H
hypohonder
Vendég
Én magam is csatlakozom a Lizzi-Sani duóhoz, ami a vízivás-vércukorszint korrelációt illeti. Nevezetesen hogy nálam sem mutatja meg magát a sok víz fogyasztása a vércukorszint csökkenésében...
1-2 oldallal ezelőtt (1348. sz. hozzászólás) Sani leírt egy szót, ami mellett úgy látom, hogy mindenki farokbehúzva elsündörgött (vagy talán fel sem tűnt sokaknak ez a megfogalmazás). A tervszerűség, a nap, a tennivalók megtervezése. a teendők számbavétele és a kezelés ahhoz történő társítása, mint a megoldás kulcsa!
Valamilyen mértékben és szinten mindenkinél működik ez, de talán a betegség kezelésére még nem terjesztettük ki, nemde?
És még valami: nem a betegség kezel minket, hanem mi kezeljük a betegségünket! Nehogy a nyúl vigye már a puskát! Ha valaki tizen-huszon éve cukorbeteg, akkor annyi tapasztalatának lennie kell(ene), hogy tudja, hogy mikor jön az a bizonyos időszak, amikor jobban oda kell figyelni, magasabb vagy alacsonyabb vércukorszinttel kell számolni. Persze ez csak akkor evidencia, ha addig egyáltalán figyelte a betegségét!
Jól hangzik, sokak fülének kedves is, hogy a külső körülmények rángatnak bennünket és a cukrunkat, csak ez nagyon nagy részben nem igaz, önámítás csupán. És ami lényeges,. hogy egy kis odafigyeléssel kezelhető, korrigálható. Amit nem pótol az, hogy mennyire ismerjük a cukorbetegség
jellemzőit - ahogy mondani szokták: aki tudja: csinálja, aki nem tudja: tanítja... Ha van kinek!
1-2 oldallal ezelőtt (1348. sz. hozzászólás) Sani leírt egy szót, ami mellett úgy látom, hogy mindenki farokbehúzva elsündörgött (vagy talán fel sem tűnt sokaknak ez a megfogalmazás). A tervszerűség, a nap, a tennivalók megtervezése. a teendők számbavétele és a kezelés ahhoz történő társítása, mint a megoldás kulcsa!
Valamilyen mértékben és szinten mindenkinél működik ez, de talán a betegség kezelésére még nem terjesztettük ki, nemde?
És még valami: nem a betegség kezel minket, hanem mi kezeljük a betegségünket! Nehogy a nyúl vigye már a puskát! Ha valaki tizen-huszon éve cukorbeteg, akkor annyi tapasztalatának lennie kell(ene), hogy tudja, hogy mikor jön az a bizonyos időszak, amikor jobban oda kell figyelni, magasabb vagy alacsonyabb vércukorszinttel kell számolni. Persze ez csak akkor evidencia, ha addig egyáltalán figyelte a betegségét!
Jól hangzik, sokak fülének kedves is, hogy a külső körülmények rángatnak bennünket és a cukrunkat, csak ez nagyon nagy részben nem igaz, önámítás csupán. És ami lényeges,. hogy egy kis odafigyeléssel kezelhető, korrigálható. Amit nem pótol az, hogy mennyire ismerjük a cukorbetegség
jellemzőit - ahogy mondani szokták: aki tudja: csinálja, aki nem tudja: tanítja... Ha van kinek!
