Sziasztok!
Megintcsak referálok a pumpámról... eltelt a 2 hónap (ennél több is, ha jól számolom) és maradt a pumpa
Azt hiszem, nekem kellett 1.5 hónap, hogy megszokja a szervezetem a pumpát. Ezt onnan gondolom, hogy a legelején (amikor még volt bennem a régi bázisból depo) nagyon kevés inzulin kellett, majd egész sokáig nagyon sok, majdnem 3x annyi, aztán ahogy szépen lassan megszokta a szervezetem, megint csökkenthettem és most megint elég kevés kell, de ez úgy tűnik, hogy most már jó így (csak menstruációnál kell állítgatni kicsit). 4 és 8 között vannak az átlag cukraim már lassan 3 hete, csak akkor megy föl, ha későn veszek észre egy hipót (vagy későn kezdek el enni valami miatt, hiába érzem) és jön a somogyi. Ami számomra a megdöbbentő (jó értelemben), hogy akkor is normális a cukrom, ha oda sem figyelek rá!! Eddig is jók voltak nagyjából a cukraim, de csak akkor, ha nagyon figyeltem, egész nap valamilyen módon korrigáltam, gondolkodtam, hogy mit is kéne tenni. Most ezt nem érzem, sokkal kevesebbszer is elég mérnem (ez magyarul napi 8-10 és nem 15-18) és éjjel is egyre ritkábban kelek mérni (egyszer mindig megmérem éjjel, de talán elég lesz most már ez az 1). Szóval egyértelmű, hogy ami negatívumot láttam az első hónapban, az megszűnt mostanra, teljesen érthetetlen módon, szépen lassan (igazából nem értem, miért kell ennyi idő ehhez? nem a rosszul megadott bázissal volt gond). 3 hete a HgA1c-m 6.1 lett, előtte 6.6 volt.
A szerelékcsere, tartálycsere még mindig idegesít, a 45 fokos kanül jó csak nekem, a merőlegessel egyáltalán nem megy, mert azonnal megtörik és egyszerűen nem adagol inzulint (arról nem is beszélve, hogy nagyon fáj...). Ez a 45 fokos meg sajnos kissé begyullad (a merőleges nem gyulladt be), de nem nagyon, csak pont annyira, hogy pöttyös a hasam tőle (hát ez eléggé zavar). Zavar az egész kütyü, a gyerek folyton belekap, még mindig mindenbe beleakadok és még mindig sokszor fáj a kanül így is (főleg, amikor éppen adja be a bolust).
A mérleg nagyon erősen nyomott a stabil vércukor oldalon, ezért maradt a pumpa. A pumpa kényelmetlensége viszont magával hozta az életem egyéb területein a kényelmességet és kevesebb problémázást (mint írtam, sokkal kevésbé kell figyelnem, kevesebb mérés is elég és szinte alig-alig korrigálok, ez már önmagában nagyon kényelmes).
Csak azért írtam le ezeket, hátha van valaki, aki nem pumpás, de gondolkodik rajta és látja, hogy milyen egy kezdő élete a pumpával, hogyan lehet megszokni és megszeretni onnan indulva, hogy legszívesebben kidobná az ablakon az egészet
(ráadásul tök egyedül csináltam végig - vagyis persze Veletek
-, összesen 1 órát voltam a Kautzkynál a kórházban az ambuláns részen, csak amíg beszúrtuk a kanült, utána beszéltem vele 3x telefonon azon a héten és azóta magam csinálok mindent, a pumpatrénertől érdemi információt nem kaptam sosem)
És szeretném megköszönni mindenkinek a sok támogatást, bíztatást, higyjétek el, nagyon sokat segített a döntésemben és a mérlegelésemben!
Kata, neked különösen szeretném megköszönni a támogatást