Insulinpumpa

[zsuzsa]

Nálunk a lázas állapotban nagyon alacsony a cukra, vagy norm értéken van, de inkább hypoba fórdúl, és ahogy viszem le a lázát, úgy megy fel a cukra. Jó kis csiki csuki játékot űzünk betegség idején. Egyébként nem is kell hogy nagyon beteg lázas legyen, most csak szimplán hurutos egy kicsit, folyik az orra, és már 12 es cukrai voltak.

Szeretném a tanácsotokat kérni. Mit csináljak sportolás ideén. Érdekes módon délután norm értéken uzsizik, majd egy órát sportol, utána már 10 körüli vagy a feletti cukra van, persze a sporttól éhes még eszik is, és magas cukra van vacsoránál, ami aztán estére korrigállódik vissza. Korrigálljam uzsinál, de norm értékre mennyit, vagy a sport után amikor visszajön? Azzal meg az a baj hogy egy óra múlva vacsi és akkor meg ott nem tudom hogy mennyit adjak, mert a szokásosat nem kaphatná, óránként nem korrigállhatom. Nem tudom hogy csináljam.

 

[kmolli]

Eszembe jutott, hogy 1-2 hete sokan feltették az értékeiket, a vc naplójukat és feltűnt, hogy egész normálisan lehetett látni mindenkinek a Smart Pix grafikonját. Aztán eszembe jutott, hogy én a saját értékeimen teljesen kiértékelhetetlennek találom a smartpixes grafikont, gyorsan megnéztem most az enyémet, meg néhányatokét megint és rájöttem, hogy nálam az teszi áttekinthetetlenné az egész grafikont, hogy 2 hétre van lebontva (a napi lebontás csak akkor érdekelne, ha nem 1 hét minden napjait tenné 1 grafikonba...) a napi 15-20 mérés. Úgy néz ki, mint egy krikszkraksz a baromi mérés miatt, amit 2 hétre kell bezsúfolni a grafikonba. Még anno írtam az Accu Cheknek, hogy miért nem lehet, hogy én választom ki az időintervallumot (nekem sok a 2 hét egy lapon), jó lenne, ha 2-3 napot tudnék egyben nézni csak, de erre azt a választ kaptam, hogy eddig mindeninek megfelelt a 2 hetes intervallum, mert más nem mér ennyit. Bosszankodtam akkor, de most rájöttem, hogy igazuk van. Valszeg én vagyok az egyetlen, aki olyan sokat mér, hogy már nincs értelme ilyen rövid sávban 2 hetet nézni...

 

[Sani]

Kedves Zsuzsa!

Én a helyetekben megpróbálnám, hogy ha mozgás előtt normális értéket mértek, ( tehát nem hypo közelit), akkor ne egyetek. Persze jobban figyeljetek , és akkor mozgás után vc mérés és evés. Ki kell kísérletezni, hogyan működik nálatok. Én a helyetekben ezt próbálnám meg.

 

[Sani]

Kedves Zsuzsa!

Vagy van olyan tapasztalat is , ( nem az enyém ), hogy megeszitek az uzsonnát,és mozgás közben 110-120%-ra felemelitek a bázist. ( mert A mozgás kiváltotta fizikai stressz hatás átmeneti vc-emelkedést eredményezhet a tevékenység befejezését követően. 1- 1,5 óra múlva ez az emelkedés megszűnik, és vc csökkenés következik be. A fizikai aktivitás anyagcsere-javító hatása hosszabb időn át érvényesülhet, amit a következő 6-10 óra inzulinadagjainak megválasztásakor figyelembe kell venni.) Tehát ilyenkor fokozott kontroll kell a hypok elkerülése végett.

Kísérletezzétek ki, hogy mi a jó nektek.
Írjad meg légyszíves, hogy mi vált be!

 

[zsuzsa]

Azért is vagyok tanácstalan, mert már próbállkoztam, és nem igazán tudom hogy mi lenne a jó. "sajnos" az oviba jár úszni, tehát a gyerekek leülnek uzsizni, és hiába próbálom hogy te ne egyél, éhes alvás után van 3 óra tályban, éhes eszik a többi eszik ő is, tehát az uzsit kiiktatni nem tudom. Adjak rá bólust, akkor ugyanott vagyok mint ha nem enne. Ált ébred 3,6-4 körüli értékkel, amivel meg félek átengedni a vízbe pláne ha még rá is korrigállnék, nehogy úgy halásszák ki hypoval. Érdekes hogy régen a pennél mindíg 4 egész értéket levitt a cukiból és tudtam hogy 10 körülivel kell átengednem. Most viszont mindíg felviszi, a pumpát meg leveszem róla egy órára, tehát bázist emelni csak előtte tudnék.Az is érdekes, hogy sokkal jobban teljesít 10 körüli cukorral, olyan erőnléte van, hogy csak na, hajtják őket rendesen, kifáradnak, és az 5 ös cukorral, leáll és kikéredzkedik a vízből hogy fáradt. A 10 körülivel meg pörög, lehet hogy ez a baj, hogy az amúgy is emelkedő cukorra rápörög. Teljesen fogalmam sincs hogy hogyan kéne ezt csinállnom. A dr.-nő azt mondta várjunk még egy kicsit, hogy tényleg tendencia ez de mióta pumpás ez mindíg így van. És csak késő estére korrigálódik norm értékre, és az a rossz hogy az amúgy szép hetünket, ez a nap délután mindíg elcsúfitja.

 

[Sani]

4-es cukorral én sem engedném be a vízbe, viszont úszásnál ha úgyis lekerül a pumpa róla, akkor 2 dl tej, vagy 2-3 szem keksz lehet, hogy elég lenne. Nem tudom, mennyit eszik esetleg azt is ki kéne próbálni, hogy a megevett ch mennyiséghez csak a fele inzulint adjátok be.

 

[hypohonder]

Kedves Hölgyek és Urak, lehet, hogy most mindenkinek kiváltom az ellenérzését a hozzászólásommal, de azt hiszem, hogy itt az ideje, talán (remélem). Szóval belefújok a nulláslisztbe.
Ti hány mérés után korrigáltok? Mert hogy én úgy tudom, hogy egy mérés nem mérés. Az viszont megint nagy butaság lenne, hogy napi húsz mérést produkáltok - elnézést kedves Molli, ez lehetetlen és egyben szükségtelen is.
De a gyerekeknél is ugyanez a helyzet. Ha mértek egy négyest, az alapján nem lehet korrigálni, akár %-os csökkentésről, akár tízes cukornál bólusról van szó. A tendenciát kell megfigyelni. Akkor van lehetőség következtetések levonására egy mérésből, ha egyébként minden nap azonos vagy közel azonos produkciót nyújtunk mindent egybevetve, tehát evés-mozgás-inzulinbevitel tekintetében. Azért van szerintem a vércukor ingadozás, mert egy mérés után már korrigáltok.
És azt is tudjuk, hogy bár extragyors inzulint kapunk a pumpával, de ez sem hat azonnal. Különösen, ha magasabb cukorra adjuk, mert azt sem földindulásszerűen csökkenti. Tehát kell egy bizonyos idő, amit ki kell minden körülmények között várni. Na de ezt tudjátok...
Amit tehát mondani akarok, hogy sokszor a meggondolatlan és megalapozatlan korrekció miatt jön a hipó, holott egy kicsit fokozatosabb, meggondoltabb korrekciókkal tartósan normál értékek között lehetne tartani a cukrot...
Persze tudom, hogy nem most találtam fel a forró vizet, de szükségesnek tartottam erre irányítani a figyelmet, mert ez is lehet az oka annak, hogy ennyire változó, hullámzó a vércukorérték.
Máris bocsánatot kérek mindenkitől, akit akaratlanul megsértettem ezzel a néhány gondolattal.

 

[vighkata]

A SmartPix-nél nekem is jobb lenne, ha tudnám választani pl. az egy hetet. Előfordul, hgoy letöltöm, de 3 hét múlva megyek a dokihoz, és újra töltenem kell, így vannak átfedések. Amit viszont fontosabbnak tartok, az az, hogy pl a heti diagramnál nem kellene a vonalakat bogarásznom, hogy melyik melyikhez tartozik. Ha már van kütyüm, és értékelni szeretném, akkor nálam, különösen az ingadozások miatt nagyon jó lenne egy hét eredményét látni. És ez független a a gyakori, vagy elegendő számú méréstől. Én is többet mérek, mint a napi 4-6 alkalom, különösen akkor, amikor indokoltnak tartom. Ez pedig a nálam rendszeresen előforduló labilis időszak. ekkor nincs más fegyverem, mint a gyakoribb mérés.
Egy ismerősöm azt mondta, hogy cukormérő függőségem van. Ezen jót röhögtem, de lehet benne valami. Egyszerűen így érzem magam biztonságban.

 

[vighkata]

A korrekcióhoz pedig annyit fűznék hozzá, a tudatlanság, ill. a megfelelő korrrekció ismeretének a hiánya bizony okozója lehet a hullámvasút szerű cukor ingadozásnak. A legutóbbi pumpás találkozón elhangzott korrekciós lehetőségek kapcsán bizony rájöttem, hogy a magas cukrokat nagyon gyorsan, lökésszerűen akartam korrigálni. A diagramom a bizonyíték arra, hogy sokszor okoztam magamnak hipot a nem megfelelő korrekcióval. Ebből na-ná, hogy következett a kezelhetetlen somogyi, aztán az ellenreguláció, és kezdődött minden előlről.
Csakhogy másnál (legalábbis akiknél a diagramot megnéztem) nem láttam ilyen durva hullámvasutat, mint magamnál. Igyekszem minél kevesebb kiugró, aztán zuhanó értéket produkálni több-kevesebb sikerrel. Szerencsére egyre több sikerrel.

 

[Sani]

Kedves Hypohonder!

Nem csak Kmolli védelmében írom: ő babát vár, és ilyenkor mindannyian tudjuk, hogy normoglikémiás értékek kellenek.Nem könnyű eset f ha álandóan változik az inzulinigényünk, terhesség végére akár 3-szorosa is lehet.Ezttapasztalatbólírom.
Gyermekeknél megint más a helyzet. Fejlődésük alatt állandóan változhat a bevitt Ch és az inzulin igénye.
Én 30 évesen , 22 év diabetes után, szinte állandó körülményekkel megteszem, ha 10-es a cukrom( ami azért szerencsére ritka), akkor korrigálok.

Igazad lehet abban, hogy ha ész nélkül adjuk be a korrekciós inzulint, azzal csak bajt okozunk. De szerintem már vagyunk ( aktív fórumozók) annyiratapasztaltak, hogy ezt tudjuk.
Azért jó, hogy felhívtad rá
a figyelmet.

 

[Sani]

Én a bázis adagomat úgy korrigálom( ősszel, tavasszal), hogy miután 2-3 napig nem jók az értékeim, akkor %-osan emelem ill. csökkentem( ha a nap 24 órájában van ez) és ha 1-2 hétig ez a jó, akkor jön a bázis adag átállítása.
Hasonlóan járnék el testsúly növekedés esetén is.
Ha csak pár órán keresztül nem jók az értékeim, akkor is várok 2-3 napot, hogy kizárjak más lehetőséget, és akkor megemelem, ill. csökkentem az adott időre eső bázis adagot.

 

[kmolli]

Kedves Hypohonder!

Ahogy Sani is írta, más terhesen csinálni ezt az egészet. Nem terhesen nem mérek ennyit, de én akkor is többet mérek az átlagnál. Egyszer írtam ide, hogy pont pumpával sikerült elérnem azt, hogy a napi 8-10-12 mérésből napi 5-6-8 méréssel is minden ment rendesen. De, mint itt már mindenki tudja rólam, már nincs pumpán, ellenben van egy baba a hasamban A lényeg, hogy nem korrigálok minden mérésnél összevissza (hogyan is lehetne igazi hipók nélkül 5.5 a HbA1c-m akkor ugye?), hanem a tendenciát akarom látni mindig. Azaz, egy 7-es cukornál nem mindegy, hogy elindult felfelé (és 2 óra múlva eléri a 9-10-et) vagy éppen lefelé (2 óra múlva 4). Azért nem érzek meg minden ilyesmit, főleg, ha nagyon el vagyok foglalva mondjuk a fiammal fizikailag (sok mozgás mellett nehezebben érzem, ha változik a cukrom). Ha felengedem 10-re, akkor az nem jó a babának egyrészt, másrészt nagyobbat kell korrigálni, ami utána nem szerencsés, nehezebb helyrehozni. Ha leengedem 4 alá, akkor nálam az hipókörüli érték, abból lehet somogyi, attól függ, mitől ment 4 alá. Már írtam, hogy én a nagyon labilis csoportba tartozom, csak egy példa kedvéért leírom, hogy múltkor mentem fogorvoshoz, 11:30-ra, ilyenkor általában hipózni szoktam, azaz ennem kell, hogy ne hipózzak. 7-es cukorral érkeztem, ültem 1 órát a váróban, közben mértem és 8-as cukorral ültem be a székbe. Gondoltam a stressz mostmár csökkenni fog, ilyenkor lefelé megy már a cukrom, nem korrigálok, de nem is ettem plusszt, mert 7-ről 8-ra ment a cukrom és nem lefelé (ezt csak fél óránkénti méréssel tudom megállapítani). Bementem, ott nagyon megkínoztak, jó ideges lettem, mire kijöttem (35 perc) 13 volt a cukrom. Ha nem mérek fél óránként és megeszem a szokásos kekszemet a 7-es cukornál (mondván ez úgyis lefelé megy), akkor lehet, hogy 20-as cukorral jöttem volna ki. Előre korrigálni nem mertem, mert máskor meg, előre korrigáltam a fogorvosnál (délután voltam, olyankor nem szokott lefelé menni a cukrom) és alig győztem cukros teát inni utána, szépen hipóztam, szóval a stressz sem ugyanúgy hat rám, főleg terhesen. Na, nem szaporítom a szót, a lényeg, hogy pont ezért tetszik a folyamatos vércukormérője a Medtronicnak, mert azon nem a pontos értéket látom (azt megtudom a készülékemből, vérből), hanem azt, hogy lefelé vagy felfelé megy és milyen gyorsan. Ha egy 12-es cukorra korrigálok, van, hogy nem elég a korrekció (hát nálam nem működik a mindig ugyanannyit korrigálok dolog, hiába tudom a kiváltó okot), mérnem kell félóránként, hogy hat-e a korrekció. Rengetegszer kell rákorrigálni 1 óra múlva, különben nem megy le, de sokszor van, hogy ennem kell éppen 1 óra múlva, mert nagyon is gyorsan hatott a korrekció. Ilyenkor 2-3 órán keresztül fél óránként mérek. Ha kiszámolod, ezek nagyon sok mérést jelentenek.

Azt ne felejtsük, hogy pumpával nem volt ilyenre szükségem soha, akkor kiszámítható volt a cukrom. Most is meg tudom tartani normál tartományban, mint látszik, csak ezzel a fent említett áldozattal (is) jár. Lehet, hogy rosszul csinálok valamit, de azért nem hiszem, mert pont a pumpa a bizonyíték, hogy azzal meg működött enélkül a sok mérés nélkül is minden (bár akkor is többet mértem az átlagnál, de nem ennyit) és a pumpát ugyanúgy magam állítottam be, mint a peneket. Nálam sokszor előfordul az is, hogy rossz helyre szúrom az inzulint, de nem veszem észre (nyilván már nem olyan frissek a szöveteim, mint 20 éve) és nem hat rendesen. Én csak így tudok normoglikémiás állapotot elérni (és így is kileng néha), de legalább így tudok! 20 év alatt a pumpa mellett ezt az egy módszert találtam hatékonynak.

 

[vighkata]

Nekem a pumpa mellett is az egyetlen "fegyverem" a gyakoribb cukormérés. Ezt a dokim is tudja, és ő sem tud jobbat ennél. Bizony nagyon nem vagyunk egyformák.

 

[Sani]

Kedves Kmolli!

Szerintem Te úgy csinálod, ahogyan kell. Terhesen én is nagyon sokat mértem,( ez rám is ragadt---a sok mérés) és próbáltam tartani a normális értékeket ( ez meg szerintem minden cukorbeteg vágya.) Különösen nehéz lehet a már meglévő gyermeked miatt. Le a kalappal.
Kilengések - szerintem - kivétel nélkül mindenkivel előfordulnak.
Velem is ez volt pár hete, de szerencsére megoldottam és már minden ok.
Az nem mindegy, hogy milyen gyakran vannak. Mert ha ez gyakorivá válik, akkor már a nem jó beállításról ill. nem megfelelő kezelésről lehet beszélni.

Pumpánál sokkal kifinomultabban adagoljuk magunknak a szervezet igényelte inzulint, viszont ha jól be van állítva a bázis adag, akkor semmit sem érzékelünk cukorbetegségünkből. Nekem 2 napja nincsen étvágyam, nem kívánok semmit. Délben egy kis levest eszem, du. egy alma, és szerencsére jó cukrokat mérek. Tehát a jó alap beállítás ( bázis)a fontos ill. a bevitt Ch-hoz beadott jól megtippelt bólus inzulin. Meg persze sorolhatnám a mozgás, stressz, stb. hatásait. De ha ez a kettő közül valamelyik nem stimmel, akkor sohasem leszünk képesek úgy kezelni magunkat, hogy normoglikémiás értékeket produkálva a szövődményeket minél távolabb tudjuk magunktól.

 

[hypohonder]

Kedves Kmolli, remélem tudod, hogy nem rajtad akartam élezni a nyelvem, nem azért írtam, amit írtam. Ráadásul szem elől tévesztettem az állapotodat, ami szerintem is indokolja a sűrűbb mérést. Bocsi, nem voltam elég figyelmes.

De épp amit víghkata is írt az egyik hozzászólásában, a túlreagált cukorszint, és az elhamarkodott bólus. Különösen, ha minden tapasztalati alapot is nélkülöz. Többet ront az ember, mint használ magának, ha így viselkedik. Egy lefelé induló 15-ös cukrot nem szabad már "bántani". Nem szabad gyors bólussal idegesíteni a szervezetet, sokkal inkább a kiterjesztett, vagy az alacsony gyorssal indított kombinált bólust kell előnyben részesíteni. Nem is beszélve a %-os bázis-emelésről... Különös tekintettel arra is, amit a vitaindítóban írtam, hogy az extragyors inzulin sem hat 10-15 percen belül tíz feletti cukornál. És ha rálősz, megint és megint, akkor elkerülhetetlen a hipó. A grafikonodon meg kész a hullámvasút...

Gyerekek, ezzel a betegséggel nekünk és a kicsiknek is együtt kell élnünk, nem szabad kapkodni!!! És van egy csomó dolog, amit meg kell tanulni, ki kell tapasztalni, úgy az inzulin-CH arányt, mint pl. a nyolcvanas szabályt. Mert ezek is nagyon fontosak adott esetben.

Köszönök minden hozzászólást, megtiszteltetek vele! És remélem, hogy ezt nem tekintitek a téma lezárásának, mert minden észrevétel fontos, szükség van rá.

 

[zsuzsa]

Egyetértek veled Hypohonder, és többiek. Régen én sem csinálltam mást mint loholtam a gyerek cukra után ha emelkedett korrigálltam, de már a 10 alattit is, hogy ne menjen feljebb, és csak azért mert evett, már kapta a bólust. Akkori dr.-nénink azt mondta ha egy virslit is vesz magához, már adjak bólust. Szénhidrát bólus ez volt a tendencia. Mi volt az eredménye az ugrálás. Magas. korrekció levitte alacsony-evés. És ennek a bűvkörében éltünk. Dr.-nénit válltottunk, most a Heim Pál kh ba járunk egy nagyon jó aranyos dr.-nénit találltunk, és ő mondta a következőt, amit te is megfogalmaztál. 15 ig nem korrigálunk, és nem korrigálunk állandóan. Ki kell ismerni, és meg kell ismerni a szervezet reakcióját a cukor emelkedésére. Mi egy nap csak 3-4 szer adunk bólust, a három fő étkezéshez, és esetleg a délutáni uzsihoz. Ezt csak szükség szerint, de szinte mindíg kell. Napközben mérek, a tízóraihoz nem kap korrekciót ebédnél délután teljesen jó a cukra 4 körüli, és uzsi után emelkedik, amit korrigálok, de nem rögtön uzsi után hanem pl. egy óra múlva. Ezt is csak úgy tudom hogy mérek, minden korrekciót és evést mérés előz meg. Igen mérő függők vagyunk, anélkül nem megy. De amikor 4 es cukival meguzsonnázik, és rá fél órára elmegy úszni, még nem emeledik a cukra, úszás közben meg nem mérek. Utána már csak korrigálni tudom a megemelkedett cukrot. Próbálltam hogy kivárok, hátha visszafelé megy ennek eredménye az volt hogy 16 os cukikkal vacsorázott. Tehát valahol mindenképp muszály rákorrigállni. Nálunk az óvoda úgy vette volna be, hogy nem mérnek, reggel mértem volna, aztán egész nap alakúl ahogy alakúl, és délutántól mértem volna újra, na ezt így nem akartuk. Pedig sok cukorbeteg kisgyerek így jár óvodába. Most úgy néz ki találltam neki olyan óvodát ahol mérni fogják a cukrát, de délidőben átmegyek, megmérem elindítom a bólust, délelőtt, és ébredés után pedig meg méri az óvonéni. Ez sem működhet másképp. A dolgok sokszór nem attól vannak, mert tudatlanok vagyunk vagy kapkodunk. Folyamatosan tapasztalunk, gondolkodunk, kísérletezgetünk, vagy magunkon, vagy gyermekünkön, hogy hogy lenne a legjobb. Azért kérdeztem hogy meghallgassam más hogyan csinállná, aztán lehet hogy azt amit olvasok már kipróbálltam és nem vállt be, vagy elgondolkodtat, és átültetve az esetünkre beiktatom a kezelésbe.

 

[zsuzsa]

Muszály m,ég írnom mert bennem vannak még dolgok. Sajnos nagyon ki vagyunk szolgálltatva a társadalomnak. Az csak szépen hangzó szó volt a kh ban hogy anyuka a társadalom teljes körű tagja attól hogy cukorbeteg ugyanolyan kisfiú marad. Persze csak a társadalom szereti homokba dugni a fejét, és nem tudomást venni róla. Nem azt nézik hogy aranyos okos kisfiú hanem hogy cukorbeteg. Lásd óvoda. Azért írom pont ezt mert minket most ez érint nagyon és felháborít. Diplomás dajka néni lettem a közelünkbe lévő magánóvodába csakhogy a kisfiam ovis lehessen. De csak délutánra viszem mert ilyen a beosztásom délutánost kerestek, és a pen mellett még nem tudott volna délelőtt az ovis napirendbe beleilleszkedni. Most viszont már nyugodtan mehetne élelőttre sőt szeretne is a foglalkozásokon ott lenni, de csak úgy vállalják ha én ott ülök az öltözőben. Melyik gyerek óvodás úgy hogy anyuci kinnt van az öltözőben. Arról nem is beszélve hogy dekkoljak egész nap az oviban csak azért mert cukros a gyereke. A lázgörcsös, asztmás gyerek anyukája dolgozik, a gyerek pedig az oviban. Pedig az asztmás gyerek is megfulladhat, ha óvonéni nincs rá felkészűlve. Ezek után már előre félek az iskolától hogy ott mi lesz, én nem szakot választok majd a gyerekemnek, hogy milyen nyelvet tanúljon, vagy milyen legyen a tanítónénije, hanem örülni fogok ha egyáltalán valamelyik tanítónéni szívesen látja majd az osztályába, vagy megtűri? felháborító. Viszont az is hozzátartozik hogy be sem adnám úgy hogy azt érzem nem látják szívesen vagy nem foglalkoznak vele megfelelően, vagy nincsenek felkészűlve a fogadására. Ennek érdekében én is megteszek mindent, ott vagyok, segítek, és együtt csinálom óvonénivel, tanítónénivel, csak legyen kivel együtt csinállni. Sajnos ezt az ovit amiről írtam hogy fogadná nem aközelünkben talállta, hanem 20 km el messzebb, ami nem gond, de nem mehetek el messzebber, csak akkor tudom oda járatni, ha állást találok a közelben, és tudom felügyelni napközben, ill. ha hívnak 2 perc múlva ott vagyok. Nem egyszerű.

 

[zsuzsa]

Bocsi lehet hogy nem tartozott a témához, de tudom hogy nem vagyok egyedűl ezzel a gondommal, és mindenkinek megvan a maga küzdelme a társadalommal, különböző területeken.

 

[kmolli]

Bocsi lehet hogy nem tartozott a témához, de tudom hogy nem vagyok egyedűl ezzel a gondommal, és mindenkinek megvan a maga küzdelme a társadalommal, különböző területeken.

Bár igazán érdemben nem ismerem a problémát, de szerintem az iskola könnyebb téma lesz. Az tanítónők már mások, mint az óvónők, szerintem nagyobb támogatást fogsz kapni, ráadásul biztosan nagyobb is a tapasztalatuk, mivel több gyerek jár egy iskolába, mint óvodába. Én 6.os koromban lettem cukros, akkor már semmilyen problémám nem volt az iskolában (segítettek, de én elég önellátó voltam akkor már) és a gimiben sem. Felnőttként meg aztán tényleg semmi ilyen hátrányom nem származott, szóval gondolj erre, hogy lehet, hogy most nehéz, de idővel valóban el fog tűnni ez a társadalmi különbség!!

 

[poe]

Szia Zsuzsa!

A fiad délutáni vc emelkedésével kapcsolatban jutott eszembe valami. Te is írtad, hogy 4 körüli, alatti vc-vel ébred, nem lehet, hogy van egy rejtett, tünetmentes hypo, ami idélutánra nyomja fel? Lehet érdemes lenne úgy állítani a bázison, hogy ébredéskor inkább 5 körül legyen...

üdv:
poe