Kicsit eltérnék a mostani témától...
Szeretném elmesélni egy furcsa, de annál kellemetlenebb "élményemet". Sokat gondolkodtam az eseten, de nem csak én, hanem jó páran rajtam kívül is (többek között orvosok is, akik szintén kissé értetlenül állnak a dolog előtt...).
Március 29 és április 1-e között zajlott a JDH Alapítvány edukátorképző tanfolyama, Gánton. És is részt vettem a tanfolyamon (és bocsánat az árulkodásért...
), és többek között Zgyuszi és Fokszmulder fórumtagunk is.
Nagyon szépen indult a tanfolyam, érdekesebbnél érdekesebb előadások és előadók voltak, és az egész csapat hihetetlenül jó volt! De tényleg!
Minden nap 13 órakor volt ebéd, és egészen 16 óráig "szabadok" voltunk, ugyanis ebben az időintervallumban nem volt oktatás, pihit kaptunk.
Szombaton ebéd után úgy döntöttünk, átsétálunk Gántra (a tanfolyam helyszíne tulajdonképpen Gánt-Bányatelepen volt), ami kb. 3 km-es gyaloglást jelentett. Ezt az utat az előző napi 45 perces szembeszéllel történő sétaúttal teljesítettük, szombaton viszont alig 35 perc alatt értünk be Gántra. Tehát, sokkal "feszesebb" tempóban mentünk. Ennek megfelelően csökkentettem a bázisomon, visszavettem 70%-ra. Így is 4,1-es cukorral érkeztem meg, így örömmel elfogyasztottam maradék egyetlen egy szem Túró Rudimat
. Visszafele eléggé sietnünk kellett, így 25 percre csökkent az út időtartama.
Még szombaton este, olyan 22 óra körül (javában folytak még a foglalkozások) patroncserém volt, ezzel egyidejűleg szereléket és kanült is cseréltem - mert így szoktam meg!
Kb. éjfél körül megéheztem... Mikor elkészítettem egy kis ennivalót magamnak, úgy éreztem, mintha forró vízzel leöntöttek volna, olyan intenzíven jelentkezett a hypó-érzet. Ezt megelőzően kb. 20 perccel mértem 4,7 mmol/l-t, a hypó-érzetkor 3,2 mmol/l volt a cukrom. Meglepett, hogy nem alacsonyabb, annyira brutál alacsonynak éreztem. Minden bizonnyal hirtelen zuhant le a cukrom...
Na, innentől elszabadult a pokol...
Ahogy megettem a kajámat, ki is hánytam... Próbáltam csak szőlőcukrot enni, az ivással/evéssel ezek után nem szívesen próbálkoztam - érthető, úgy gondolom... Aztán még 2 alkalommal hánytam, gyakorlatilag a szőlőcukor sem maradt bennem. Éjjel 3-ig szinte folyamatosan hypóztam, ami azt jelenti, hogy 2 és 4-5 között libikókázott a cukrom. De inkább 2 közelében volt... Kicsit magasabbakat a szőlőcukor elfogyasztása után nem sokkal mértem, de ugye nem sokáig maradt bennem az sem, nem tudott kellő mennyiségű cukor felszívódni, mert visszajött...
Egész éjjel félóránként-óránként mértem a cukromat, szerencsére folyamatos felügyelet alatt tartottak a társaim (örök hálám Nekik érte!). Nem sok mindenre emlékszem, nem igazán voltam magamnál... Vagyis, eszméletvesztésem nem volt, "csak" zavart voltam... Folyamatosan ott lebegett a fejem felett a kórház és a mentő képe, de mire döntöttek volna, hogy mi is legyen, mindig picit feljebb kúszott a cukim - csak éppen annyira, hogy némi reményt keltsen arra, hogy rendeződök...
Na, így telt a szombat éjjelem/vasárnap hajnalom... Rettenetesen fájt közben a fejem, ami még azóta is (a tarkóm...).
Reggel fél 7 körül jött Gyuszi, hogy mi újság, hogy vagyok. Már nem volt hányingerem, jobban éreztem magamat. Megmértük a cukromat, 27,0 mmol/l volt... Ja, igen, ez még lényeges, hogy éjjel kb. 3 órán keresztül nem volt rajtam a pumpa, a makacs hypó miatt... De ez azt hiszem, érthető is.
Na, erre a 27-re összedugtuk a fejünket páran, hogy hogyan, s miként kellene cselekedni. Mivel hányinger, illetve hányásra utaló jelem nem volt, így 4 E bólussal próbálkoztunk, 60 percre elnyújtva. Inkább lassan, a korábbi hypók miatt...
Na, ez a 4 egység, mint halottnak a csók: 28,2 mmol/l lett belőle... Ekkor megint kanült cseréltem, egy teljesen érintetlen területre szúrtam. De semmi változás nem történt! A vizsgára is 28-as cukorral mentem be.
Aztán elérkezett az ebédidő - 13 óra. Ekkorra már nem mérte a cukromat a mérőm, csak HI-t írt ki. Pedig a mérőm 33,3-ig mér... Többször összemértük a saját mérőmet másokéval, 0,4 mmol/l volt a legnagyobb eltérés (amíg mérte a készülékem a cukimat...). Tehát, a gépem jól mért!
Pár kanálnyi húslevest ettem, ami megint visszajött, két felvonásban. Innentől inkább nem ettem/ittam semmit, hogy a hazafele úton ne legyen semmi "gond".
Gyuszi vitt le Székesfehérvárig, oda jött értem Gyula (férjem), aki azonnal vitt a kórházba. Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy sok mindenre emlékszem... 38,3 mmol/l cukorral sikerült is beérnem a kórházba (még saját lábon, ezen mindenki csodálkozott).
Infúzió, vérvétel, miegymás... Ma délben jöttem haza, leginkább a gyerekek miatt. Bogim szombat óta a pizsamám nélkül egy pillanatig sem volt meg, mindenhova hurcolta magával. Gondolta, előbb-utóbb csak lesz benne egy anya...
Szóval, adaptációs szabin vagyok itthon, holnap még vissza kell mennem (holnap is, pontosabban), de csak labor lesz, meg hasonló jóságok.
Vírusfertőzést gyanítanak, ami "csak" hányás képében jelentkezett...
De úgy gondolom, hogy egy vírusfertőzés önmagában 38-as cukrot nem produkál! Kinek mi a véleménye? A pumpám azóta ugyan úgy működik, ugyan azzal az inzulinnal, szerelékkel, annyi a változás, hogy a kanült ma reggel cseréletem, de már tegnap szépen alakult a cukrom, pedig a pumpa rajtam volt végig, tehát a pumpa hibát ki tudom zárni.
Lehet, hogy a makacs és elhúzódó hypónak köze lehetett az egészhez? Ennyire kiürülhetett a májam glikogén-raktára, hogy órákon keresztül hypóztam rendületlenül? Az extrém hyperre pedig egy Somogyi is rágyúrhatott, és így sikerült összehozni azt a 38,3 mmol/l vércukrot?
???