Babázhatok

andikaw88

Új tag
Csak elmesélem, mert kiváncsi vagyok mások véleményére.
20 éves korom óta, azaz 14 éve vagyok cukorbeteg, egy sajnos meglehetősen labilis diabétesszel. Hb1Ac-im standard 8 körül voltak, amíg egyszer csak inzulinpumpát nem kaptam. Egy darabig remekül ment minden, aztán munkahelyváltás, hébe-hóba éjszakázások, és a 6-7 Hb1Ac-ről újra 8 körül mozgok, meglehetősen ingadozó vércukokrokkal.
Boldog párkapcsolatban élek egy ideje, esküvő nyárra tervezett. Párommal télen úgy döntöttünk, hogy már esküvő előtt próbálkoznánk, amit közöltem is a diabetológusommal, aki mint utólag kiderült inkább úgy gondolta, gyereket jobb esküvő után vállalni...stb. Ezt a maga módján elegánsan úgy oldotta, hogy egyszerűen elkezdett kevésbé foglalkozni velem, remélvén preconcepcionális gondozás nélkül nem fogunk neki (gondolom én). Első jelzés után egy hónappal újra jeleztem, hogy gyereket szeretnénk, válasz stratégia: lásd. egy hónappal korábban. 3-ik jelzés után úgy döntöttem, ha ennyire nem törődnek Velem, próbáljuk meg így is. (Igazából korábban bizalmatlan természetem ellenére nagyon megbíztam az illetőben, váltani jelenleg is nehezemre esne, habár gondolkodom rajta). Hát megpróbáltuk és összejött, terhes lettem 8 körüli Hb1Ac-vel. Örültem is, meg nem is. Nem, mert szerettem volna előkészülten teherbe esni.
Megkezdődött a terhes gondozás, ami jó is volt meg nem is, nekem az irodalommal ellentétben az első hetekben megnőtt az inzulinigényem, elég nehéz volt követni.
A történet hamar véget ért, sajnos, 8 héten elvetéltem.
Most a kötelező szünet után újra szeretnénk próbálkozni, lehetőleg preconcepcionális gondozással. A diabetológusom konkrétan haragszik rám (ezt ő mondta), mert okosabbnak tartott, minthogy ebbe így belemenjek. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy az ő feladata, hogy előkészítsen és zöld utat adjon a megfelelő pillanatban, nem az hogy eldöntse, hogy esküvő előtt vagy után kellene nekifogni (előkészíteni?).
Most döcögősen és sajnos megromlott bizalmi viszonnyal részemről, mert megromlott nem tudom milyen viszonnyal a diabetológus részéről talán megkezdődött a preconcepcionális gondozás, habár 3x kell jeleznem, hogy vmi nincs rendben (jelenleg a vetélést követően még nem állt vissza a régi inzulinigényem, közvelten utána hypoztam, most meg újra emelkedik), hogy újra időpontot kapjak és megbeszéljük.
Kissé tanácstalan vagyok, hogy váltsak vagy ne váltsak. Magam részéről kissé cserbenhagyva érzem magam, meg hát csalódtam az illetőben, akiben meg annyira megbíztam (mert jó orvost találni szerintem nagyon nehéz). Sokat meg nem szeretnék már várni, nyár végén újra próbálkoznánk.
Ti mit gondoltok?
 

Nyafi

Tag
Kedves Andi,

Én 8,3-as HbA1c-vel estem teherbe,gond nélküli terhesség volt (na jó,a végén cefetül vizesedtem...),szerencsére a Babó is egészséges lett,s a terhesség alatt is csak 7,1-re sikerült letornázni az értékeket. De ez nem követendő példa feltétlenül. Az hogy egy magzat "megmarad"-e,nemcsak a cukorértékeken múlik. Persze figyelni kell,amennyire tőled telik,de utólag ne hibáztasd magad!!! A letolásokat én is megkaptam persze hogy miért kellett ilyen eredményekkel teherbe esni...
Az biztos hogy ha nincs bizalom benned az orvosod felé,sőt bizalmatlan vagy,sőt cserbenhagyva érzed magad,jelzi,hogy váltanod kell. A terhesség alatt nagyon (meg)változik az inzulinigény,a hipó jellege,stb.,ha nem tudtok közös nevezőre jutni a dokiddal,annak esetleg a Te vagy a Babó egészsége látja kárát.
Döntened persze neked kell.
Jó egészséget,jó cukikat,jó döntéseket kívánok neked! :)
 

katalinus

Új tag
Sziasztok!

Hasonló történet. Szakorvosjelölt vagyok és cukorbeteg. Eddigi munkahelyeimen ügyeletosztáskor mindig tekintettel voltak a betegségemre, értsd nem a legnagyobb számú ügyeletet kellett elvállalnom. Egy éve dolgozom ezen a helyen, itt nincs kivétel, havi 4 ügyelet, félévente 3 kell. Szakvizsgához havi 1 ügyelet kötelező. Mióta havi 4-ket éjszakázom a Hb1Ac-m a bűvös 7 körüli értékekről 8 körüli értékekre emelkedett. Javíthatatlanul (1 éve). Túl vagyok egy vágyott terhességen, végül vetélésen, újabb gyereket szeretnék (a nőgyógyászom, ha nem ír ki táppénzre, akkor továbbra is ügyelnem kellett volna). Mióta nem ügyelek (2 hónap) vc-im és Hb1Ac-m visszatértek a régi mederbe. DE! Mostmár újra kell ügyelni és ha újra ügyelek, ott vagyok, ahol nem kellene. A munkaközösség (empatikus orvos kollégák) nem támogatnak abban, hogy kevesebbet ügyeljek, új munkahely, meg szerintem tekintettel a betegségre és óhajtott terhességre nemigazán esélyes (hajrá nők és egyenjogúság). Mit tehetek szerintetek?
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Kedves Katalinus! Azok az orvosok, akik nem cukrosok, azok is nehezen vállalnak gyereket szakvizsga előtt. Akiket én ismerek (és orvosok), egyik sem cukros, de aki szakvizsga előtt ment el szülni, az azóta sem csinálta meg. Vagy utána mentek el szülni. Ezt azért írom, mert nem cukrosként is irtó ez a helyzet, de cukrosként sokkal, sokkal nehezebb.
Babával sem egyszerű, amikor majd bekerül a bölcsibe, oviba, jön a sok gyerekbetegség, nem elég otthon maradni a gyerekkel, el is szoktuk kapni a gyerekektől, ezt cukrosként végigcsinálni sem pont olyan, mint egészségesen (gondolok arra, hogy mi nem anynira tehetjük meg, hogy egy durva hasmenéssel vagy valami lázas vírussal begyógyszerezve bemegyünk dolgozni, mint egészséges társaink szokták, hgy megtartsák pozíciójukat). Az ember hamar rájön, hogy fel akarja inkább nevelni a gyerekét, mint megtartani az állását, ha már ilyen helyzetbe kerül. Még ha humánusak is veled egy ideig, mindannyian tudjuk, milyen a magyar eü, itt dolgozni nem egy életbiztosítás családdal egészségesen sem. Azt akarom mondani, hogy el kell döntened, hogy mit szeretnél. Amit te csinálsz most a szakvizsgádig, azzal egy terhesség, egy kismama életmód (babával, tipegővel, bölcsissel) nem fér össze szerintem. Cukrosan legalábbis.
Én 24 éve vagyok cukros és életemben először akkor éreztem, hogy nem kicsi hendikep a cukrom, amikor terhes voltam és láttam, milyen a többi, egészséges kismama terhessége (átlagban). Pedig nekem az első terhességem álom volt, rögtön megfogant, 6-os HbA1c, minden tökéletes, még csak hányingerem sem volt, 41. héten spontán, hüvelyi úton szülés, 3650gr a baba stb stb. Mégis, csak én tudom, mi van emögött, és láttam a velem együtt pocakot növesztő egészséges nőket, hogy mennyire más nekik egy terhesség. Pedig velem még csak gond sem volt, ami azért a cukrosoknál elég ritka. A cukrommal sem volt különösebb gond, csak a szokásos labilitás, ami egész életemben volt, de semmi több, csak ez terhességben sokkal nagyobb stressz és nagyobb teher. Mégis, egy ilyet képtelenség lett volna egy olyan munka mellett csinálni, amiben nem ülhetek le akkor, amikor akarok, nem ehetek akkor, amikor akarok, nem fekhetek le rendszeresen, mindennap ugyanakkor, nem alhatok úgy, ahogy kell stb stb. A stressz pedig egy terhesség alatt triplán mozgatja a cukrot... tehát minimalizálni kell a stresszt, pörgést.
Szerintem el kell döntened, hogy tudsz-e várni a szakvizsgádig vagy, amint teherbe esel, kiíratod magad és elfogadod, hogy hátrányba kerülsz a többiekkel szemben, akik ilyenkor nem mennek el táppénzre majd gyedre legalább pár évig. Nem hiszem, hogy a munkád és a terhesség menne együtt.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Andikaw88, nem fogsz találni olyan diabetológust, aki végigvezet egy terhességen úgy, hogy rábízhatod a cukrodat. Ez a te feladatod, a terhesség alatt olyan gyorsan és hektikusan változik az ember cukra,hogy tulajdonképpen az a legjobb, ha az ember megtanulja az önmenedzselést. Nem orvos nélkül, de kevésbé az orvos kizárólagosságára számítva. Szerintem a dokid nem azért haragszik rád, mert esküvő előtt teherbe estél, hanem azért, mert nem kaptál zöld utat és elég magas volt a HbA1c-t és mégis megpróbáltad. Vannak, akiknek egészséges lesz a gyerekük ilyen HbA1cvel (ennyitől tuti nem vetél el senki, biztosan nem ezért vetéltél el, te arórl nem tehetsz), de a legtöbb nőnek ilyen értékek mellett minimum a baba szív fejlődési rendellenessége. Vagy rosszabb. Ez pedig tényleg nagyon fontos dolog és, ha jól átgondolod, akkor nem éri meg siettetni a dolgot, mert már vágysz babára, de még nem rendeződött kicsit sem a cukrod.A 8-as HbA1c magas, és bár vannak, akiknek nem sikerült lejjebb vinni, nekik természetesen így is meg kell próbálni, mert emiatt nem szabad lemondani egy gyerekről. De azért 1-2 évet is rá lehet szánni erre prekoncepcionálisan, hogy megpróbálja az ember lejjebb vinni, ha pár hónap után még nem lenne javulás. 8-as HbA1c-vel a kockázat jelentős.
Egy fogyatékosság, életet befolyásoló szívbetegség, szívműtétek, a gyerek életét kísérik végig. A kisebbik fiam anyósomtól örökölt szívbetegséggel született, ami ugyan nem fejlődési rendellenesség (bár sokáig magamat hibáztattam, de végül rákérdeztem az orvosoknál, akik megnyugtattak, hogy ez egy örökletes betegség, nem fejlődési rendellenesség) és hidd el, ezek a szívproblémák nagyon csúnya dolgok. Nem éri meg kockáztatni, ha lehet másképp is. Ha tudsz várni, hogy beálljon a cukrod például. Ha ezzel a dokival nem tudtok előre jutni, akkor nem azért kell váltain, mert a bizalmad megromlott (az övé is), hanem azért, mert nem tudott segíteni neked lejjebb vinni a HbA1c-det. Vannak terhescentrumok Budapesten, ilyen esetben érdemes felkeresni ezeket. Ha a szoros orvosi kontrollt szereted, akkor Baranyi csoportját tudom ajánlani, ő a leghíresebb az országban. Ha a kevésbé szoros orvosi kontrollt szereted, akkor nagyobb a választási lehetőséged, hogy ma ponotsan hol vannak ilyen centrumok, biztosan sokan meg tudják írni neked. A Péterfyben is van egy ilyen centrum, én oda jártam.
 

katalinus

Új tag
Kedves Katalinus! Azok az orvosok, akik nem cukrosok, azok is nehezen vállalnak gyereket szakvizsga előtt. Akiket én ismerek (és orvosok), egyik sem cukros, de aki szakvizsga előtt ment el szülni, az azóta sem csinálta meg. Vagy utána mentek el szülni. Ezt azért írom, mert nem cukrosként is irtó ez a helyzet, de cukrosként sokkal, sokkal nehezebb.
Babával sem egyszerű, amikor majd bekerül a bölcsibe, oviba, jön a sok gyerekbetegség, nem elég otthon maradni a gyerekkel, el is szoktuk kapni a gyerekektől, ezt cukrosként végigcsinálni sem pont olyan, mint egészségesen (gondolok arra, hogy mi nem anynira tehetjük meg, hogy egy durva hasmenéssel vagy valami lázas vírussal begyógyszerezve bemegyünk dolgozni, mint egészséges társaink szokták, hgy megtartsák pozíciójukat). Az ember hamar rájön, hogy fel akarja inkább nevelni a gyerekét, mint megtartani az állását, ha már ilyen helyzetbe kerül. Még ha humánusak is veled egy ideig, mindannyian tudjuk, milyen a magyar eü, itt dolgozni nem egy életbiztosítás családdal egészségesen sem. Azt akarom mondani, hogy el kell döntened, hogy mit szeretnél. Amit te csinálsz most a szakvizsgádig, azzal egy terhesség, egy kismama életmód (babával, tipegővel, bölcsissel) nem fér össze szerintem. Cukrosan legalábbis.
Én 24 éve vagyok cukros és életemben először akkor éreztem, hogy nem kicsi hendikep a cukrom, amikor terhes voltam és láttam, milyen a többi, egészséges kismama terhessége (átlagban). Pedig nekem az első terhességem álom volt, rögtön megfogant, 6-os HbA1c, minden tökéletes, még csak hányingerem sem volt, 41. héten spontán, hüvelyi úton szülés, 3650gr a baba stb stb. Mégis, csak én tudom, mi van emögött, és láttam a velem együtt pocakot növesztő egészséges nőket, hogy mennyire más nekik egy terhesség. Pedig velem még csak gond sem volt, ami azért a cukrosoknál elég ritka. A cukrommal sem volt különösebb gond, csak a szokásos labilitás, ami egész életemben volt, de semmi több, csak ez terhességben sokkal nagyobb stressz és nagyobb teher. Mégis, egy ilyet képtelenség lett volna egy olyan munka mellett csinálni, amiben nem ülhetek le akkor, amikor akarok, nem ehetek akkor, amikor akarok, nem fekhetek le rendszeresen, mindennap ugyanakkor, nem alhatok úgy, ahogy kell stb stb. A stressz pedig egy terhesség alatt triplán mozgatja a cukrot... tehát minimalizálni kell a stresszt, pörgést.
Szerintem el kell döntened, hogy tudsz-e várni a szakvizsgádig vagy, amint teherbe esel, kiíratod magad és elfogadod, hogy hátrányba kerülsz a többiekkel szemben, akik ilyenkor nem mennek el táppénzre majd gyedre legalább pár évig. Nem hiszem, hogy a munkád és a terhesség menne együtt.
Preconcepcionálisan nem mehetek el táppénzre, hogy rendbe legyenek a cukraim a fogantatáskor. Habár javasolta egy diabetológus, hogy amikor élesbe próbálkozunk, hát akkor már ha van rá mód, ne ügyeljek. Hát erre nincs mód, azt hiszem. Sem szakvizsga előtt, sem után. És hát preconcepcionálisan szakmát nem válthatok. Szakvizsga után esetleg?
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Preconcepcionálisan nem mehetek el táppénzre, hogy rendbe legyenek a cukraim a fogantatáskor. Habár javasolta egy diabetológus, hogy amikor élesbe próbálkozunk, hát akkor már ha van rá mód, ne ügyeljek. Hát erre nincs mód, azt hiszem. Sem szakvizsga előtt, sem után. És hát preconcepcionálisan szakmát nem válthatok. Szakvizsga után esetleg?
Ezt a prekoncepcionális dolgot nem neked írtam, hanem Andikaw88-nak írtam. Nálad ez tiszta sor, ha nem ügyelsz (ügyeletben mármint :)), jó a cukrod (Andikánál meg, ha jól értem, nem ilyen probléma van). Tehát neked elég, hogy amikor teherbe esel, akkor azonnal táppénz. Ha onnantól jó a cukrod, az pont elég. Ha már van egy pozitív teszted, az elég. Csak jó korán csinálj tesztet, de ugye a 4. hétig (mensi első napja) nem hat a babára semmi az anya problémáiból, nincs összeköttetésben veled, ha addig nem is jó a cukrod, az nem baj. Az a lényeg, hogy a 4. hét végére tudd, hogy terhes vagy-e (tehát a várható mensi előtt 1-2 nappal) és akkor kell nagyon figyelni a cukrokra és táppénzre menni. De akkor is gondold végig, hogy nem jobb-e, ha megvárod a szakvizsgádat, mert gyerek mellett ugyanúgy szinte lehetetlen ezt végigcsinálni, ha nem rosszabb. Ha már a szakmáról és karrierről is beszélünk, mert ez is fontos.
 

andikaw88

Új tag
Köszönöm a válaszokat.
Magam részéről továbbra is úgy gondolom, hogy foglalkozni kellett volna velem és komolyan venni azt a részemről többször elhangzott kijelentést, mely szerint hamarosan gyereket szeretnék vállalni.
Kérdésem, preconcepcionalis gondozás alatt milyen gyakran illik kontrollra hívni a beteget? (pl. egy 8-as Hb1Ac esetében?). Másik kérdésem: van valakinek tapasztalata dr. Wudi Krisztinával?
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Andika88, persze, igazad van, azzal foglalkozni kellett volna, hogy gyereket szeretnél és nem csak elintézni annyival, hogy még ne vállalj. Én csak azt akartam nyomatékosítani, hogy a cukrodat helyretenni vagy olyan doki fogja, aki szoros orvosi kontrollal végzi a gondozást vagy te magad. Én speciel sikítva menekültem azoktól az orvosoktól, akik azt is meg akarták nekem mondani, mikor korrigáljak és mikor ne (és általában persze azt mondják, hogy ne), meg mit egyek, csak úgy emelhetek és csökkenthetek, ha ő megengedi, na én ezt nem bírtam. És a cukrom sem volt így jó. De mások vagyunk, lehet, hogy neked ez válna be. Én azt tanácsolnám neked, hogy akármennyire is szeretnél gyereket, amíg 8-as a HbA1c-d, még ne próbálkozzatok. Wudi doktronőt itt többen dicsérték, biztosan nagyon jó. Nem emlékszem, hogy van-e pumpád, ha jól rémlik, ő terhesség alatt pumpa párti, azaz már prekoncepcionálisan is.
A kontroll gyakorisága egyéni. Általában 2 hetente szokták a terheseket kontrollra hívni. A 8-as HbA1c terhesség alatt lehet, hogy heti kontrollra szorul, ezt orvos dönti el. Mindenesetre nagyon nem jó ilyen HbA1c-vel belevágni. Van, akinek sikerül így is, általában azoknak, akiknek semmilyen módon nem lehet lejjebb vinni és azért stabil értékei vannak, de a legtöbb esetben egy 8-as HbA1c-nél szinte borítékolt minimum a szívfejlődési rendellenesség. Szerintem ne gondolkodj abban, hogy ilyen HbA1c-vel vállalsz babát, de legalábbis próbáld meg minden módon lejjebb vinni, akár pumpával, ha még nincs és, ha nem sikerül, akkor menj bele csak a gyerekvállalásba ilyen értékekkel.
A mi esetünkben a gyerekvállalás - főleg, ha amúgy nincs jó HbA1c-je valakinek - sajnos nem arról szól, hogy vágjunk bele, amikor az anyai ösztöneink megértek és már mindent megtennénk, hogy babánk legyen. Nagyon nehéz lehet ez neked, gondolom, mennyire vágysz már egy babára, ilyenkor az ember nehezebben mérlegel, én is akartam nagyon azt a babát anno, emlékszem jól erre az érzésre és ez tényleg mindent visz. És éppen ezért rossz ez a diabétesz nekünk, mert pont ebben, a női létünk legfontosabb szerepében befolyásol minket. Hasonlóan a terhességhez, amit a nem cukrosok egészen másképp élnek meg, mint mi. Próbálj arra gondolni, hgy mindenképpen lesz babád, talán ez segít a várakozásban és a készülődésben. Drukkolok neked!
 

andikaw88

Új tag
Köszi Kmolli a bátorítást! Sokat segít. Én a magam módján nem siettetem a dolgot és igazából azon ügyködök, hogy a megfelelő előkészítés megtörténjen. Révén, hogy a diabetológusom eddig nemigazán támogatott, egy első sikertelen terhesség után kissé reménytelennek éreztem a gyermekvállalást. Feladni nem adtam fel, de mint már említettem, csalódtam vkiben, akiben megbíztam és mindezek mellett ezt a kiszolgáltatott helyzetetet (mert a terhességem heteit fokozottan így éltem meg) nehezen viseltem/viselem.

Mégegyszer köszönöm a bátorítást. Beszámolok a továbbiakról is!
 

Vicus78

Új tag
Üdvözlet nektek! Új vagyok. Már órák óta olvasgatom, mennyi mindent tapasztaltatok, úgy döntöttem, ideje leírni, mi is az én bánatom. 35 vagyok, sikertelen kapcsolatok után, kb. több, mint két éve jutottunk el oda a jelenlegi(4 éve) párommal, hogy szeretnénk babát. Egy év próba után orvosok, PCO-gyanúja, endokrinológia, ahol fél éve megállapították, hogy 'nem inzulinfüggő cukorbetegségem van szövődmények nélkül". 7,2-es éhomi cukrom, 8,4-es HOMA-IR-em, '60-as cukrom 12; 120'as inzulinom 176 volt. Erre ott azt mondták, hogy ez inzulinrezisztencia, és kaptam rá 2*500 mg Meforalt, és hogy terhesség esetén abba kell hagyni, tartsa karban a háziorvos. Koromra való tekintettel, a 2. év sikertelen próbálkozás után eljutottunk a SOTE Asszisztált Reprodukciós Osztályára, ahol rengeteg papírt kell begyűjtenünk különböző orvosoktól, többek között Diabetológus belgyógyásztól arról, hogy a magas vérnyomásom (140-es felső érték) és a cukorbetegségem mellett vállalhatok terhességet és hormonkezelést. Nem tűnt problémásnak, egy hónapja megkaptam a terheléses cukorra a beutalót, ahol az eredmények a következők lettek: éhomi cukor 6,3; HGA1C 5,3%, 35 mmol; Gl. 30': 11,2; Gl.60': 13; Gl. '90: 12; Gl. '120: 8,8. Éhomi inzulin 13,6; In '30: 38; In. '60: 104,8; In. '90: 96,2; In. '120: 105,8. HOMA Ir: 3,8. Erre mondta azt a Diabetológus, hogy ő még várna 3 hónapot, addig szedjek dupla dózist napi 2*1000 mg metformint, mert ez már cukorbetegség, és ha ettől még egy kis javulás várható, akkor már kezdődhet az asszisztált reprodukció. Repesve mentem a háziorvosomhoz, a vérnyomásos engedélyezés miatt, mire kiakadt látva a diabdoki véleményét, hogy ezzel a véleménnyel nem ért egyet, mert a cukorbetegség kezelése a terhesség előtt sem javasolt metforminnal, mivel a gyógyszer hivatalos alkalmazási előirata is az inzulinkezelés bevezetését javasolja. Na, bumm. Két óra elteltével két merőben ellentétes vélemény, és jövő héten vélhetőleg kezdték volna az első lényegesebb kezeléseket a SOTE-n. A háziorvos szerint már vissza se menjek ide, a gyógyszert se szedjem, hanem Pesten adott egy címet, ahova más betegei is járnak hasonló problémákkal. Még azt is mondta, hogy így, ha teherbe esek, az első pár hétben még nem tudhatom, hogy árthatok vele a babának, és ezért kell az inzulin. A pesti cím Baranyi doktornőé, akiről már sok 'érdekeset' olvastam fentebb. Már azon ledöbbentem, hogy pár órája még úgy nézett ki, hogy javulok; másrészről kis koromtól tűfóbiától szenvedek, így érthetően lelki beteg vagyok a tű hallatán is. Természetesen egy babáért egy nő mindent megtesz, de aggaszt, hogy mikor sikerülhet ez, és akkor most kihez is forduljak? Olvastam, hogy a SOTE-t sok esetben ajánlottátok, diabdokit is tudnátok? Mivel oda járok most is, és nőgyógyászt is ajánlottatok ott, van -e ott diabos orvos is, aki belátható időn belül fogad, hiszen jobb lenne egy helyen minden, ha megbízhatóak, mivel úgy olvastam, hogy jobb, ha egy helyen van a két doki, és azért itt van koraszülött osztály is. Én eddig segítőkésznek találtam az Assz. Repr. Osztályt, remélem, ez így lenne más értelemben is. Ráadásul a párom is már 43 éves, és nálam is régóta gondok vannak a hormonokkal, tehát amúgy sem lesz könnyű eset. Szeretnék már legalább részleges sikereket!!! Légyszi biztassatok!
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Üdvözlet nektek! Új vagyok. Már órák óta olvasgatom, mennyi mindent tapasztaltatok, úgy döntöttem, ideje leírni, mi is az én bánatom....

Szia Vicus!
Nagyon szörnyű lehet ez a sok várakozás, vágyakozás :( Amin át kellett menned, hát le a kalappal előtted.
Az értékeid alapján abszolút jól járnál az inzulinnal. Én nem bonyolítanám ezt túl, a Baranyi főleg az 1-es cukrosoknak nagyon jó (és a terhes centrumok is inkább erre vannak kihegyezve), én maradnék annál az orvosnál, aki inzulint akar adni neked. Sok kutatás is kimutatta már, hogy minél előbb kezdik az inzulint adni, annál tovább tart a saját inzulin és jobbak hosszabb távon az értékek. Ha nektek nem terhesen fel tud menni 13-ra a terhelésnél a cukrod, akkor terhesen ez lenne az első, amit adnának: inzulin. De valószínűleg a fogantatásban is nagy szerepe lenne annak, ha gyorsabban tudnád rendezni a hormonháztartásodat, ami az IR miatt nem jó, ehhez is az inzulin a jobb ilyen értékeknél.
A tű fóbia viszont nagyon rossz lehet. Tényleg nem vagytok fiatalok és nem lehet tudni, hogy mikor fogan meg tényleg a baba, én lehet, hogy kérném egy pszichológus segítségét ebben és úgy próbálnám az inzulint. Az a helyzet, hogy számodra ez egyenlőre elkerülhetetlen, ha babát szeretnél, mert ha még sikerülne is a nagy adag meforallal megfoganni, terhesség alatt nyilvánvalóan kellene inzulint adnod, és az még rosszabb lenne terhesen megküzdeni a tűfóbiával. Nem vagy ezzel egyedül különben, sokan kezdik így az inzulinozást, de mindig siker a vége! A legjobb gyógyír a fóbiára maga a kezelés, a tűszúrás, ami nyilván nagyon nehéz eleinte, de mindenkinél elmúlik egy idő után. Ha nagyon félsz ettől, biztosan segít ebben egy jó pszichológus!
Remélem, sikerül belevágnod és legyőznöd a tű iránti félelmedet és az inzulin után helyreáll a hormonháztartásod és könnyen, sikerrel megfogansz! Rengeteg nőnek lett így babája, ez jó út! És maradj nyugodtan annál a dokinál, aki inzulint akar adni! Rendbe fogsz jönni és minél gyorsabban kezded el, annál gyorsabban érhetsz el sikert!
 

jiguti

Új tag
Sziasztok Lányok,

Valakinek van infója a terhesség alatti hyporól? Mármint, hogy milyen következményei lehetnek? Azt tudom, hogy alapból nem túl szerencsés, de a babának is árthat? Eddig ahány emberrel beszéltem mindenki mást mondott... az orvosom szerint maga az alacsony cukor nem káros, csak az utána esetlegesen jelentkező Somogyi, míg a diétás nővér állandóan azzal rémisztgetett, hogy vetélést okoz meg oxigénhiányt, agykárosodást! Szóval, nem tudom kinek higgyek... Az elején, kb. a 8. héttől voltak hypoim, rengeteget kellett csökkenteni az inzulinon, mostmár csak heti 1-2 van, ha kések a kajával vagy valami gigszer becsúszik, de pl. tegnap besikerült este egy 2,7 és nagyon megrémültem, mivan ha a diétás nőcinek van igaza? :(
Nektek anno mondtak erről bármi "valós" tényt?
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
jiguti, a súlyos hipó káros, de egy ilyen egyszerű hipó, amik szoktak lenni neked (és a többségünknek) rendszeresen, az nem káros. Az a káros hipó, ami már nálad is oxigénhiányt okoz. Egy 2.7 még nem az, hacsak nem voltál tőle extra rosszul (pl elájulás).
Nem akarok semmi rosszat írni a diétás nővérekről, nagyon hasznos tudásuk van, de nem ezen a területen. Ilyenekben fel sem szabad venni, amit mondanak. Majd hasonló lesz a védőnő is. Vannak jók, de sokan nagyon sok baromságot tudnak mondani. Ami nem az ő területe, azt nem szabad felvenni. (pl biztosan nem ért a cukrodhoz, bármit is állít)
 

jiguti

Új tag
jiguti, a súlyos hipó káros, de egy ilyen egyszerű hipó, amik szoktak lenni neked (és a többségünknek) rendszeresen, az nem káros. Az a káros hipó, ami már nálad is oxigénhiányt okoz. Egy 2.7 még nem az, hacsak nem voltál tőle extra rosszul (pl elájulás).
Nem akarok semmi rosszat írni a diétás nővérekről, nagyon hasznos tudásuk van, de nem ezen a területen. Ilyenekben fel sem szabad venni, amit mondanak. Majd hasonló lesz a védőnő is. Vannak jók, de sokan nagyon sok baromságot tudnak mondani. Ami nem az ő területe, azt nem szabad felvenni. (pl biztosan nem ért a cukrodhoz, bármit is állít)

Köszönöm, kmolli! :) Én is ebben bíztam! De, sajnos mióta babát várok annyi mindent hallok, hogy néha már teljesen kivagyok, hogy kinek higgyek és kinek ne... jelenleg 21 hetesek vagyunk, de már túl néhány érzelmi hullámvasúton az üres petezsáktól elindulva eljutva idáig. Most éppen a plexus cisztáktól vagyok kibukva, ilyesmi esetleg volt valamelyikőtöknek??? A 18 hetes UH-n láttak néhányat, és úúúúhhh cukros vagyok??? Azonnal átküldtek a genetikára, ahol hümmögött a doki párat, hogy háá' ez utalhat fejlődési rendellenességre, de egyébként meg minden véreredményünk gyönyörű, így talán mégsem kellene kockáctatni egy magzatvízvételt, de összehív egy konzíliumot. Na, ott már azt mondták, hogy inkább várjunk, mert még felszívódhatnak, ráadásul csináltattunk kombinált tesztet is anno, ami szintén nagyon szép lett. Most megint megnézték, de sajnos még mindig megvannak, viszont minden porcikáját rendben találják, így továbbra is várakoznunk kell... na, persze én kétségbeesetten elmerültem az internet világában, ahol a végén már a Down szindrómától kezdve mindent diagnosztizáltam...:oops: szóval mostmár próbálok csak olyanokat meghallani, akinek tényleg van tapasztalata! Próbálok bízni, hogy minden rendben lesz, a cukrom rendben, vérnyomásom normális, összesen 3 kilót híztam eddig, mindent megteszek, amit tudok és remélem, hogy elég lesz!
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
jiguti, drukkolok neked, nekem nincs tapasztalatom ebben, de abban igen, hogy magyarországon (fél évet Dániában is jártam terhesgondozásra, van összehasonlítási alapom :)) sokkal jobban ráijesztenek a kismamára, mint indokolt lenne. Ettől még lehet valóban gond is, de tényleg fel tudnak szívódni ezek a ciszták. Két barátnőmnek is volt ilyen a babájánál, aztán felszívódtak később és semmi baja nem lett egyiknek sem. De ők nem voltak cukrosok, tehát nem paráztatták őket. Nekem az a tapasztalatom, ha megtudják, hogy cukros vagy, akkor abba is belekötnek, ami normális amúgy. És emiatt (is...) nagyon nehéz megtartani a józan eszünket a terhesség alatt (főleg, ha valaki amúgy is tudatosabb, próbál mindent a legjobban csinálni), mert az orvosokban a 30 évvel ezelőtti statisztikák élnek a cukrosokról, akkoriban valóban nagy kockázata volt a szülésnek mamára-babára nézve is. De ma már ez nem így van, nincs több fejlődési rendellenesség egy jól kezelt cukros nő babájában, mint a nem cukros társáéban. Ez nem jut el az orvosokhoz. Nekünk pedig ki kell szűrni az indokolatlan félelemkeltést, ami az orvosok elavult tudásából ered és a valódi problémákat, ez pedig embert próbáló feladat, mert mi nem vagyunk orvosok, nem dolgunk értékelni egy orvosi leletet, egy eredmény latin szövegét. De a terhesség végére mégis meg kell tanulnunk ezeket mind...
 

jiguti

Új tag
jiguti, drukkolok neked, nekem nincs tapasztalatom ebben, de abban igen, hogy magyarországon (fél évet Dániában is jártam terhesgondozásra, van összehasonlítási alapom :)) sokkal jobban ráijesztenek a kismamára, mint indokolt lenne. Ettől még lehet valóban gond is, de tényleg fel tudnak szívódni ezek a ciszták. Két barátnőmnek is volt ilyen a babájánál, aztán felszívódtak később és semmi baja nem lett egyiknek sem. De ők nem voltak cukrosok, tehát nem paráztatták őket. Nekem az a tapasztalatom, ha megtudják, hogy cukros vagy, akkor abba is belekötnek, ami normális amúgy. És emiatt (is...) nagyon nehéz megtartani a józan eszünket a terhesség alatt (főleg, ha valaki amúgy is tudatosabb, próbál mindent a legjobban csinálni), mert az orvosokban a 30 évvel ezelőtti statisztikák élnek a cukrosokról, akkoriban valóban nagy kockázata volt a szülésnek mamára-babára nézve is. De ma már ez nem így van, nincs több fejlődési rendellenesség egy jól kezelt cukros nő babájában, mint a nem cukros társáéban. Ez nem jut el az orvosokhoz. Nekünk pedig ki kell szűrni az indokolatlan félelemkeltést, ami az orvosok elavult tudásából ered és a valódi problémákat, ez pedig embert próbáló feladat, mert mi nem vagyunk orvosok, nem dolgunk értékelni egy orvosi leletet, egy eredmény latin szövegét. De a terhesség végére mégis meg kell tanulnunk ezeket mind...

Kmolli, teljesen igazad van! Ha meghallják, hogy cukros kismama vagy, azonnal piros betűvel kerülsz be mindenhova és hallgathatod a rengeteg kockázatot és szövődményt stb stb..... Engem már elküldtek kardiológiára, pajzsmirigy ultrahangra, szemészetre, állandó lábvizsgálatra, folyamatos magzati UH-ra, miközben a cukrom, a vérnyomásom jó, nem vizesedek és alig híztam 3 kilót ... de úgy vagyok vele, hogy inkább ez minthogy valamit ne vegyünk időben észre, nem de?
Na, de a legfontosabb, hogy voltunk kontrollon a genetikán és úgy tűnik nyomnélkül felszívódott az összes cisztánk és a doktornő szerint nem igényel további gondozást. :D Mondanom sem kell mennyire megnyugodtunk és örülünk! :) Már 24 hetesek vagyunk és eddig minden mérete megfelelő, remélem így is marad, bár legújabb kihívásnak megjelent pár napja a "hajnali jelenség", ha így marad akkor valószínű éjjel is adnom kell inzulint. Már megpróbáltam midnent, amit a szakirodalom ajánl, később adtam be a bázist stb, de hajnal 3 körülre mindig felszalad 9-re, miközben éjfél-1kor még normális 4-5.
Nektek is volt ilyen??? Nekem az elmúlt 20 évben soha, inkább alacsony volt és plusz vacsi kellett, ez most teljesen új!
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Kmolli, teljesen igazad van! Ha meghallják, hogy cukros kismama vagy, azonnal piros betűvel kerülsz be mindenhova és hallgathatod a rengeteg kockázatot és szövődményt stb stb..... Engem már elküldtek kardiológiára, pajzsmirigy ultrahangra, szemészetre, állandó lábvizsgálatra, folyamatos magzati UH-ra, miközben a cukrom, a vérnyomásom jó, nem vizesedek és alig híztam 3 kilót ... de úgy vagyok vele, hogy inkább ez minthogy valamit ne vegyünk időben észre, nem de?
Na, de a legfontosabb, hogy voltunk kontrollon a genetikán és úgy tűnik nyomnélkül felszívódott az összes cisztánk és a doktornő szerint nem igényel további gondozást. :D Mondanom sem kell mennyire megnyugodtunk és örülünk! :) Már 24 hetesek vagyunk és eddig minden mérete megfelelő, remélem így is marad, bár legújabb kihívásnak megjelent pár napja a "hajnali jelenség", ha így marad akkor valószínű éjjel is adnom kell inzulint. Már megpróbáltam midnent, amit a szakirodalom ajánl, később adtam be a bázist stb, de hajnal 3 körülre mindig felszalad 9-re, miközben éjfél-1kor még normális 4-5.
Nektek is volt ilyen??? Nekem az elmúlt 20 évben soha, inkább alacsony volt és plusz vacsi kellett, ez most teljesen új!
Örülök, hogy felszívódott, aminek fel kellett :) Csak így tovább :)

Ha hajnali 3-kor megy fel, az asszem, nem hajnali jelenség. Itt valami más lesz. Milyen inzulinokat adsz? (az igazi hajnali jelenség pont 3 körül alacsony és 5-7 körül megy fel hirtelen) És mikor? Mikor eszel? Minden terhesség más, még egy nőnek két terhessége is más, szóval, ha valaki ilyet nem tapasztalt, attól ez még tök normális terhességi dolog is lehet (valami hormon indult be/állt le és attól van).
 

jiguti

Új tag
Örülök, hogy felszívódott, aminek fel kellett :) Csak így tovább :)

Ha hajnali 3-kor megy fel, az asszem, nem hajnali jelenség. Itt valami más lesz. Milyen inzulinokat adsz? (az igazi hajnali jelenség pont 3 körül alacsony és 5-7 körül megy fel hirtelen) És mikor? Mikor eszel? Minden terhesség más, még egy nőnek két terhessége is más, szóval, ha valaki ilyet nem tapasztalt, attól ez még tök normális terhességi dolog is lehet (valami hormon indult be/állt le és attól van).

Háá' lehet, hogy tényleg nem hajnali jelenségről van szó, ezt én csak magamtól diagnosztizáltam a szakkönyveimből - illetve próbáltam. :)
Az az egy biztos, hogy valami nagyon fura és új dologról van szó, amit előtte még sosem tapasztaltam. Novorapidot és Lantust használok, ahogy előtte is. Nem állítottak át, mert állítólag már elég adat van, amely alapján terhességben is biztonságosan használható glargin inzulin és eddig tényleg jól is működött minden.
21-kor szoktam adni a 11E Lantust, most próbáltam később, egészen éjfélig toltam, de nem segített. Ekkor szoktam pótvacsizni is (15g CH), eddig ez szuperül működött, tartós szénhidráttal reggelig szépen ívelt a cukrom. Most úgy néz ki a helyzet, hogy 21-kor még jó, beadom az insulint - eszek, éjfél és vagy 1-kor mérem, akkor is jó, majd 3 órára megemelkedik. Néhány konkrét példa: 21h: 4,5 éjfél: 4,6 és 3h: 8,9 (ekkor +2E novorapid) 7h: 6,7 vagy másik eset: 21h: 5,6 éjfél: 6,5 és 3h: 9,8 (ekkor +2E Novorapid) 7h: 4,9. Tegnap már megemeltem 12E-re a Lantust- hátha ez a baj- de még nem tudtam ellenőrizni a "jóságát" mivel épp tegnap 21-kor kicsit alacsonyabb volt (3,9) és éjfélkor valószínűleg emiatt 7,6 amire adtam 1 korrekciós egységet. Így most nem tudom, hogy a korrekciós egység vagy a Lantus miatt volt jó 3h-kor (5,7) és még reggel is (5,8). Na, sikerült egy komplett orvosi jelentést leírnom... :D :D Tényleg nagyon szeretnék rájönni miért van ez, de abban igazad lehet, hogy valamilyen hormonális oka lehet, mert hirtelen egyik napról a másikra alakult ki és a napközi inzulinigényem is 2-3 egységekkel megnőtt 3 nap leforgása alatt.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
J
Háá' lehet, hogy tényleg nem hajnali jelenségről van szó, ezt én csak magamtól diagnosztizáltam a szakkönyveimből - illetve próbáltam. :)
Az az egy biztos, hogy valami nagyon fura és új dologról van szó, amit előtte még sosem tapasztaltam. Novorapidot és Lantust használok, ahogy előtte is. Nem állítottak át, mert állítólag már elég adat van, amely alapján terhességben is biztonságosan használható glargin inzulin és eddig tényleg jól is működött minden.
21-kor szoktam adni a 11E Lantust, most próbáltam később, egészen éjfélig toltam, de nem segített. Ekkor szoktam pótvacsizni is (15g CH), eddig ez szuperül működött, tartós szénhidráttal reggelig szépen ívelt a cukrom. Most úgy néz ki a helyzet, hogy 21-kor még jó, beadom az insulint - eszek, éjfél és vagy 1-kor mérem, akkor is jó, majd 3 órára megemelkedik. Néhány konkrét példa: 21h: 4,5 éjfél: 4,6 és 3h: 8,9 (ekkor +2E novorapid) 7h: 6,7 vagy másik eset: 21h: 5,6 éjfél: 6,5 és 3h: 9,8 (ekkor +2E Novorapid) 7h: 4,9. Tegnap már megemeltem 12E-re a Lantust- hátha ez a baj- de még nem tudtam ellenőrizni a "jóságát" mivel épp tegnap 21-kor kicsit alacsonyabb volt (3,9) és éjfélkor valószínűleg emiatt 7,6 amire adtam 1 korrekciós egységet. Így most nem tudom, hogy a korrekciós egység vagy a Lantus miatt volt jó 3h-kor (5,7) és még reggel is (5,8). Na, sikerült egy komplett orvosi jelentést leírnom... :D :D Tényleg nagyon szeretnék rájönni miért van ez, de abban igazad lehet, hogy valamilyen hormonális oka lehet, mert hirtelen egyik napról a másikra alakult ki és a napközi inzulinigényem is 2-3 egységekkel megnőtt 3 nap leforgása alatt.
Szerintem jól csinálod. Nem lehet ezzel mást csinálni, mint kísérletezni... én is emeltem volna szimplán a lantuson, szerintem ez jó lesz, az is lehet, hogy többet kell majd emelned, ahogy telik az idő. Max picit többet kell enni utóvacsorára (vagy az a vacsorád 9-kor?). A lantus még hathat valamennyit 24 órán túl is és lehet, hogy így jön elő, hogy emelni ell a lantust, hogy 3-ig még van valamennyi hatása az előzőnek is és utána hirtelen ezért emelkedik meg a cukrod, mert önmagában már kevés, amit adsz. Az is emellett szól, hogy 7.6-ra elég volt 1 egység és végig jó volt reggelig a cukrod (előtte 2 egységekkel lett csak jó reggelre).

Csak zárójelben írom, nagyon irigyellek, mert ilyen cukrokat akkor sem tudnék produkálni, ha fejem tetejére állnék vagy a világ összes ideje a rendelkezésemre állna. 4-6 közötti értékek és a 7.6 már magas... nagyon szerencsés alkat vagy. Főleg terhesen nem tudott ilyen stabil lenni cukrom.
Egyébként én az első fiammal insulatardon és humalogon voltam, akkor még alá kellett írnom a papírt, hogy a humalogot saját felelősségre használom terhesen, a másodiknál a humalog már legális volt terhesen, de akkor levemirt használtam már bázisnak és akkor arra írtam alá a saját felelősségre papírt... ma már az is legális.
 
Oldal tetejére