mindenkinek

[borka]

Most a legujjabb fejlemény, a mama mesélte, hogy lekerült az intenzívről az osztályra és elvettek tőle mindent, vércukormérőt, peneket, mindent, majd akkor mérhet ha ők mondják, és még az inzulint sem szúrhatja be ő, hanem majd a nővérek.
Leszakadt a pofám, hogy ilyen létezik, azt mondták, hogy nekik az agyrázkódást kell kezelni nem a cukorbetegséget. A gyerek meg dühöng, hogy 10-12-es a cukra.

Felháborító
Javasolnám ,hogy vedd fel a kapcsolatot a diabos(kezelő) orvosával,és számoljál be neki ezekről a dogokról.
Egyben kérd meg,hogy próbáljon beszélni az ottani diab orvossal.

 

[poe]

Ez durva és elszomorító... :-(

 

[gabibaba]

Azt már írták mások is, hogy a gyermekkórházakban szeretik kicsit magasabban tartani a cukrot, mert félnek a hipoktól. De a mérőre mindenképpen szüksége van!

 

[tímeácska]

Most a legujjabb fejlemény, a mama mesélte, hogy lekerült az intenzívről az osztályra és elvettek tőle mindent, vércukormérőt, peneket, mindent, majd akkor mérhet ha ők mondják, és még az inzulint sem szúrhatja be ő, hanem majd a nővérek.
Leszakadt a pofám, hogy ilyen létezik, azt mondták, hogy nekik az agyrázkódást kell kezelni nem a cukorbetegséget. A gyerek meg dühöng, hogy 10-12-es a cukra.

Igen, ez a "jelenség" sajnos nem meglepő gyerekosztályon... Sőt, azzal magyarázzák mindenhol, hogy nem a cukros gyermektől veszik el, hogy ne "szurkálja" magát össze-vissza, hanem a kisebb, vagy hogy is mondjam... "értelmileg alacsonyabb szinttel rendelkező" gyermekek elől rakják el, nehogy valami bajt csináljanak vele: történt már olyan, hogy megsebesítette magát a gyerek a másik beteg gyerek penjével, de az is előfordulhat, hogy véletlen egy kíváncsi gyermek kárt tesz a cukormérőben... És azért ezek igen fontos szerkentyűk a cukorbeteg ember otthoni életében (is)...
Lehetséges, hogy ezen okok miatt vették el, nem feltétlen Szandi ELŐL vették el!
Esetleg kérjétek meg valamelyik normális(abbnak) tűnő orvost, hogy a cukormérőt adják Neki vissza, mert így érzi magát a gyermek biztonságban, főleg a súlyos hypo történése után ez érthető is! Ha meg nem mennek bele, vidd be Szandinak a másikat, és dugja el cool. Ha arra is rámordulnak, na, akkor egészen nyugodtan (akár hangos szóval is!) követeljétek vissza! De arra számítani kell, hogy kérhetik, hogy nyilatkozzatok arról írásban, hogy szülő kérésére és felelősségére adják vissza a mérőt, ha bármi történik vele, a kórház nem vállal felelősséget! Na, de ez senkit nem érdekel (mármint Titeket), így vissza tudjátok kérni! Ha nem, szólj, és intézkedek!
Pen: na, ez már kényesebb kérdés... Sajnos, a személyzetnek (orvosoknak, ápolóknak) szem előtt kell tartaniuk azt a tényt, hogy Szandi kiskorú. Mivel 14 elmúlt, így is "csak" korlátoltan cselekvőképes személy... Totálisan a kórházon van a felelősség, ha a gyermeknél marad a pen. És itt egyáltalán nem arra gondolok, hogy leesik, eltörik, satöbbi... Következő mondataimat csak úgy nagy általánosságban írom, NEM és hangsúlyozom még egyszer: NEM Szandira akarok utalni!!!
Szóval. Mivel a gyermek kiskorú, helyesebben fiatalkorú, hivatalosan nem kezelheti magát, mert nem felnőtt korú! A szakszemélyzet tesz utasítást az előírandó, beadandó gyógyszerekre, és azok adagolásának gyakoriságára, mennyiségére! Ebből következik, hogy kötelessége a személyzetnek megbizonyosdni arról, hogy mit, mikor és mennyit kapott a beteg gyermek. Ergo, Szandi csak annyit és csak olyan inzulint adhat be, és csak abban az időpontban, amikor arra az orvos utasítást ad! Ettől eltérő esetben nem! Ilyenkor kell "kompromisszumot" kötni akár Neked, akár Szandi is kezdeményezheti ezt: pl. oké, a pen legyen az ápolóknál, de hadd adhassa be Ő, és hadd beszélhesse meg az inzulin mennyiségét az orvossal MINDEN ALKALOMMAL! Annak idején én is ezt tettem, hát, kénytelenek voltak elfogadni amit mondtam... Ha kell, beszéljél az osztályvetető főorvossal (is), hogy a gyermeknek otthon/koleszban sem orvos előírása és utasítása szerint adagolja egy ápolónő az inzulint Szandinak naponta akár 4-5 alkalommal... Vagy, ha nem adhatja be Magának, és semmi "beleszólása" nem lehet, akkor kérjetek Magatoknak Szandi mellé egy ápolónőt... Szerintem ez hatásos lesz!
Ne hagy Magad, hajrá! (És Szandi is egész nyugodtan nyissa csak ki a száját - ezt én üzenem Neki! )

 

[vighkata]

Egyszer a kórházban (még penes voltam) teljesen meglepetésként ért, hogy nem adhatom be az inzulint, mondván ők így ellenőrzik a beadott mennyiséget. Így hát a nővérke szúrkált, néha egy kis késéssel.
De a cukormérőt azt nem vették el. Ez számomra is teljesen érthetetlen.

 

[tímeácska]

Egyszer a kórházban (még penes voltam) teljesen meglepetésként ért, hogy nem adhatom be az inzulint, mondván ők így ellenőrzik a beadott mennyiséget. Így hát a nővérke szúrkált, néha egy kis késéssel.
De a cukormérőt azt nem vették el. Ez számomra is teljesen érthetetlen.

Na, hát akkor... Igaz, hogy nem akartam az előzőekben erre a részre kitérni, de most mégis megteszem...
Sajnos, valóban, lényeges az is, hogy a személyzetnek meg KELL győződni arról, hogy mennyi inzulint kapott (vagy adott be) a gyermek - és felnőtt egyaránt...
Még egyszer jelzem, NEM Zsuzsiéknak szól!:
Sajnos, találkoztam már olyan esettel, hogy a tízen-egynéhány éve már cukros, de még csak tízen-egynéhány éves gyermek szuicid (öngyilkossági, bár inkább figyelemfelhívó) céllal szándékosan túladagolta magának az inzulint. Tette ezt otthon is, és még a kórházban is sikerült kijátszania a személyzetet: leadta a 2 penjét, az egyikben a bázis, másikban a bólus inzulinja volt, de volt tartalék penje, amibe rakott inzulint, de azt ugye nem adta le, nem is kérték tőle, mert már a "szokásos" inzulinokat leadta. (Ráadásul, manapság már elég gyakoriak az előre töltött penek is...) Aztán csak estek a dokik és az ápolók is, mi a csudától hypozhat továbbra is a gyerek, ha a peneket leadta. Aztán csak rájöttek, hogy az csak két darab pen volt inzulinokkal, miért is ne lehetne több penje annak a gyereknek... Megtalálták nála, aztán rendeződött a gyerek.
Most, Szandi esetében mit látnak a dokik?! Azt, hogy ott egy tinédzser leányzó, akit mentő vitt be súlyos hypo által történt eszméletvesztés következményében kialakult agyrázkódással, akinél még csak cukormérő, vagy pen sem volt, de Glucagon sem... (Zsuzsi, nem győzök mentegetőzni, de hidd el, nem Téged akarlak bántani, csak leírom, hogy értsd, mire gondolhatnak az orvosok... Ne haragudj!) Ezek az orvosok ott, ahol Szandi fekszik, nem ismernek Titeket, így nem tudják mire vélni a rosszullétet sem... Rákérdezni erre pedig konkrétan nem fognak, mert általában nem szokak: ehhez azért a többségük gyáva! Így csak marad a találgatás, meg a hibáztatás: anyuka nem kezeli rendesen a gyereket, nem felügyeli, a gyerek nem együttműködő, felelőtlen, stb. Ami természetesen NEM IGAZ, de ezt Ők nem tudják, és az orvosoknak sokkal könnyebb ezzel magyarázni az egészet, amikor a szülő rákérdez az esetleges miértekre! Persze, minden tiszteletem azon orvosoknak, akik "nem félnek" kommunikálni sem a beteggel, sem a hozzátartozóval, főleg, ha aggódó szülőről van szó! Ráadásul, az orvos feladata NEM a hibáztatás, okoltatás lenne, hanem az esetleges hibára, problémára, okokra megfelelő magyarázat keresése, és kíméletes, de hatásos közlése! Ha kell, akkor pedig több alkalommal személyes kontaktus kialakítása! Hahóóó, jó reggelt Tímeácska, Magyarországon vagyunk, Te pedig ne álmodozz! :dr_32:
Annyira bosszant engem, hogy az orvosok (tisztelet megint csak a kivételnek!) csak a problémát próbálják meg kezelni, nem az embert!!!

 

[tímeácska]

Előző írásomhoz...
Úgy érzem, egy kicsit - talán indulatból - nagyon egy "témára" "figyeltem" csak: - megbízható a gyerek?
Holott, lényeges, és talán valójában a legáltalánosabb oka a pen elvételének, hogy valójában - ahogy Kata is írta - csak így tudnak 100 százalékosan (vagyis, majdnem...) megbizonyosodni az inzulin beadásának megtörténtéről és annak körülményeiről. És valójában ezzel "csak" a ápolók tudják bebiztosítani magukat arról, hogy megtörtént, és annyi, amennyi, és úgy, ahogy...
Persze, ezt "felnőtt" osztályokon is megteszik, na itt bizonyosodik be, hogy kéz kezet mos alapon megy a dolog, ugyanis, ha nem akarom, akkor nem adom be az inzulint, mert felnőtt ember vagyok... Emiatt csakis engem terhel a felelősség, az ápolót nem, a beteg cselekvőképességére tekintettel... Ja, és természetesen nem vagyok köteles megengedni, hogy megszúrjanak, elvileg, minden "testen belüli" beavatkozáshoz saját kezű írásos - vagy közeli hozzátartozóé - beleegyezésemet kell, hogy adjam, hogy elvégezhetik! A vérvétel és az ujjszúrás is "testen belüli beavatkozás"!
Igazság szerint gyermekek esetében is kell ilyen nyilatkozatot kérni...! Ha ezt nem tették meg, akkor gáz van... Mármint, a kórház van gázban...

 

[somcsika]

Természetesen nem veszem magamra, annál is inkább mert ma azért elég jól körbebeszéltük a dolgokat telefonon. És ha nem beszéltünk volna sem gondolnám, hogy engem akarsz fikázni (bocs ezt nem tudtam szebben írni). Egy aktuális problémát vetettem fel, amire volt ilyen és olyan vélemény is. De az írásod után már nem dühöngök annyira, hogy elvették tőle, én is félteném a hátsóm ha ott és úgy kellene dolgoznom, R-GO én is ezzel védeném magam. Csak más amikor az ember a másik oldalon áll és a saját gyerekem bőrén tapasztalom.
Azon mosolyogtam most este, hogy panaszkodik, hogy addig ott állnak mellette míg az utolsó falatot meg nem eszi. És rengeteget kell ennie. Jó ennek végülis örülök, hogy most végül is eszik. De az inzulin mennyiség nem követi a bevitt mennyiséget. Biztosan ti is voltatok már úgy, hogy a kórházi ugymond ellenörzött diétás menű nem egészen volt az sem összetevőben, sem pedig mennyisében. Tehát nem csodálkozom, hogy 15 volt a cukra 4 órakor.

 

[tímeácska]

Azon mosolyogtam most este, hogy panaszkodik, hogy addig ott állnak mellette míg az utolsó falatot meg nem eszi. És rengeteget kell ennie. Jó ennek végülis örülök, hogy most végül is eszik. De az inzulin mennyiség nem követi a bevitt mennyiséget. Biztosan ti is voltatok már úgy, hogy a kórházi ugymond ellenörzött diétás menű nem egészen volt az sem összetevőben, sem pedig mennyisében. Tehát nem csodálkozom, hogy 15 volt a cukra 4 órakor.

Zsuzsi drága!
Ne felejtsd el amit mondtam délelőtt (vagy mikor...)! Konkrétan azt, hogy most először NEM a tökéletes cukrokra kell törekedni, hanem arra, hogy a kiürült cukorraktár feltöltődjön! Azért tudták olyan nehezen rendezni a cukrát, illetve stabilan 3 fölött tartani, mert kiürült a máj cuki raktára! Mint mondtad, keveset evett az esetet megelőzően is már hosszabb ideje, ami lehet, hogy úgy tudott nem hypohoz vezetni, hogy a mája felszabadított, illetve fel tudott szabadítani annyi cukrot, amivel az egyensúlyt tartani tudta! Aztán kiürült, hypo, puff, agyrázkódás... Ahhoz, hogy most a máj cukor-raktárát rendezni lehessen, szénhidrátra van szüksége, mégpedig annyira, amiből nem csak a sejtek tudnak megfelelő mennyiségű "üzemanyaghoz" jutni, hanem a máj is tud magának "félrerakni" "szűkösebb időkre"! Ehhez bizony segítséget jelenthet egy "magasabb" cukor-állapot is (jajj, de furin hangzik). Persze, csak átmeneti jelleggel! Ha pedig nagy az aggodalom a HbA1c szint miatt Szandi részéről, akkor üzenem Neki, akkor is ügyesen csinálja a dolgokat, és büszke vagyok rá az eddigi diab-hozzáállása miatt, és ez a pár nap magasabb cuki biztosan nem fog annyira meglátszani a hemoglobináegycéjén! Pusszantás a Csajszinak!

 

[somcsika]

Én is ezt elmondtam neki, hogy ez azért kell, ill. azért van rá szükség, hogy feltöltse a raktárait, de csak puffog miatta.
A család is azt kérdezi, hogy miért nem érdekel, hogy magas a cukra? Mondtam, hogy érdekel, de ennek ez a rendje, és majd ha hazajön és mozoghat - nem ágynyugalom lesz - akkor majd rendeződni fog.
Az este nem akartam elkiabálni, mert úgy volt, hogy ma reggel lehet, hogy elhozhatom a kórházból, hogy el tudjunk menni a diab. kontorollra, de jobban megnézték és - bár én nem láttam - de némi asszimetriát látnak felfedezni az arcán, főleg a szája és a szeme környékén. Emiatt mégiscsak azt mondták, hogy addig míg egy neurológus nem nézi meg, mégsem engedik. Persze tiszta hiszti, közöltem vele, ha sokáig hisztizik még akkor be is utaltatom a pszichiátriára.

 

[tímeácska]

Persze tiszta hiszti, közöltem vele, ha sokáig hisztizik még akkor be is utaltatom a pszichiátriára.

Léccike, nekem is foglaltassál egy szobát! Bár, egy ágy is elég lesz nekem...

 

[tímeácska]

Én is ezt elmondtam neki, hogy ez azért kell, ill. azért van rá szükség, hogy feltöltse a raktárait, de csak puffog miatta.
A család is azt kérdezi, hogy miért nem érdekel, hogy magas a cukra? Mondtam, hogy érdekel, de ennek ez a rendje, és majd ha hazajön és mozoghat - nem ágynyugalom lesz - akkor majd rendeződni fog.
Az este nem akartam elkiabálni, mert úgy volt, hogy ma reggel lehet, hogy elhozhatom a kórházból, hogy el tudjunk menni a diab. kontorollra, de jobban megnézték és - bár én nem láttam - de némi asszimetriát látnak felfedezni az arcán, főleg a szája és a szeme környékén. Emiatt mégiscsak azt mondták, hogy addig míg egy neurológus nem nézi meg, mégsem engedik. Persze tiszta hiszti, közöltem vele, ha sokáig hisztizik még akkor be is utaltatom a pszichiátriára.

Szépen alakulni fog a barátosném, szerintem hétvégére otthon is lesz! Ha meg nem, hát húsvétig még van idő... (Csak vicceltem ám!)

 

[vighkata]

Előző írásomhoz...
Úgy érzem, egy kicsit - talán indulatból - nagyon egy "témára" "figyeltem" csak: - megbízható a gyerek?
Holott, lényeges, és talán valójában a legáltalánosabb oka a pen elvételének, hogy valójában - ahogy Kata is írta - csak így tudnak 100 százalékosan (vagyis, majdnem...) megbizonyosodni az inzulin beadásának megtörténtéről és annak körülményeiről. És valójában ezzel "csak" a ápolók tudják bebiztosítani magukat arról, hogy megtörtént, és annyi, amennyi, és úgy, ahogy...
Persze, ezt "felnőtt" osztályokon is megteszik, na itt bizonyosodik be, hogy kéz kezet mos alapon megy a dolog, ugyanis, ha nem akarom, akkor nem adom be az inzulint, mert felnőtt ember vagyok... Emiatt csakis engem terhel a felelősség, az ápolót nem, a beteg cselekvőképességére tekintettel... Ja, és természetesen nem vagyok köteles megengedni, hogy megszúrjanak, elvileg, minden "testen belüli" beavatkozáshoz saját kezű írásos - vagy közeli hozzátartozóé - beleegyezésemet kell, hogy adjam, hogy elvégezhetik! A vérvétel és az ujjszúrás is "testen belüli beavatkozás"!
Igazság szerint gyermekek esetében is kell ilyen nyilatkozatot kérni...! Ha ezt nem tették meg, akkor gáz van... Mármint, a kórház van gázban...

Csiguka, asszem egy percig sem kell szabadkoznod, hiszen ha nem bántásnak szánod a mondandódat, akkor azon nem illik megbántódni.

Most csak magamra gondolva: Nekem egyáltalán nem okozott gondot, hogy ott a nővérkék adták be az inzulint, nem is feltételeztem, hogy bennem nem bíznak meg (a penemet viszont nem vették el).

Általánosítva: a döntés valószínű azért született, mert mivel felnőtt osztály, ott megfordulnak demens idős cukorbetegek is, akik a legnagyobb jóindulatuk ellenére sem biztos, hogy meg tudják mondani, hogy beadták, vagy sem a soron következő inzulin adagot.
Kórházba kerülhetnek DK (diabéteszes ketoacidosis) után is betegek, akiknél a zavartság az egyik jellemző tulajdonság, na hát náluk dőreség azt feltételezni, hogy "tudják" mit csinálnak. (Én DK alatt az infúziós palackokat nem tudtam összeszámolni, Denit kértem erre, és 6-ot számolt (pedig az egy 4-5 éves szintje.))
Az orvosoknak a kórházi, meghatározott, és kimért CH tartalmú ételhez kell igazítani a pontosan kititrált inzulin dózist (ill fordítva, de ezt itt most lényegtelen), és ennek függvényében kell vizsgálni a beteget. Valójában nem a beteg őszinteségi megbízhatóságát vonják kétségbe, hanem a fölösleges probléma kereséstől kímélik meg magukat.

Gyerekek esetében: Hát ott már létezik "az úgyis túljárok az eszükön" mentalitás, még akkor is, ha ezt nem lehet ráhúzni minden tinédzserre. Az orvos feladata ott a mielőbbi állapot stabilizálása, nem pedig a kis páciens pszichikai jellemzőinek a felismerése. Ráadásul, hamár említettük a DK-t, akkor az a gyerkőcöknél és tiniknél sokkal nagyobb arányban fordulnak elő, mint felnőttek esetében.

Őszintén szólva ezen így én még nem filóztam, mert a magam esete nem borított ki, a gyerkőcök esetével pedig csak most találkoztam, de logikusan végig gondolva, ez -akármennyire is a bizalmatlanságot feltételezi-, a mi érdekünket szolgálja.
Ezektől eltekintve a cukormérő elvételét nem látom indokoltnak, semmi logika nincs benne.

 

[vighkata]

mert kiürült a máj cuki raktára! Mint mondtad, keveset evett az esetet megelőzően is már hosszabb ideje, ami lehet, hogy úgy tudott nem hypohoz vezetni, hogy a mája felszabadított, illetve fel tudott szabadítani annyi cukrot, amivel az egyensúlyt tartani tudta! Aztán kiürült, hypo, puff, agyrázkódás... Ahhoz, hogy most a máj cukor-raktárát rendezni lehessen, szénhidrátra van szüksége, mégpedig annyira, amiből nem csak a sejtek tudnak megfelelő mennyiségű "üzemanyaghoz" jutni, hanem a máj is tud magának "félrerakni" "szűkösebb időkre"! Ehhez bizony segítséget jelenthet egy "magasabb" cukor-állapot is (jajj, de furin hangzik).

A könnyebb érthetőség kedvéért csak egy kis kiegészítés: A bevitt CH-nak kb. az 50%-a kerül a sejtek által felhasználásra, a másik 50% pedig a máj cukorraktárát töltik fel.
Egy ilyen súlyos hipo alatt-után nagyon nehéz "kitalálni", hogy a máj mikor telítődött megfelelően glikogénnel, hiszen a testi folyamatok működéséhez folyamatosan kerül belőle felhasználásra (vagyis ez egy állandó körforgásos folyamat, bevitel-felhasználás-feltöltés). Ha a mért cukor érték állandóan magas, nem pedig ingadozva magas és alacsony, akkor jó eséllyel elegendő raktározott és szükség esetén mozgósítható) cukor van a májban.

Mindezek mellett én is csak dicsérni tudlak benneteket, mert ezek az események hirtelen sokkot jelentenek, ti mégis jól vettétek az akadályokat. Nem hiszem, hogy bárki más jobban csinálta volna, vagy ami még fontosabb, ki tudta volna védeni.

Azért ehhez hozzátartozik, hogy ha a kórházban arra lett volna figyelemük, hogy elmagyarázzák, hogy mi miért történik, azért az némiképp elfogadhatóbbá tette volna az egész eseménynek az elfogadását. Valamit megérteni és elfogadni más, mint kényszerűen elfogadni egy etikátlánnak tűnő dolgot, ami ellen nem lehet tenni.

 

[vighkata]

Azért egy kicsit eljátszadozom a gondolattal, hogy én mit, és hogyan reagálnék, ha a gyerkőcöm az utcán elvágódna, a kórházban le sem tojnák a fejemet, miközben azt sem tudom, hogy milyen évet írunk.
Biztosan elhagyna minden tudományom, és rettenetesen be lennék rezelve. Ezt valószínű még csak "jáccásiból" sem lehet elképzelni, és csak őszintén tudom kívánni, hogy Zsuzsi, nem kell többet átélned, és lehetőleg minél több szülőnek nem kell ilyennel szembesülnie.
Félelmetes lehetett, de most már biztosan könnyebb időszakok jönnek. Kívánom, hogy így legyen.

 

[Moncsi2010]

Kedves Barátaim! Bemásolom ide amit a sport területre írtam Poe-nak!
Mindenkinek figyelmébe ajánlom!

Kedves Zsuzsa! Nagyon örülök, hogy lányod jobban van!

puszi mindenkinek!


Kedves Poe,

A vércukormérőm jó, Optimum D-Cont. Mikor a kórházba kerültem, 26 volt. Mint már elmeséltem a leukémiás osztályra kerültem, mivel a diabon nem volt hely. Apukám előtte két héttel ott halt meg, apám orvosát fogadtam meg, aki nem értett a cukorhoz.
2 napig semmit sem csináltak, utána a megkérdezésem nélkül! tettek acrapidra, meg insuletardra. A tablettát ki sem próbálták rajtam. Kb. a második hét végén kerültem csak diab dokihoz, ahol megkaptam a mérőt, szúrót stb. Kb. 2 hete derült ki a veseállomáson, a barátnőm főorvos, hogy nem vették le a hemoglobin A1C-t, és szemre titrálták ki, hogy 41 évesen 1 típus lehetek, mert hogy vékony, és sportoló vagyok. Igaz, már nem játszom, mert 41 éves vagyok.
Múlt héten mikor számon kértem rajtuk, hogy hol vannak a vér-vizsgálatok, akkor mondták meg, hogy hát nincs. Semmi!!!!!!!!És hogy a megkérdezésem nélkül, C peptid nélkül tettek inzulinra. Holott lehet, hogy II. típus vagyok, és lehetnék gyógyszeren.
Annyit sikerült elérni, hogy múlt héten pénteken levették a C peptidet, és elküldték Debrecenben, meg a hemoglobin A1C-t ami megjött, és 9,4-lett, ami ugye várható volt. Most már ott tartunk tegnaptól, hogy nem kértek ugyan elnézést, de egyezkedünk. Ha a C peptid mutat valami jót, akkor 14-én kell befeküdnöm, rátesznek a gyógyszerre először, ha ez nem viszi le akkor még mindig marad végső esetben a Novorapid, meg a levemír. Szóval ennyi hibával amit elkövettek, én még reménykedek. Az bizony valószínű, hogy édesapám halála már csak pont volt az í-n, és régóta élhetek vele. Mindenesetre úgy gondolom, ha I. típus lennék, már halott volnék. Mindenesetre a sport sokat ad...nekem az életet! mert még itt vagyok.
Az biztos, hogy magasak a cukrok. Mivel beállítás nélkül jöttem ki, mert a lányom aki 9 éves nem volt kire bízni, ezért van ez. 12 cukrok fölött érzem jól magam. 10 alatt már hipó érzetek vannak. Ez olyan mint a drog, le kell majd magam szoktatni erről. De ez munkahelyi körülmények között nem lehet ugye. Nekem meg dolgoznom kell, mert én vagyok a családfenntartó. 2 hét kórházra kaptam 64.000 ft fizetést, nincs gyerektartás, ennyiből kell léteznünk sajnos. Nagyon nem merem magam megszúrni, mert voltak már ügyek, volt elég súlyos is. A szerencse az volt, hogy voltak velem. Én elvagyok a nagyobb cukrokkal, csak az a baj, hogy edzeni nem lehet vele, mert tegnap előtt is 16 jöttem ki ugye. Ez az acrapid meg nagyon rossz, egy azon értékhez nem lehet ugyanazt szúrni, mondjuk tegnap reggel 10,4 indítottam, 1,5 óra után lett 12,4 ma ugyanezzel indítva 1,5 óra múlva 6,0. Ki érti ez? És a kaját tényleg betartom! A két hónap alatt szép lassan a cukor miatt pánik beteg lettem, az sem igazán segít, amiket itt olvasok, hogy másokkal is volt ilyen, és akkor még jobban elkeresedek, és még jobban nem akarok nagyot szúrni, hogy nehogy az utcán baj érjen. Tudom, okos ember vagyok, hogy ez így nem maradhat, mert akármilyen testem van, és még nincs károsodás, majd lesz.
De az sem lehet, hogy a cukor miatt, nem merek elindulni a munkahelyre, mert pánik beteg lettem, és ha pánik beteg vagyok, akkor nem tudok dolgozni, eltartani magunkat, és akkor éhen halunk.
Tegnap elmondtam az orvosnak, hogy ideg-összeroppanást kaptam a cukor miatt, már nem bírom, és ettől már bármi jobb.
Ebben a városban a helyzetet leírtam, hogy hogy viselkednek az emberek....ez is a baj.
Egyetlen megoldás az edzőterem, ott legalább jól érzem magam. De ott sem minden a régi, mert negyed óránként mérek. De mire oda jutok du, már 10 fölé megy....

Ha tablettára tennének, akkor megszabadulok a rettegéstől, ha nem megy, akkor így nem szeretnék élni, de mi a megoldás? Hogy lehet, ezt lelkileg lerendezni?

Köszi,

Moncsi

 

[tímeácska]

Ezektől eltekintve a cukormérő elvételét nem látom indokoltnak, semmi logika nincs benne.

Hát, én már láttam olyat, hogy lobogtatta a kisnagysrác, hogy jó a cukrom, jó a cukrom, vitte a cukormérőt is bizonyságul, holott nem az Ő cukormérésének eredménye volt az a jó eredmény, hanem újdonsült ágyszomszédhaveré...
Mindezek mellett én is azt mondom, hogy - vegyük Szandi esetét alapul - nem látom értelmét egy 14 éves nagylánytól elvenni a cukormérőt, mérjen, amikor úgy érzi mérnie kell - hypo/hyper érzet -, de akkor elvárnám a szakszemélyzettől, vagyis... elviselném (vagy nem is tudom, hogy mondjam...), hogy a "főbb" cukormérések - úgymond, ami meghatározza a beadandó inzulin mennyiségét... - a személyes jelenlétükben történjenek! Ha pedig a gyermek úgy érzi, hogy hypozik, mérjen, ha az ápolók kételkednek, mérjen újból. Ez is egy kompromisszum, tulajdonképpen, ami tud jól is működni! (Már ha talál az ember valakit, aki hajlandó meghallgatni és megérteni azt a kérdést...:dr_32

Még egy lényeges szempont, ami talán a leglényegesebb!
Rendben, a gyereknél van a cukormérő... A saját cukrát méregeti vele )). De mi van akkor, ha "elfelejti" megmondani, hogy mért egy alacsonyabb cukrot, de "lerendezte" magának pár szem szőlőcukorral... Ez több szempontból lényeges momentum: miért "felejtette" el megmondani!?
1.: Talán valóban csak véletlen, mert már annyira berögzült abban a gyerekben, hogy totál természetesnek veszi, hogy anyának sem kell szólni...!? Hiszen mindig így csinálja otthon is, suliban is...
2.: Talán fél az esetleges letolásoktól, vagy a felelősségre vonástól: biztosan nem te "ettél be" valami cukrosat!? Biztosan megetted a teljes ebédet, amit előírtak neked!? Itt a nem is oly' ritka gyermek felé történő bizalmatlanság köszön vissza...
3.: Talán szándékosan hallgatja el egy amúgy mondjuk éppen hypok vagy hyperek miatt beállításra/kezelésre érkezett gyermek a magasabb/alacsonyabb cukikat!? Haza akar már menni, ki a csudának van kedve bent maradni a kórházban!? Elege van a gyereknek, szabadulni akar, hát kicsit "feledékennyé" válik...
4.: Talán szándékosan "mér magasabb/alacsonyabb" cukrokat, mindezt "bemondásra" kell az orvosnak "elhinnie"... Hát, ilyen is előfordul sajnos - de még mennyi... - hogy a cukorbeteg gyermek csak így tudja magára felhívni a figyelmet, és már annak az aprócska figyelemnek is tud örülni, ott a kórházban, amit esetleg csak az ápolóktól/orvosoktól kap (ha ismertek ilyen gyereket, nálunk még van hely...!)
Ezen lehetséges okokból most akkor ki és mire is gondoljon egy szinte teljesen ismeretlen gyermek esetében??? Illetve, kinek a felelőssége, illetve jogosultsága eldönteni, hogy mondjuk csak az általam feltüntetett 4 lehetőség közül melyik áll fenn, ha fenn áll egyáltalán!?
Dilemma, dilemma, dilemma... :dr_32:

 

[vighkata]

Persze tiszta hiszti, közöltem vele, ha sokáig hisztizik még akkor be is utaltatom a pszichiátriára.

Léccike, nekem is foglaltassál egy szobát! Bár, egy ágy is elég lesz nekem...

Lükék párosa a köbön . Gondoljátok nekem meg csak arra van időm, hogy palacsintát süssek, és láthatásra menjek a pszichora?

 

[tímeácska]

Ha tablettára tennének, akkor megszabadulok a rettegéstől, ha nem megy, akkor így nem szeretnék élni, de mi a megoldás? Hogy lehet, ezt lelkileg lerendezni?

Köszi,

Moncsi

Moncsi!
Ha tudsz, gyere el tényleg szombaton (4.-én) a találkozóra! Katával a Népligetnél leszünk, délben ér be mindkettőnk busza. Jó lenne, ha Te is 12 óra körül meg tudnál érkezni - ha kell, én tuti megvárlak - és csapunk a hónunk alá! Várom mindenképpen a válaszodat!

 

[tímeácska]

Lükék párosa a köbön . Gondoljátok nekem meg csak arra van időm, hogy palacsintát süssek, és láthatásra menjek a pszichora?

Kapunk palatsintát!