mamago írta:
...vagy nem kellene néhány nap alatt beállítható cukorbeteget egy hónapig benn tartani olyan kórházban, ahol nem értenek hozzá és dietetikus vagy van, vagy nincs, de az előfordul, hogy cukrosat küldenek ebédre és az adag többszörösét, és ha már beállt valaki, szelektálni lehet a szülőket, betegeket "bennfogási idő" tekintetében, van, aki azonnal tud számolni CH-t, van aki sohasem, és ne kelljen (300Ft-nál jóval magasabb külön összegért semmi ellátással) benn ülnie szülőnek akár hónapokig munkaidőben, táppénzen "magának a gyerek egészsége legyen a legfontosabb" jelszóval azért, hogy a nővérhiányban mosdasson, etessen, stb.
Régebben mindig azt gondoltam, hogy miért megy nővérnek, orvosnak az, aki sokat akar keresni. Aki az EÜbe megy, az azért menjen, mert segíteni akar másoknak, nem pedig sokat keresni. Aztán rájöttem, hogy ez csak a nővérekre vonatkozik, mert az orvosok kapnak elég hálapénzt, őket nem sajnálom. Aztán azt is megláttam, amit előbb leírtam, hogy miből is áll a munkájuk nekik, orvosoknak, nővéreknek egyaránt. Aztán sokat figyeltem még a diabetológián, mostanában a nődokinál, az ultrahangon stb és szintén azt kell, hogy mondjam, hogy mi is hibásak vagyunk. Mármint betegek. Sajnos 10 betegből minimum 7 teljesen érdektelen, tanulatlan, sohasem fogja megérteni, mi a baja (hisz nem is érdekli), csak gyorsan, lehetőleg a legkevesebb anyagi ráfordítással túl akar lenni a problémán. Az ilyen betegeket kezelni egy rémálom. De a legtöbbjükön nem látszik kívűlről, hogy ilyen. Gondoljatok bele, ott ül az ember napi 8órát, mondjuk az orvos, 10 percenként jön egy új beteg, de ezen betegek 80%-a kb az ilyen rémálom kategória. A maradék 20-30%-ra még jó, hogy nem marad ereje sem türelme az orvosnak (van,akinek igen, na azt tartom én jó orvosnak, de ez mindenhol ritka,nemcsak nálunk). Honnan tudja az orvos, hogy pont Te, Én, Mi vagyunk azok a betegek, akikkel lehet értelmesen is beszélni, akik megértik, hogyan kell CH-t számolni, akik betartják az előírtakat, akik maguk próbálnak segíteni a gyógyulásban, kezelésben. Én nem tudom, mit tennék a helyükben... de az sem jó, amit ők tesznek, ez nyilvánvaló. Én megint oda lukadtam ki, hogy a társadalom egészével van a baj, nem simán az EÜ rendszerével... Minap egy kisebbségi asszony próbált bekéredzkedni a terhesgondozóba, de még nem volt kartonja, így hozott valami leleteket magával. A nő olyan 50 körüli volt és tök normálisnak tűnt. Aztán kiderült, hogy májusi leleteket hozott magával, amin az volt, hogy daganatot találtak a méhében és sürgősen jelentkezzen az 1. számú nőin. A sürgős az neki szeptember lett és mikor megkérdezték tőle, hogy miért a terhesgondozóba jött, talán terhes-e, nézett csak simán előre, egy mukkot nem mondott. A lányával volt, aki olyan 25 körüli lehetett, az sem szólt egy szót sem, csak bámultak a nővérre. A nővér vett egy levegőt és mondta, hogy a leleteken nem látszik, hoyg terhes lenne, legyen szíves a nőgyógyászaton jelentkezni és mosolyogva visszaadta a leleteket. Komolyan mondom, nem lehetett látni rajtuk kívűlről, hogy ennyire sötétek. Állítólag ilyen esetek óránként előfordulnak ott. Én azt hittem, felpofozom ezt a nőt, hogy hát saját magáról van szó, hogy lehet ennyire, de ennyire felelőtlen, sötét?
Azért írom le ezeket, hogy ne csak azt az oldalt lássuk, amikor velünk kiszúrás történik és hibákat halmoznak rajtunk, mert ennek sajnos ilyen okai vannak, valahonnan innen indul a nemtörődömség, a káosz... Persze ennek már semmi köze a vizitdíjhoz
Abba is hagyom.... És elgondolkodom, hogy egyáltalán akarok-e most orvoshoz menni, mert képzeljétek, ilyen mindennapos állapotomban begyulladt a fülem és nagyon fáj és nagyon rosszul érzem magam és most nagyon félek, hogyan fogok így szülni.... márpedig most nem tudok órákat várni egy SZTKban egy orrfülgégészre... :cry:
