Magas cukor után nem elégszem meg a 8-al, sőt, nem is eszem utána. Nekem a 8-as is már magas. Mert ha a magzatnak, ami a szervezetünkben fejlődik a 4-7 közötti cukor jó, akkor biztosan nekem is az, és csak így tudom elkerülni a szövődményeket.
Az biztos, ha magas a cukrom, korrigálok inzulinnal, vagy mozgással, és utána mindenképpen mérek és állandóan figyelem a változást.
A fiamnál én is így gondoltam, őelőtte meg csak hitetlenül néztem a kismamákat, hogy 4-7 közötti cukrokat produkálni 9 hónapig lehetetlen. Aztán jött a fiam és mint egy megszállott, mindent megtettem, hogy mégcsak 8 se legyen. Akkor még Dániában voltam, ott jártam terhesgondozásra (a világon vezető szerepük van a terhes-cukros gondozásban, ők a példakép a magyarok számára is, ezt nemcsak Thaisz doktornő, de maga Baranyi doktornő is mondta személyesen, szóval sikerült ebbe a világhírű terhes-cukros gondozóba járnom a világhírű diabdokihoz és nődokijához). Hetente mentem, merthogy nálunk is elvileg ez a szokás, így azt mondta az Elisabeth (a diabdoki), hogy akkor járjak hozzá is így, akkor már tudtuk, hogy hazajövök a 16. héten végleg, ezért inkább a magyar szokásokat próbálta követni, hogy ne érjen meglepetés itthon (ott kint jó HbA1c-vel elég havonta járni kontrollra terhesen). Egyik héten valami történt, de akármit is csináltam 8-9 között voltak a cukraim. Korrigáltam én rendesen, adtam be a plussz 2 egységeket, de nem ment lejjeb, néha hipóztam és akkor persze nem mertem egyszerre 2 egységnél többet beadni, de óránként adtam a plussz 2-t. Ez az első 12 hétben volt (aztán kiderült, hogy a bázis patron elromlott, amint kicseréltem, minden helyreállt). Rémeket láttam, juj, tuti elvetélek, a gyerekem beteg lesz, hiszen 4-7 közötti cukrok kellenek ilyenkor. A következő heti cukroskontrollon Elisabeth nézte a papíromat, majd rám nézett. Majd mosolyogva azt kérte, hogy ne foglalkozzam ennyit a cukrommal. 5.6 (később meg 5.4) volt a HbAc-m egyébként, amire közölte, hogy "túl jó", "keveseknek ilyen alacsony és mégis egészséges babát szülnek és egészségesek is". A 8-as napjaimra azt mondta, hogy ettől aztán senkinek nem lesz semmi baja, se nekem se a babának. Tényleg nem lett baja a babának. Akkor ott elmagyarázta, hogy azért mondják ezt a 4-7 közötti dolgot, hogy a nagy átlag, aki amúgy nem foglalkozik a cukrával, az lehetőleg 10 alatt tartsa terhesen. De még a 10-es értéktől sem lesz baja a babának, még egy-egy 14-estől sem, csak hosszan tartó magas cukor ne legyen. De egy-két napig tartó 8-9-es cukortól nem lesz senkinek sem baja. Soha ilyet nem mondott magyar diabdoki nekem, itthon csak a szigorú 4-7 között a jó terhesen dolog megy. De ott Dániában ráébresztett az Elisabeth, hogy ennél lazábban kell venni ezt az egészet. Persze, akinek könnyen 4-7 között marad, annak nagyon jó. De, ha úgy mint nálam, hogy időnként jó pár napig a fejem tetejére állva sem marad normál tartományban, azaz 4-7 között, hanem felmegy 8-9-re vagy a nap nagy részében 4 alatt van, inkább fogadjam el így, minthogy állandó stressz legyen az életem (ami kb odáig így is volt), hogy mi lesz velem vagy éppen a babámmal. Rám nagy hatással volt ez a dán diabdoki, egészen más szemléletük van, mint a magyaroknak, előrébb helyezik a beteg életét, életvitelét és amikor azt látta rajtam, hogy karikásak a szemeim, mert nem aludtam már vagy egy hete, mert állandóan mértem, nehogy 7 fölé menjen és állandóan korrigáltam vagy ettem, akkor egyértelműen mondta, hogy nem éri meg az energiaráfordítás, azaz nagyobb kárt okozok az ilyen életvitellel, mintha hagynám néha felmenni 8-10 ig. Az első 12 hétben voltam egyszer itthon is diabdokinál és itthon persze csak azt hallottam, hogy nagyon jól csinálom, sőt, még többet foglalkozzam a cukrommal, mérjem csak továbbra is éjjel, nehogy 7 fölé menjen, sose felejtsem el, hogy most milyen veszélyeztett állapotban is vagyok, nehogy lazítsak, hiszen vannak még 8-as értékeim a naplómban. Ugye érezni talán a leírásomban is, hogy mekkora a különbség a 2 felfogásban? Nem egyik doki, másik doki, hanem a dán felfogás és a magyar. Az a tapasztalatom, hogy aki erre a fórumra jön, ott már nincs igazán probléma a fegyelemmel, ezért mertem ide leírni, bár már írtam ezt anno, amikor hazajöttem kintről. Hátha sikerül átadnom valamit abból az érzésből, ami ott rám ragadt. Most egészen másképp élem meg ezt a terhességet cukor szempontból. Most "csak" 2x mérek éjjel, nem 4x, mint a fiamnál és nem korrigálok rögtön egy 8-asra, mert annak mindig következményei vannak, mármint oda kell figyelni, hogy 1 óra múlva mennyi, ahogy írtam is és sokszor tényleg lejjebb megy magától. A HbA1c-m 6.2 és nem 5.6 meg 5.4, mint a fiamnál az elején volt, de most kaptam más stresszt az élettől, örülök, hogy legalább a cukraim nem okoznak olyan borzasztó feszültséget, mint a fiamnál anno. Bocsánat, hogy hosszú lettem, de ezt nem tudom rövidebben leírni
Szóval a lényeg, hogy vannak olyan élethelyzetek, olyan körülmények, amikor a 8-as cukor jobb, mint mindenáron 7 alatt tartani és én ezt megtapasztaltam.
