Hagyjam a tápszert a francba? Vagy próbálkozzak másfajtával?
Valamit adnom kell neki hajnalban, hisz éhes, gyorsan enne és aludna tovább.
Hogy lehet így élnie egy kisbabának (bár már lassan nem baba, hónap végén 1 éves lesz!
) ?
Én kipróbálnám a tejmentes tápszert. Ugyanis a tejfehérje az, ami miatt ennyire megemelkedik a cukra, minden (majdnem minden...) cukrosnak megemeli a tej a cukrát. A tejmentes tápban szét vannak szedve a tejfehérjék, tehát ugyanazt a tápanyagot tartalmazza, mint a sima táp, de elviekben pont az a része hiányzik, ami a cukrot is nagyon emeli (a GI-je lesz alacsonyabb emiatt, elvileg...). Milupa Pepti Plus 2 a neve és finom íze van. Ez a táp elvileg annyira dobja meg a cukrát, mint az anyatej.
Az anyatejről még: szerintem sokkal kevesebb anyatejet szopizott már a Tökmag, mint amennyi tápot megevett most üvegből. Üvegből mindig többet esznek,mert könnyebb és gyorsabban jön. Ezt is kalkuláld bele.
Hogy érted, hogy hogy lehet így élnie egy kisbabának? Az egészségeseknél is ez egy fontos kérdés,nekik is probléma ez az időszak, az anyatejről való leállás, hogy hogyan és mivel pótoljuk. Nekünk pl a tejallergia miatt szintén izgalmas volt, ugyanis eleinte nem ette meg a tejmentes tápot. Magyarul nem tudtam, mivel kísérletezni. Csak a sinlac-kal, de azt csak kanállal lehet ugye enni. Ezért, ahogyan Timi is írta, a cumisüvegbe bizony ital került és miután kiitta, megetettem vele a sinlacot. Persze nem rögtön utána. Tökéletesen működött egy ideig. A mai napig se tej (azt még most sem kaphat), se táp (nem issza) nem megy, tehát még mindig a Sinlac. Azt is csak napi 1x egyszer eszi 16 hós kora óta. (2 hónapig itta a tejmentes tápot esténként, de egyik napról a másikra leállt róla)
Ez egy tévhit, hogy mindenáron kell nekik a tej. Nem kell. Kell nekik a tápanyag, de az nemcsak a tejben és tápban van! Gondolj bele, hogy a tejallergiás gyerekem is él valahogy és fejlődik és orvosilag is teljesen rendben van, ahogyan étkezik. Amúgy a cumit nem fogadja el? Nekünk az vált még be, hogy reggel visszatettük a szájába a cumit és akkor 1-1 órára visszaaludt még.
Még ezt is írtad:
Régen tudtam és imádkoztam is, nov. óta nem tudok.....
Nem fontos reagálni írásomra, hisz mindenkinek megvan a maga baja, már az is jó, hogy kiírtam magamból.
Szerintem Neked is kéne segítség! Tudom, hogy nagyon nagy szenvedés ez nektek, ez a betegség, de mostmár lassanként az elfogadás felé kellene tendálnod, te pedig még mindig az ellenállás, tagadás fázisában vagy. Amennyire én tudom,ez nem jó, ezzel foglalkozni kellene. Ha érdekel, tudok adni egy pszichológus elérhetőséget, aki kifejezetten kismamákkal foglalkozik. Én jártam hozzá, amikor Brúnóval terhes voltam és nem tudtam aludni az egész terhesség alatt, mert a terhesség kihozott egy pánikbetegséget belőlem. Hihetetlenül értelmes és szimpatikus nő, nagyon sokat segített nekem. Miután nincsenek körülötted elegen, akik értenének az ilyen szituációk kezeléséhez és lehetőséged sincs nagyon eleget kikapcsolódni, kiszakadni az otthoni közegből, ezért gondolom, hogy ilyen helyzetben egy szakember sokat segítene.
Tudom, hogy még nem akarod elfogadni, de nem akkora tragédia ez a betegség, ahogyan te most látod. Itt vagyunk mi, fórumozók példának. Látod, teljes életet élünk, boldogok vagyunk. Sok egészséges embernek nincs olyan boldog élete, mint itt sokunknak.
