Ildikó és Ditti, elsősorban a Ti bejegyzésetekre írom a válaszomat - de természetesen másnak is!
Mint már sokszor írtam, Mátémnak ugyan ilyen hypoi voltak pumpa előtt - és pumpával 1 alkalommal, még 2009 márciusában.
Ilyenkor, amikor a gyerek csak néz maga elé, semmit nem kommunikál, semmire nem reagál, és összerezzen, mint akit megijesztenek, általában hallucinálhatnak! Sőt, Mátém még látványosan meg is ijedt, ha bekerültem a látóterébe! Olyan nagyon mélyről jövő hangon üvöltött, mint a horrorfilmekben! Talán ez még ijesztőbb volt, mint az összerezdülései! Mátém egészen biztosan nem emlékezett rá, hogy miket hallucinált, és az orvosunk is azt mondta, hogy a nagyobb gyerekek sem szoktak rá emlékezni - szerencsére!
Ilyenkor, amikor már semmi kommunikáció, semmi közreműködés nincs a gyerek részéről, DE megbízhatóan bír nyelni, akkor a legjobb a cukros víz, lehetőleg szőlőcukros (por alakban is lehet venni, pl. DM-ben)- mivel az már a száj nyálkahártyájáról elkezd felszívódni, és sokkal hamarabb, mint a répacukor, mert a májnak a szőlőcukrot már nem kell átalakítania!
Régebben nekünk mindig volt itthon a hasonló esetekre Wellbion narancsízű folyékony cukor (ami egyáltalán nem narancs ízű...), ezt elég volt csak belekenni a gyerek szájába, általában elég is szokott lenni, vagyis, arra tökéletesen megfelelt, hogy a megbízhatóan inni tudó állapotra tért tőle a gyerek, és utána jöhetett a cukros víz, gyümölcslé, stb.!
Persze, mindenek előtt óriási nagy fegyelemre volt szükség a szülő részéről, vagyis, ha megpróbálja itatni a szülő a gyereket, akkor pár percet ha tetszik, ha nem, ki KELL várni, ugyanis, fel kell szívódni a cukros akárminek, ahhoz pedig idő kell...
Régen készítettem magamnak egy "menekülési tervet", vagyis, sajnos már előre meg kellett terveznem, ha pl. a Wellbiontól számított 5-7 percen belül nem jön annyira helyre a gyerek, hogy 2-3 korty szőlőcukros löttyöt még meg bírjon inni, akkor Glucagon, ha a Glucagontól számított 7-8 percen belül nem kielégítően rendeződik a gyerek, akkor mentő... De persze ezt a "tervet" felülírhatta a gyerek adott pillanatnyi helyzete/állapota!
És természetesen ami még nagyon fontos volt: nyugodtnak kellett maradni és higgadtnak, míg a gyerek "félkómás" állapotban volt (én ezt úgy hívtam, hogy "kamillázik"), mivel az amúgy is rémképekkel/hangokkal küzdő gyereket nem feltétlen kell még a szülő pánikhangulatával is tetézni! Meg miután a gyerek magához tért sem kell, hogy a mi rémült arcunkat lássa, hiszen jó eséllyel a gyermek nem fog emlékezni semmire, így ne csak a mi pánikhangulatunkra kelljen emlékeznie!
Tudom, hogy nehéz, és ha kívülálló lennék, biztosan nem írtam volna le ezeket, de higgyétek el, nekem már vagy 30-40 ilyen esetem volt Mátémmal! És biztosan rossz érzés lett volna az éppen magához térő gyereknek arra eszmélnie, hogy ő "felébred", és a szülők pánikolnak, morognak egymásra, hogy hozzad már, csináld már, hát nem érted, hogy...!!! Hiszen ő csak éppen felébredt... (Mátém is csak felébredésként érzékelte az esetet!)