Három nappal ezelőtt Sátoraljaújhelyről a menhelyről hoztam egy gyönyörű német juhász kutyát. Négy éves. Egy hete vagyok szabadságon, de holnap mennem kell dolgozni. Letelt.
Volt egy német juhászom.13 éves lett volna ebben a hónapban. Infarktust kapott egy hónappal ezelőtt. Azóta nem volt kutyám.Most viszont ez a kutya,illetve Hoss, mert ez a neve, rettenetesen ragaszkodik hozzám. Fél, hogy elhagyom. Tegnapelőtt a lányomhoz átszaladtam két házzal odébb, s a keritésen keresztül, mely 1m 60 magas, átment valahogy és utánam jött. Tegnap szögesdrótot húztunk a kerités fölé. Ma kissé félve mentem el vásárolni, de nem történt semmi sem. Sok mindent olvastam, többek között felmerült az is, hogy meg kell kötni, de a villanypásztorról is olvastam, s láttam fotókat.
Mégsem ilymódon szeretném megoldani a problémát, hanem humánusabban. De hogyan?
Ma mikor hazajöttem, egy kis szelet csokoládéval jutalmaztam, mert jól viselkedett.
Nem tudtok valami ötletet, hogy ne menjen el? Nagyon hasonlít a régi kutyámhoz, nem akarom elveszíteni. Az interneten láttam meg és Biatorbágyról Sátoraljaújhelyre mentem el érte. No meg nemcsak ezért.Ezt csak azért írtam le, hogy bizonyítsam azt, hogy nekem ő kellett. Nagyon kedves és okos állat. Igazi társ lehetne belőle. És nekem éppen most kell mennem dolgozni. Biztosan van valami, amivel tudomására lehet hozni, hogy nem hagyom el. Nem nagyon értek a kutyaneveléshez, sajnos. Ha valakinek van valami jó ötlete, megköszönném.
Zsuzsa