Na, Kata, majd jól megedukáljuk Erzsit is!;-) Bevetem a titkos fegyvert is: Mátét... :-D:mrgreen:
Ja, ja, a legjobb, amikor egymástól jön az info, ugye ezt nevezik az edukációban a "saját élmény előnyének".
Emlékszem, amikor mesélted, hogy Máté, mint egy kis pulikutya követte a dokit a folyosón, és számon kérőn követelte tőle, hogy aznap tegyék fel a pumpát, minek várni másnapig, hiszen az már az Ő PUMPÁ-ja!
Hát kedves Erzsébet, hidd el, a gyerkőc érdeklődése, kíváncsisága, vágya mindennél többet ér. És itt mindegy, hogy 2,5 éves, vagy 3-4-5 vagy mennyi. Én asszisztáltam egy 8 éves fiú pumpás "bevezetéséhez". A bemutatón a gyereket egyáltalán nem érdekelte, hogy miről van szó, rohangált össze-vissza, nem lehetett leültetni. A szülők akarták nagyon a pumpát. Aztán az első pumpás napon a kórházban a 8 éves nagyfiú pocijába beszúrták a kanült, és a gyerkőc szótlanul, mozdulatlanul feküdt az ágyon 2,5 órát. Nem válaszolt a kérdésre, nem történt semmi. Le voltak döbbenve a szülők, hogy ez nem az ő gyerekük, én is alig hittem el. Aztán kivették a kanült, és a gyerek éktelen sírásban tört ki, hogy belé soha többet ne szúrjanak ilyent, neki nem kell pumpa. Azóta is penes.
Ezzel nem elijeszteni akartalak, de tudnod kell, hogy Te akarhatod a legjobb, legmodernebb kezelést, ha a gyereked ellenkezik. Ha egy gyerek nem ismer valamit, akkor valószínű félelem övezi. Bár Nálatok valószínű inkább a kíváncsiság és érdeklődés dominál, ezt kell kihasználni a legjobban. Itt a fórumon nem is tudok egy gyerkőcöt sem, akinek a szülei a pumpa visszaadásán tanakodnának.
