Babázhatok
- Téma inditó naty77
- Kezdés dátuma
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Ezt pont ma olvastam. Tök jó, hogy egyre többet foglalkoznak vele, így majd csak történik már valami.
Most tényleg, van baba vagy nincs baba?
Nem baj ez a néha 13 körüli érték. Minden nap ne kelj fel ezzel... Én ezért kattantam be a másodiknál, mert éjjel fel kellett kelnem mérni 2-3-4x is, hogy minden OK legyen végig. Én nem mertem hagyni az éjszakát. De így voltak 10 felettiek bőven.
A baj az, ha tartósan 16 a cukrod terhesen, tehát 1 napig mondjuk vagy 2-3 napig. A másik baj, ha napokig, hetekig van 8-10 körül. Ettől ugyan nem biztos, hogy beteg lesz a baba, de már elég nagy esélye van egy igazi macrosomiára, anyukának meg szövődményekre.
Ne nagyon agyalj ezen, mert ahogyan nekem ezt anno Dániában mondták a terhes-diab rendelésen, sokkal többet ártasz a magzatnak azzal, ha tiszta ideg vagy azért, hogy nem mehet 10 fölé a cukrod, mintha hagyod időnként felmenni. Nekem abban a terhességemben is voltak 13as cukraim, 14-esek is és reggeli után mindig 9-10 között voltam mindkét terhességben, ezt nem tudtuk semmilyen módon leküzdeni. Mégis, még csak nagyobb baba sem lett az első, tök egészséges volt és én is. Persze 5.5-ös HbA1c-im voltak emellett, mert ezt az 1-2 órát leszámítva, amikor magasabbak voltak a cukraim, a nap többi részében inkább alacsonyak voltak.
Az alacsony csak akkor gáz,ha nagyon nagy hipó. Egy átlag hipó, amiben csak érzed, hogy most kell enned, de nem zsibbadsz és vagy félig öntudatlan, az nem árt. A nagy hipónak az a veszélye,hogy oxigénhiányt okoz a magzatban, de ez inkább a terhesség második felében veszélyes, nem az első harmadban.
Nyafi
Tag
Kedves Szandimon!
Kmolli lényegében összefoglalta mikre ügyelj terhesség alatt,ez kb napi 10-15 mérést jelent (nekem így sikerült).A hipó jellege amúgy megváltozik a terh.alatt,sajnos nem mindig lehet kivédeni.Sokkal alattomosabban támad mint előtte,én így tapasztaltam,így mindig legyen nálad szőlőcuki+15-20g Ch,lassan felszívódó. Amúgy nekem nem sikerült 7,1-nél szebb HbA1C-t produkálni,de hála Istennek így is minden rendben ment,és a Babu teljesen makkegészséges!!
Üdv.:
Kmolli lényegében összefoglalta mikre ügyelj terhesség alatt,ez kb napi 10-15 mérést jelent (nekem így sikerült).A hipó jellege amúgy megváltozik a terh.alatt,sajnos nem mindig lehet kivédeni.Sokkal alattomosabban támad mint előtte,én így tapasztaltam,így mindig legyen nálad szőlőcuki+15-20g Ch,lassan felszívódó. Amúgy nekem nem sikerült 7,1-nél szebb HbA1C-t produkálni,de hála Istennek így is minden rendben ment,és a Babu teljesen makkegészséges!!
Üdv.:
szandimon
Új tag
Kedves Molli és Nyafi!
Köszi a megnyugtatást
Az első babánál nem voltak "ennyire rossz" értékeim, illetve még nem ismertem a fórumot, hogy kérdezni tudjak. Még nem lehet tudni, h van-e babu, olyan van is nincs is a helyzet sajnos, ma remélem már kiderül.
Az első terhességemnél, ha magas vagy alacsony volt a cukrom, mindig arra gondoltam, hogy vajon most éppen mije fejlődik a babának, van-e rá hatással az állapotom. Ti hogy tudtatok ettől függetlenedni? Az első 12 hét után valósággal megnyugodtam, hogy már kialakultak a szervek, stb. Most már főként "csak" a növekedés zajlik, abban csak nem okozok akkora kárt. Engem rettentően zavar, hogy ezekről keveset tudok. Van egy könyvem, orvostanhallgatóknak készült. Főként a veleszületett rendellenességekről szól, de az anyai diabétesz nem sok helyett kapott. Mindenesetre a következő olvasható benne: "Számos állaton végzett vizsgálat kimutatta, hogy a gastrulatio és neurulatio alatt az emlős embriók legfontosabb energiaforrása a glukóz, emiatt akár rövid ideig tartó alacsony vércukorszint is teratogén lehet. " Ez pedig a 3. és 4. hét. De semmi más konkrétumot nem tudtam meg, ezért kérdeztem rá.
Köszi a megnyugtatást
Az első babánál nem voltak "ennyire rossz" értékeim, illetve még nem ismertem a fórumot, hogy kérdezni tudjak. Még nem lehet tudni, h van-e babu, olyan van is nincs is a helyzet sajnos, ma remélem már kiderül. Az első terhességemnél, ha magas vagy alacsony volt a cukrom, mindig arra gondoltam, hogy vajon most éppen mije fejlődik a babának, van-e rá hatással az állapotom. Ti hogy tudtatok ettől függetlenedni? Az első 12 hét után valósággal megnyugodtam, hogy már kialakultak a szervek, stb. Most már főként "csak" a növekedés zajlik, abban csak nem okozok akkora kárt. Engem rettentően zavar, hogy ezekről keveset tudok. Van egy könyvem, orvostanhallgatóknak készült. Főként a veleszületett rendellenességekről szól, de az anyai diabétesz nem sok helyett kapott. Mindenesetre a következő olvasható benne: "Számos állaton végzett vizsgálat kimutatta, hogy a gastrulatio és neurulatio alatt az emlős embriók legfontosabb energiaforrása a glukóz, emiatt akár rövid ideig tartó alacsony vércukorszint is teratogén lehet. " Ez pedig a 3. és 4. hét. De semmi más konkrétumot nem tudtam meg, ezért kérdeztem rá.
Nyafi
Tag
Szerintem a lényeg hogy tedd meg a tőled telhetőt (mérés,diéta,egészséges étkezés,mozgás stb.),de a szövődményeken/rendellenességeken/betegségeken sokat agyalni kifejezetten káros. Mire rájössz hogy baba van,a legeslegfontosabb dolgok már úgyis megtörténtek a picinél (velőcső záródás pl.)! Az aggódás kihat a Te egészségedre is..sétálj sokat,ha lehet írasd ki magadat amint kiderül a jó hír,én ezt tettem,a második héttől már nem dolgoztam,így otthon nyugiban tudtam készülni a nagy eseményre. Egy "normális" kismama úgyis mindent megtesz a magzata egészségéért,ha cukorbeteg,ha nem. Én nem hagytam magam befolyásolni az orvosok negatív szavaitól (mert azért én is megkaptam a "biztatást" hogy mi minden lehetséges a gyereknél,olyannyira hogy a 7.hónapban bizony nőgyógyászt váltottam),eldöntöttem hogy az én gyerekem akkor is egészséges lesz,oda fogok figyelni magamra,és igenis élvezni fogom ezt a kilenc hónapot!! Sikerült is...persze ilyenkor a hormonok is összedolgoznak az emberért,de nagyban múlik rajtad,mit engedsz be az érzelmeidbe,hangulatodba,ezáltal a babába is. Bocs ha kicsit zagyvának tűnik,de fontosnak tartottam ezt leírni,mert biztos vagyok benne hogy sok cb kismama törpöl a lehetséges szörnyűségeken.Nem éri meg...
Üdv:
Üdv:
Ezek szerint még a 4. heted előtt vagy. Mármint a betöltött 4. előtt. A legfontosabb: a 4. hét betöltése előtt nem vagy összeköttetésben a babával, a petezsákban lévő szikhólyag látja el egyelőre még csak őt, ami kialakult a zigótából, osztódással és a tüszőből kapott progeszteron hormon által. Még TÖKMINDEGY, milyenek a cukraid. A 4. hét után már számít, minden, a cukrod, a gyógyszerek, amiket eszel, de a 4. hét vége előtt még akármilyen gyógyszert is ehetsz. Ezért, hiába hipózol marha nagyon ilyenkor, az nem hat a babára. Csak azok a dolgok hatnak a babára, amik nem a véráramodban vannak, tehát ha olyan hormonális változást előidéző hatás ér, ami mondjuk a progeszteronnak rosszat tezs, kevesebb termelődik miatta (tudtommal nem nagyon van ilyen, csak akkor ha eleve kevés az anya progeszteronja és nem szedi be a pótlást...) vagy mondjuk nagyon meleg éri a testedet, attól elhalhat a magzat (pl magas láz). De a te glükóz szinted MÉG nem befolyásolja a magzatét. Drukkolok, hogy legyen baba, ha szeretnéd.Kedves Molli és Nyafi!
Köszi a megnyugtatást
Az első terhességemnél, ha magas vagy alacsony volt a cukrom, mindig arra gondoltam, hogy vajon most éppen mije fejlődik a babának, van-e rá hatással az állapotom. Ti hogy tudtatok ettől függetlenedni? Az első 12 hét után valósággal megnyugodtam, hogy már kialakultak a szervek, stb. Most már főként "csak" a növekedés zajlik, abban csak nem okozok akkora kárt. Engem rettentően zavar, hogy ezekről keveset tudok. Van egy könyvem, orvostanhallgatóknak készült. Főként a veleszületett rendellenességekről szól, de az anyai diabétesz nem sok helyett kapott. Mindenesetre a következő olvasható benne: "Számos állaton végzett vizsgálat kimutatta, hogy a gastrulatio és neurulatio alatt az emlős embriók legfontosabb energiaforrása a glukóz, emiatt akár rövid ideig tartó alacsony vércukorszint is teratogén lehet. " Ez pedig a 3. és 4. hét. De semmi más konkrétumot nem tudtam meg, ezért kérdeztem rá.
Én is végigizgultam az első 12 hetet, de egy dolog tényleg nagyon fontos: a hosszan tartó magas értékek a károsak, a 16-os cukrok és a nagyon durva hipók. Ezeket azért el lehet kerülni
Nézd végig, hogy hányan szültek itt már és gondolhatod, hogy senkinek nem voltak makulátlan cukrai és mégsem lett bajuk a babáknak. És biztos neked sem voltak beton 5-ös cukraid Szandinál
A másik meg, hogy tök mindegy, hogy mikor milyen szerve fejlődik ki, a 8. hét végéig folyamatosan fejlődik valamije, utána még a 10. hét végéig érhetik teratogén hatások, utána megnyugodhatsz már. A lényeg az, hogy a 10. hét végéig kell valóban figyelni, én erre gondoltam végig, hogy egyszerűen 10 hétig (azaz végülis 6, mert az első 4 hétben még nem is tudom, hogy terhes vagyok meg addig nem is számít semmi), ezt a 6 hetet ha törik, ha szakad, akár napi 20 méréssel, de végigcsinálom és nem azon gondolkodom, hogy mikor mije fejlődik éppen neki.
lizzi
Őstag
Szandimon megy a drukk neked!!!
és mit eszik Szandi,hogy még nem adtál neki felvágottat??Karola imádja a párizsit meg szalámikat ,és nem hajlandó sok féle kaját megenni ,így nem sok választásom marad sokszor ,sajtokat eszik még szívesen és lekvárokat meg néha tojást ,de most elkezdett még válogatni is
és mit eszik Szandi,hogy még nem adtál neki felvágottat??Karola imádja a párizsit meg szalámikat ,és nem hajlandó sok féle kaját megenni ,így nem sok választásom marad sokszor ,sajtokat eszik még szívesen és lekvárokat meg néha tojást ,de most elkezdett még válogatni is
szandimon
Új tag
Szandimon megy a drukk neked!!!
és mit eszik Szandi,hogy még nem adtál neki felvágottat??Karola imádja a párizsit meg szalámikat ,és nem hajlandó sok féle kaját megenni ,így nem sok választásom marad sokszor ,sajtokat eszik még szívesen és lekvárokat meg néha tojást ,de most elkezdett még válogatni is
Kedves Lizzi!
Sajtot sajttal
Hála nekem mindent megeszik Szandika, nem válogat. De azt adok, amit írtál is. Lekvár, tojás, sajt, házi húskészítmények, általam sütött pogi, süti. Mivel apa műszakos munkában dolgozik, így sokszor a vacsora is főtt étel.Köszi a drukkot
szandimon
Új tag
Jó jó nem azt mondom, hogy ültem tétlenül és keseregtem. Amikor magas volt a cukrom, elmentem sétálni, vagy adtam be plusz inzulint (amiért mindig leszidtak, így egy idő után már nem írtam be a naplóba, remélem, nem vettek meg ezért
) De akkor sem tudtam nem gondolni rá, hogy most vajon mi is van a babával. Ez természetes aggódás nem? Az alacsony cukraim éppúgy észrevehetetlenek voltak, ahogy Nyafi írta, ültem az ágyon a csoki és a cukormérő mellett, és mégis leesett... egyszerűen nem éreztem meg. Pedig én is táppénzen voltam a 8. héttől kezdve. És persze hogy mindent megteszünk, hiszen ez nem úgy működik, hogy volt egy pár rossz értékem, és akkor köszi nem kérem. Ezt végig kell csinálni. De tudjátok addig könnyű pozitívnak lenni, amíg mindig minden bejön. Az én HgA1Cim 6 alatt voltak mindig, életemben nem voltam olyan pozitiv gondolkodású, mint a 8 hónap alatt, tényleg mindent megtettem, és a baba mégis szívfejlődési rendellenességgel született. Szerencsére eddig nem komoly, de így már azért nehezebb homokba dugni a fejem.... Lehet nem én és a cukraim tehetünk róla, de az is lehet hogy igen.A mostani esetem pedig... már folyik a babaprojekt nálunk, és az első naptól kezdve éreztem, hogy terhes vagyok. 100%os figyelés. Aztán mégis jelentkezett a havi szokásos. Előtte teszt negatív. Szomorú lettem, és kiengedtem. Becsúszott egy-két 13as cukor is. Majd két hét múlva vérzés, fájdalmak... a nőgyogyi tanácsára tesztet csináltam, ami pozitiv lett. Így utólag kellett átgondolnom az eltelt két hetet, visszanéztem a cukraim.
Ezért volt a fenti aggódás. Mivel az UH nem mutatott senkit, így egy hétig tudatlanságban éltem, habár már semmi terhességi tünetem nem volt. Tegnap ismét nem találtak senkit, a HCG viszont azt mutatja, hogy valóban terhes voltam. Így most nem könnyű arra gondolni, hogy mindig minden Ok, és no para, de azért még pozitív vagyok, a következő hónapban csak azért is még figyelmesebb leszek
Kedves Szandimon!
Rosszul írhattam, mert tudom, hogy természetes aggódásról beszélünk. Azt akartam írni, hogy pl nálam a második terhességben (ami nálam speciel úgy indult, hogy azt mondták, elhalt a magzat, aztán 4 napra rá mégis dobogott a szíve, hasmenésem volt végig és pánikbeteg lettem és mivel rossz helyen tapadt meg a baba, 5 hónapig feküdnöm kellett az alig múlt 1 éves mellett) engem ez vezérelt, hogy tudatosan megpróbáltam nem gondolni arra, hogy mije hogyan fejlődik a babának. Ha valakivel, hát velem hihetetlen sok gond volt a második terhesség alatt (mondhatni, nekem ekkor nemhogy minden bejött volna, hanem semmi sem jött be, kivéve azt, hogy élt bennem a baba), minden, ami nem cukor mondjuk, de volt. Például pont 6 hetesen kellett nyugtatót szednem már, a 7. hónapig szednem kellett, mert enélkül egyáltalán nem tudtam aludni (6 hetesen lefogytam 56kg-ra a 61ről, ehhez 171cm vagyok, gondolhatod, mennyire kikészültem), tehát végig ott volt, hogy szedek egy elvileg tiltott gyógyszert, nem eszem egyáltalán, mert nem tudok enni és amit eszem, alul kijön mind belőlem (persze ez a cukraimnak jót tett nyilván) és ott a vérömlenyem, ami kimoshatja a babát, egyszer már azt mondták, nem él a baba stb stb, rémálom volt, tényleg! De ez tartotta bennem a lelket, hogy 6 hét igazából, amit át kell vészelni, akárhogyan is. Szóval, akármilyen nehézségek is vannak, akármennyire is az őrület határára tudunk kerülni a kockázatok miatt, ha megpróbálunk kizárólag arra gondolni, hogy ennyi és ennyi idő és utána kicsit lazíthatunk, azt hiszem, tud segíteni.
Megértem a problémáidat,látod, nekem sem egyszerű terhesség volt a második. Sokat tudnék mesélni a lelki állapotomról, az aggódásokról
Sajnálom, hogy volt valami, ami nem maradt most meg, de majd legközelebb már nem így lesz!! A hipós dologra eszembe jutott a folyamatos vércukor mérő. Ha valóban nem érzed a hipókat, kérhetnél a diabetológián néhány hétre ilyen folyamatos vc monitort (10 ezer forint egy szenzor, kb 2 hétre jó). Ez jelez, ha 4 alá csökken a cukrod. Meg a magasat is persze. Hátha megnyugodnál! Kicsit...
És tényleg, ne feledd, hogy a 4. hét végégi teljesen mindegy, mi történik veled, a cukraiddal, miket eszel, iszol! Utána meg próbáld meg megoldani a folyamatos vc monitort, kérdezd a diabdokidat, kellene, hogy tudjon segíteni!
Drukkolok a következő babához!
Rosszul írhattam, mert tudom, hogy természetes aggódásról beszélünk. Azt akartam írni, hogy pl nálam a második terhességben (ami nálam speciel úgy indult, hogy azt mondták, elhalt a magzat, aztán 4 napra rá mégis dobogott a szíve, hasmenésem volt végig és pánikbeteg lettem és mivel rossz helyen tapadt meg a baba, 5 hónapig feküdnöm kellett az alig múlt 1 éves mellett) engem ez vezérelt, hogy tudatosan megpróbáltam nem gondolni arra, hogy mije hogyan fejlődik a babának. Ha valakivel, hát velem hihetetlen sok gond volt a második terhesség alatt (mondhatni, nekem ekkor nemhogy minden bejött volna, hanem semmi sem jött be, kivéve azt, hogy élt bennem a baba), minden, ami nem cukor mondjuk, de volt. Például pont 6 hetesen kellett nyugtatót szednem már, a 7. hónapig szednem kellett, mert enélkül egyáltalán nem tudtam aludni (6 hetesen lefogytam 56kg-ra a 61ről, ehhez 171cm vagyok, gondolhatod, mennyire kikészültem), tehát végig ott volt, hogy szedek egy elvileg tiltott gyógyszert, nem eszem egyáltalán, mert nem tudok enni és amit eszem, alul kijön mind belőlem (persze ez a cukraimnak jót tett nyilván) és ott a vérömlenyem, ami kimoshatja a babát, egyszer már azt mondták, nem él a baba stb stb, rémálom volt, tényleg! De ez tartotta bennem a lelket, hogy 6 hét igazából, amit át kell vészelni, akárhogyan is. Szóval, akármilyen nehézségek is vannak, akármennyire is az őrület határára tudunk kerülni a kockázatok miatt, ha megpróbálunk kizárólag arra gondolni, hogy ennyi és ennyi idő és utána kicsit lazíthatunk, azt hiszem, tud segíteni.
Megértem a problémáidat,látod, nekem sem egyszerű terhesség volt a második. Sokat tudnék mesélni a lelki állapotomról, az aggódásokról
Sajnálom, hogy volt valami, ami nem maradt most meg, de majd legközelebb már nem így lesz!! A hipós dologra eszembe jutott a folyamatos vércukor mérő. Ha valóban nem érzed a hipókat, kérhetnél a diabetológián néhány hétre ilyen folyamatos vc monitort (10 ezer forint egy szenzor, kb 2 hétre jó). Ez jelez, ha 4 alá csökken a cukrod. Meg a magasat is persze. Hátha megnyugodnál! Kicsit...
És tényleg, ne feledd, hogy a 4. hét végégi teljesen mindegy, mi történik veled, a cukraiddal, miket eszel, iszol! Utána meg próbáld meg megoldani a folyamatos vc monitort, kérdezd a diabdokidat, kellene, hogy tudjon segíteni!
Drukkolok a következő babához!
tímeácska
Őstag
Nekem sem volt egy kifejezetten zökkenőmentes terhességem Bogival... Éppen 6-7 hetes pocaklakós voltam, amikor 2 hétig antibiotikum-kúrán kellett átesnem, lázcsillapító-hegyeket kellett magamba tömni, mert a 39°C láz sokkal ártalmasabb a baba számára, mint a lázcsillapító összetevői...
Aztán hónapokig ment a kedves munkahelyemmel a huzavona, törvénykönyveket bújtam éjjel-nappal, bíróságra járkáltam, fellebbeztem, szóval, nem a legnyugodtabb voltam emiatt... Sem... Ráadásul az elején (kb. 6. hétig) elég durva hypoim voltak, legtöbbször csak onnan tudtam, hogy hypoztam, hogy az éjjeliszekrényen találtam reggel egy kakaós bögrét... Nem emlékeztem semmire az egészből, sőt, Kispapa ébresztett fel szinte mindig, hogy valami nem oké... Cukimérőkben meg ott figyeltek a 2 és alatti cukrok, amiket nem bírtam kivédeni. Ez így ment 2 hétig, szinte minden éjjel. Aztán megszűnt, de szerintem az éppen akkor kialakult arcüreg-homloküreg gyulladásom miatt lettek magasabbak a cukraim... Aztán a szívem sem volt a legkedvezőbb állapotban... És a terhesség végén is ott volt az a jó pár hét kemény vesemedence gyulladás, vesetágulattal, rossz vesefunkcióval, májfunkcióval... De szerencsére Boginak semmi baja, makk egészségesen született, annak ellenére, hogy nem a legideálisabb egészséggel hordtam ki, és még koraszülött is lett.
Úgyhogy, buksit fel, hajrá-hajrá Baba-project, de azért okosan-ügyesen, de ez menni fog Neked Szandimon, én tudom!
Aztán hónapokig ment a kedves munkahelyemmel a huzavona, törvénykönyveket bújtam éjjel-nappal, bíróságra járkáltam, fellebbeztem, szóval, nem a legnyugodtabb voltam emiatt... Sem... Ráadásul az elején (kb. 6. hétig) elég durva hypoim voltak, legtöbbször csak onnan tudtam, hogy hypoztam, hogy az éjjeliszekrényen találtam reggel egy kakaós bögrét... Nem emlékeztem semmire az egészből, sőt, Kispapa ébresztett fel szinte mindig, hogy valami nem oké... Cukimérőkben meg ott figyeltek a 2 és alatti cukrok, amiket nem bírtam kivédeni. Ez így ment 2 hétig, szinte minden éjjel. Aztán megszűnt, de szerintem az éppen akkor kialakult arcüreg-homloküreg gyulladásom miatt lettek magasabbak a cukraim... Aztán a szívem sem volt a legkedvezőbb állapotban... És a terhesség végén is ott volt az a jó pár hét kemény vesemedence gyulladás, vesetágulattal, rossz vesefunkcióval, májfunkcióval... De szerencsére Boginak semmi baja, makk egészségesen született, annak ellenére, hogy nem a legideálisabb egészséggel hordtam ki, és még koraszülött is lett.
Úgyhogy, buksit fel, hajrá-hajrá Baba-project, de azért okosan-ügyesen, de ez menni fog Neked Szandimon, én tudom!
gajdi8
Tag
Szandi!
Nagy drukk Neked a Tesóbabához a következő hónapban!
Nyilván azért, mert nagyon figyeltem a jeleket, de nekem már 1 héttel a fogamzás után jöttek a tünetek. Iszonyatos derékfájdalom (azt hittem talán vesemedence gyulladásom van), majd 1 hét és 1 nap után émelygés.....akkor már sejtettem, de annyira hihetetlen volt, hogy rögtön elsőre összejött. Viszont a cukraim is rögön jeleztek. De megnyugodni...csak amikor már a karjaimban tarthattam. Ugyanis 36+4-en rossz volt a ctg...így 2 óra múlva a szülőszobai megfigyelés után egyből császár lett. Én tudtam, hogy császárral fogok szülni és nem is bánom...tudom hogy nem élhetem át (már akinek jó) a természetes szülésélményt, de engem ez nem frusztrál. A lényeg, hogy lett egy egészséges, gyönyörű Kisfiam...kell ennél több???? Nekem maga volt a csoda és nem hiszem, hogy jobban a fellegekben éreztem volna magam, ha természetes úton jön (például Barátnőm is arra emlékszik vissza a leginkább, hogy hogy fájt a gátsebe, mert repedt). Nyilván nehéz véleményt mondani arról, amit nem fogok megtudni, de én valahogy így is szerettem volna (mármint nem rossz ctg-vel nyilván). Mindennek megvan a maga oka én ezt vallom!
Tényleg és olyan létezik, hogy valakinek a reggeli utáni magas cukrok (terhesség alatt),hirtelen elkezdenek csökkenni, sőt már reggelente is folyton alacsony????? Mert nekem Árminnál így volt, pedig először a 7. hétig nem győztem oltani reggeli után! Na persze a terhesség végén a reggeli bólus 9x-e volt a terhesség előttinek!!!
Nagy drukk Neked a Tesóbabához a következő hónapban!
Nyilván azért, mert nagyon figyeltem a jeleket, de nekem már 1 héttel a fogamzás után jöttek a tünetek. Iszonyatos derékfájdalom (azt hittem talán vesemedence gyulladásom van), majd 1 hét és 1 nap után émelygés.....akkor már sejtettem, de annyira hihetetlen volt, hogy rögtön elsőre összejött. Viszont a cukraim is rögön jeleztek.
De megnyugodni...csak amikor már a karjaimban tarthattam. Ugyanis 36+4-en rossz volt a ctg...így 2 óra múlva a szülőszobai megfigyelés után egyből császár lett. Én tudtam, hogy császárral fogok szülni és nem is bánom...tudom hogy nem élhetem át (már akinek jó) a természetes szülésélményt, de engem ez nem frusztrál. A lényeg, hogy lett egy egészséges, gyönyörű Kisfiam...kell ennél több???? Nekem maga volt a csoda és nem hiszem, hogy jobban a fellegekben éreztem volna magam, ha természetes úton jön (például Barátnőm is arra emlékszik vissza a leginkább, hogy hogy fájt a gátsebe, mert repedt). Nyilván nehéz véleményt mondani arról, amit nem fogok megtudni, de én valahogy így is szerettem volna (mármint nem rossz ctg-vel nyilván). Mindennek megvan a maga oka én ezt vallom! Tényleg és olyan létezik, hogy valakinek a reggeli utáni magas cukrok (terhesség alatt),hirtelen elkezdenek csökkenni, sőt már reggelente is folyton alacsony????? Mert nekem Árminnál így volt, pedig először a 7. hétig nem győztem oltani reggeli után! Na persze a terhesség végén a reggeli bólus 9x-e volt a terhesség előttinek!!!
tímeácska
Őstag
Gajdi! Én is jóval előtte tudtam, hogy baba lesz, mint, hogy a "tünetek" erre engedtek volna következtetni...
És szültem így is, úgy is... Repedt is a gátam, vágtak/varrtak is, és most volt egy császárom is... Nem éreztem "kevesebbnek" Bogi születését, mint a hüvelyit! Tényleg az a legcsodálatosabb, amikor hallod felsírni, és láthatod... Hát, amikor pedig megfoghatod, egyenesen Mennyei érzés! Ezek az érzések, amik ekkor felszabadulnak, elfelejtették velem az esetleges fájdalmakat "szenvedéseket" (Bogival szörnyűbb fájdalmakat éltem meg, mint "sima" szülésnél, gátsebestől, mindenestől... A vese-katéter okozta fájdalmak miatt!). Igaz, hogy a császár után vagy 1 órába telt, mire fel bírtam ülni (ugyancsak a legnagyobb fájdalmat a vesém okozta...), de már egyszerűen NEM EMLÉKSZEM RÁ, hogy mennyire fájt!!! Tudom, hogy fájt, de nem bírom felidézni (amit, úgy emlékszem, nem is baj, hogy nem megy...)! Pedig, ez nem is olyan régen volt... Éppen 10 hete és 2 napja...
És szültem így is, úgy is... Repedt is a gátam, vágtak/varrtak is, és most volt egy császárom is... Nem éreztem "kevesebbnek" Bogi születését, mint a hüvelyit! Tényleg az a legcsodálatosabb, amikor hallod felsírni, és láthatod... Hát, amikor pedig megfoghatod, egyenesen Mennyei érzés!
Ezek az érzések, amik ekkor felszabadulnak, elfelejtették velem az esetleges fájdalmakat "szenvedéseket" (Bogival szörnyűbb fájdalmakat éltem meg, mint "sima" szülésnél, gátsebestől, mindenestől... A vese-katéter okozta fájdalmak miatt!). Igaz, hogy a császár után vagy 1 órába telt, mire fel bírtam ülni (ugyancsak a legnagyobb fájdalmat a vesém okozta...), de már egyszerűen NEM EMLÉKSZEM RÁ, hogy mennyire fájt!!! Tudom, hogy fájt, de nem bírom felidézni (amit, úgy emlékszem, nem is baj, hogy nem megy...)! Pedig, ez nem is olyan régen volt... Éppen 10 hete és 2 napja...
gajdi8
Tag
Tímeácska!
Elsősorban Téged akartalak megkérdezni, de persze kíváncsi vagyok minden 2 Gyermekes Anyuka tapasztalatára is (lassan esedékes a Tesócska nálunk is). Szóval mivel Neked van Kisfiad és Kislányod is érdekelne, hogy mennyire voltak mások a 2 terhességben a tünetek??? Illetve a cukrok??? De akinek 2 azonos nemű Gyerkőce van, kíváncsi vagyok, hogy mindkét terhességnél azonos tünetek voltak, vagy totál mások???? Csak mert nekem az első baba nem mérvadó (Ő elment), viszont semmi extra tünetem nem is volt, talán a pocifájás. Árminnál ilyen nem volt, viszont volt helyette, álmosság, émelygés, derékfájás, mellfeszülés.....és rengeteg actívia evés
Elsősorban Téged akartalak megkérdezni, de persze kíváncsi vagyok minden 2 Gyermekes Anyuka tapasztalatára is (lassan esedékes a Tesócska nálunk is). Szóval mivel Neked van Kisfiad és Kislányod is érdekelne, hogy mennyire voltak mások a 2 terhességben a tünetek??? Illetve a cukrok??? De akinek 2 azonos nemű Gyerkőce van, kíváncsi vagyok, hogy mindkét terhességnél azonos tünetek voltak, vagy totál mások???? Csak mert nekem az első baba nem mérvadó (Ő elment), viszont semmi extra tünetem nem is volt, talán a pocifájás. Árminnál ilyen nem volt, viszont volt helyette, álmosság, émelygés, derékfájás, mellfeszülés.....és rengeteg actívia evés
Gajdi, nekem 2 fiam van, de olyan két más terhességem volt, hogy elképzelni nem tudtam volna másabbakat. Nimródnál semmi nem volt, egyszerűen semmi, csak jó volt az étvágyam (híztam is, mint a disznó), dolgoztam a 6. hónap végéig, közben Dániában voltam 5 hónapot ebből és 2 hetente hazarepültem hétvégékre, kint pedig megállás nélkül városnézés, sétálás naphosszat, amikor nem dolgoztam (tehát nagyon aktív terhesség volt). És a vége is tök rendben volt, semmin nem fájt (az elején egy kósza hányingerem nem volt, semmi, komolyan), 41 hetesen, tök rendben megszületett normál úton és 3680gr lett. Aztán Brúnó... az előbb már írtam, miken mentem át. Amikor pozitív lett a teszt, akkor már hasmenésem volt, rosszul voltam, hányingerem volt, kialakult a pánikbetegségem (a rosszullétektől és hasmenésektől nem tudtam pihenni és ha nagyon keveset alszom, jön a pánikbetegség), vérömlenyem volt, majd a méhlepény a méhszájon volt az 5. hónapig, tehát majdnem 5 hónapot kellett feküdnöm. Már a 6. héttől fájt a derekam (azóta sem jött rendbe...), mindenem fájt, lefogytam (Nimródnál 12 hetesen 6kg plussz volt rajtam, Brúnónál -5kg volt). És a vége... 35 hét 5 naposan vették észre a szívritmuszavart (ma már tudjuk, hogy anyóstól örökölte, de akkor senki nem tudta, miért ver 270-nel a szíve és pánik volt, majd 2 hét kardiológiai intézet), tehát úgy, ahogy neked, aznap este császár. Nekem nyilván azért esett rosszul ez, mert én felkészültem a szülésre, mert egyszer már végigcsináltam. És nagyobb is volt Brúnó, mert 3500gr volt ekkor. A cukraim mondjuk pont ugyanolyanok voltak a 2 terhességben, talán egy leheletnyivel voltak rosszabbak a másodiknál a cukraim, de igazán nem volt különbség.
Én szeretném a harmadikat, de azt hiszem, a sors nem ilyen kegyes velem. De sokszor elképzelem, hogy milyen lenne egy harmadik terhesség. Mindig mosolygok, hogy az vajon miben különbözne egyszerre mind a két előzőtől, amik amúgy is ellentétesek voltak?
Én szeretném a harmadikat, de azt hiszem, a sors nem ilyen kegyes velem. De sokszor elképzelem, hogy milyen lenne egy harmadik terhesség. Mindig mosolygok, hogy az vajon miben különbözne egyszerre mind a két előzőtől, amik amúgy is ellentétesek voltak?
Timi, neked a másodiknál az azért sokat számított, hogy elkezdtél vajúdni. Boginak is! A fájdalmakat pedig a katéter miatt átélted, mit akarsz, totális szülésélményed voltNekem sem volt egy kifejezetten zökkenőmentes terhességem Bogival... Éppen 6-7 hetes pocaklakós voltam, amikor 2 hétig antibiotikum-kúrán kellett átesnem, lázcsillapító-hegyeket kellett magamba tömni, mert a 39°C láz sokkal ártalmasabb a baba számára, mint a lázcsillapító összetevői...
Aztán hónapokig ment a kedves munkahelyemmel a huzavona, törvénykönyveket bújtam éjjel-nappal, bíróságra járkáltam, fellebbeztem, szóval, nem a legnyugodtabb voltam emiatt... Sem... Ráadásul az elején (kb. 6. hétig) elég durva hypoim voltak, legtöbbször csak onnan tudtam, hogy hypoztam, hogy az éjjeliszekrényen találtam reggel egy kakaós bögrét... Nem emlékeztem semmire az egészből, sőt, Kispapa ébresztett fel szinte mindig, hogy valami nem oké... Cukimérőkben meg ott figyeltek a 2 és alatti cukrok, amiket nem bírtam kivédeni. Ez így ment 2 hétig, szinte minden éjjel. Aztán megszűnt, de szerintem az éppen akkor kialakult arcüreg-homloküreg gyulladásom miatt lettek magasabbak a cukraim... Aztán a szívem sem volt a legkedvezőbb állapotban... És a terhesség végén is ott volt az a jó pár hét kemény vesemedence gyulladás, vesetágulattal, rossz vesefunkcióval, májfunkcióval... De szerencsére Boginak semmi baja, makk egészségesen született, annak ellenére, hogy nem a legideálisabb egészséggel hordtam ki, és még koraszülött is lett.
Úgyhogy, buksit fel, hajrá-hajrá Baba-project, de azért okosan-ügyesen, de ez menni fog Neked Szandimon, én tudom!
Komolyan, nagyon sajnálom a katétert... Marha szar lehetett.Amúgy én is repedtem, vágtak is, még a hüvelyben is repedtem, de azért azok kissé hamarabb begyógyultak, mint a császáros heg és 1 hét után mindent tudtam úgy mozogni, mint terhesség előtt. Császár után nem éppen, pedig a műtét után én ültem, álltam fel a leghamarabb a szobában és 7 óra múlva már traccsoltam a terhesosztályon a lányokkal, akik nem hitték el, hogy műtöttek néhány órája. Szóval nem voltak fájdalmaim, meg mozogtam is, de azért a sebgyógyulás nem ér fel egy gátmetszéssel vagy repedéssel sem. Meg lett összenövésem, pedig igen rendesen mozogtam műtét után (nemcsak a kórházban, hanem utána is napi 3x jártam, futottam be a friss heggel a kardiológiára, erre mondták, hogy na, nekem tuti nem lesz összenövésem ennyi mozgással). 1 hónapja vette észre az UH-n a nőgyógyász az összenövést, panaszkodtam, hogy sokszor fáj ott (1 centis részen látott összenövést).