mindenkinek

[Moncsi2011]

Társ? Véleményt szeretnék kérni tőletek!

8 hónapja vagyok I. típusú cukorbeteg. A páromat közvetlen 2 hónapra rá ismertem meg. Az első három hónapban sokat segített nekem, együttérző volt, nagyon nehéz a kezdet mindenki tudja, velem volt lelkileg, nagyon örültem, hogy elfogadta, és így is egész embernek tekint.

Tegnapi nap folyamán telefonon közölte velem, hogy az én EGÉSZ ÉLETEM, a vc mérésről, és szúrásról, és a kajám kititrálásából áll. Belefáradt ebbe az egészbe! Én döbbenten hallgattam. Csak két mondatot mondtam : Én az életemért küzdök...és csak szúrással vagyok tartható életben! és itt kell maradnom, mert én vagyok egy 10 éves kislány védőangyala, és nem hagyhatom itt! A másik mondatom, ha te 6 hónap után meguntad ezt, akkor mit szólnál, ha neked kellene ezt csinálni?

Szóval, kedves sorstársak kiakadtam. Ez a szeretet? Én a leukémiás apámmal a betegséget 6 évig csináltam, az utolsó hónapban, munka előtt pelenkáztam, fürdettem, a hátamon vittem ki a wc-re a 2.10 cm-res embert. És végig csináltam vele, az utolsó 4 napot a halálig. Magam mondom magamról, ez az igaz szeretet. Mert akkor válik el, kik is vagyunk valójában, mikor jönnek a nehézségek, és a súlyos problémák. Akkor mutatkozunk meg, kapcsolatban, anyaként, apaként.....

Nagyon rosszul esik, nem is tudjátok elhinni mennyire. Mert erről nem tehetek.

Szombaton elhozom a cuccom.

Moncsi

 

[blaci]

Szia Moncsi!
Ismerős érzés…! Amikor én cukis lettem az akkori "párom" még a kórházba se jött be hozzám…úgy dobott a kukába…! Utána 5 évig szóba se álltam senkivel… Sokat gondolkoztam már ezen…és arra jutottam, hogy aki nem fogad el így az nem is hozzám való. De be kell látni azt is, hogy aki ennek nem részese, nem egyszerű neki elfogadni, ahhoz tényleg nagyon erős érzelem, szeretet, kitartás, elfogadás, tolerancia kell a másik fél részéről…! Először minden szép + jó…egy kapcsolat kezdetén általában mindenki nagyon elfogadó, segítőkész, próbálja a legjobb oldalát mutatni. Ez így van! Sőt, egy ilyen vagy hasonló állapot, mint a cukorbetegség még jól is jöhet, mert nagyon könnyű egy ezzel élő ember bizalmába férkőzni egy kis kedvességgel, odafigyeléssel. De idővel mindig kiderül (minél előbb annál jobb!) ha ezt nem őszintén és komolyan gondolják. Kibújik a szög a zsákból amikor a hétköznapokban szembesülnek a valósággal. Általában úgy vannak ezzel eleinte, hogy nekik ezzel nem kell majd csinálni semmit, Te elrendezed az ezzel járó dolgokat és minden rendben van/lesz…! Aztán amikor már látják, hogy ez nem egészen így van…akkor inkább meghátrálnak…! Vagy, ami rosszabb, jön az, hogy megpróbálnak meggyőzni arról, hogy igazából semmi bajod, ne is foglalkozz ezzel az egésszel... Akkor inkább menjenek!!! De nem szabad ezért haragudnunk senkire…nekik sem könnyű elfogadni, ahogy nekünk se!
Sok erőt és kitartást kívánok neked és ne feledd, hogy mindenkinek…így NEKED is van "igazi párod" és meg is fogod találni…! Ne sürgesd a dolgot, hagyj időt magadnak és jönni fog hidd el…!!!
Üdv., Laci …aki, türelmes volt és meg is találta az "igazi párját" azóta!

 

[borka]

Szia Laci !

Nagyon tökéletes,és frappáns válasz írtál Moncsi 2011,részére.
Ezen írásod KÖTELEZŐ OLVASMÁNYNAK javaslom,minden diabos társának,legyen az Nő vagy Férfi,Anya vagy APA.(apa......nem véletlenül emeltem ki )
Sajnos voltak,és vannak ma is ilyen,és ehhez hasonló esetek a fórumozó társaink között. Van akinek azóta rendeződtek a dolgai ,és van aki még küzd ezzel a problémával.
Személy szerint nagyon megvetem az ilyen illetőket.
Sándor.
Ui: Moncsi 2011,fel a fejjel, Te is ki fogsz lábalni belőle,nagyon szorítunk neked.

 

[christina]

Szia Moncsi!

Elszomorított a te történeted is, ahogy itt már pár fórumtársamé. Ápolóként, nőként, társként, anyakéntis... megvan a véleményem. Anyaként az egyik félelmem éltem meg az írásod alapján, hisz -hiába csak 5 éves- a fiam egyszer csak felnő, és bizony foglalkoztat a gondolat az amúgy se zökkenőmentes párválasztás mennyire lesz sikeres a diabja mellett. Ahogy Laci írta, igen - menjen aki menni akar. Igen fáj, de az ilyen társ nem társ. Szerintem még mindig jobb, hogy most, mintha pár év után köszön el. És semmiképp se okold magadat!
Szívből kívánom, hogy mielőbb megtaláld a boldogságot egy olyan ember oldalán, aki megérdemel és elfogad olyannak aki vagy.

 

[nofre]

Kedves Moncsi,
Körülöttem elég sokan szenvednek "hasonló" (pár/nem pár/fiú/lány) problémáktól, a legtöbbjük persze nem cukorbeteg. Azt hiszem alapból van probléma az emberek toleranciájával, egy kis nehézség, és kalap-kabát. A cukorbetegség szerintem egyszerűen nem lehet indok, ha mégis, akkor az alapokban van valami nagy hiba... Laci nagyon jól fogalmazta meg, hiszen a saját bőrén tapasztalta, és örülök, hogy átadta ezt a "tudását" is.
"Egy biztos, ha valakit szeretek, a cukorbetegsége miatt az életben nem hagynám el" (ezt idéztem valakitől), ahogy semmilyen más betegség miatt sem, ahogy te sem tetted...
Elhiszem, hogy nagyon rosszul esik most, ami veled történt, de tudom, hogy kis idő múlva be fogod ide írni, rendben vagy, összetalálkoztál VELE és EGYÜTT boldogok vagytok.

 

[sünike]

Kedves Moncsi!
"Mellettem" 5 évig volt "társ" aki eleinte elfogadta-segítette a diabos életem. Eleinte!!! Aztán szépen lassan belefáradt, feladta a dolgot! Elkezdet győzködni, hogy nem is vagyok cukis( ha látta, hogy normál tartományban mértem egyből kiabált, hogy: MEGGYÓGYULTÁL!!!), ne adjak(kevesebbet adjak) inzulint, egyek meg mindent nyugodtan, kiránduljak-bringázzak(40-50 kmeket) erőmön felül, szégyelte a barátai elött, hogy vc. mérek(el kellett bújnom, hogy ne lássa senki),...széllel szemben küzdöttem. Én azt mondom, bár tudom, hogy nehéz most neked, de jobb, hogy most ismerte el-jött arra rá, hogy neki ez nem megy, ő nem tudja ezt csinálni. Jobb mintha éveket vett volna el tőled! Semmi képen ne haragudj rá! Annak akinek ezek a dolgok(szúrás, mérés, diéta...) nem képezik a mindennap részét, nehéz elfogadni. Persze vannak olyanok akik képesek segíteni-elfogadni-támogatni a társukat! Az én édesanyám 25 évig segítette-támogatta apukámat a cukorbetegségben!
Szívből kívánom, hogy megtaláld a másik feled hamarosan, aki így szeret téged aki mosolyogva büszkén sétál majd veled kézenfogva.

Sünike...aki, tudja már millen, ha IGAZI TÁRS áll mellette!

 

[vighkata]

Persze vannak olyanok akik képesek segíteni-elfogadni-támogatni a társukat!

Az én barátom szerencsére ilyen, pedig mellette lettem diabos. Mindig figyel arra, hogy nekem mit lehet, és mit nem.
Ma már viccesen ez úgy zajlik, hogy ha csokit eszem, akkor rám szól, hogy "te cukorbeteg vagy", én pedig válaszolok, hogy "igen, cukorbeteg, de én csokit eszem, és nem vagyok csokibeteg." (Persze azért szól, mert tudja a választ, és tetszik neki. Ugyanez hangzik el a fagyinál is.)

 

[dg]

Az én barátom szerencsére ilyen, pedig mellette lettem diabos. Mindig figyel arra, hogy nekem mit lehet, és mit nem.
Ma már viccesen ez úgy zajlik, hogy ha csokit eszem, akkor rám szól, hogy "te cukorbeteg vagy", én pedig válaszolok, hogy "igen, cukorbeteg, de én csokit eszem, és nem vagyok csokibeteg." (Persze azért szól, mert tudja a választ, és tetszik neki. Ugyanez hangzik el a fagyinál is.)

Nagyon jó ötlet! Bocsi, de eltanulom és alkalmazni fogom: "nem csokibeteg, nem fagyibeteg"

 

[dg]

Moncsival kapcsolatban csak csatlakozom a fentiekhez: minden lényegeset elmondtatok. Bármi probléma felbukkanásakor a "társ" lelépése önmagáért beszél.

Közvetve kapcsolódik ide: nem régen voltam a gyerekdiabetológián, és a beszélgetésünk errefelé terelődött a doktornővel. Ő mondta, hogy nagyon is általánosítható: ha diabos lesz a gyermek a családban, nagyon sok házasság megy tönkre. Általában az apa távozik. (Természetesen, tisztelet a kivételnek!! Nem tudom, így van-e, nekem nincs rálátásom. Neki van, évtizedek óta, évről-évre 100-nál több családdal tartja a kapcsolatot, így elhiszem, hogy így van.)

Kitartást kívánok, Moncsi, s , hogy ez a rossz lelki állapot mihamarabb legyen a múlté!

 

[borka]

Jobb félni mint megijedni !

FONTOS!!
Az elkövetkezendő napokban e-mailútján képeket küldhetnek, amelyen Oszama bin-Laden vagy felakasztva, vagyelfogása látható. Ha ilyen e-mailt kap(sz), ezt a mellékletet nem szabadmegnyitni, mert a merevlemezt azonnal, menthetetlenül tönkreteszi, leégeti.Kérem, küldje(d) tovább ezt az üzenetet mindenkinek, aki az e-maillistá(do)nvan! Inkább kapjuk meg ezt a veszélyt jelző üzenetet100-szor, mintsem tönkremenjeneka legfontosabb adataink a számítógéppel együtt. Ha olyan üzenetet kap(sz)amelynek címe: "Invitation", függetlenül attól, hogy ki küldte,azonnal ki kell törölni, mindenhonnan, alomtárból is, és a számítógépet is lekell állítani!Ez a vírus, amely világszerte kering, eddig minden más vírusnál kártékonyabb.Ennek veszélyét a CNN tette közzé.
Küld el ismerőseidnek

 

[pumpás]

Nekem szerencsére nincsenek negativ tapasztalataim e téren.Mindig és mindenhol felválaltam,elmondtam hogy nekem ilyen betegségem van(állapotom) ezt a barátaim,volt barátnőim tudták és igy fogadtak el.Ebből semmiféle hátrányom soha nem származott egy kivételével hogy nem lehettem katona.A feleséggemmel az volt a legelső dolog hogy kezébe adtam a pent beállitattam vele az adagot és beadattam vele.Nekem csak pozitivumok vannak.

 

[poe]

FONTOS!!
Az elkövetkezendő napokban e-mailútján képeket küldhetnek, amelyen Oszama bin-Laden vagy felakasztva, vagyelfogása látható. Ha ilyen e-mailt kap(sz), ezt a mellékletet nem szabadmegnyitni, mert a merevlemezt azonnal, menthetetlenül tönkreteszi, leégeti.Kérem, küldje(d) tovább ezt az üzenetet mindenkinek, aki az e-maillistá(do)nvan! Inkább kapjuk meg ezt a veszélyt jelző üzenetet100-szor, mintsem tönkremenjeneka legfontosabb adataink a számítógéppel együtt. Ha olyan üzenetet kap(sz)amelynek címe: "Invitation", függetlenül attól, hogy ki küldte,azonnal ki kell törölni, mindenhonnan, alomtárból is, és a számítógépet is lekell állítani!Ez a vírus, amely világszerte kering, eddig minden más vírusnál kártékonyabb.Ennek veszélyét a CNN tette közzé.
Küld el ismerőseidnek

Borka!

Az ilyen tartalmú levelek rendszerint hoaxok és épp azoknak ártasz vele, akiknek továbbküldöd. Rendszerint emailcímek begyűjtésére utaznak a dolog elindítói.

 

[manocs]

Szerencsére , Pumpáshoz hasonlóan, nekem sem voltak negatív élményeim. A különböző barátok, pasik mind probléma nélkül fogadtak el. Soha nem titkolóztam, bujkáltam. Én bizony kitettem az asztalra mindenhol a mérőt. Bárki bármit kérdezett, szívesen válaszoltam. A férjemet gyerekkorom óta ismerem, a szülei mindketten orvosok, őt nem nagyon lehetett meghatni. Egyetlen rövid lélegzetű kapcsolatom volt, ahol azt éreztem, hogy talán ez zavarhatta a srácot (nem akart nekem inzulint adni...). Azóta is hálás vagyok, hogy ez hamar kiderült... az ilyen emberre nincs szükség. Egy nem cukorbeteg mellől lelépett volna egy sikertelen vizsga, vagy állás elvesztése miatt...vagy bármilyen egyéb probléma miatt. Szóval ne keseregj, te jártál jól!!

 

[Emberke202]

Sziasztok. Kaptam egy kis üveg őrölt pecsétviaszgombát az egyik rokonomtól, hogy az jó hatással van a cukorbetegségemre. Sietett, mást nem tudott mondani. Nem szeretném fölöslegesen elfogyasztani, ha mondjuk csak a 2-es típusúakra van megfelelő hatása. Próbálta már valaki?

 

[borka]

Ennek semmi köze a vc. csökkentéséhez : http://hu.wikipedia.org/wiki/Pecsétviaszgomba

Ez viszont vércukor csökkentő. :Egyes gombáknak vércukorszint-csökkentő hatásuk is van. A gyapjas tintagombát (Coprinus comatus), sikerrel próbálták ki cukorbetegség kezelésére.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyapjas_tintagomba

....alaposan tanulmányozd !!!!!!!!!!!!!

 

[somcsika]

Az én barátom szerencsére ilyen, pedig mellette lettem diabos. Mindig figyel arra, hogy nekem mit lehet, és mit nem.
Ma már viccesen ez úgy zajlik, hogy ha csokit eszem, akkor rám szól, hogy "te cukorbeteg vagy", én pedig válaszolok, hogy "igen, cukorbeteg, de én csokit eszem, és nem vagyok csokibeteg." (Persze azért szól, mert tudja a választ, és tetszik neki. Ugyanez hangzik el a fagyinál is.)

Ez nekem is nagyon tetszik.

 

[somcsika]

Mi most vagyunk a párválasztásos dologban benne.
Kiváncsi voltam rá, hogy mit szólnak a cukorbetegséghez a barátai és legfőképpen az az 1 aki most fontos. A cukormérést megnézi, de egyelőre az inzulin adásnál elfordul, mert irózik a tűtől, de kijelentette, hogy őt egyáltalán nem zavarja ez a helyzet / vagy állapot. Ami számomra nagyon szimpatikus volt. Sőőt, a múltkori profilkészítéskor ő szólt Szandinak, hogy idő van.
Azt gondolom, hogy jó szövetségesre leltem a személyében.

 

[Moncsi2011]

Kedves Itteni Barátok!

Elhoztam csütörtökön az összes holmim, nagyon nehezen ment. Megmondtam, hogy ezek után semmiféle kapcsolatot nem szeretnék vele tartani. Ennek ellenére mindennap felhív, akár háromszor is. Megmondtam, hogy ezt nem csinálja, mert se neki, sem nekem ez nem jó. Még is csinálja. Tegnap meg is jelent, egy csodás vörös rózsával, hogy nem így értette a dolgot...hogy csak tehetetlen...nem tud segíteni. Biztosan elgondolkodott, hogy milyen lenne, ha neki kellene így élnie. "Életbe tartania magát". Én azok után, hogy azt üzente a vezető a menzán "hogy amikor étkezik, és meglátott szúrni engem, akkor majdnem elhányta magát". Én ezek után, már semmin sem csodálkozok.
Én elfogadtam, hogy "mi mások vagyunk". Vannak szabályok, ami szerint élnünk kell. De ezt nem azt jelenti, hogy csökkent értékű embereknek kellene érezni magunkat! Én mindig azt mondom, csak ezt az emberek sokan elfelejtik, "Ma én, holnap Te".....

 

[vighkata]

Érdemes elolvasni a cikket, mert van benne felnőttekre vonatkozó, munkavállalással kapcsolatos információ: http://www.hrportal.hu/hr/nem-minden-munkara-alkalmas-egy-cukorbeteg-20110405.html

 

[pusimelu]

Kedves Itteni Barátok!

Elhoztam csütörtökön az összes holmim, nagyon nehezen ment. Megmondtam, hogy ezek után semmiféle kapcsolatot nem szeretnék vele tartani. Ennek ellenére mindennap felhív, akár háromszor is. Megmondtam, hogy ezt nem csinálja, mert se neki, sem nekem ez nem jó. Még is csinálja. Tegnap meg is jelent, egy csodás vörös rózsával, hogy nem így értette a dolgot...hogy csak tehetetlen...nem tud segíteni. Biztosan elgondolkodott, hogy milyen lenne, ha neki kellene így élnie. "Életbe tartania magát". Én azok után, hogy azt üzente a vezető a menzán "hogy amikor étkezik, és meglátott szúrni engem, akkor majdnem elhányta magát". Én ezek után, már semmin sem csodálkozok.
Én elfogadtam, hogy "mi mások vagyunk". Vannak szabályok, ami szerint élnünk kell. De ezt nem azt jelenti, hogy csökkent értékű embereknek kellene érezni magunkat! Én mindig azt mondom, csak ezt az emberek sokan elfelejtik, "Ma én, holnap Te".....

Moncsi
Ne bánd!Írom én!Tavaly én is átmentem egy váláson egyedül 2 gyerekkel talpra álltam!
Kemény de nem lehetetlen!
Kívánom hogy megtaláld a társad az életben!
Valahol becsukódik egy ajtó egész biztos kinyílik egy másik!
A mostani párom annyira figyelmes hogy méri a vércukromat mert érdekli tanulmányozza a pumpámat mikor mit miért csinálok és ma együtt feltesszük életem első szenzorát!
Egyébként pedig fel kellett tennem rá decemberben egy szereléket mert érezni szerette volna milyen!A szúrástól rosszul volt de után hősiesen 3 napig rajta volt a szerelék és most már egy kicsit érzi mit érzek én!