umbra08
Aktív tag
Pedig szerintem is képes lennél egyedül is, mindenre!Tímeácskában pedig szerintem is több van, mint egy átlag nőben
Még annál is több! Csak felnézni lehet rá!!!
Cukorbetegség csecsemőkorban??!!
- Téma inditó umbra08
- Kezdés dátuma
Még annál is több! Csak felnézni lehet rá!!!
most olvastam vissza kb egy hetes terméseteket
mivel van rá esély, hogy Ricsi is cukros lesz, ezért biztos azért érdekel ez a téma is, hogy lelkiekben felkészüljek rá. Néha nagyon megrémülök, hogy hogy lesz nekem erőm ennyi mindenre (mi akkor mindhárman cukrosak leszünk és eddig is volt már olyan, hogy apát is össze kellett szednem, mert ő nem érzi annyira, ha alacsony, nekem kell győzködnöm, hogy mérjen, vagy igyon cukrosat, mert tutti rosszul van...).
DE: amiket olvasok, abból összességében nagyon sok erőt merítek és (hülyén hangzik ez így félig ismeretlenül) írtó büszkék lehettek Magatokra, nagyon nehéz lehet mindenkinek, aki diabos gyerekeket nevel! Ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy mit rinyálok én azon, hogy Ricsi elég nehezen kezelhető és néha alig eszik. Mi az, hogy ettől kiborulok??? Valamelyiktek írta, hogy anyaként NEM lehet megtenni, hogy ne legyél ott. Hát igen, lesznek ennél még nagyobb bajok nálunk is biztosan! Szóval csak meg akartam köszönni Nektek, hogy felébresztetek időnként
Hogy a témába is vágjak - gyerekkori hypo-k: hozzám kb. 10 és 15 éves korom között 4-5-ször jött ki a mentő, minden esetben éjjeli, alvás közbeni hypo-hoz, amikor anyukám szerint még a szám is habzott és dobáltam magamat... ezt csak azért írom le, mert nyilván rosszul érzitek magatokat, ha ilyet tapasztaltok, de nálam még most sincs semmilyen szövődmény, pedig ennél sokkal többször lehetett extrém alacsony/magas cukrom... persze ez nem azt jelenti, hogy lazázni lehet, de szerintem a gyerekeknek nagyon jó a regenerációs képességük és még a komolyabb hypo-k sem okozhatnak nagyobb bajt. Amíg kicsi, úgy sem marad magára hosszabb ideig.
szóval fel a fejjel, menni fog, a módszerek és eszközös egyre jobbak és én majdnem biztosan érzem, hogy a mi gyerekeink életében meg fogják találni a gyógymódot. A legfontosabb, hogy Magatokra is vigyázzatok testileg-lelkileg, mert ez mindennél fontosabb a gyerkőcöknek.
Szerintem egyébként időnként meg kell engednünk magunknak a luxust, hogy kiboruljunk, sirdogáljunk (persze nem a legkritikusabb pillanatokban), de aztán talpra és hajrá!
mivel van rá esély, hogy Ricsi is cukros lesz, ezért biztos azért érdekel ez a téma is, hogy lelkiekben felkészüljek rá. Néha nagyon megrémülök, hogy hogy lesz nekem erőm ennyi mindenre (mi akkor mindhárman cukrosak leszünk és eddig is volt már olyan, hogy apát is össze kellett szednem, mert ő nem érzi annyira, ha alacsony, nekem kell győzködnöm, hogy mérjen, vagy igyon cukrosat, mert tutti rosszul van...).
DE: amiket olvasok, abból összességében nagyon sok erőt merítek és (hülyén hangzik ez így félig ismeretlenül) írtó büszkék lehettek Magatokra, nagyon nehéz lehet mindenkinek, aki diabos gyerekeket nevel! Ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy mit rinyálok én azon, hogy Ricsi elég nehezen kezelhető és néha alig eszik. Mi az, hogy ettől kiborulok??? Valamelyiktek írta, hogy anyaként NEM lehet megtenni, hogy ne legyél ott. Hát igen, lesznek ennél még nagyobb bajok nálunk is biztosan! Szóval csak meg akartam köszönni Nektek, hogy felébresztetek időnként
Hogy a témába is vágjak - gyerekkori hypo-k: hozzám kb. 10 és 15 éves korom között 4-5-ször jött ki a mentő, minden esetben éjjeli, alvás közbeni hypo-hoz, amikor anyukám szerint még a szám is habzott és dobáltam magamat... ezt csak azért írom le, mert nyilván rosszul érzitek magatokat, ha ilyet tapasztaltok, de nálam még most sincs semmilyen szövődmény, pedig ennél sokkal többször lehetett extrém alacsony/magas cukrom... persze ez nem azt jelenti, hogy lazázni lehet, de szerintem a gyerekeknek nagyon jó a regenerációs képességük és még a komolyabb hypo-k sem okozhatnak nagyobb bajt. Amíg kicsi, úgy sem marad magára hosszabb ideig.
szóval fel a fejjel, menni fog, a módszerek és eszközös egyre jobbak és én majdnem biztosan érzem, hogy a mi gyerekeink életében meg fogják találni a gyógymódot. A legfontosabb, hogy Magatokra is vigyázzatok testileg-lelkileg, mert ez mindennél fontosabb a gyerkőcöknek.
Szerintem egyébként időnként meg kell engednünk magunknak a luxust, hogy kiboruljunk, sirdogáljunk (persze nem a legkritikusabb pillanatokban), de aztán talpra és hajrá!
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Hú, Tubi, ezt nagyon jól írtad. Nekem is ez a véleményem. Ha állandóan csak "erősek" akarunk maradni, akkor valahol, valamikor úgyis kiborul az a bili, és az akkor sokkal rosszabb lesz. Nem mellesleg a sírás stresszcsökkentő, legalábbis a könnyben stresszhormonokat mutattak ki.Szerintem egyébként időnként meg kell engednünk magunknak a luxust, hogy kiboruljunk, sirdogáljunk (persze nem a legkritikusabb pillanatokban), de aztán talpra és hajrá!
nagytniki
Új tag
Húh...visszaolvastam a pár napos lemaradásom..Nem bírom megállni, hogy ne írjak...
Én is kiakadok nagyon, és hosszasan magamra 1-1 hyponál..Kétségbe esek, hogy az agya károsodik, stb... A legdurvább mérésünk a 10 hónap alatt 2,3 volt..De 3 vmi van 2-3 naponta átlag...
Apára nem merem bízni, mert nem elég felelős szerintem..De lehet rá kéne néha hagynom, hátha attól alakulna a felelősség érzete.
Én is kiakadok nagyon, és hosszasan magamra 1-1 hyponál..Kétségbe esek, hogy az agya károsodik, stb... A legdurvább mérésünk a 10 hónap alatt 2,3 volt..De 3 vmi van 2-3 naponta átlag...
Apára nem merem bízni, mert nem elég felelős szerintem..De lehet rá kéne néha hagynom, hátha attól alakulna a felelősség érzete.
Szerintem próbáld meg. Minden tiszteletem az utódokért aggódó anyákért,de a férfiak ill. férjek védelmében szólva mi is ugyanúgy aggódunk a csemetékért mint az anyukák.
Nálam legalábbis az ősz erről szólt. A nagyobbik fiamról kiderült 17 év után, hogy baj van az egyik veséjével. UH eredmény patkóvese ,bal vese dupla méretű ,vesevezeték részleges elzáródás-műtét.Dr.valaki miért nem vettük észre ? Nekem nincs röntgenszemem ,a gyerek meg nem volt még semmilyen kivizsgáláson az utóbbi két évtizedben. A feleségem szerint én vagyok a Mr.fapofa,de azért a stressz rendesen megküldte az eredményeimet.
Nálam legalábbis az ősz erről szólt. A nagyobbik fiamról kiderült 17 év után, hogy baj van az egyik veséjével. UH eredmény patkóvese ,bal vese dupla méretű ,vesevezeték részleges elzáródás-műtét.Dr.valaki miért nem vettük észre ? Nekem nincs röntgenszemem ,a gyerek meg nem volt még semmilyen kivizsgáláson az utóbbi két évtizedben. A feleségem szerint én vagyok a Mr.fapofa,de azért a stressz rendesen megküldte az eredményeimet.
umbra08
Aktív tag
most olvastam vissza kb egy hetes terméseteket
mivel van rá esély, hogy Ricsi is cukros lesz, ezért biztos azért érdekel ez a téma is, hogy lelkiekben felkészüljek rá. Néha nagyon megrémülök, hogy hogy lesz nekem erőm ennyi mindenre (mi akkor mindhárman cukrosak leszünk és eddig is volt már olyan, hogy apát is össze kellett szednem, mert ő nem érzi annyira, ha alacsony, nekem kell győzködnöm, hogy mérjen, vagy igyon cukrosat, mert tutti rosszul van...).
DE: amiket olvasok, abból összességében nagyon sok erőt merítek és (hülyén hangzik ez így félig ismeretlenül) írtó büszkék lehettek Magatokra, nagyon nehéz lehet mindenkinek, aki diabos gyerekeket nevel! Ilyenkor mindig elszégyellem magam, hogy mit rinyálok én azon, hogy Ricsi elég nehezen kezelhető és néha alig eszik. Mi az, hogy ettől kiborulok??? Valamelyiktek írta, hogy anyaként NEM lehet megtenni, hogy ne legyél ott. Hát igen, lesznek ennél még nagyobb bajok nálunk is biztosan! Szóval csak meg akartam köszönni Nektek, hogy felébresztetek időnként
Hogy a témába is vágjak - gyerekkori hypo-k: hozzám kb. 10 és 15 éves korom között 4-5-ször jött ki a mentő, minden esetben éjjeli, alvás közbeni hypo-hoz, amikor anyukám szerint még a szám is habzott és dobáltam magamat... ezt csak azért írom le, mert nyilván rosszul érzitek magatokat, ha ilyet tapasztaltok, de nálam még most sincs semmilyen szövődmény, pedig ennél sokkal többször lehetett extrém alacsony/magas cukrom... persze ez nem azt jelenti, hogy lazázni lehet, de szerintem a gyerekeknek nagyon jó a regenerációs képességük és még a komolyabb hypo-k sem okozhatnak nagyobb bajt. Amíg kicsi, úgy sem marad magára hosszabb ideig.
szóval fel a fejjel, menni fog, a módszerek és eszközös egyre jobbak és én majdnem biztosan érzem, hogy a mi gyerekeink életében meg fogják találni a gyógymódot. A legfontosabb, hogy Magatokra is vigyázzatok testileg-lelkileg, mert ez mindennél fontosabb a gyerkőcöknek.
Szerintem egyébként időnként meg kell engednünk magunknak a luxust, hogy kiboruljunk, sirdogáljunk (persze nem a legkritikusabb pillanatokban), de aztán talpra és hajrá!
Kedves vagy, hogy írtál Tubi!
Sok örömet a pici Fiatokhoz és jó egészséget!
üdv
umbra
tímeácska
Őstag
Na végre, megtaláltam, amit kerestem... Érdemes elolvasni, "itthon" nem igazán hallani róla... Vagyis, erről SEM! 
Újszülöttkori diabetes mellitus ? http://www.athenadiagnostics.com/content/diagnostic-ed/endocrinology/melitus
Újszülöttkori diabetes mellitus ? http://www.athenadiagnostics.com/content/diagnostic-ed/endocrinology/melitus
tímeácska
Őstag
Köszi! Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy genetikai vizsgálat volt-e Nálatok, ha igen, milyen eredményt mutatott.
erica75
Aktív tag
Igen, 8 hetesen Angliában végeztek teszteket, de semmilyen genetikai, örökletes eltérést nem mutattak ki. Nekem terhesség alatt volt gond a cukrommal, azóta nem, és arra gyanakodtunk, hogy ez okozta, de nem. Inkább a koraszülés okozta, de erre sem lehet ráfogni. Kb. 5 hetesen volt 2 hét normoglikémiás időszak, ami után ismét jelentkeztek a vércukor problémák.
tímeácska
Őstag
Köszi az infókat!
Hányadik hétre született Beni? Van Nálatok diabos a családban egyébként?
Olyan érdekes, hogy rengetegen vagyunk itt a fórumon, akiknek "genetikai malőrre" gyanús gyermekük diabja, de mégsem igazolja, illetve genetikai vizsgálat kizárja ennek eshetőségét!
tímeácska
Őstag
Van itt bárki, akinek genetikai vizsgálat bizonyította a genetikai eltérést? Vagy ismertek valakit, akire igaz ez?!
A TRIGR kutatásban részt vevő gyerekek biztosan rendelkeznek ilyen génnel... Ezt anno Karkovszky Dóra vezette nálunk (ma.o.-n) és ő mondta, hogy azért vannak szép számmal. De személyesen én sem ismerek senkit... de én egy kezemen meg is tudom számolni, hány embert ismerek, aki megcsináltatta a gyerekének.
erica75
Aktív tag
Beni 31 hétre született. Nálunk nincs a családban diabos, ő az egyedüli, és a miértekre mi sem kaptunk (és szerintem soha nem is fogunk) választ kapni
poe
Őstag
A miértek a mi (mármint a már diabosok) szempontunkból nem igazán számítanak. Ennek inkább a "megelőzés", elkerülés lehetőségeinek a kutatásában van szerepe. Nem hiszem, hogy bárkinek is jó lenne az, ha pl azt mondanák, hogy igen, XY édesanyja/édesapja/akárki tehet arról, hogy diabos lett... Én még arról sem vagyok meggyőződve, hogy az nagyon jó lesz, ha nagyobb biztonsággal tudják megjósolni a diab kialakulásának esélyét, pl már a terhesség alatt....
Nem is nekünk számít szerintem,hanem pl akkor számít, amikor az ember családbővítésen gondolkodik... akkor viszont számít. Nem arra gondolok, hogy szüljön-e valaki gyereket vagy ne ennek tudatában, de amikor az esélyek pontosabban jósolhatóbbá válnak és mondjuk egy családban nagy eséllyel lesznek a gyerekek cukrosok, esetleg már van egy cukros gyerek és neki kimutatható genetikai háttere van, akkor lehet, hogy a szülők ezért döntenek amellett, hogy nem vállalnak több gyereket, mert egyszerűen fizikailag nem biztos, hogy végig lehet csinálni, ha több gyerek is cukros egy családban (persze, családtól függ, de ez rettenetes teher lenne a szülőkön és az egész családon).
erica75
Aktív tag
Igen, ez a pontos megfogalmazás. Én tudom, hogy ezen már nem lehet változtatni, de ha ezáltal ki tudom küszöbölni azt, hogy egy másik gyerekem is diabos legyen, az már nagyon sokat számítana. Legalábbis nekem.
Persze ez is egy olyan dolog, amiben lehet más a véleménye az embereknek, de a mai világban ez nagyon is meggondolandó, hogy bevállalok e egy második gyereket, és vele ugyanazokon megyek végig, amin most....
Amíg nem jöttek meg az eredmények Angliából, én végig magamat okoltam (és más is engem okolt), de kiderült, hogy az én terhességi cukorgondjaimnak semmi köze ahhoz, hogy Beni cukorbeteg lett. Nekem ez sokat számított.
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Pedig az önvádolás nem helyes, hiszen ha lenne is köze a te cukorgondjaidnak Beni betegségéhez, mit tehetsz te róla, ha a szervezeted úgy működik, ahogy? Persze az ember érző lélek, és ha nem is gondolja komolyan az "okozó" szerepét, akkor is ott bújkál a gondolataiban. A másoktól jövő vádaskodás pedig egyenesen bántó, ha nem tud segíteni, legalább ne bántson, ne tegyen rá egy lapáttal az amúgy is idegtépő aggodalomra.
Vajon hogy érezhettek azok, akik téged vádoltak, miután megkaptad az eredményeket? Talán egy kicsit másként gondolkodtak azután. De a fájdalmas bántás nem múlik el nyomtalanul. Legalábbis az emlékekből nem pottyan ki, még akkor sem, ha az ember okosan túlteszi magát rajta.