Insulinpumpa

[poe]

Timi szerintem nagyon korrektül leírta, mit kell csinálni.

Nem pánikolni, mert csak megijed a kölök, meg nem is úgy alakul semmi mint kéne (elejted, összekevered stb). Ahhoz hogy ez működjön előre végig kell gondolni, hogy mi a teendő. Mit adsz neki, hol van, mit csinálsz ha mégsem javul stb.
Én 3,0-ás vc alatt tuti nem adnék elsőnek pudingot, vagy ilyesmit, csakis szőlőcukrot, cukros vizet, vagy kimondottan hipó kezelésére szolgáló cuccot. A glucagon nagyon jó, ha van otthon, de mindenképp be kell gyakorolni a beadást, próbáljatok szerezni lejárt fecskendőt, azzal lehet gyakorolni (persze nem beadni, csak a felszívást, légtelenítést). De be is adhatjátok egy narancsba, vagy almába pl.
Kisgyereket én még így hipózni nem láttam, felnőttet ige, illetve át is éltem párszor. Higgyétek el a külső szemlélőnek ijesztőbb, mint annak aki benne van. Persze őt is megviseli, de én még pl nem hallottam olyanról, aki maradandóan károsodott volna emmiatt. Biztos van ilyen is, de ehhez sorozatosan ismétlődő, nagyon súlyos hipók kellenek.

 

[zgyuszi]

Sziasztok!
Csatlakozom Timihez abban, hogy a gyerek nem emlékszik semmire.
Nekem a első ilyen élményem kb. 21 évesen, főiskolás koromban volt. Vizsgaidőszak végére valószínűleg kifáradtam, és az utolsó vizsga másnapján, kezemben a tízóraimmal lépek ki az előadó ajtaján, majd a következő kép, hogy fekszem egy teremben a padon, és a mentőorvos ül mellettem, várva a szer (talán Glucagon?) hatását. Az a kb. 30-40 perc teljesen kiesett. Utána iszonyatos fejfájás, végigaludtam a napot, estére viszont teljesen helyrejöttem.

 

[tímeácska]

Éjjel 2-ig bőgtem, kicsit belehaltam. Mindig előjött Tökmag arca és az a pár perc.
Többet ilyen nem fordulhat elő!!!!!!!!

Ne haragudj Ditti, de ezt le kell írnom... És még egyszer, ne haragudj meg érte!

Azt írtad, többet nem fordulhat elő! Igen, arra kell törekednünk, hogy többet ne fordulhasson elő olyan esete... De sajnos erre már Te is (sajnos elég hamar...) rájöttél, hogy néha (sokszor) nem mi irányítjuk a diabéteszt! Néha igen, de néha nem! Néha én irányítom a testemet, mert lépni akarok, és megemelem a lábamat... lépek. Én irányítottam! De mikor mondjuk azt a testünknek, hogy légy beteg, és az lesz? Hát, elég ritkán (soha), mégis megbetegszünk! Tehát, nem mi irányítjuk a testünket!
Néha azt mondom a testemnek, hogy legyen jó a cukoranyagcserém ... és jó lesz! Néha meg hiába is mondok bármit... Nesze neked anyagcsere!
Tehát, a hypo esetében természetes elvárás - és érthető is -, hogy soha többet nem akarod/akarjátok, hogy előforduljon, főleg nem eszméletlenséggel járó hypos állapot! DE... Sajnos, véleményem szerint vannak esetek (persze, igaz, nem minden esetben), amikor a súlyosabb tünetekkel járó hypos esetek elkerülhetetlenek - jelen hypo kivédésére alkalmas (és hosszú távon - véglegesen! - megfizethető/hozzáférhető) eszközeinkkel!
Természetes, és jogos az az elvárás, hogy soha többet ne forduljon elő, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy így is legyen - vagyis, lehetőség szerint így is legyen!
Tudod, amikor azt írtad Ditti, hogy kicsit belehaltál, emlékeztetett arra, amikor én éltem át először - másodszor- tizenötödször - huszonketted szer ugyan olyan ilyesztő hypot, mint Te most Tökmaggal! Aztán rájöttem, hogy nekem nem belehalnom kell, mert az sajnos semmit sem segít a gyereknek - nekem meg csak a mély depibe zuhanásban lett volna maximum segítségemre, ami meg egyikőnknek sem vált volna előnyére!
Ahogy telt az idő, a hypok pedig jöttek, rá kellett jönnöm, hogy a megelőzés néha egyenlő a lehetetlennel! Eleinte - mint mindenki szerintem - saját magamat okoltam, magamat vádoltam, hogy én nem figyeltem eléggé, ha esetleg 1 órával előbb felkelek, és megmérem a cukrát, akkor lehet, hogy nem is került volna ilyen állapotba a gyerek! Igen, lehet, ha a reggel 3/4 6 helyett fél 5-kor, 5-kor mértem volna a cukiját, akkor elkerülhettük volna a kómát! Igen, ha a hajnal 2-kor jelentkezett hypos görcs előtt 1 órával felkeltem volna, és megmértem volna cukrát, biztosan elkerülhettük volna az újabb Glucagont! Igen, ha az amúgy 12:30-tól 14 óráig tartó alvásába "belemértem" volna, megint csak elkerülhettük volna az intenzívet! Aztán ha az evés előtt 11-et mért cukrot 20 perc múlva visszakontrolláltam volna, talán nem esett volna bele a gyerekem feje a levesbe (inzulin nélkül!), és talán nem mértem volna 1,1-es cukrot neki - megint! És még mit kellett volna tennem??? És meddig??? Aztán amikor a cukros infúzió mellett is képes volt 0,6-ra leesni a cukra a gyereknek (inzulin nélkül!!!), akkor rájöttem, vagyis, megerősödött bennem az a tény, hogy néha totál mindegy, mit teszek, akkor sem tudom a gyerek testét irányítani! És ettől NEM FÉLNI KELL, HANEM IDŐBEN FELKÉSZÜLNI RÁ, HOGY AKKOR MIT KELL TENNEM!!! És magamat vádolni nem szabad! Elgondolkodni a történteken és esetleges hibákat felderíteni szabad - sőt, kell is -, de önmagát vádolni a szülőnek nem szabad! Csak akkor lenne jogos az önvád, ha tudtuk volna, hogy amúgy is alacsony a gyerek cukra, és akkor sem tettünk volna semmit! A "mi lett volna ha" kérdés feltevésénél se az önmagunk hibáztatása legyen az elsődleges cél, hanem vonjunk le következtetéseket, amik arra engednek következtetni, hogy a legközelebbi hasonló körülmények esetén hogyan cselekedjünk - persze, nem biztos, hogy a következő alkalomra megtaláljuk a megoldást, de ha csak marcangoljuk magunkat, akkor még messzebb kerülhetünk a megoldástól!

Ditti! Tudom, hogy Te most nem magadat marcangolod - pedig egy kicsit igen -, de próbáld meg úgy felfogni a helyzetet, hogy volt valami probléma, amit tökéletesen megoldottatok! Mégpedig ténylegesen tökéletesen, mert Tökmag utána teljesen rendbe jött! Ideje a Ti lelketeket is helyre rakni!

 

[kriszmisz]

Sziasztok,

Az én lányom 3 éves lesz októberben, 1,5 évesen diagnosztizálták nála a cukorbetegséget és most elgondolkoztunk az inzulinpumpán, mert a pennel még most is hatalmas ugrások vannak a cukrában. Nekem azért lennének kérdéseim a pumpa mindennapi használatával (bár lehet, hogy hülyeségek), mint pl. egy ilyen kis gyerek azért esik, kel, ilyenkor nem sérül a pumpa?, vagy a kanül nem mozdul el?, mennyire viselik el az állandó tűt a testükben? (mert Réka, már elég nehezen viseli a napi 2-3 inzulint, pedig az elején egy szót sem szólt, ha megszúrtuk). Persze ezek még mind olyan kérdések, amik, mint nem pumpa használót foglalkoztatnak, hiszen szeretném megkönnyíteni a mindennapjait és jó lenne, ha az óvodába is egész napra ott maradhatna, nem csak fél napig (ahogy egyenlőre bevették).
Előre is köszönöm, ha leírjátok a tapasztalatokat és tanácsokat.

Üdv.: Kriszta

 

[linus]

Sziasztok,

Az én lányom 3 éves lesz októberben, 1,5 évesen diagnosztizálták nála a cukorbetegséget és most elgondolkoztunk az inzulinpumpán, mert a pennel még most is hatalmas ugrások vannak a cukrában. Nekem azért lennének kérdéseim a pumpa mindennapi használatával (bár lehet, hogy hülyeségek), mint pl. egy ilyen kis gyerek azért esik, kel, ilyenkor nem sérül a pumpa?, vagy a kanül nem mozdul el?, mennyire viselik el az állandó tűt a testükben? (mert Réka, már elég nehezen viseli a napi 2-3 inzulint, pedig az elején egy szót sem szólt, ha megszúrtuk). Persze ezek még mind olyan kérdések, amik, mint nem pumpa használót foglalkoztatnak, hiszen szeretném megkönnyíteni a mindennapjait és jó lenne, ha az óvodába is egész napra ott maradhatna, nem csak fél napig (ahogy egyenlőre bevették).
Előre is köszönöm, ha leírjátok a tapasztalatokat és tanácsokat.

Üdv.: Kriszta

Szia Kriszta!
Mi is így voltunk annak idején, Nóri ennyi idősen lett diabos mint ti, és már több mint 1 éve pumpások vagyunk!
Engem is foglalkoztattak az elején ezek a kérdések, és itt a hangsúly az énen van! Mert az első pillanattól Nóri úgy kezeli mint a saját testrészét! Hatalmasakat esik, a pumpa puffan és bírja a strapát, ettől ne félj. Eddig párszor szólt Nóri hogy fáj a kanül, de akkor aztán be is gyulladt neki!
Most bölcsibe jár(hozzáteszem, pumpa nélkül nem biztos hogy majd' teljes időben járhatna- most kettő- fél három mikor elhozom), és az ovit szeptemberben kezdi, eddig úgy néz ki teljes időben és tündéri egy óvó nénije lesz! Aki szerint: " ez egy állapot amivel együtt lehet élni, csak meg kell tanulni!"
Ha esetleg van valami konkrét kérdésed írj nyugodtan, mert nagyjából egy korúak a gyerekeink!

 

[tímeácska]

Sziasztok,

Az én lányom 3 éves lesz októberben, 1,5 évesen diagnosztizálták nála a cukorbetegséget és most elgondolkoztunk az inzulinpumpán, mert a pennel még most is hatalmas ugrások vannak a cukrában. Nekem azért lennének kérdéseim a pumpa mindennapi használatával (bár lehet, hogy hülyeségek), mint pl. egy ilyen kis gyerek azért esik, kel, ilyenkor nem sérül a pumpa?, vagy a kanül nem mozdul el?, mennyire viselik el az állandó tűt a testükben? (mert Réka, már elég nehezen viseli a napi 2-3 inzulint, pedig az elején egy szót sem szólt, ha megszúrtuk). Persze ezek még mind olyan kérdések, amik, mint nem pumpa használót foglalkoztatnak, hiszen szeretném megkönnyíteni a mindennapjait és jó lenne, ha az óvodába is egész napra ott maradhatna, nem csak fél napig (ahogy egyenlőre bevették).
Előre is köszönöm, ha leírjátok a tapasztalatokat és tanácsokat.

Üdv.: Kriszta

Szia Kriszta!
A pumpák valóban bírják a strapát, ahogy Linus kislánya, Nóri, úgy Mátém a maga 7 évével (2 hónap múlva 4 éve pumpás) is elég rendesen teszteli a pumpa ütésállóságát! Valóban strapabíró a készülék, emiatt egy cseppet se aggódj!
Mátém 3 évesen lett pumpás, nekem is ez az egyetlen félelmem volt, hogy hogyan fogja magán elviselni a készüléket a nap 24 órájában... És megint csak ugyan úgy reagált rá Máté, ahogy Nóri: teljesen természetesnek vette, hogy annak rajta van a helye, és kész! Soha semmiben nem korlátozta, homokozott, futott, biciklizett, falat mászott, bukfencezett, baseballozott, és kapus is volt fociban - pár gyomrost beszedett a pumpával együtt...
Kanül: semmi különös problémája nem volt vele, begyulladni is csak 1-2 alkalommal gyulladt be a 4 év alatt, most a Balcsiban tesztelte 5 napig elég intenzíven , semmi bőrpír nem jelentkezett! Eleinte a kanül beszúrását én csináltam, 4,5 éves korától egyedül csinálja. Persze, vannak esetek, amikor jobb, ha anya csinálja, mert anya olyankor megbabusgatja , de ha más is látja, főleg olyan, aki csak ritkán látja a kanül beszúrást, akkor szigorúan egyedül csinálhatja csak, én hozzá sem érhetek az ügyes bátor nagy fiamhoz!
Egyébként a kanül nem jön csak úgy magától ki, Mátéból eddig egy csúszdázás alkalmával jött ki a kanül, de úgy, hogy közben egy másik kisgyerek megfogta a zsinórját, hogy az mi, Mátém pedig már csúszott is le a csúszdán... Szóval, azért ehhez hozzásegítettek, hogy kijöjjön!
Én is pumpás vagyok, már több, mint 3 éve (ugyan ennyi ideje diabos), és nekem sem jelent semmi problémát a pumpa viselése, a kanül sem jön le csak úgy, nem mozdul el. Éjszaka sem zavar a pumpa, első pillanattól jól megvagyunk egymással!

Érdekes, amit írsz, mert Mátémnál is volt olyan időszak, amikor annak ellenére, hogy hónapokig semmi kifogása nem volt a napi akár 5 inzulinozás ellen, egyszer csak elkezdett ellenkezni, hogy nem akarja, mert fáj, meg egyébként is hagyjam, ne szúrjam meg! De ez szerintem amolyan életkori sajátosság lehetett, vagy csak egyszerűen tényleg beleunt a folytonos szurkálásba (9 hónapos korától diabos), eltelt így pár nap, 1-2 hét, és rájött, hogy hiába küzd ellene, akkor is megkapja a szurit!

 

[kriszmisz]

Sziasztok,

Köszönöm a gyors válaszokat és infokat, számomra nagyon hasznosak. Megbeszéltük a doktornővel, hogy szeptemberben visszatérünk a témára, és ő támogatja, addig meg végigjárjuk a gyártókat és igyekszünk tőlük is minden infot beszerezni. Biztos lesz még kérdésem, úgyhogy előre is köszi a válaszokat

Üdv.: Kriszta

 

[tímeácska]

Sziasztok,

Köszönöm a gyors válaszokat és infokat, számomra nagyon hasznosak. Megbeszéltük a doktornővel, hogy szeptemberben visszatérünk a témára, és ő támogatja, addig meg végigjárjuk a gyártókat és igyekszünk tőlük is minden infot beszerezni. Biztos lesz még kérdésem, úgyhogy előre is köszi a válaszokat

Üdv.: Kriszta

Szuper! Hajrá pumpa-project! Tudnod kell, hogy bármelyik pumpát is választjátok, rosszat nem bírtok választani, mert mindegyik Magyarországon forgalomban levő pumpa kitűnő! Várom majd a fejleményeket szeptemberben!
Amennyiben publikus, megírnád, hogy hol laktok, helyileg melyik intézményben kezelik Rékát? Hátha van valakinek valami használható infója...

 

[pumpás]

Hát én ugy döntöttem hogy péntektől leteszem a pumpát .VÉGLEG.....

 

[umbra08]

Hát én ugy döntöttem hogy péntektől leteszem a pumpát .VÉGLEG.....

Helló Pumpás!

Megkérdezhetem, hogy miért?

 

[tímeácska]

Hát én ugy döntöttem hogy péntektől leteszem a pumpát .VÉGLEG.....

Kívánom, hogy péntektől cukidon ne legyen észrevehető a kezelési mód váltás!
Ha szabad érdeklődni, milyen inzulinokra állsz át? Majd megírod, hogyan zajlott az átállás? Csak ügyesen, én bízom Benned!

 

[kriszmisz]

Köszi, majd tudósítok Budapesten lakunk a IV. kerületben és most váltottunk orvost, a Heim Pálban kezdték a kezelését Rékának, de májusban átmentünk a SOTE I. Gyerekklinikára Körner doktornőhöz. Mondjuk lassan jó lenne hasonló korú diabos gyerekekkel találkozni, mint Réka, hogy lássa másnak milyen, bár nem tudom őt mennyire foglalkoztatja ez a dolog. Biztos ez is csak engem foglalkoztat ő meg természetesnek veszi, hogy ilyen, mint ahogy azt Lina is írta

 

[vighkata]

Köszi, majd tudósítok Budapesten lakunk a IV. kerületben és most váltottunk orvost, a Heim Pálban kezdték a kezelését Rékának, de májusban átmentünk a SOTE I. Gyerekklinikára Körner doktornőhöz. Mondjuk lassan jó lenne hasonló korú diabos gyerekekkel találkozni, mint Réka, hogy lássa másnak milyen, bár nem tudom őt mennyire foglalkoztatja ez a dolog. Biztos ez is csak engem foglalkoztat ő meg természetesnek veszi, hogy ilyen, mint ahogy azt Lina is írta

Az idei 3 napos táborozásról már lemaradtál, de őszre tervezünk egy 1 naposat, ahol szivesen látunk Rékával együtt, sőt, családostul. Az ilyen talikon lehet találkozni diabos gyerkőcökkel, és a szülőknek nagyszerű lehetőség beszélgetni a többi szülővel. Jövőre pedig ismét szervezzük a többnapos talit. Az albumokban találsz fotókat ezekről a talikról.

 

[linus]

Köszi, majd tudósítok Budapesten lakunk a IV. kerületben és most váltottunk orvost, a Heim Pálban kezdték a kezelését Rékának, de májusban átmentünk a SOTE I. Gyerekklinikára Körner doktornőhöz. Mondjuk lassan jó lenne hasonló korú diabos gyerekekkel találkozni, mint Réka, hogy lássa másnak milyen, bár nem tudom őt mennyire foglalkoztatja ez a dolog. Biztos ez is csak engem foglalkoztat ő meg természetesnek veszi, hogy ilyen, mint ahogy azt Lina is írta

Ajánlom nektek a Bátor tábor családi hosszú hétvégéjét! Nagyon, de nagyon, de nagyon, de nagyon jó!!!!!!
Nem csak mert ott minden gyerek diabos, az ő tesóik is ott vannak és a sok szülő, akivel lehet jókat beszélgetni, tapasztalatokat cserélni..............................vagy kicsit a gőzt kiereszteni!
A legjobb benne, hogy intéznek a szülőknek szabad időt és valljuk be, nekünk sok szabad idő sokszor nem jut! Na, itt jut..........................és HATALMAS ÉLMÉNY!!!!!
Én még szeretnék menni, de ha nem tudunk, szeretném ha Nóri menne ha nagyobb!
A gyerekeknek pedig olyan programok vannak, hogy leesik az álluk! Az én lányom például majd megveszett a lovakért!

Nórit foglalkoztatja már, tudja hogy más. Mivel bölcsibe jár, tudja ha szülinap van, "én nem ehetek, mert cukorbeteg vagyok"- hozzáteszem, persze ehetne.
De valahogy ebben nő, nem igazán vettem eddig észre hogy foglalkoztatja.................................szeptemberben jön az ovi, új gyerekek, új társaság..................................kíváncsi leszek!!


Ha jöttök Balatonfüred felé, akkor szólj nyugodtan és talizhatunk!

 

[kriszmisz]

Ajánlom nektek a Bátor tábor családi hosszú hétvégéjét! Nagyon, de nagyon, de nagyon, de nagyon jó!!!!!!
Nem csak mert ott minden gyerek diabos, az ő tesóik is ott vannak és a sok szülő, akivel lehet jókat beszélgetni, tapasztalatokat cserélni..............................vagy kicsit a gőzt kiereszteni!
A legjobb benne, hogy intéznek a szülőknek szabad időt és valljuk be, nekünk sok szabad idő sokszor nem jut! Na, itt jut..........................és HATALMAS ÉLMÉNY!!!!!
Én még szeretnék menni, de ha nem tudunk, szeretném ha Nóri menne ha nagyobb!
A gyerekeknek pedig olyan programok vannak, hogy leesik az álluk! Az én lányom például majd megveszett a lovakért!

Nórit foglalkoztatja már, tudja hogy más. Mivel bölcsibe jár, tudja ha szülinap van, "én nem ehetek, mert cukorbeteg vagyok"- hozzáteszem, persze ehetne.
De valahogy ebben nő, nem igazán vettem eddig észre hogy foglalkoztatja.................................szeptemberben jön az ovi, új gyerekek, új társaság..................................kíváncsi leszek!!


Ha jöttök Balatonfüred felé, akkor szólj nyugodtan és talizhatunk!

Köszi, majd megnézzük a tábort, mindenképpen szólok, ha arra járunk felétek, köszi.
Azt veszem észre itt a fórumon, hogy a vidéken sokkal együtt érzőbbek és elfogadóbbak az emberek, ovik, iskolák, tanárok, óvónénik. Például amit Tímeácska is írt Máté táborozásával kapcsolatban, háááát, igaz, hogy Réka még csak 3 éves lesz, de egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy lesz-e olyan óvónéni vagy tanár akire rá tudnám bízni, akár táborozni.
Jaj bocsánat, de mennem kell, mert éhesek a gyerekek (van egy 17 hónapos kisfiunk is )

 

[kriszmisz]

Az idei 3 napos táborozásról már lemaradtál, de őszre tervezünk egy 1 naposat, ahol szivesen látunk Rékával együtt, sőt, családostul. Az ilyen talikon lehet találkozni diabos gyerkőcökkel, és a szülőknek nagyszerű lehetőség beszélgetni a többi szülővel. Jövőre pedig ismét szervezzük a többnapos talit. Az albumokban találsz fotókat ezekről a talikról.

Szia,
Köszönöm, élünk majd a lehetőséggel! családostul

 

[tímeácska]

Köszi, majd megnézzük a tábort, mindenképpen szólok, ha arra járunk felétek, köszi.
Azt veszem észre itt a fórumon, hogy a vidéken sokkal együtt érzőbbek és elfogadóbbak az emberek, ovik, iskolák, tanárok, óvónénik. Például amit Tímeácska is írt Máté táborozásával kapcsolatban, háááát, igaz, hogy Réka még csak 3 éves lesz, de egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy lesz-e olyan óvónéni vagy tanár akire rá tudnám bízni, akár táborozni.
Jaj bocsánat, de mennem kell, mert éhesek a gyerekek (van egy 17 hónapos kisfiunk is )

Hát, sajnos erre a "vidéken sokkal együtt érzőbbek az emberek...", sajnos rá tudok cáfolni! Nekünk sem volt ám mindig ilyen "Kánaán" Mátém diabjának ellátásában! Például az ovi kész katasztrófa volt! Vagyis, az elején úgy nézett ki, hogy minden rendben lesz, úgy is volt egy darabig, aztán elkezdett "lazulni" a "fegyelem/figyelem"... Pl. olyan kajákat is nyugodt szívvel odaadtak Máténak, hogy egye meg - annak ellenére, hogy saját kajája volt beküldve, ráadásul Máté is jelezte, hogy szerinte nem eheti azt meg -, ez volt a híres )) darás tészta esete!
Szóval, a vidéki oviból szinte menekültünk már a végén, pedig ekkor már 5 éves volt, iskola előkészítős, tehát, kötelező volt járnia oviba - de mindenféle kifogás miatt itthon maradt - magas a cukija, köhög, hasmenése van... A házi gyermekorvosunk megértő volt, előre kaptam pár igazolást, amire csak a dátumokat kellett ráírnom, így nem lett gond a sok hiányzással, és mehetett suliba!
Az iskolánál azért más más volt a helyzet, ott sokkal együttműködőbbek voltak! De az említett Zsuzsa néni sajnos nem Máté osztályfőnöke, Ő csak tanítja Mátét (tesit), az osztályfőnökei (mert, hogy 2 van! ) sajnos nem ennyire "rugalmasak", Ők inkább mereven ragaszkodnak az általam leírtakhoz, és azt veszem észre, hogy sokszor tanácstalanok, mit tegyenek, ha pl. folyamatosan hypozik Máté, vagyis, ha mértek 3,8-at, és 1 óra múlva is ugyan ilyen értéket mérnek, maguktól nem mernek újra szőlőcukrot adni neki, mert félnek, hogy azzal ártanak, hogy sok lesz... Természetesen nem hibáztatom Őket, és inkább hívjanak fel, ha bizonytalanok, mint "hülyeséget" csináljanak! De azért az én véleményem is megváltozott Zsuzsa néni hozzáállását megtapasztalván...!
Szóval, most azon kell szeptembertől dolgoznom, hogy minél több Zsuzsa nénit "csináljak" a suliban - is!

 

[tímeácska]

Szia,
Köszönöm, élünk majd a lehetőséggel! családostul

 

[kriszmisz]

Nálunk az ovi még csak most fog kezdődni októbertől, egyenlőre egy olyan helyre sikerült beíratni Rékát, ahol az egyik óvónénijének a férje diabos, na gondoltuk ez jó, legalább van fogalma a dolgokról. De sajnos az első találkozás alkalmával kiderült, hogy egyrészt meg van rémülve attól, hogy esetleg az 1x-i vagy 2x-i vc mérés miatt nem fogja szeretni a gyerek, másrészt teljesen fel volt háborodva, hogy az óvodaigazgató "elárulta" nekünk, hogy a férje is diabos. Na mi így indulunk fél napra az oviba. Ja természetesen a kaját én viszem és ebéd után már hozhatom is haza, mert ott aludni nem lehet. Ezért is remélem, hogy a pumpa kicsit könnyít ezen, talán beveszik egész napra és a vc mérés pedig csak rutin kérdése, amit Réka a családban is megenged mindenkinek és nincs semmi ellenvetése, csak a megfelelő "tálalás" a lényeg (szerintem).
Bár ahogy elnéztem ez a pumpa sem egyszerű, de ez meg legyen az én problémám, vagy nem is probléma, inkább megoldandó feladat, ha neki jobb lesz!

 

[tímeácska]

Nálunk az ovi még csak most fog kezdődni októbertől, egyenlőre egy olyan helyre sikerült beíratni Rékát, ahol az egyik óvónénijének a férje diabos, na gondoltuk ez jó, legalább van fogalma a dolgokról. De sajnos az első találkozás alkalmával kiderült, hogy egyrészt meg van rémülve attól, hogy esetleg az 1x-i vagy 2x-i vc mérés miatt nem fogja szeretni a gyerek, másrészt teljesen fel volt háborodva, hogy az óvodaigazgató "elárulta" nekünk, hogy a férje is diabos. Na mi így indulunk fél napra az oviba. Ja természetesen a kaját én viszem és ebéd után már hozhatom is haza, mert ott aludni nem lehet. Ezért is remélem, hogy a pumpa kicsit könnyít ezen, talán beveszik egész napra és a vc mérés pedig csak rutin kérdése, amit Réka a családban is megenged mindenkinek és nincs semmi ellenvetése, csak a megfelelő "tálalás" a lényeg (szerintem).
Bár ahogy elnéztem ez a pumpa sem egyszerű, de ez meg legyen az én problémám, vagy nem is probléma, inkább megoldandó feladat, ha neki jobb lesz!

Szerintem, ha a pumpáig már eljutottatok, és a kezedben lesz, látni fogod Te is, hogy nem egy olyan nagy ördöngösség a kezelése, szerintem nagyon hamar meg fogd tanulni, mit hogyan kell csinálni rajta/vele. Mármint, a funkcionális kezelésére értem, hogy hamar menni fog. Az, hogy a cuki is rendben legyen vele, ahhoz picit több idő kell, de ez teljesen egyénfüggő! Van, kiknek pár nap, 1-2 hét elég hozzá, van akiknek picivel több időbe telik - de sikeres lesz bizonyos idő múlva a kezelés!
Nem értem a dokitokat, hogy ha tudja, hogy októberben kezdi Réka az ovit, akkor miért húzza szeptemberig a pumpán való gondolkodást! Hiszen, Nektek, Rékának és az óvónőknek is sokkal könnyebben menne a dolog - úgy gondolom! Főleg, azért nem értem ezt a szeptemberig húzást, mert nem látom az értelmét!!! (Tudom, ki a dokitok, ismerem, de akkor sem értem!!!) Á, mindegy, sok mindent nem értek én... Hiszen, sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek, ha Réka úgy mehetne oviba, hogy már TUDJÁTOK, hogyan kell kezelni a pumpát, nem éppen csak az óvónőkkel együtt kell(lene) elkezdeni megtanulni a kezelését! A kezelés alatt értem a funkcionális kezelést, és az elvi kezelést is (vagy mi van), azaz, az esetlegesen szükséges korrekciókat sem akkor kelljen, ovikezdéskor kitotózni!
Hú, kicsit összekavartam az utolsó gondolatomat, de éppen jön a vihar... Szakad az eső, villámlik - meg az agyam is!