Cukorbeteg gyermek
- Téma inditó vende1
- Kezdés dátuma
christina
Őstag
kb minden, ami egy hiperaktívnak van: nem képes szórakoztatás nélkül 2 percig a fenekén maradni, nem játszik egyedül, ha valaki nem szórakoztatja. unatkozáskor borogat, dobál, bánt másokat (gyerekeket, engem, a bölcsisnéniket), fájdalmat okoz, a bölcsiben is megmondták, hogy ez sokáig nem fog menni, mert annyira zavarja a többi gyereket. már összefogtak ellene a gyerekek, pedig alapvetően kedvelik, de annyit verekszik, bántja őket, minden játékot elvesz, tönkretesz. teljesen lefoglalja a bölcsisnénik energiáit, a többi gyerekre alig tudnak miatta figyelni és láthatóan egyáltalán nem érdekli, hogy ezt milyen áron éri el. akaratos, nem lehet neki nemet mondani, azonnal hisztizik mindenért. semmilyen szabályt nem tart be, se szép szóra se hangosra, se motivációra. ezzel együtt nagyon okos, szórakoztató, nagy dumás, de sajnos ezt a többi negatívum elfedi mostmár. nagyon kétségbe estem, amikor azt mondta a bölcsisnéni, hogy nem tudják, mi lesz majd szeptembertől, a beszoktatás alatt, amikor érkeznek az újak és Ricsi minden figyelmet magának követel. pedig már minden olyan jól ment, a kajálás most is nagyon jó, mindent megeszik szinte. és mindezzel ehgyütt csak jókat mond a bölcsiről, szeret odajárni. egy dolgora gondolok: az a baj, hogy a csoportban kevesen beszélnek olyan jól, mint ő, emiatt szerintem nincs megfelleő társasága. itthon nyomja a sódert, állandóan beszél, kérdez, ott meg max a bölcsisnénik tudnának neki úgy válaszolni, ahogy szeretné, dehát nem lehet állandóan vele foglalkozni. szerintem ezért dühös. de azért ez mindent nem tud megmagyarázni, pl. a fájdalomokozást. természetesen mindig mondjuk, hogy ez fáj, nem szabad, szépen barátkozzon, szépes ismerkedjen, de akkor is, rámnéz azzal a "majd meglátod" tekintettel és már megy a másik gyerek szemébe szórni a homokot. ha meg elviszem a helyszínről, akkor persze hisztio van, így meg sem tudjuk beszélni, mi a baj. ha megnyugszik és próbálok vele beszélni, elfordul, nem érdekli, eltereli a témát. eléggé kivagyunk
bundáskenyér
Új tag
Szia, Christina!
http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/II/4/217.htm
nálunk az a probléma, hogy valahol elakad a kaki, dugót képez, felette elfolyósodik, irritálja a bélfalat, a dugó mellett lecsorog és állandóan szivárog a végbeléből. Betétet kell használni emiatt. Ha nem kapna hashajtót 10 napig se lenne széklete, de ez nem megoldás. Kivizsgálás jön, megnézik hol, miért akad el a bél mozgása, és próbálunk rá megoldást találni.
Holnap kezdődik a kórházban a procedúra. A diabetesz előtt nem volt ilyen problémánk a kislánynál. 6 éves, 10 hónapja cukros, penes.
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Dehogy untattál, elég gyakori a hiperaktivitás, és eléggé nehézkes a kezelése, mert egy olyan folyamatban kellene javulást elérni, amikor egyébként is dac korszak van, és Ricsi már megtapasztalta, hogyan uralja a környezetét. Utána nézek, de amit fejből tudok, azt ti használjátok. Ez a D-vitamin. Azért még biztos van a tarsolyban valami. Még van egy dolog. Nézd át alaposan, hogy Ricsi kajája miből tevődik össze. Van-e benne adalékanyag, tartósító, "műanyag", vagyis mennyi a műkaja az étrendjében. De itt a legegyszerűbb gyümölcsjoghurtra is gondolni kell. Sok gyerek nagyon rosszul tolerálja az idegen cuccokat, illetve ilyen extrém módon reagálja le, vagyis felpörög tőle.bocs, most jöttem rá, hogy nem is engem kérdeztél
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Elég nehezen tudtam elolvasni a linket, mert az én számtangépem telepakolta mindenféle karakterrel a szöveget, de azért kisilabizáltam a mondanivalót. Remélem kórházban nem csak megtalálják az elakadás helyét, és az okot, hanem megoldást is tudnak mondani. Gondolunk majd rátok, és drukkolunk, hogy minden rendben menjen.
Általában hogy viseli a kislányod az ilyen orvosos tortúrákat?
igen, tudom, hogy bizonyos anyagoktól lehet hiperaktívabb a gyerek... de Ricsi csak az alábbiakat kapja, amiben van nem természetes anyag: néha toastkenyeret, de abból is a legkevesebb adalékosat választjuk. A diétás termékekből kap napi 2 db kekszet, egyszerűen a tízóraiját nem tudjuk másképp megoldani, mert megenné ő mind a 15g CH-t csak gyümiből, csak azt nem bírnák kiülni a bölcsisnénik. ezen felül mindent vagy én készítek, vagy a bölcsiben főzik nekik piacról vásárolt alapanyagokból. szóval sztem egy átlagos gyereknél, akik gyakran minden nap túrórudit reggeliznek, gyümölcsjoghurtot esznek, néha különböző tejdesszeretekkel és gyümölcslevet, fantát isznak, meg nyalókát, csokit - szóval náluk Ricsi biztos, hogy sokkal kevesebb ilyet kap. ráadásul már akkor is elvált a viselkedése a kortársaitól, amikor még nem volt cukros, sokkal több gyümit evett. 1 éves koráig csak biokaját kapott, utána, amíg cukros nem lett, sosem kapott semmilyen olyan élelmiszert, amiről tudtam, hogy vegyszerek lennének benne. szóval én őszintén gondolom, hogy nem ettől van...
ja és D-vitamin: 1,5 éves korában megállapították, hogy csontfejlődési rendellenessége van, emiatt folyamatosab adtuk neki a heti 10 csepp D-vitamint, ami ennél inkább több volt, inkább napi 2 csepp. ezt csak most hagytuk abba, mert most szinte folyamatosan levegőn, napon van (kivéve 11 és 4 közt). lehet, hogy adjuk mégis? lehet abból baj, ha túl sokat kap?
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Értem, ez valóban nem olyan mennyiség, hogy oka legyen a hiperaktivitásra. Irtad, hogy jobban beszél a kortársainál, ezek szerint értelmesebb. Nem lehet, hogy "unatkozik" közöttük? Többet szeretne, mint amit a korosztályának nyújtani tudnak. Ez pedig felpörgeti, aztán már otthon sem tud "lehiggadni". A verekedés, bántás, ellenkezés sohasem rosszaság, hanem agyi és fizikai kielégítetlenség. Egyszerűen Ricsi sokkal többet képes agyilag befogadni, mint amennyit kap. A fizikai lefárasztással nem hinném, hogy gond lenne.
Esetleg nem próbáltad olvasni, számolni tanítani? Ez agyilag igencsak figyelem lekötő folyamat és ha a feladattal foglalatoskodik, akkor nincs ideje a pótcselekvésekre.
Persze téged ismerve ezt már lehet, hogy rég meglépted. Szóval csak próbálok lehetséges megoldásokat kiokoskodni.
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Tubi, te tudod, hogy mit csinál Ricsi, ami neked nem tetszik. Vagyis fel tudod sorolni, hogy mik azok, amiket szeretnél, ha nem csinálna. Lehetséges, hogy ezt közlöd is Ricsivel. Pl ne bántsd, ne szórd a homokot a szemébe, ne ezt, ne azt...., stb.
Ez valószínű már önmagában ellenkezést vált ki Ricsiből, vagyis csak azért is azt csinálja, amit te kérsz, hogy ne csinálja. Ezt ő most jól kitapasztalta, hogy működőképes dolog, vagyis csinál dolgokat, amivel felhívhatja magára a figyelmet. Neki ez egyáltalán nem negatív, hiszen neki már a kora miatt nincsenek értékrendjei, számára mindegy mi az, amivel felhívhatja magára figyelmet, és kiharcolhatja a vele való foglalkozást.
Szóval talán járható út lenne, ha innentől nem mondanád neki, hogy mit ne, még utólag sem, ha elcincálod a játszótérről, hanem csak azokat mondanád, hogy mit igen. Talán ezzel megtöröd az ellenkezését. Lehet, hogy lesz ellenállás, vagyis nem csinálja amit kérsz, sőt, eleinte lehet, hogy próbálkozni fog a már jól begyakorolt csínytevéseivel, de ha következetes vagy, és kibírod, hogy ne mondd, neki, hogy ezt ne, azt ne, akkor biztos megzavarod. Egy idő után nem lesz számára érdekes ellenkezni, mert azzal nem vált ki nálad semmit.
Bár ezt biztos nem lesz könnyű megcsinálni, mert ezt a nap 24 órájában így kell csinálni, különben Ricsi tudni fogja, hogy csak próbálkoznia kell. És ne is várj 2 nap alatt gyökeres változást, de ha azt akarod, hogy Ricsi változzon, ahhoz neked kell változnod, vagyis egy stratégiát kidolgozni, és ahhoz tartani magad. A gyerkőc azt fogja lereagálni, amit tőled kap.
Sok sikert a változtatáshoz.
Ez valószínű már önmagában ellenkezést vált ki Ricsiből, vagyis csak azért is azt csinálja, amit te kérsz, hogy ne csinálja. Ezt ő most jól kitapasztalta, hogy működőképes dolog, vagyis csinál dolgokat, amivel felhívhatja magára a figyelmet. Neki ez egyáltalán nem negatív, hiszen neki már a kora miatt nincsenek értékrendjei, számára mindegy mi az, amivel felhívhatja magára figyelmet, és kiharcolhatja a vele való foglalkozást.
Szóval talán járható út lenne, ha innentől nem mondanád neki, hogy mit ne, még utólag sem, ha elcincálod a játszótérről, hanem csak azokat mondanád, hogy mit igen. Talán ezzel megtöröd az ellenkezését. Lehet, hogy lesz ellenállás, vagyis nem csinálja amit kérsz, sőt, eleinte lehet, hogy próbálkozni fog a már jól begyakorolt csínytevéseivel, de ha következetes vagy, és kibírod, hogy ne mondd, neki, hogy ezt ne, azt ne, akkor biztos megzavarod. Egy idő után nem lesz számára érdekes ellenkezni, mert azzal nem vált ki nálad semmit.
Bár ezt biztos nem lesz könnyű megcsinálni, mert ezt a nap 24 órájában így kell csinálni, különben Ricsi tudni fogja, hogy csak próbálkoznia kell. És ne is várj 2 nap alatt gyökeres változást, de ha azt akarod, hogy Ricsi változzon, ahhoz neked kell változnod, vagyis egy stratégiát kidolgozni, és ahhoz tartani magad. A gyerkőc azt fogja lereagálni, amit tőled kap.
Sok sikert a változtatáshoz.
őszintén, én is nagyon remélem, hogy csak erről van szó, hogy unatkozik. de ezt is lehet kezelni többféleképpen - egy csomó gyerek unja magát mondjuk sorbanállás közben, de nem kezdi kidobálni a megvásárolt árukat a kosárból, vagy ütni a körülötte állókat. én megszakadok, úgy igyekszem, hogy az ilyen tevékenységek közepette is tudjak annyira vele lenni, figyelni, hogy ne legyen szüksége ilyen dolgokkal a figyelmemet magára vonni, de mindennek van határa...
az biztos, hogy legalábbis szóban az átlagnál fejlettebb. a bölcsisnénik szerint a kézügyessége és a rajzolása is. viszont próbáltunk neki nagyobb gyerekeknek való játékokat is adni, de ahhoz meg nincs türelme. ott vagyunk, hogy az egyszerűbb játékok nem érdeklik, a bonyolultabbhoz nincs türelme.
amiért ezt itt vetettem fel az az, amit már egy pszicho mondott, hogy nem lehet-e, hogy Ricsi így vezeti le a cukrosságból eredő kötelezettségek és korlátok miatti stresszt... ha így lenne, akkor a többi cukros gyerkőc anyukája is az átlagnál nagyobb mértékben tapasztalna ilyen viselkedést.
fizikai lefárasztás: reggel 9-11-ig bölcsiben, du 4-6-ig velem, este vacsi után még plusz egy óra mozgás kint. ennél több fizikai képtelenség. még így is csak napi 9-10 órát alszik, néha a bölcsiben nem is! ez a baj, hogy ilyenkor zavar másokat.
jó az ötleted a pozitívumokkal - persze mindig az jön ki belőlem először, hogy "ezt nem szabad", de utána mindig igyekszem felajánlani valami alternatívát, vagy mondom neki, hogy "ne bántsd, beszéld meg vele, kérdezd meg, hogy odaadja-e a játékot, stb.". lehet, megpróbálom, hogy csak a pozitívumokat mondjam...
az biztos, hogy legalábbis szóban az átlagnál fejlettebb. a bölcsisnénik szerint a kézügyessége és a rajzolása is. viszont próbáltunk neki nagyobb gyerekeknek való játékokat is adni, de ahhoz meg nincs türelme. ott vagyunk, hogy az egyszerűbb játékok nem érdeklik, a bonyolultabbhoz nincs türelme.
amiért ezt itt vetettem fel az az, amit már egy pszicho mondott, hogy nem lehet-e, hogy Ricsi így vezeti le a cukrosságból eredő kötelezettségek és korlátok miatti stresszt... ha így lenne, akkor a többi cukros gyerkőc anyukája is az átlagnál nagyobb mértékben tapasztalna ilyen viselkedést.
fizikai lefárasztás: reggel 9-11-ig bölcsiben, du 4-6-ig velem, este vacsi után még plusz egy óra mozgás kint. ennél több fizikai képtelenség. még így is csak napi 9-10 órát alszik, néha a bölcsiben nem is! ez a baj, hogy ilyenkor zavar másokat.
jó az ötleted a pozitívumokkal - persze mindig az jön ki belőlem először, hogy "ezt nem szabad", de utána mindig igyekszem felajánlani valami alternatívát, vagy mondom neki, hogy "ne bántsd, beszéld meg vele, kérdezd meg, hogy odaadja-e a játékot, stb.". lehet, megpróbálom, hogy csak a pozitívumokat mondjam...
christina
Őstag
bocs, most jöttem rá, hogy nem is engem kérdeztél
Nem baj, az is érdekel Ricsivel mi újság. Köszi, hogy leírtad.
g_andi
Tag
Kedves Tubi! Andikámmal is felmerültek ilyen problémák, és ahogy idősebb lett egyre elhatalmasodott, főleg itthon a lakásba, ezért már 1 és fél éve pszihológushoz járunk, és ott hiperaktivítást és figyelemzavart állapítottak meg.Ő is nagyon okos, értelmes gyermek, de az ingadozó cukrok, maga a diabétesz, mellé még a lisztérzékenység, reflux, pollenallergia eléggé megviselik az idegrendszerét.Persze ehhez még hozzájárul egy nagyfokú testvérféltékenység, pedig igyekszek vele sokat foglalkozni külön is, de az én energiáim is végesek a három gyermek mellett.A sport biztos jó lenne neki, levezetné feles energiáit és tervezzük már a közös biciglizéseket/ha megjavíttattuk a bicigliket/vagy eljártunk a kutyamenhelyre kutyát sétáltatni,és a suliba, ha lesz hozzá kedve kosarazni fog.Ricsikének is biztos jót tenne ilyen sok mozgással járó közös tevékenység, ami kikapcsolja és a felgyülemlett feszültséget is levezetheti.Nagyszerűek ezek a kis diabos gyermekek,hogy annyi mindent elviselnek ami a betegségükből fakad, csak valahol nekik is ki kell engedni a gőzt, és ez sajnos bántó lehet másoknak.Andikám itthon szokott tombólni, és a legelkeserítőbb, ha édesanyámat bántja meg a csúnya beszédével, viselkedésével, aki annyit segít nekünk.Tudom, hogy nem könnyű, de bízok abban, hogy jobb lesz, ha elég határozott vagyok,és szeretettel nevelem gyermekeimet.Mondjuk a határozottságot még sokat kell gyakorolnom, de már haladok...
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Kedves Ági!
Kérésedet átmozgattam ide: http://drinfo.hu/forum/altalanos-ke...rdoivek-foiskolasoknak-egyetemistaknak-2.html
Üdv: Kata
sziasztok!
már régen be akartam tenni ide: az aldiban sok féle sós péksüti (stangli, magos rúd, pizzás csiga, pogácsa 2 féle is) kapható csomagolt változatban és ami jó, hogy rajtuk van a CH is! Ugyan nem friss, de én megkóstoltamn, finom és legalább tudjuk mi van benne (rá van írva az is). Ricsi már mindenből evett, mindegyik normálisan hatott a cukrára, semmi extra. Szóval változatosságnak ajánlom
már régen be akartam tenni ide: az aldiban sok féle sós péksüti (stangli, magos rúd, pizzás csiga, pogácsa 2 féle is) kapható csomagolt változatban és ami jó, hogy rajtuk van a CH is! Ugyan nem friss, de én megkóstoltamn, finom és legalább tudjuk mi van benne (rá van írva az is). Ricsi már mindenből evett, mindegyik normálisan hatott a cukrára, semmi extra. Szóval változatosságnak ajánlom
Sziasztok!
Kisfiam jelenleg 19 hónapos, 6 hónapja diagnosztizálták nála a diabéteszt. Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, a jelen időszak sem könnyű. Én felfogni nem tudom, még mindig vannak igen szomorú napjaim. Nagyon sokat aggódom, rágódom azon: milyen lesz az Élete, hogyan fogom megtanítani, hogy jól kezelje ezt az állapotot???... Sajnos, még nekem sem sikerült elfogadni)))))
Igyekszem olvasgatni a fórumot, sok a hasznos info.
Engem különösen aggasztanak az ingadozó értékek, a nagyon magas is megvisel. Olvastam itt hypozások történeteit, eléggé ijesztőek voltak számomra. Nálunk nincsenek tipikus tünetek, sőt néha az alacsony cukroknál egyáltalán semmi rendkívülit nem látok rajta. Hogyan lehet ezeket a súlyos hypokat elkerülni? Mire figyeljek különösen? Természetesen sokszor mérek naponta, betartjuk szigorúan az étrendet és az inzulint is pontos időben kapja. Éjjel is mérek, ha szükséges többször is. Erről szól az életünk..
Vannak erre vonatkozóan hasznos tanácsaitok? Hisz egy ilyen kisgyermek még nem tud jelezni, főleg hogy még beszélni sem tud! Lehet, hogy buta a kérdés: nem okoznak ezek a hypok idegrendszeri károsodást vagy fejlődésbeli lemaradást?
Mindenkinek köszönöm, aki szakít pár percet a kérdéseimre!
Cipócska
Kisfiam jelenleg 19 hónapos, 6 hónapja diagnosztizálták nála a diabéteszt. Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, a jelen időszak sem könnyű. Én felfogni nem tudom, még mindig vannak igen szomorú napjaim. Nagyon sokat aggódom, rágódom azon: milyen lesz az Élete, hogyan fogom megtanítani, hogy jól kezelje ezt az állapotot???... Sajnos, még nekem sem sikerült elfogadni)))))
Igyekszem olvasgatni a fórumot, sok a hasznos info.
Engem különösen aggasztanak az ingadozó értékek, a nagyon magas is megvisel. Olvastam itt hypozások történeteit, eléggé ijesztőek voltak számomra. Nálunk nincsenek tipikus tünetek, sőt néha az alacsony cukroknál egyáltalán semmi rendkívülit nem látok rajta. Hogyan lehet ezeket a súlyos hypokat elkerülni? Mire figyeljek különösen? Természetesen sokszor mérek naponta, betartjuk szigorúan az étrendet és az inzulint is pontos időben kapja. Éjjel is mérek, ha szükséges többször is. Erről szól az életünk..
Vannak erre vonatkozóan hasznos tanácsaitok? Hisz egy ilyen kisgyermek még nem tud jelezni, főleg hogy még beszélni sem tud! Lehet, hogy buta a kérdés: nem okoznak ezek a hypok idegrendszeri károsodást vagy fejlődésbeli lemaradást?
Mindenkinek köszönöm, aki szakít pár percet a kérdéseimre!
Cipócska
linus
Tag
Kedves Cipócska!
Lányom 15 hónaposan lett cukorbeteg és nem jelezte a hipot elég sokáig, mert ugye nem is értette mi a helyzet, nem tudta hogy vmit is jeleznie kellene. Ugyan már akkor beszélt, de ez nem jelentett semmit.
Amennyire emlékszem(lassan 3 éve diabos, messze voltak a kezdetek
), olyan jelekre figyelj, amik hirtelen jelentkeznek....pl ha teljesen jó kedvű és egyszerre csak ideges, feszült, nyűgös lesz, vagy hirtelen sírni kezd, ilyesmi. Ha tudod jegyezd fel (ténylegesen leírva) milyen volt egy mért hipo előtt és aztán így összeállhat róla egy viselkedés h milyen ha hipozik...Az idővel ahogy nő és okosodik és megérti mi a helyzet egyre megbízhatóbban jelzi majd a hipot(remélhetőleg).
Remélem sikerrel jársz!
De mindenekelőtt el kell fogadni a betegségét és azt hogy így is teljes értékű ember és teljes értékű életet fog élni!!
Cipócska! Azt hiszem, rajtam kívül még sokan elmondják majd ezt Neked, de akkor kezdem én: 10 évesen lettem cukros, akkor még sokkal rosszabbak voltak a feltételei a kezelésnek, mivel egyrészt kevesebbet tudtak a betegségről, nem volt még olyan sokféle étel (akkor még nagyon ritka voklt a nem fehér lisztes péksüti pl. és diétás termékből is nagyon kevés volt), nem beszélve arról, hogy egyrészt nem voltak penek, hanem minden egyes beadáskor fel kellett szívni az ampullából az inzulint, és az elején még vércukormérők sem voltak ám! hetente egyszer jártunk a kórházba, ahol vénás vérből mértek cukrot és az alapján próbálták meg beállítani a kezelést. azért írom le ezt, mert gondolhatod, hogy a mostani kezeléshez képest milyen cukraim lehettek! ennek ellenére, mindent csináltam, amit más is, nem is tudom, volt-e olyan dolog, amit szerettem volna, de emiatt nem tehettem. Sportoltam szinte kisgyerekkoromtól, ma is. Éltem külföldön, változatos munkákat végeztem, sokat utaztam, és mindent megkóstolhattam, amit szeretnék. Persze mindezt sokkal nagyobb odafigyeléssel és kontrollal, mint mások. Sokan mondják, amikor kiderül, hogy cukros vagyok, hogy hú, de hát nem is látszik. Persze azt nem tudják, ebben mennyi meló van, mert igenis van!
máig nincs semmilyen jelentős szövődményem és soha nem tapasztaltam az emberektől semmilyen ellenérzést. Vannak olyan ismerőseim, akiről tudom, hogy nem bírja a vért, a szúrás látványát, őelőttük nem csinálok semmi ilyesmit. De adtam már be telefonfülkében, mértem cukrot rockkoncerten, miközben pogóztak körülöttem. volt már durva hypo-m is, kiskoromban mentőt is hívtak hozzám, mert az akkori inzulinok mellett sokkal kiszámíthatatlanabb volt minden. A mostani inzulinokkal viszont egész más, 15 éves korom óta nem volt olyan hypo-m, ami mások beavatkozását igényelte volna (adtam már be saját magamnak glukogen-t, mert egy nagy túra után nem akart felmenni a cukrom).
szóval látod, volt már minden.
de hidd el, biztosan lesz előrehaladás a kezelési módokban, ahogy nő a gyerkőc, ő is résztvesz majd a kezelésben. Nálunk a hypo-nak már vannak jelei, pl. most volt két durva hypo-ja, amit láttam, mert remegett a keze és a járása bizonytalanná vált. Amikor túl voltunk rajta, röviden elmondtam neki, hogy mindez amiatt volt, mert alacsony volt a cukra és szóljon, ha hasonlót érez. Egyébként nálunk az is működik, hogy mivel kis piskótakarikát kap hypo-ra, sokszor kérte már a piskótát olyankor, amikor nem lehetett éhes, akkor megmértem és nagyon gyakran valóban alacsony volt (vagy lefelé ment). Persze a hypo-érzet jórészt egyéni, de szerintem ahogy nagyobb lesz, egyre jobban fogod rajta látni. Régen annyi volt, hogy hirtelen elálmosodott akkor, amikor nem volt logikus, akkor tudtam, hogy ez a hypo jele.
szóval azért a mostaninál jobb lesz a helyzet. Őszintén szólva én valójában nem is tudom, mit jelent "elfogadni" ezt a helyzetet. Én asszem, még a magamét sem fogadtam el teljesen, főleg nem a fiamét. De nem filózom ezen, csinálni KELL. Nagy felelősség, nehéz és néha mi is nagyon kikészülünk, de ez az a helyzet, amikor mást nem tehetsz. Gyere, kérdezz, beszélgessünk, látni fogod, hogy alakulnak az életek itt. Van ennél rosszabb is ám, sokszor gondolok arra, mennyivel jobb ez néhány nagyon súlyos esetnél. És akkor is ott lennél a gyerekedért, igaz?
Hajrá, menni fog!!!
máig nincs semmilyen jelentős szövődményem és soha nem tapasztaltam az emberektől semmilyen ellenérzést. Vannak olyan ismerőseim, akiről tudom, hogy nem bírja a vért, a szúrás látványát, őelőttük nem csinálok semmi ilyesmit. De adtam már be telefonfülkében, mértem cukrot rockkoncerten, miközben pogóztak körülöttem. volt már durva hypo-m is, kiskoromban mentőt is hívtak hozzám, mert az akkori inzulinok mellett sokkal kiszámíthatatlanabb volt minden. A mostani inzulinokkal viszont egész más, 15 éves korom óta nem volt olyan hypo-m, ami mások beavatkozását igényelte volna (adtam már be saját magamnak glukogen-t, mert egy nagy túra után nem akart felmenni a cukrom).
szóval látod, volt már minden.
de hidd el, biztosan lesz előrehaladás a kezelési módokban, ahogy nő a gyerkőc, ő is résztvesz majd a kezelésben. Nálunk a hypo-nak már vannak jelei, pl. most volt két durva hypo-ja, amit láttam, mert remegett a keze és a járása bizonytalanná vált. Amikor túl voltunk rajta, röviden elmondtam neki, hogy mindez amiatt volt, mert alacsony volt a cukra és szóljon, ha hasonlót érez. Egyébként nálunk az is működik, hogy mivel kis piskótakarikát kap hypo-ra, sokszor kérte már a piskótát olyankor, amikor nem lehetett éhes, akkor megmértem és nagyon gyakran valóban alacsony volt (vagy lefelé ment). Persze a hypo-érzet jórészt egyéni, de szerintem ahogy nagyobb lesz, egyre jobban fogod rajta látni. Régen annyi volt, hogy hirtelen elálmosodott akkor, amikor nem volt logikus, akkor tudtam, hogy ez a hypo jele.
szóval azért a mostaninál jobb lesz a helyzet. Őszintén szólva én valójában nem is tudom, mit jelent "elfogadni" ezt a helyzetet. Én asszem, még a magamét sem fogadtam el teljesen, főleg nem a fiamét. De nem filózom ezen, csinálni KELL. Nagy felelősség, nehéz és néha mi is nagyon kikészülünk, de ez az a helyzet, amikor mást nem tehetsz. Gyere, kérdezz, beszélgessünk, látni fogod, hogy alakulnak az életek itt. Van ennél rosszabb is ám, sokszor gondolok arra, mennyivel jobb ez néhány nagyon súlyos esetnél. És akkor is ott lennél a gyerekedért, igaz?
Hajrá, menni fog!!!