábban. 3-ik jelzés után úgy döntöttem, ha ennyire nem törődnek Velem, próbáljuk meg így is. (Igazából korábban bizalmatlan természetem ellenére nagyon megbíztam az illetőben, váltani jelenleg is nehezemre esne, habár gondolkodom rajta). Hát megpróbáltuk és összejött, terhes lettem 8 körüli Hb1Ac-vel. Örültem is, meg nem is. Nem, mert szerettem volna előkészülten teherbe esni.
Megkezdődött a terhes gondozás, ami jó is volt meg nem is, nekem az irodalommal ellentétben az első hetekben megnőtt az inzulinigényem, elég nehéz volt követni.
A történet hamar véget ért, sajnos, 8 héten elvetéltem.
Most a kötelező szünet után újra szeretnénk próbálkozni, lehetőleg preconcepcionális gondozással. A diabetológusom konkrétan haragszik rám (ezt ő mondta), mert okosabbnak tartott, minthogy ebbe így belemenjek. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy az ő feladata, hogy előkészítsen és zöld utat adjon a megfelelő pillanatban, nem az hogy eldöntse, hogy esküvő előtt vagy után kellene nekifogni (előkészíteni?).
Most döcögősen és sajnos megromlott bizalmi viszonnyal részemről, mert megromlott nem tudom milyen viszonnyal a diabetológus részéről talán megkezdődött a preconcepcionális gondozás, habár 3x kell jeleznem, hogy vmi nincs rendben (jelenleg a vetélést követően még nem állt vissza a régi inzulinigényem, közvelten utána hypoztam, most meg újra emelkedik), hogy újra időpontot kapjak és megbeszéljük.
Kissé tanácstalan vagyok, hogy váltsak vagy ne váltsak. Magam részéről kissé cserbenhagyva érzem magam, meg hát csalódtam az illetőben, akiben meg annyira megbíztam (mert jó orvost találni szerintem nagyon nehéz). Sokat meg nem szeretnék már várni, nyár végén újra próbálkoznánk.
Ti mit gondoltok?
20 éves korom óta, azaz 14 éve vagyok cukorbeteg, egy sajnos meglehetősen labilis diabétesszel. Hb1Ac-im standard 8 körül voltak, amíg egyszer csak inzulinpumpát nem kaptam. Egy darabig remekül ment minden, aztán munkahelyváltás, hébe-hóba éjszakázások, és a 6-7 Hb1Ac-ről újra 8 körül mozgok, meglehetősen ingadozó vércukokrokkal.
Boldog párkapcsolatban élek egy ideje, esküvő nyárra tervezett. Párommal télen úgy döntöttünk, hogy már esküvő előtt próbálkoznánk, amit közöltem is a diabetológusommal, aki mint utólag kiderült inkább úgy gondolta, gyereket jobb esküvő után vállalni...stb. Ezt a maga módján elegánsan úgy oldotta, hogy egyszerűen elkezdett kevésbé foglalkozni velem, remélvén preconcepcionális gondozás nélkül nem fogunk neki (gondolom én). Első jelzés után egy hónappal újra jeleztem, hogy gyereket szeretnénk, válasz stratégia: lásd. egy hónappal korábban. 3-ik jelzés után úgy döntöttem, ha ennyire nem törődnek Velem, próbáljuk meg így is. (Igazából korábban bizalmatlan természetem ellenére nagyon megbíztam az illetőben, váltani jelenleg is nehezemre esne, habár gondolkodom rajta). Hát megpróbáltuk és összejött, terhes lettem 8 körüli Hb1Ac-vel. Örültem is, meg nem is. Nem, mert szerettem volna előkészülten teherbe esni.
Megkezdődött a terhes gondozás, ami jó is volt meg nem is, nekem az irodalommal ellentétben az első hetekben megnőtt az inzulinigényem, elég nehéz volt követni.
A történet hamar véget ért, sajnos, 8 héten elvetéltem.
Most a kötelező szünet után újra szeretnénk próbálkozni, lehetőleg preconcepcionális gondozással. A diabetológusom konkrétan haragszik rám (ezt ő mondta), mert okosabbnak tartott, minthogy ebbe így belemenjek. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy az ő feladata, hogy előkészítsen és zöld utat adjon a megfelelő pillanatban, nem az hogy eldöntse, hogy esküvő előtt vagy után kellene nekifogni (előkészíteni?).
Most döcögősen és sajnos megromlott bizalmi viszonnyal részemről, mert megromlott nem tudom milyen viszonnyal a diabetológus részéről talán megkezdődött a preconcepcionális gondozás, habár 3x kell jeleznem, hogy vmi nincs rendben (jelenleg a vetélést követően még nem állt vissza a régi inzulinigényem, közvelten utána hypoztam, most meg újra emelkedik), hogy újra időpontot kapjak és megbeszéljük.
Kissé tanácstalan vagyok, hogy váltsak vagy ne váltsak. Magam részéről kissé cserbenhagyva érzem magam, meg hát csalódtam az illetőben, akiben meg annyira megbíztam (mert jó orvost találni szerintem nagyon nehéz). Sokat meg nem szeretnék már várni, nyár végén újra próbálkoznánk.
Ti mit gondoltok?