Szia!
mi most szokunk be a bölcsibe és egyelőre penesek vagyunk, a bölcsiben is fog kapni ebédhez inzulint. Nálunk nem az inzulin és a vércukormérés a gond, hanem egész egyszerűen az időbeosztás: a gondozónénik 2 műszakban dolgoznak és Ricsinek 9.30-kor kell tízóraizni, előtte cukrot mérni. Namost 9.30-kor még csak 1 gondozónő van 14 gyerekre, akiket épp ebben az időben visznek ki az udvarra. Vagyis eléggé nehéz akár a kézmosás-cukormérés-evés idejére az, hogy a gondozónéni teljes egészében Ricsire tudjon figyelni. A másik, hogy Ricsi magától nem eszi meg a tízóraiját, bele kell diktálni, gyakran a szájába kell rakni az ételt. Most levettük az inzulinját, így is 20g CH-t kell megennie tízóraira, ami korábban gyümi volt, de azt láttam, hogy olyan sokáig kellene az asztalnál ülni vele, amíg megenné a körte + banán-t, hogy annyi időt tényleg nem tud vele tölteni a gondozónéni. Aztán az ebéd - 11.30-kor mérés, de ha mondjuk magasabb a cukra, akkor csak fél óra múlva ehet, addigra a többiek szinte készen vannak és mennének aludni. Az is változó, hogy megeszi-e a kajcsit, és ha nem akarja megenni, akkor ugye ki kell számolni, mennyi CH-t kell pótolni mással. Ez a pótlás majd banán lesz, de mi van, ha egyáltalán nem ízlik neki az étel - majd mind a 35 g CH-t banánban fogja megenni??? Ráadásul elég kevés idő van az ebédre, kész rali az egész, Ricsi teher, hogy meg kell etetni, bele kell diktálni a kaját, míg mások, ha nem kérik, otthagyják és kész. Nálatok ez hogy volt? Én úgy érzem, elég jól meg tudom ítélni a meghagyott étel CH-tartalmát, de hogyan várjam ezt el két gondozónénitől, aki éppen leszed, asztalt takarít és 13 másik gyereket fektet??? Aztán jön majd az uzsi, ahol ugyanúgy előtte cukormérés, utána ha magasabb a cukra, akkor várni kell. Vagyis míg a többiek esznek, ő nem ehet, de amikor a többiek már kint játszanak, neki vissza kell majd jönnie enni, ismét lefoglalva azt az egyszem gondolzónénit, aki délután velük van. Azt szeretném, hogy a gyerekem ne plusz teher legyen és ő se érezze, hogy az... Ha vannak ötleteid a fentiekre, nagyon hálás lennék. Köszi előre is!!!
Ja, és hogy miért akarom ennyire, hogy bölcsibe menjen? Mindenki azt javasolja, a cukros gyerek ne menjen bölcsibe, ha csak lehet. No hát több oka is van: először is Ricsi nagyon közösségi gyerek, itthon halálra unja magát, a bölcsiben meg sem áll, játszik, dumál, stb. Másodszor, az anyagiak - nem nagyon bírjuk egy fizuból. A harmadik pedig az, amit az oviról hallottam - ott méginkább kevés idő van a spéci igényű gyerekekre való odafigyelésre, és az ovisnénik azt mondták, sokkal jobb, ha a gyerkőc már korábban megtanulja, mi a napirend, hogyan kell alkalmazkodni. Szeretném, ha legalább az ovinak nem úgy mennénk neki, hogy akkor szokja meg Ricsi a légkört, közben alig van idő rá (és a cukrára) figyelni.