De a vicc az egészben, hogy nem kellett kevesebb inzulin a paleo alatt se nekem, se másnak, akit ismerek és 1-es cukrosként paleozott. Sőt... Én speciel (csak, hogy ne nézzetek teljesen hülyének) azért vágtam bele, mert a fél családom csinálta akkor már évek óta - az a fél családom, akik orvosok. És ők vettek rá és nem a cukrom miatt, hanem a refluxom miatt. Természetesen a refluxon is rontott, pedig állítólag mindenki meggyógyul a refluxból a paleo miatt. A paleos doki kifejtette nekem, hogy azért lett rosszabb a refluxom, mert időnként mégis ittam cukros teát és ezért borult minden, amit odáig a szervezetem elért a paleoval és rosszabb lett hirtelen. Na, hát a fene tudja, én ezt egyszerűen nem veszem be. Ekkor hagytam abba, azóta nem sok kedvem van a családommal sem beszélni erről, el is távolodtunk. Persze, ők mind egészségesek amúgy is.
Örülök különben, hogy végigcsináltam azt a pár hónapot, egyrészt tudom, hogy bármire képes vagyok, mert nagyon kemény volt az eleje, másrészt a tapasztalatom miatt fel sem merül többet bennem, hogy nekem ez járható út lenne.
Azt viszont el kell ismernem, hogy vannak betegségek, amikre tényleg jó. Pl a 2-es cukorbetegeknek tényleg jó, mert a sok lassú felszívódású és eleve kevés CH olyan szinten stabilizálja a cukrukat, serkenti a saját inzulintermelésüket, hogy valóban éhezés nélkül (sőt) sokan még az inzulint is el tudják hagyni (személyesen ismerek ilyen idősebbeket). És a másik néhány autoimmun betegség, pl a sokízületi gyulladás, reuma. Itt meg szerintem az allergének teljes kitiltása az étrendből okoz javulást. De azt azért tartom én is, hogy mindkét esetben nem azon kellene lennie a hangsúlynak, hogy nulla hüvelyes, nulla krumpli, nulla liszt és tej, hanem azon, ami éppen a gond. Sokízületiseknek pl a krumpli gond meg a liszt, rendben, akkor próbálja ki, hogy elhagyja, de mondjuk a rizst miért kéne elhagyni. Szóval, a józan ész hiányzik ebből az egészből. És valóban, ha mindent kiiktatok, ami árthat, akkor biztosan jobban leszek. (kivéve, ha 1-es cukros vagyok...) Nade élhetnék ezzel az erővel füvön is.
Nem tudom, ki emlékszik arra a férfira, aki még régen a klubunkba jött el párszor? (amit Renivel csináltam kb 8-9 éve) Aki azt állította, hogy ő 1-es cukros volt (bár gyanús, mert negyven akárhány évesen lett az) és olyan diétát tartott, hogy meggyógyult. Ott volt, mesélte, szerette volna, ha követjük, mert ő megtalálta a gyógymódot. És kiderült, hogy tulajdonképpen majdnem nulla szénhidrátot evett, szinte alig evett meg valamit és járt ki a mezőre gyermekláncfüvet rágcsálni. az egész élete azzal telt, hogy tartotta a diétát, kaját tervezett, készített egész nap. Ráadásul szerintem kettes típus volt. Ennek van értelme? A paleot ilyennek látom különben.
Örülök különben, hogy végigcsináltam azt a pár hónapot, egyrészt tudom, hogy bármire képes vagyok, mert nagyon kemény volt az eleje, másrészt a tapasztalatom miatt fel sem merül többet bennem, hogy nekem ez járható út lenne.
Azt viszont el kell ismernem, hogy vannak betegségek, amikre tényleg jó. Pl a 2-es cukorbetegeknek tényleg jó, mert a sok lassú felszívódású és eleve kevés CH olyan szinten stabilizálja a cukrukat, serkenti a saját inzulintermelésüket, hogy valóban éhezés nélkül (sőt) sokan még az inzulint is el tudják hagyni (személyesen ismerek ilyen idősebbeket). És a másik néhány autoimmun betegség, pl a sokízületi gyulladás, reuma. Itt meg szerintem az allergének teljes kitiltása az étrendből okoz javulást. De azt azért tartom én is, hogy mindkét esetben nem azon kellene lennie a hangsúlynak, hogy nulla hüvelyes, nulla krumpli, nulla liszt és tej, hanem azon, ami éppen a gond. Sokízületiseknek pl a krumpli gond meg a liszt, rendben, akkor próbálja ki, hogy elhagyja, de mondjuk a rizst miért kéne elhagyni. Szóval, a józan ész hiányzik ebből az egészből. És valóban, ha mindent kiiktatok, ami árthat, akkor biztosan jobban leszek. (kivéve, ha 1-es cukros vagyok...) Nade élhetnék ezzel az erővel füvön is.
Nem tudom, ki emlékszik arra a férfira, aki még régen a klubunkba jött el párszor? (amit Renivel csináltam kb 8-9 éve) Aki azt állította, hogy ő 1-es cukros volt (bár gyanús, mert negyven akárhány évesen lett az) és olyan diétát tartott, hogy meggyógyult. Ott volt, mesélte, szerette volna, ha követjük, mert ő megtalálta a gyógymódot. És kiderült, hogy tulajdonképpen majdnem nulla szénhidrátot evett, szinte alig evett meg valamit és járt ki a mezőre gyermekláncfüvet rágcsálni. az egész élete azzal telt, hogy tartotta a diétát, kaját tervezett, készített egész nap. Ráadásul szerintem kettes típus volt. Ennek van értelme? A paleot ilyennek látom különben.
