Insulinpumpa

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Bár én nem voltam benne a kizárásban, én is innen értesültem róla, de Goyo leírta a megfelelő topikban, hogy miért történt ez, kérlek titeket, hogy inkább ott tegyétek fel az ilyen kérdéseteket és ne az inzulinpumpás topikban! Köszi!
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Csak egy rövid hszt szeretnék írni erről a mindenki más témáról, már régóta szerettem volna leírni.

Szóval az igaz, hogy ha valaki mindent megtesz a cukráért, akkor igenis karban lehet tartani. Csak a "mindent megtesz" dolog egyénenként annyira, de annyira más, hogy van olyan, akinek ez olyan szinten jelent elfoglaltságot és terhelést a hétköznapokban, hogy nem megy mindig. Nem lehet mindennap kizárólag ezzel foglalkozni, pedig vannak olyan cukrosok, akiknek ezt kéne tenniük ahhoz, hogy jó cukruk legyen. Aki dolgozik, társasági életet él, sportol és nem ül otthon, annak nehezebb a nap minden órájában erre koncentrálni. És ne felejtsük el azt is, hogy más az egyéniségünk, más a tűrőhatárunk. Aki egy pörgős, amolyan lázadó, szabad-vagyok típus, annak ezerszer nehezebb napi szinten kompromisszumot kötni. Ellenben a cél az, hogy az életünkhöz igazítsuk a terápiát, tehát, aki pörög ezerrel és az életeleme a változatosság (és nem a rendszeresség), annak sokkal nehezebb ez a betegség, de meg kell próbálni ehhez a pörgős, változatos élethez igazítani a terápiát. Aki szeret összevissza sportolni, annak szerintem nem jó tanácsolni, hogy tervezze előre és ugyanolyan intenzitással tegye, hiszen pont azt élvezi az illető, hogy egyszer ilyet, egyszer olyat tehet - és ugye a cél, hogy ehhez igazítsuk a terápiát és ne az illetőt változtassuk meg. Lehet, hogy sok embernek többet számít, ha számára olyan életet élhet, amilyet szeretne, de ezzel feláldozza a stabil vércukrokat és akár teljes tudatában van annak, hogy ennek az életnek ára, hogy lehet, hogy rövidebb ideig él vagy él teljes életet. Nem gondolkodunk egyformán, egy ilyen élj-a-mának típusú embert sosem lehet rákényszeríteni a rendszerességre, arra az önfegyelemre, ami sokszor ehhez a betegséghez pedig kell. Én nem ilyen vagyok, de ismerek ilyen embert és tudom, micsoda kűzdelem az élete, hogy rosszabbat teszek azzal, ha megpróbálom nagyobb önfegyelemre bírni (most nem dobostorta evésről beszélek, gondolom érthető).
De tény az is, hogy vannak emberek, akiknek meg ez hozna megoldást, a rendszeresség, nagyobb önfegyelem. Azt hiszem, nehéz ezt meglátni valakiben elsőre, még később is, nem egy egyszerű feladat.
 

Sani

Új tag
Kedves Sani!


Miután valóban 4. napja jó a cukrom, és a 3-as bázis van beállítva, én úgy gondoltam, hogy visszaállítom az 1-es bázist. Ez a 4 nap úgy telt, hogy egyre alacsonyabbakat mérek, és tartok attól, hogy hipo jön, ami már nevezhető diéta, ill adagolási hibának. A mai két legalacsonyabb értékem: ébredés 4,8, ebéd előtt: 4,3. Közötte több mérés volt, 6,8 a legmagasabb. (Milyen ideális, jó lenne megőrizni, a szándék meg van.)
Csakhogy! És itt jön a félelmem. Ha visszaállítom a bázist az 1-esre, és már nem mutat csökkenő tendenciát, akkor viszont lehet, hogy a cukromat borítom fel. Megint visszaállítva a 3-as bázist, máris meghintáztattam a cukromat, ami még mindig jobb, mint a hullámvasút.


A mai bázis visszaállításra azt terveztem, hogy ebéd utáni mérés függvényében döntöm el a hogyan továbbot. Ha nem megy 6,5-6,8 fölé, akkor visszaállítom a pumpát.

Szeretném kérdezni, hogy erről mi a véleményed.
Üdv

Kedves Kata!

Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de nem voltam gépközelben.

Én a helyedben nem állítanám vissza az 1-es bázist. Hiszen tökéletes értékeket mérsz, és amíg ez így van , addig - szerintem - nincsen tenni való. A helyedben, ha ennyire tartanék a rossz értékektől, gyakrabban ( bár nem tudom, milyen gyakran méred)mérném a következő napokon, és ha tényleg nem jó 2-3 napig, akkor állnék csak vissza az 1-esre( ha azok akkor éppen jó adagok)
Úgy látom, hogy Te pszichésen is befolyásolod a cukrodat és a stressz miatt, (hogy nem lesznek jó az értékeim,) elkövetsz olyan lépéseket, amiktől felborul az egész anyagcsere háztartásod. ( Elnézést, ha nem így van, de kívül állóként így látom)
Nincsen könnyű helyzeted, de azt ajánlom, csak akkor kezd el megoldani a felmerülő problémákat, ha azok tényleg felmerültek. Én legalábbis így járok el.
pl: Sokszor érzem hogy ideges leszek- lehetek egy helyzettől, de amíg ez nem valósul meg, addig nem állítok az inzulin adagomon. Mert mi van akor, ha megsem leszek ideges?
Különben az, hogy rendben legyenek az értékeink, állandó ping-pong játék, ami egész életünkön át kísérni fog minket, dehát azért van egy-két jól visszaadott labda, amivel győzelmet ( jó cukorértékeket ) érhetünk el.:)
 

tímeácska

Őstag
Hát, igen, az tuti, hogy a jó cukrok eléréséhez marha nagy erő kell (bocsi a kifejezésért!), ha nem olyan "szerencsés" valaki, hogy pikk-pakkra megy a dolog... Nekünk sem ment Mátéval... Mi igazság szerint (vagyis én :)) ténylegesen mindent megetettünk majd' 3 évet azért, hogy legalább "csak rossz" legyen, ne katasztrofális... Ténylegesen túlélés volt az a 3 év!!! De addig mentünk, keresgéltünk, próbálkoztunk, amíg meg nem találtuk a megoldást! Mielőtt pumpája lett Máténak, kb. 3/4 éven keresztül (amíg nem volt igazi kezelődokink :)) az előtte való 2 évhez képest sokkal jobb volt az állapota! Értem ez alatt: nem kerültünk kórházba! És ez nálunk már hatalmas szó volt!!! Minden túlzás nélkül... De látván ezt a "pozitív" változást sem "nyugodtam meg". Tudtam, hogy ez így sem lesz jó. Miután megkapta a pumpát, nem egyből lettek ilyen tökéletes cukrai! Egyáltalán nem!!! Kb. 3 hónapba telt, mire megtaláltuk a tökéletes megoldásokat!
Én minden "hullámvasutas", nem teljesen kielégítő anyagcserés társunkat arra buzdítok, és kérek, hogy ne nyugodjanak bele 3-4 nap, esetleg pár hét jobb időszakba!!! Nem szabad beletörődni, mert a végén feladjátok! Igen, feladjátok, mert azt mondjátok, hogy én ilyen vagyok, és kész... És a doki is ezt mondja... Hajjaj, hogy nekünk hány orvos mondta ugyan ezt... Aztán tessék, most itt van Máté, ahol van... Ténylegesen egy egészséges, csupán inzulinpumpás kis srác! Pedig, párszor én is éreztem azt a bizonyos "Máté ilyen, és kész" érzést... De nem hagytam "eluralkodni" magamon!!! És milyen jól tettem... ;-)

Jelentem, én is alakulok... ;-) Már 2 napja nincs 14 fölött a cukim, csak kis hőemelkedésem van... Megmaradok! ;-)
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Sani és Tímeácska!
Köszi buzdítást, ez mindig erőt ad. Bár nem vagyok feladós, beletörődős típus, ezek mégis hozzásegítenek ahhoz, hogy következetesebb legyek.
Abban viszont szerencsés vagyok, hogy egyáltalán nem stresszelek. Bosszant a felborult cukorszint, leginkább azért, mert a diéta hibát kizárva meg kell keresnem az okát, és bizony ez sokszor nem válik nyilvánvalóvá. De ez nem stresszelés, és az ellenkezője sem igaz, hogy beletörődnék. A beletörődés, sé az elfogadás között érzem a különbséget. Az elfogadás viszont ahhoz kell, hogy ne stresszeljem magam. Itt számomra az a jó, ha sikerül megtalálnom azt az egyensúlyt, középutat ami a stressz és a beletörődés között van. Ebben szerencsés vagyok, ezért nem kell megküzdenem, hogy ne stresszeljek.

Tegnap a diab kontrollon a dokimmal megbeszélve mégis levettük a bázist az 1-esre, mivel a dokim is úgy látta, hogy ez még mindig csökkenő tendenciát mutat. A déli bólusból is levettünk 0,5 E-t, de a bólusokkal bizonyos határokon belül én is változtathatok.
Azt hiszem jól tettük, hogy csökkentettünk. Tegnapi mérések 1/2 8 óra: 4,3 22 óra: 4,1 hajnali 1/2 5 óra: 5,6 reggel 7 óra 8,0. Most reggeli után vagyok, a mostani mérésem 8,1

Köszi a segítséget Sani, annak ellenére, hogy a javaslatoddal ellentételesen döntöttünk, mert nem egyedül döntöttem, hanem a dokimmal, de már én is levettem volna a bázist, ha nincs diab kontroll. Meg hát tulajdonképpen az 1-es bázis az alap bázis, én az elmúlt időszak sorozatos 18 körüli cukrai miatt állítottam be a 3-ast.

Az igazsághoz tartozik az is, és el is szeretném mondani, hogy a dokim ismét leszúrt (jogosan), hogy még mindig türelmetlen vagyok magammal szemben, és a magas cukrot azonnal és gyorsan szeretném lehúzni, és ezzel nagyobb galibát csinálok, mint ha hagynám 2 óráig magasan, és csak akkor lépnék közbe, ha tovább emelkedik, vagy nem változik. Igaza van, tökéletesen igaza. Nekem tudomásul kell vennem, hogy én így működök, és sokszor hevesen reagál a szervezetem a változtatásra, vagy nem reagál. Megint szóba került a rezisztens időszak velem kapcsolatban, én pedig nagyokat hallgattam, mert rátok és mindenkire (és a fórumbeli eseményekre) gondoltam, hogy néha mit kell küzdenem (és bizonygatnom) azért, hogy elhiggyétek vagy elfogadjátok, hogy ilyen vagyok, és nem mártírkodás, vagy felelőtlen diab kezelés van a háttérben.

Üdv mindenkinek
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Bocsi, még annyit, hogy a félelem, hogy ez a jó cukor görbe véget ér, mégiscsak stressz, mert most is érzem, hogy de jó lenne, ha tartós maradna, meg bla-bla-bla.
Tehát valóban stressz, de magamról tudom, hogy nem komoly, és nem teszi tönkre a napjaimat, tehát nem világvége érzés.
 

zsuzsa

Új tag
Sziasztok!
Hát igen Tímeácska ebben is egyet értünk. Mi is sokat küzdöttünk, és a hétköznepjeink másról sem szóltak csak a cukorbetegségről, és igaz nem olyan hosszú ideig mint nektek, de egy éven keresztűl szörnyű anyagcserével éltünk, és nem azért mert nem tettünk meg mindent. Most jutottunk el odáig ahol Mátéval vagytok, stabil jó cukrai vannak, mostanában 10 környékéra sem megy, régen hypozott, de ehhez 4 hónapnak kellett eltelnie a pumpoával, mire kiismertük, és még mindíg vannak homályos foltok. És lehet hogy még visszatér majd ősz környékén amikor megint állítani kell, átmenetileg a magasabb értékek. Bizony nehéz jól beállítani, és tartóssá tenni, a 4 éves napirendjéhez igazítani, mikor pörög egész nap, vagy éppen hisztis, rossz napja van, vagy náthás, vagy a fene tudja éppen mi baja van, sokszór van ez velünk felnőtekkel is így, és él, éli a kisgyermekek hétköznapjait, épp erre céloztam az óvodával, hogy hiába mehetne, és szeretném ha menne, ha nem megfelelően gondoskodnának róla. De az élethelyzet ilyen lenne, nem tudok mit csinálni, nem válltoztathatok meg minden embert és nem tudom befolyásolni sem. Egyet tehetek, hogy itthon tartom, és én kezelem a négy fal között, és akkor biztos jó a cukra, de neki biztos hogy nem teszek jót ezzel. A közösségben a helye barátokkal, és úgy kell élnie mint a többi kis gyermek, és lehetővé kéne ezt tenni neki, mert igazán jól akkor érzi magát, ha óvodás, játszhat, és a cukra is rendben van, egyik nem zárhatja ki a másikat. Ez is egy élethelyzet amit meg kell oldani, és nekem kell jó megoldást találni rá szülőnek.
 

tímeácska

Őstag
Szia Zsuzsa!
Nagyon örülök, hogy kisfiad ennyire rendben van!!! Ugye, mondtam én az elején, hogy türelem! :):):) Ügyik vagytok, csak így tovább, megy ez Nektek!!!
Pussz!
 

Sani

Új tag
Örülök, Kata, hogy talán rendeződnek a cukraid.
Igazából Te ismered a szervezetedet és én csak egy-két tanácsot próbáltam adni. De a végeredmény a fontos, csak így tovább!
 

tímeácska

Őstag
Szia Kata!
Tényleg örülök, hogy végre egy kicsit rendben vagy! De látod, egyik üzenetedben azt írod, hogy nem stresszeled Magad emiatt, a másikban, hogy de mégis... Igazság szerint, az, hogy Valakit valami nagyon foglalkoztat, keresgéli a megoldást, de az nem jön olyan gyorsan, és egyszerűen, ahogy azt szeretné, már az is stressz... Csak nem a szokványos értelemben vett "szorongásos" (parás) stressz... Ami egyébként nem baj, ha van, mert abból is már az tűnik ki, hogy nem törődött bele az ember a "sorsába". Ami igen fontos!!! Sőt, talán az egyik legfontosabb... Mert ha már tudat szintjén meg van, hogy ez így nem oké, akkor az esély, hogy tegyen valamit, sokkal inkább megvan, mint fordított esetben...
Ezt itt a végén csak úgy nagy általánosságban írtam...
Megint Katához :)! Tudom, hogy képes lennél ezt a jó anyagcserét fenntartani, mert ahogy az előbb is írtam, Benned nem csak a szándék van, meg, hanem elmélet szintjén már tudod is a megoldást! De gyakorlati szinten elakadsz (túl korai korrekció). Hajrá, most próbáld meg úgy, ahogy a dokid is mondta... Türelem!!! Ha egyszer Te magad is tudod a választ, ne hagyj kérdő jelet!!! :)
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Lánynok, és Mindenki!
Egész nap hajtottam, mint az igásló, de végre itt vagyok. Ezer meg ezer dolog ugrott be délelőtt. Többek között az, hogy itt az asztalomon még láttam a tegnapi Pixes letöltésemet a cukorgörbéről, és hát a Trend grafikonon világosan látszik az elmúlt napok lassú, de egyenletes csökkenése. Tehát itt már tényleg vissza kellett állni az erdeti bázisra, mert ha ez a csökkenés így folytatódott volna, akkor már hipoig süllyedt volna.
Egy-két oldallal előbb felraktam a diagramot, kérlek nyissátok meg.
Muszáj eldicsekednem, ebéd előtt 6,1, ebéd után 4,7 lett a cukim. És ez már az 5. nap.
Bár nem akrom hamar elkiabálni, de most szinte alig érzem azt az érzést, hogy "tudom, hogy ez csak átmeneti állapot, hamarosan felborul, stb. stb." Az tény, ha egy kicsit romlik is a helyzet, nekem nem szabad azonnal korrigálnom, és a hipokat nagyon figyelmesen kerülnöm kell.

Kínlódtam, hogy hogy is fogalmazzam meg hogy nem stresszelek, aztán mégis stresszelek (aztán hogy is van ez?, és belezavarodtam), és nem találtam a megfelelő jelzőt. Tímeácska, te írtad le jól. Valójában én nem parázom, inkább az elegendő, vagy szükséges stressz van meg, akár pozitív, akár negatív.
A paráról vagy túlzott aggódásról én inkább mindenkit lebeszélnék, ami ugye nem jelent egyet a beletörődéssel. Persze tudom jól, hogy ez is olyan, amit mindenki másként él meg, és kívülállóként, nem parázóként könnyen beszélek, de el kell ismerni, a para, vagy túlzott stressz nem viszi le a cukrot.

Hát köszi mégegyszer, mert nagyon sokat segítettetek.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
stressz

Bár nem pumpás dolog, de egy esetemet leírnám a parával kapcsolatban.

8 éves volt a fiam, amikor mellrák gyanú (mammográf, UH nem adott egyértelmű diagnózist) miatt szövetmintát vettek és egy hetet kellet várni az eredményre.

Biztos kitaláltátok, mi volt az első gondolatom. A FIAM!!! Még csak 8 éves, mi lesz vele?
Aztán egy kicsikét magamba fordultam, és szó szerint mondogattam magamnak, hogy akkor aggódom, ha pozitív lesz az eredmény. Biztos azt is ki lehet találni, hogy ez nem sikerült mindig, mármint megnyugatatni magamat. Tehát volt para bőven, annak ellenére, hogy tudtam, az eredmény független az én parámtól.
Meg lett az eredmény, és semmi rákos sejt nem volt. Utólag persze már én is nagyszájú hős voltam. De utólag tényleg az is belátható, hogy ép-ész érvvel, átgondolva stressz mentesíthetjük magunkat. Legalábbis a fölösleges stresszel.

Egy kicsit elkalandoztam, de talán ez is ad némi erőt a betegségünk és gondjaink feldolgozásában.
 

tímeácska

Őstag
Igazság szerint, ha beteg az ember, akkor a stressz, "para", általában teljesen normális jelenség, mivel érző, gondolkodó emberek vagyunk. Az, hogy az egészségünkben beállt valamilyen negatív változás nem hagyja nyugodni az embert, kell is annak érdekében, hogy indíttatást érezzen aziránt, hogy cselekedjen. Még akkor is kell tenni valamit, ha már végképp kilátástalan a dolog! Az azonnali beletörődés szerintem soha sem jó! Kell, hogy motivációt érezzen az ember az iránt, hogy segítsen magán, amennyire csak lehet! Persze, hogy ki meddig jut el, egyénfüggő...
Erre igen jó példa az enyém is... 13 napja derült ki, hogy én is cukorbeteg vagyok. Az első pillanatban, azt mondtam, hogy rendben, az vagyok, és kész... Csináltam a dolgomat, cukormérés, inzulin, Ch számolás. Aztán csak megéreztem azt a bizonyos "parát" (nem a legjobb kifejezés..), vagy inkább szorongást... Mi lesz, ha... Úgy, ahogy Kata is írta... A gyerek... Nos, ezek után azt éreztem, hogy nem magam miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy rossz legyen az anyagcserém, hanem Máté miatt... És most már ténylegesen azt érzem, bármi áron is, de küzdenem kell, hogy minden rendben legyen nálam (is!). Persze, eddig is éreztem ezt, de most nagyságrendekkel jobban!
Így utólag belegondolva, akkor lett volna nálam gond, ha nem így éreznék, ahogy az imént leírtam... :)
És ezt a "stresszt" életem végéig kell, hogy érezzem, ez adja meg az indíttatást, hogy tökéletesen cselekedjem...
Ezt nem érteni, hanem érezni kell... :)
 

tímeácska

Őstag
Szúrás előtti bőrfertőtlenítés...
Nagyon sokaknál megoszlik ennél a vélemény, hogy kell-e vagy sem...
Ki hogyan, mikor és mivel fertőtleníti a szúrás helyét?
Érdekes, hogy egyik helyen azt olvasom, hogy ujjszúrás előtt alkohol tartalmú fertőtlenítőt ne használjunk, mert tévesen befolyásolhatja a mérés eredményét. Elég, ha szappanos vízzel alaposan kezet mosunk, és szárazra töröljük a kezünket. Máshol viszont azt olvasom, lehet alkohol tartalmú szerrel fertőtleníteni...
Pumpa esetében egészen más a dolog, ott szerintem szükség van az alapos fertőtlenítésre, mivel viszonylag hosszabb ideig van egy kívülről bejuttatott eszköz a bőr alatt, itt hamarabb léphet fel adott esetben fertőzés, gyulladás.
Pen esetében is megoszló véleményeket olvastam, miszerint nem ajánlott itt sem az alkohol tartalmú vegyszer használata, mivel ronthat az inzulin hatásán az esetlegesen a szúrcsatornán a tűvel bejutó alkohol... Máshol megint csak az olvasom, kell a bőrt fertőtleníteni...
Lehet, hogy mindhárom esetben lehet alkoholos fertőtlenítést végezni, csak jó alaposan le kell törölni a maradék szert a felületről, ahol szúrni fogunk?! Nektek mi a véleményetek, és Ti hogyan szoktatok eljárni az előbb említett 3 esetben?
 

tímeácska

Őstag
Nos, mivel igencsak a nyakunkon van még egy ünnep :) kíváncsi lennék, Ti hogyan élitek meg... Úgy értem, hogy ugyan úgy tartjátok a diétát, vagy esetleg korrekcióval be mertek vállalni egy kis extrát? ;-) Ha igen, akkor mennyire? Azt hiszem, én még maradok a szigorú 140g Ch-nál, azt sem tudom még pontosan, hogy mennyi inzulin csökkent nálam pl. 1 mmol/l vércukrot... Még nem tudtam kititrálni, mivel ez a fránya betegség közbejött...
 

Sani

Új tag
Kedves Tímeácska!

A fertőtlenítéshez:
én csak inset cserénél szoktam Egisept Spay-vel. Naponta többször mérek vc.t, és nem szoktam előtte fertőtleníteni, persze azért arra figyelek, hogy tiszta legyen a kezem. Penes időszakomban nem fertőtlenítettem. De - úgy gondolom - ez személyfüggő, hogy kinek mennyire érzékeny a bőre.

A diétával kapcsolatban( most, hogy már pumpás vagyok), ha megkívánok valamit, akkor megeszem, Persze nagyon fontos a mértékletesség és hogy jól számoljuk ki - ha szükséges - a + inzulint.
Pennél sokkal nehezebb a dolog, mivel ott a + inzulin hat még 6-8 óra múlva is( ha nem ultragyors és hát a hosszúhatású is dolgozik közben), így könnyen vezethet hypóhoz. Ott talán csak az egyik étkezés helyett és betartva a mértékletesség szabályait ehetnék.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!
 

Sani

Új tag
Sokszor belefutottam régen abba a csabdába, hogy édeset nem ,de sós sütit ( pogácsa, sajtos rúd) lehet.
Az a tapasztalatom, hogy egy fél szelet sütivel nem ártok annyit a vc-nek, mint kb. 5-6 pogival. Ez nagyon sok mindentől múlik, igazán a tésztákat kerülni - számolni kell. A süteménynél is meg kell nézni, mi van benne, és egy fél szelet süti akár kiválthat egy uzsonnát is. Persze mindig vc kontrollal ajánlatos . Előtte és utánna 1,5 órával.
Én így szoktam. És így bevállt.
Persze különleges esetben pl. állapotosan, lázas betegen a szigorú diéta ajánlatos, mivel míg amellett is nehéz kordában tartani a vc-t.
 

eremit

Új tag
Én nem fertőtlenítek pumpánál sem, annak idején pennél sem, és a cukormérésnél sem. Jaj, ez a húsvét meg kész! Egész nap a konyhában szorgoskodok, ami együtt jár a csipegetéssel. Szerencsére az a pumpa jól működik és sűrű cukormérések közepette megállapítottam, hogy a "bűnt" megfelelően orvosoltam (eddig). :)
 

tímeácska

Őstag
Hehe, Lányok, ugyan ilyen kísértéseket érzek én is... Csak meg kéne kóstolni a remekműveket, mégsem tehetek ki az asztalra holnap/holnap után akármilyen ízűre sikeredett sütiket... :-D:-D:-D
Eddig még meg bírtam állni, hogy ne nyalakodjak, úgyhogy, majd olyan süteményt kapnak, amilyen "érzésre" sikeredett... ;-)
 

poe

Őstag
Sziasztok!

Fertőtlenítés:
Szerintem is egyénfüggő, én ritkán csinálom (most is, de pennél is) , mondjuk szokott nállam lenni fertőtlenítő kendő (nagyobb drogériákban kapható), ha esetleg kellene... Szúrás előtt mindenképp meg kell várni, hogy megszáradjon.

Húsvét:
Én pont ma tarok CH mentes napot, mert rajtam van a szenzor...:D Mondjuk a sonkában nincs Ch ;) Komolyra fordítva, sajtot, zöldséget, salátát, erőlevest (tészta nélkül) és kevés húst is eszem.

Tímeácska!
Szvsz bűnözhetsz egy kicsit nyugodtan, ebéd, vagy vacsora után mondjuk egy szelet süti ilyenkor simán belefér. Csak mérj evés előtt és után is és ha szükséges óvatosan korrigálj. Ezt is meg kell tanulni úgyis.

Lányoknak sok locsolót, fiúknak sok piros tojást! :lol:

üdv:
poe
 
Oldal tetejére