Szia Tímeácska!
Annyira igaz amit írtál és szinte az én gondolataimat fogalamztad meg. Az én kisfiam 2,5 évesen lett cukros, de az elejétől fogva a szúrások nem okoztak neki látványos problémákat, bár igaz nagyon rosszúl volt, mikor bekerültünk, hosszú a történet, de nem sokon múlt a dolog, vénában 66-os cukrot mértek neki, nekünk ezt mondták, még eszméleténél volt, de egy hétig nagyon rosszúl nézett még ki, így aztán mindent elfogadott, csak legyen jobban, és amikor érezte, hogy végig ott vagyunk, támogatjuk, és vele éljük át, a szúrások sem fájtak annyira, és már a korházban megszokta, hogy ennek így kell lennie. Viszont ha a megszokotthoz egy szokatlan jön, mondjuk amikor beteg, és délben adni kell akkor attól nagyon kétségbe van esve, de nagyon rugalmas, és okos, tudon hogy az intenzív kezelést is megszoknánk.Ezért voltam felháborodva, amikor a kérésemre, kérdésemre a dr.-nő azt mondta anyuka ne akrja a 3 éves gyerekét 4-5-ször szúrni. Milyen h..üség ez, azt sem akartam hogy cukorbeteg legyen, a leukémiás gyermek édesanyjának sem mondják, hogy anyuka ne akarja a kemót mert attól rosszúl van a gyerek, muszály annak érdekében hogy jól legyen, a dr.nő meg me akarjon lelkiismeret furdalást csinálni nekem.Ha a gyerek látja hogy én ezt elfogadom, és ennek így kell lennie, nekünk így kell élnünk akkor ez neki is természetes lesz, és fog tudni küzdeni érte és szembeszállni a bántásokkal.Legalábbis ebben bízom. Nekem sem ment ez ilyen könnyen, és most is van hogy elkeseredek, de nem előtte. Amikor az elején sírva fakadtam, mert az inzulin után nem akart enni, és ő velem együtt sírt, hogy anyuci ne sírjál, na akkor megfogadtam hogy ez nem mehet tovább mert lelki sérültet csinálok belőle, bizony erősnek kell lenni. Mások sokszor mondják én ezt nem bírnám csinálni, dehogy nem a muszály nagy úr, de ezt csak az tudja aki benne van és csinálja. Erről ennyit. Igen az orvosunk egy,de nem tudom meddig, nem vagyok túl elégedett.
Szia Zsuzsa!
Ne félj váltani, én azt mondom! Látom, mentek Döbröntére... Nekünk győri az orvosunk... 2 igen jó gyerekdiabetológus van ott, Niederland Tamás főo., és Gál Veronika drnő. Mi utóbbihoz járunk, akinek szintén cukros a kisfia, pumpája van... Nos, ennél jobb "ajánló" azt hiszem nem kell... (nagyon zárójelesen jegyezném meg, hogy akihez Ti is jártok, nincs gyermeke...) Ha gondolod, írj privire egy e-mailt, megadhatom a tel.számát is, de úgy tudom, Ő is megy Döbröntére... Én egyébként neten találtam a nevére, gondoltam felhívom, azzal nem veszíthetek. De milyen jól tettem, hogy felhívtam, pedig sokat gondolkodtam ezen, épp' olyan dolgok miatt amiket Te is írtál, hogy akárhol megemlítettem az addigi dokink nevét, mintha megijedtek volna, hogy Ők hogy merjenek "belepiszkálni" a gyerekbe, egy ilyen nagytudású dr-al szemben???, és mindenki azt mondta, hogy a lehető legjobb helyen vagyunk Nála, onnan nincs hova tovább menni...
Viszont arra az egyre figyelj, ha a későbbiekben mégis megtartanátok a pumpa lehetőségét, ahol most vagytok, pumpacentrumként is működik... Nem tudom hol laktok, a lényeg, hogy Pesten úgy tudom, csak ott foglalkoznak gyerekekkel pumpailag (de szépen fogalmaztam meg... ). Szóval, ha lépsz, olyan helyet válassz lehetőség szerint, ahol, ha a pumpát találnák a legjobb megoldásnak mégiscsak, ne kelljen újból dokit váltanotok. Szerintem...
Uhh, mára asszem' elég is belőlem...
Üdv.: T.
Sziasztok!
Köszi a válaszokat! Máténak még az első kanül helye is meglátszik. Olyan, mintha most vettem volna ki. Nem csúnya, meg tényleg nem is zavaró, csak látszik... Eddig Curiosa-val kentük, de jó ötlet a Neogranormon, köszi, Lizzi! Holnap megyünk Győrbe kontrollra... Rákérdezek majd, hogy a többi problémáinkra tudnak-e orvost javasolni. Eddig a 3 szakdokiból 1 már megvan... Még kéne egy jó nephrologus, és egy immunologus. Ha ezekkel megleszünk, jöhetne az ovi project... Ti jó ötletnek tartanátok, ha a gyerek mellé "mellékelnék" egy mobiltelefont, amin az óvónő, és én is bármikor elérhetnénk egymást? Vagy ez már egy kicsit tulzás lenne?